Magyar Nemzet, 1995. augusztus (58. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

­­4 Kucsma és Jelcin üdvözlete ellenére Ukrán—orosz incidens Szevasztopolban Kijevből jelenti az MTI. Volodimir Bezkorovannij al­­tengernagynak, az ukrán hadi­tengerészeti erők főparancs­nokának el kellett hagynia a dísztribünt Szevasztopolban, a fekete-tengeri flotta napján rendezett parádén, az orosz hadiflotta képviselője ugyanis közölte vele: nincsen a meg­hívottak listáján. Az Interfax Ukraina hír­­ügynökség hétfői jelentése szerint közvetlenül a hadiflot­ta egységeinek ünnepi behajó­zása előtt egy első osztályú hajóskapitány lépett az ukrán haditengerészet első emberé­hez. A kapitány Berkorovajnij értésére adta, hogy távoznia kell, mert senki nem hívta meg a dísztribünre. Az altengernagy azon nyomban elhagyta a magas rangú vendégek részére fenn­tartott emelvényt. Az eset után ugyancsak távozott a dísztri­bünről az ukrán küldöttség többi tagja, többek között Va­­szil Szobkov vezérezredes, az ukrán szárazföldi csapatok fő­­parancsnoka, az ukrán védel­mi miniszter helyettese és Le­­onyid Kosza­ki­vszkij, a kijevi városi tanács elnöke. Eduard Baltin tengernagy, a hadiflotta parancsnoka - akit Ukrajna és Oroszország közösen nevezett ki a flotta élére - az ünnepségen kijelen­tette: a fekete-tengeri flotta nélkül Szevasztopol egy po­ros kisváros lenne. Leonyid Kucsma ukrán és Borisz Jelcin orosz elnök kö­zös üdvözletet küldött a hadi­flotta tengerészeinek. A két államfő az üzenetben egyebek között hangsúlyozta: Moszk­va és Kijev kiterjedt tárgyalá­sokat folytat annak érdekében, hogy a megosztás előtt álló flotta sorsa a két ország kö­zötti partneri viszony alapján, a kölcsönös tisztelet és biza­lom révén rendeződjön. Az ukrán főváros lakossá­gának kétharmada azt szeretné, hogy Ukrajna és Oroszország egyesüljön, vagy pedig a füg­getlenség megtartása mellett szűnjenek meg a határok a két állam között. Ez derül ki a Uk­raine Sociology Service ukrán közvélemény-kutatási intézet felméréséből, amelynek ered­ményét az Um­án hírszolgálat ismertette hétfőn. Majdnem minden negye­dik kijevi (a megkérdezettek 23 százaléka) úgy véli, hogy a két szláv államot újra egyesí­teni kell egymással. A főváro­si lakosok közel fele (47 szá­zalék) pedig szívesen venné, ha Ukrajna független marad­na, viszont eltűnnének a ha­tárok, megszűnne a határ- és vámellenőrzés. Az Oroszor­szágba történő beolvadást vagy pedig a fehérorosz min­tára zajló újraintegrálódást tá­mogatók szerint a közeledés javítana az ukrán gazdaság helyzetén. Egy másik típusú érvelés a két ország történel­mi-kulturális egységére hivat­kozik. 2 Magnemért Nemzetközi élet KEDD, 1995. augusztus 1. KÜLPOLITIKAI HELYZET MINTHA MI SEM TÖRTÉNT VOLNA, kese­regnek a politikai megfigyelők a vasárnap aláírt csecsen megállapodás nyomán, jóllehet örülni kellene a diplomáciai sikernek. Vagy legalább ér­tékelni lehetne a megbékélési törekvést Ezzel szemben a nyugatiak arra helyezik a hangsúlyt, hogy milyen fölösleges volt az önmagában is ér­telmetlen pusztítás, hiszen a felek jószerivel visszakerültek a kiindulóponthoz. A csecsenek bebizonyították: meghajolhatnak a katonai túlerő előtt, de képesek az ellenállásra, ha másként nem, orosz területen végrehajtott merényletek révén. Amint Dudajev reményt vesztett emberei kilátás­ba is helyezték azt, a törvényhozási választások előtt álló Moszkvának viszont semmi sem hiány­zik jobban, mint az ilyen jellegű támadások koc­kázata. ők ismerik a csecsen elnök fanatizmusá­nak nagyságát is, hiszen három év alatt nem tud­tak Dzsohar Dudajev függetlenségi törekvésén változtatni, noha tisztában volt az orosz tankok romboló erejével. Mégis szuverenitási elveiért habozás nélkül odavetette népét. Ezek ismereté­ben kérdés persze, mennyire lehet megbízni a cse­csen egyezségben, mégha az egyelőre csak kato­nai területre vonatkozik is, hiszen bármennyire elszánta is magát Csernomirgyin a békére, Duda­jev érdeke azzal éppen ellenkező. A BALKÁNON ZAJLÓ ESEMÉNYEK miatt sem derűlátóbbak a megfigyelők, sőt az elmúlt napok boszniai hadászati akciói alapján a Le Fi­garo egyenesen arra következtet, Horvátország máris visszatért a háborúba. Általános ugyanis a vélekedés, hogy az eddigi sikeres zágrábi támadá­sok mögött szemmel láthatóan két cél húzódik meg: a horvát területek egyesítése és a bosnyák muzulmán erőkre nehezedő szerb nyomás enyhí­tése. Az utóbbira hivatkozási alap a Zágráb és Szarajevó között létrejött szövetség, s most Tudj­­man elnöknek kapóra jött a horvátországi szerbek fővárosához vezető út kettévágása. A boszniai szerbeket meglepetésként érő horvát hadászati tá­madások szintén kettős célt szolgálnak: a szem­benállók meggyengítését és Zágráb megerősítését az aktuális genfi tárgyalások időszakára. A HORVÁT TÁMADÁSOK viszont mindennél jobban bizonyítják az elemzőknek, hogy milyen nagy baklövés volna a boszniai muzulmánok fegy­verembargójának a feloldása. Clinton maga is megismételte a Newsweeknek adott interjújában, hogy ez rossz időpontban tett rossz lépés lenne, s bár csábító a tilalom feloldásának a lehetősége, mindenképpen súlyos következményekkel járna, többek között az Egyesült Államokra is. Az ameri­kai elnök ehelyett azt javasolta, az ENSZ-et hoz­zák olyan helyzetbe, hogy a mostaninál nagyobb oltalmat tudjon biztosítani a szerb támadásokkal szemben. Helyettes külügyi államtitkára már konkrétumokat is elárult erről az elképzelésről, is­mertetve, azon fáradoznak, hogy a Szerbia elleni szankciókat megerősítsék, amire a térségben érin­tett határországokat, Romániát, Görögországot, Magyarországot és Bulgáriát is kérték. Richard Holbrooke a CNN-nek elmondta, szerinte az ame­rikai és NATO-légicsapásoknak a fenyegető volta is elegendő, hogy a világszervezet békefenntartói a helyszínen maradjanak, s folytatódhassanak a tárgyalások. Az államtitkár-helyettes szóba hozta az „orosz tényezőt” is, amelyet azonban nem mi­nősített központinak a válságban, noha elismerte: Washington és Moszkva között valóban vannak nézetkülönbségek, mivel Oroszország hajlik rá, hogy a szerbek oladalára álljon. (ZS. E.) A Vatra találkozója Iliescuval ,,Románia-ellenes magyar sovinizmus” Bukarestből jelenti az MTI A Vatra Romaneasca nevű szélsőséges romániai kulturális szervezet felkérte a magyar hatóságokat, hogy vessenek gátat „a Magyaror­szágon folyó románellenes megnyilvánulásoknak”. Ez volt az egyik következtetése annak az országos igazgatóta­nácsi ülésnek, amelyre a múlt hét végén került sor Marosvá­sárhelyen, a szervezet székvá­rosában. Az értekezletet azután tar­tották, hogy Ion Iliescu román elnök fogadta a Vatra vezető­ségének küldöttségét, amely megosztotta vele a ro­mán-magyar alapszerződés­sel kapcsolatos aggályait. A vita során a Vatra hétpontos nyilatkozatot fogadott el, amelyben felhívta a román ál­lam figyelmét az RMDSZ te­vékenységének „törvényte­len" jellegére, a „Románia el­­lenes magyar sovinizmusra". Ilyen értelemben hangzott el az a felhívás­­is­, amely­ben a Vatra kinyilvánította: jó né­ven venné, ha a magyar ható­ságok fellépnének minden, a Magyar Köztársaság területén zajló románellenes megnyil­vánulással szemben. A román-magyar alap­­szerződéssel kapcsolatban a Vatra álláspontja az, hogy fi­gyelembe kell vennie a leg­fontosabb román érdekeket, a lehető legvilágosabb megfo­galmazásokat használja, hogy ne adhasson lehetőséget utó­lagos vitatott értelmezésre. A Vatra vezető tanácsa ag­godalommal kíséri az RMDSZ által kilátásba helyezett, az oktatási törvény elleni fellépé­seket, s­ arra­ szólítja fel a ro­mán illetékeseket, intézkedje­nek, nehogy ezen akciók során a román tanárokat és diákokat „elzavarják” bizonyos isko­lákból 1995 szeptemberétől. Az igazgatótanács ülésé­vel egy időben Marosvásárhe­lyen megalakult a Vatra „Ju­­nimea" nevezetű ifjúsági szer­vezete is. ­ Baráti párbeszéd két lépcsőben Magyar-román polgárfórum Az augusztus végén Sze­geden sorra kerülő III. ma­gyar-román polgárfórum után a negyediket ismét Romániá­ban rendezik meg, pontos he­lyéről pályázat útján döntenek - hangzott el azon a hétfői saj­tótájékoztatón, melyet Szabó Károly, a pécsi székhelyű Ma­gyar-Román Baráti Társaság vezetőségi tagja és a társaság folyóiratának szerkesztője a bukaresti magyar nagykövet­ségen tartott. A sajtóértekezleten el­hangzott, hogy a több mint 1000 tagot számláló, magyar­­országi és romániai finálékkal rendelkező civil szerveződés egyre több hívet szerez magá­nak, s ezáltal a célul kitűzött baráti párbeszéd ügyének. Jel­legzetes tény - hangoztatta a társaság vezetője -, hogy a tagság mintegy 40 százaléka román nemzetiségű, majd ki­tért arra is, hogy a legújabb, az aradi filiálé megalakítása után szándékukban áll Munté­­niában, Moldvában és Dobru­dzsában keresni az együttgon­­dolkodókat. A Szegeden augusztus 25- 27-én sorra kerülő III. polgár­­fórumról kijelentette, hogy a Göncz Árpád védnöksége alatt zajló rendezvénynek 30 romániai és ugyanannyi ma­gyarországi meghívottja lesz, a gazdasági helyzet szorítása miatt azonban a részvétel költségeit a meghívottak állják. Hazaárulás vádjával • Eljárás a prágai tavasz leverői ellen Prágából jelenti az MTI. A kommunizmus bűneit vizsgáló és dokumentáló prágai hatósá­gok néhány napon belül vád alá helyezik az 1968-as prágai ta­vasz leverésében közreműködő személyeket - jelentette hétfőn az APA osztrák hírügynökség. A jelentés szerint a hatóságok két hónapon belül előterjesztik az 1968-as eseményekkel kap­csolatos okmányokat azzal a céllal, hogy hazaárulás és a köztársaság felbomlasztásának vádjával eljárást lehessen indí­tani a prágai tavasz leveréséért felelős személyek ellen. Hazaárulás címén a vádlot­takra 12-től 15 évig terjedő, vagy életfogytiglani börtön­­büntetés szabható ki. A köztár­saság felbomlasztásáért ugyan­ekkora méretű büntetés jár. A hazaárulás ugyan elévülő bűn­­cselekmény, de a kommunista rendszer jog nélküli jellegére vonatkozó 1993-as törvény alapján ez is üldözhető. Csehszlovákiában először 1992-ben tettek említést arról, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó országok csapatainak behívásáért hazaárulás vádjá­val büntetőeljárást kezdemé­nyezhetnek bizonyos politiku­sok ellen. 1992 februárjában a csehszlovák belügyminisztéri­um szóvivője sajtóértekezletén hangsúlyozta, a szövetségi nyomozóhatóságok döntése alapján a következő személye­ket helyezik vád alá: Frantisek Barbirek, Vasil Bilak, Karel Hoffmann, Milos Jakes, Jozef Lenart, Zdenek Mlynar, Jan Piller, Emil Rigó és Zbynek Sojak. Kurd támadások, török célpontok A PKK háborúja Németország­­ellen BONN - Egy hete tarta­nak a németországi török in­tézmények elleni terrorista tá­madások. A bűncselekmé­nyek súlypontja Berlin, Ham­burg, Hannover, Münster, Dortmund, Gelsenkirchen, Essen, Duisburg, Düsseldorf, Köln, Bonn, Frankfurt, Stutt­gart, Ilm, München, Nürnberg és Karlsruhe volt. Nem múlik el egy éjszaka sem, hogy ne volna gyújtogatás vagy pokol­géprobbanás. Akadt, ahol fej­székkel és kalapácsokkal föl­fegyverzett gonosztevők tör­ték össze több konzulátusi iro­da, bankfiók és légitársasági iroda berendezését - persze ugyancsak a sötétség leple alatt. A csóvás emberek akció­ihoz nappal a betiltott marxis­ta-leninista úgynevezett Kur­­disztáni Munkáspárt, a PKK aktivistáinak törő-zúzó „tün­tetései” járulnak: ezek rendkí­vüli brutalitással lépnek föl a rendfenntartó erőkkel szem­ben, az összetűzések során számos rendőr megsebesült. Új módszer az éhségsztrájk, amely már halálos áldozatokat is követelt, e „vértanúk” teme­tése pedig újabb garázdálko­dásra ad alkalmat. A terrorista akciók hátteré­ben álló PKK vezetője nemré­giben „hivatalosan” is Német­országot nyilvánította a kurd nép 2. számú főellenségének (az első Törökország). Bonn­ban most attól tartanak, hogy a különféle kurd és török szélső­séges szervezetek bandaharcai a nyáron országszerte kibonta­koznak. Manfred Kanther szö­vetségi belügyminiszter szerint „a PKK háborút indított a Szö­vetségi Köztársaság ellen”. Jelenleg csaknem kétmillió török állampolgár él német föl­dön, közülük 400 ezer kurd nemzetiségű. A szélsőséges szervezetek, mint a PKK vagy a török Szürke Farkasok taglét­száma ugyan csekély, az aktív mag azonban terrorizálja és sa­nyargatja saját honfitársait. Maffia- és gengsztermódsze­rek jellemzik az 1993 novem­berében törvényen kívül helye­zett PKK pártépítését is. Ez a kommunista és soviniszta esz­ményeket valló tenorszervezet nem a tagdíjakból, hanem „védnökségi tiszteletdíjakból”, zsarolásból és mindenekelőtt kábítószer-kereskedelemből tartja fenn magát. A PKK Né­metország területén is számos különböző csoportnak és cso­­portocskának a fedőszerve. A mostani terrorhadjárat nyomán sokan kétségbe von­ják, vajon elegendő-e a PKK betiltása a terrorizmus megfé­kezésére. Túlságosan eltökélt ez a szervezet, hogy látványos akcióival felhívja a világ fi­gyelmét a kurd nép elnyoma­tására. A cél érdekében pedig a kurd nép egyedüli képviseletét a maga számára követelő PKK-nak minden eszköz szent és megengedett. Németország csakugyan mindinkább annak a háborúnak a hadszínterévé vált, amelyet a PKK nemcsak a török kormány ellen, hanem a török nép ellen is vív. Az ankarai kormánynak minden oka megvolna az örömre. Végtére is a török kor­mány megannyiszor kérte Bonntól, hogy határozottabban és hatékonyabban lépjen föl a kurd terroristák ellen. Öymen bonni török nagykövet ismét bírálta a német biztonsági szer­veket, mert azok úgymond „nem vették komolyan a ké­szülő támadásokról kapott in­formációkat és nem tettek meg mindent a török intézmények védelmére”. Tény, hogy a né­met rendőrség mostanában szinte rettegve őrizkedik attól, hogy beleartakozzon a külön­böző irányultságú és nemzeti­ségű török állampolgárok vitá­iba, aminek következtében nem sikerül megakadályoznia sem a véres verekedéseket, ké­seléseket, sem pedig a terroris­ta akciókat Ám a PKK elleni küzdelem nem török érdekeket szolgál,, hangsúlyozzák a német belügy­minisztériumban, hanem a né­met kormánynak a belbizton­ság miatti aggodalmát fejezi ki, és semmiképpen sem szolgál­tathat alibit Ankarának, hogy az eddigi brutalitással harcoljon ne csak a PKK, hanem a kurd nép ellen is. A kurd terroristák azonban igen rossz szolgálatot tesznek saját népüknek. Az alapjában véve kurdbarát német közvéle­mény eddig egységesen szoli­­darizált velük, egyházak és tár­sadalmi szervezetek fogadtak be például kurd menedékese­ket. Sokan most bizony ide­genkedve nézik, hogy a kurdok önjelölt szószólói német föl­dön veszik föl a harcot a nekik menedéket nyújtó Szövetségi Köztársaság ellen. Józsa György Az amnesztiarendelet után Bizalmatlan az iraki ellenzék Az iraki ellenzék hétfőn ké­telyét és bizalmatlanságát fejez­te ki azzal az amnesztiarendelet­­tel kapcsolatban, amelyet Szad­­dám Huszein kormánya jelentett be vasárnap Bagdadban - jelen­tette az AFP. Kászem Gáli, az iraki ellenzék Londonban élő tagja az AFP-nek adott telefon­nyilatkozatában a következőket mondta: .Amit Huszein beje­lent, annak semmi értéke nin­csen. 1979 óta már vagy tucat­szor jelentett be amnesztiát, és soha nem tartotta meg a szavát. Akik hittek az ígéreteiben, mind meg is bánták". A vasárnap kihirdetett am­nesztia értelmében minden poli­tikai foglyot szabadon enged­nek, és véget vetnek a „menekü­lők” üldözésének. Az Irakban tartózkodó­­menekülőknek” egy hónapon belül kell jelentkezniük a hatóságoknál, a külföldön élőknek pedig két hónapon be­lül. A londoni kormány egyértel­műen tudott 1989-ben arról, hogy egy angol cég a fegyver­szállítási tilalom ellenére hadi­anyagokat adott el Iraknak. Mark Higson - aki 1990-ig dolgozott a minisztérium Irak­kal foglalkozó részlegében - el­mondta, hogy látta azokat a bi­zalmas jelentéseket, amelyek szerint az Ordtech nevű cég Jor­dánián keresztül hadianyagokat szállított Iraknak. A cég az el­adások fejében információt szerzett az iraki fegyverkezésről az MI6 brit titkosszolgálat szá­mára. Az Ordtech négy vezető­jét fegyverek Bagdadnak történt eladásáért 1992-ben elítélték. Az elítéltek fellebbeztek az íté­let ellen, s a múlt a héten a fel­­lebbviteli bíróság engedélyezte, hogy védelmük érdekében bete­kintsenek olyan dokumentu­mokba, amelyekhez júniusban a bíróság tiltása miatt még nem férhettek hozzá. A törvényszéki eljárás októberben folytatódik. ­ Erőszakhullámmal fenyeget a Hamasz Izrael Marzuk kiadatását kéri Izrael kérni fogja Musza Abu Marzuk, a Hamasz szélső­séges iszlám mozgalom politi­kai bizottsága vezetőjének ki­adatását, akit a bevándorlási törvények megsértése miatt tartóztattak le az Egyesült Ál­lamokban. Az AFP jelentése szerint Jichak Rabin minisz­terelnök azután döntött a ki­adatási kérelemről, hogy va­sárnap tanácskozott Simon Peresz külügyminiszterrel, David Libai igazságügymi­­niszterrel, Ab­idon Barak ve­zérkari főnökkel és a Sin Bet, a belbiztonsági szolgálat főnö­kével, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra. Úgy vélték, Izraelnek elegendő „kézzelfogható” bizonyíték áll a rendelkezésére a kérés alátá­masztásához. A belbiztonsági szolgálat értesülései szerint a magas rangú Hamasz-vezető személyesen adott utasítást több Izrael-ellenes merénylet­re. Az izraeli igazságügyi mi­niszter ugyanakkor jelezte, hogy akadályokba ütközhet Abu Marzuk kiadatása. Hasonlóan vélekedett a Hamasz-vezető ügyvédje is. Stanley Cohen az AFP mun­katársának elmondta, hogy kutatásai és az izraeli törvény­­hozás szakértőinek vélemé­nye alapján nem hiszi, hogy a jeruzsálemi kérés eredményes lenne. Az ügyvéd cáfolta, hogy ügyfelének valaha is kö­ze lett volna bármilyen erő­szakos cselekményhez. A washingtoni külügyminiszté­rium egyelőre nem válaszolt a kiadatási kérelemre, de Cohen szerint az amerikai hatósá­goknak figyelembe kell ven­niük azt a tényt, hogy a két or­szág között kiadatási egyez­mény van érvényben. Az ügy­véd elmondta azt is, hogy ügyfele - akit várhatóan szer­dán hallgat meg a bíróság - letartóztatása óta több halálos fenyegetést kapott. A Hamasz újból sürgette az Egyesült Államokat, hogy azonnal engedje szabadon le­tartóztatott vezetőjét, ellenke­ző esetben újabb erőszakhul­lám robban ki a Közel-Kele­ten. Imád Faludzsi Hamasz­­vezető az AP-nek nyilatkozva mindazonáltal úgy vélekedett, hogy bízik a párbeszéd és a válság diplomáciai úton törté­nő rendezésének lehetősé­gében. EU-segély Kubának i­lditlbl­i.it/dl­lllVNI JJt/tJSiz Alt. V sí . .. . .. t. . .luvjiui­yiuvj Havanna nem enged a nyomásnak Roberto Robaina kubai kül­ügyminiszter­­ szerint országa nem érdekelt az Amerikai Álla­mok Szervezetébe (AASZ) va­ló újbóli belépésben, ha ennek feltételeit ráerőltetik. A minisz­ter a Juventud Rebelde című lapban megjelent nyilatkozatá­ban mindamellett helyeselte a latin-amerikai integráció gon­dolatát. Az ARSZ ma már nem ugyanaz, mint a hatvanas évek­ben, de nem is olyan szervezet, amelyhez Kuba tartozni szeret­ne - mondta a szigetország dip­lomáciájának irányítója. Ha­vannát a hatvanas években ki­zárták a szervezetből. A kül­ügyminiszter szerint az AASZ néhány tagja igen jóindulatúan nyilatkozott Kuba újbóli csatla­kozásáról, mások azonban né­hány belpolitikai változáshoz kötik a visszatérést. „Kubát vissza kell fogadni úgy, ahogy van, vagy nincs miről beszélni” - hangsúlyozta Robaina. Az Európai Unió 15 millió ECU (20 millió dollár) értékű humanitárius segélyt nyújt Kubának. Az erről szóló ter­vezetet hétfőn hagyta jóvá az EU brüsszeli bizottsága. Köz­leményében a testület emlé­keztet arra, hogy gazdasági nehézségei miatt az egykor kiemelkedő egészségügyi helyzetű Karib-tengeri ország jelenleg nemigen tud gyógy­szereket importálni. Emiatt a bizottság nemzetközi támoga­tást lát szükségesnek, különö­sen a gyermekek, a terhes asszonyok, az idősek és a tar­tósan betegek ellátásának biz­tosítására. Az EU programja az ivó­víz és az élelmiszerek minő­ségének javítását, a gyógy­szer, gyógyeszköz és higiéniai termékek körének szélesítését állítja a középpontba. A bi­zottság programja hat hóna­pos időszakra terjed ki. ,X Télert-nyáron kiváló az X * X ■X ~ ~ • # I HUTŐFOLYADÉK * * KONCENTRÁTUM * * * •X* •Vásárlóink $ •X* megrendeléseit kedvezd # ·X` feltételekkel igazoljuk X ■X vissza a meglévő X ·X készletek mértékéig. X •X • Viszonteladóknak X •X árengedmény. X X •X • Országos elosztóhálózat. X X * ■X Rendelési cím: «X # Első Vegyi •X Industrie Rt x •X Kereskedelmi Osztály x­­X 1074 Budapest, x X Alsóerdősor 5. /Cf£^\­,X «X Tel.:342-4167 X Fax: 342-9366 *Téleó­ry»Ném kiváló az ESZKIMÓ" FAGYÁLLÓ HŰTŐFOLYADÉK KOHIEtfTNMMi

Next