Magyar Nemzet, 1995. október (58. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-14 / 242. szám
SZOMBAT, 1995. október 14. Kultúra ■m Zaly Imre első miniszterelnöklsége idején nemcsak az országikban, de még a politikai börtönökben is enyhébb lett a légkör. Az elítéltek - kémkedés, hazaárulás hamis vádjával szabadságuktól megfosztott fiatal férfiak - szót válthattak egymással, „csoportosulhattak”, sőt a váci börtönudvar egyik fűvel benőtt szögletében le is telepedhettek. Költészetről beszélgettek, a saját verseikről, amelyeket még a magánzárkában, rabbányák aknáiban gondoltak ki, és „írtak fel” a memóriájukba, önmaguk vigasztalására, az életbenmaradás reményével, önazonosságuk megőrzése végett. És beszélgettek Yeatsről, Goethéről, Wilde-ről, Withmondról. A világlíra e nevezeteseit szerzetestanárok, diplomaták, vezérkari tisztek, a Sorbonne-t Heidelberger Bolognát, Cambridge-t, megjárt rabtársaik idézték az emlékezetükbe, mivel a „börtönkönyvtár rendkívül foghíjas” volt. E füveskerti beszélgetésekből azután kézzel írt lapok születtek. Tollas Tibor - akinek az volt a „bűne”, hogy tizenegy magyar falunak a Szovjetunióhoz való csatolását sikerült megakadályoznia - akár egy középkori másolóbarát szorgalmasan és lopva másolta e verseket. (A papírt egy másik rab, Márkus László szerezte, ő ugyanis „felelősségteljes” munkához jutott, börtönkönyvtáros volt.) A kalligrafikus kötetek egyikét-másikát elásták a börtönudvaron, többet szerelmes lányok és jólelkű rokonok segítségével juttattak ki a börtönfalakon túlra, így maradt fenn a Füveskert-gyűjtemény tizenvalahány kötete (négy ma is megvan belőlük), így lettek világhírűek azután - igen gyakran valódi nevük nyilvánosságra hozatala nélkül - a füveskerti költők. Igen, világhírűek lettek, mert a kalligráfus-költő, Tollas Tibor már 1957-ben kiadta Bécsben azokat a verseket, amelyeket magával vihetett - az emlékezetében és kicsempészett kéziratlapokon - Nyugatra. Ezt a legelső kiadást további kilenc követte. Németül, spanyolul, norvégül, dánul és angolul sőt még oroszul is olvashatták az emberek: „Gyűlölni csak az tud, s aki már szenvedett, s de gyűlölni sem tud, s aki csak szenvedett.” (E négysoros vers költője, Gérecz Attila ekkor már halott volt, huszonhét éves korában, ötvenhat novemberében érte a halálos golyó.) Idehaza azonban szó nem eshetett a Füveskert-kötetekről meg a börtönköltészetről. Az itthonmaradt Tóth Bálintot 1957 júniusában több volt rabtársának a hozzátartozójával együtt azért tartóztatták le, mert a házkutatások alkalmával nem találtak náluk egyetlen Füveskertpéldányt sem. Csak a nyolcvanas évek végén lehetett Magyarországon többé-kevésbé nyíltan szólani arról a börtönköltészetről, amely - tudomásul vesszük vagy sem, elhallgatjuk vagy dicsérjük - része a magyar lírának. Illyés Gyula tudta ezt. Naplófeljegyzései szerint gyakran foglalkoztatta ez a rejtezkedő költészet. A sors azonban nem adta meg neki, hogy közéleti tekintélyével, költői rangjával nyíltan is kiállhasson a kis csapat mellett, amelyik a „gyógyító szabadságot” teremtette meg a rácsok mögött költészetével. Illyés halála után öt esztendővel, az enyhülés évében, 1988-ban azután idehaza is napvilágot látott egy Füveskert-kötet. Ám ezt a kiadványt csak a jéghegy csúcsának tekintették azok, akik az ötvenes évek börtönköltészetét igazán ismerték. Időközben ráadásul előkerültek elveszettnek hitt kéziratlapok, és a szabadabb világ lehetővé tette, hogy az egykori rabok, bárhol éljenek is a világban, szabadabban szóljanak füveskerti önmagukról. A nagy, összegző kritikai kiadás mégis nehezen született meg. Szerkesztői - Pfitzer Rudolf, Kárpáti Kamil, Tollas Tibor és Tóth Bálint - ezeregy akadályba ütköztek. Nem is Csak anyagi természetű korlátok állták útját szándékuknak. (Bár a Magyar Könyv Alapítvány nem támogatta őket, az Ablak Európára Alapítvány meg a hajdani rabtársak, bárhova sodorta is őket az élet, gazdag ember lett belőlük vagy megmaradtak szegénynek, mindent elkövettek, hogy méltó formában jelenjen meg a Füveszkert-antológia.) De gondot okozott az is, hogy a börtönversek szerzői közül többen elvesztek az ismeretlenség homályában, mások felhagytak a költészettel, vagy felhagytak az evilági gyötrődéssel. Fontolóra kellett venni azután a szerkesztőknek azt is, hogy kiknek az életművével foglalkozzanak bővebben. Azokéval-e, akiknek a börtönből való szabadulás után is a költészet lett a vigaszuk és a kenyerük, vagy azokéval, akiknek az életművét szűkre szabta a korai halál. Meg kellett vívniuk csatáikat a szövegváltozatok regimentjével, és el kellett dönteniük, hogy esztétikai vagy erkölcsi hitelesítés után emelik-e gyűjteményükbe a mintegy négyszáz oldalnyi börtönhagyatékot. A Stádium Kiadó gondozásában a napokban megjelent testes kötet végül is az 1954-es és az 1956- os kéziratos változatokat tekintette alapnak. A börtönben készült műfordításokból mintegy százat adtak közre. A hat legmarkánsabb költőegyéniségnek külön fejezeteket szenteltek. A keserű sorsú Béri Géza, a mártírhalált halt Gérecz Attila kapta a legteljesebb pályaképet, Szathmáry Györgynek, aki a váci évek után felhagyott a költészettel, talán minden verse föl- vétetett a Stádium kötetéibe. Tollas Tibor, aki Nyugaton folytatta ’56 után az életét, valamint Tóth Bálint és Kárpáti Kamit, akik viszont itthon éltek a hivatalos irodalmi életből kirekesztve, nemes és nagyvonalú válogatással vannak jelen e kiadványban. A versek közé a könnyebb tájékozódás végett kísérőtanulmányokat, kritika szemelvényeket, lexikonszócikkeket illesztettek. A szerkesztői szándék: mindent elmondani a korról, amelyben e költészet fogant, érthető. Még néhány esztendő, és nem lesz felnőtt ember Magyarországon, aki különbséget tud tenni a börtönvalóság és a scifi-irodalom szörnyűségei között. És még további néhány év, és nem lesz, aki elhiggye, hogy a vécépapíron továbbított börtönverések lelki vigaszt nyújtottak az emberségükben megalázott foglyoknak. Valószínű, ha világosabb szerkezetet találnak a szerkesztők a Füveskert 1954-1995 című kötetnek, könnyebben eligazodik az olvasó az előszavak, utószavak közbülső tanulmányok és életműfüzérek között. Egyszer talán, ha majd hidegfejű szakember gyűjti könyvbe a huszadik századi magyar líra e sajátos termését, az irodalomtudomány, de a köznapi versolvasó számára is használhatóbb könyv születik. Most, a váci börtönt megjárt szerkesztők és szerzők a leletmentés nehéz és gyönyörű kötelességét végezték el. Halott társaikért és önmagukért, de értünk, könnyebb fajsúlyú kínok közt élő ifjabb nemzedékek kedvéért is. A füveskerti beszélgetéseknek e könyv megjelentetésével értek a végére. A többi - hol helyezzük el az értékrendünkben és kedves verseink között a füveskertiek hagyatékát - rajtunk múlik. Meg a gyermekeinken. Lőcsei Gabriella Füveskerti költők Börtönversek az ötvenes évekből Már kék moda, vagy hówcokf/eff, Eshús forra*! ha o/vacf majcf a hó. Es . fossakók fi kék * fdhó /eszek, Ezüst feszég, fafakifohj víkdhó. Tóth Bálint Vigyázzatok az éjszakára Vigyázzatok az éjszakára! öldöklő karddaljár az angyal, s jaj a háznak, mit megjelöltek véres sávval, véres csillaggal! Jaj, akinek ma szíve néma, s nem kondul fájón fel a vészre, kiben a perc lármája él csak, nem századok harangverése. Jaj, ki kaján örömben gázol, fegyvert fogva önvére ellen, s hahotás szájjal lakomázik az országot rejtő teremben. S ezerszer jaj vezéreiknek, villám ver rájuk bosszuló fényt, viharban zajduló falkájuk tépi szét őket farkasokként. S elmúlnak, mint tábortűz füstje, mint őszi lombok vörössége, elszélednek, ponyváról pelyva, a szétmarkoló nyári szélbe. Vigyázzatok! Nagy öldöklés lesz! Nem én teszem és nem a másik. A bosszúálló angyal kardja űzi őket a pusztulásig..... . FELHÍVÁS az 1996. évi Ki mit tud? vetélkedőre A Magyar Televízió, Budapest Főváros Önkormányzata, a Belügyminisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Határon Túli Magyarok Hivatala, valamint a Honfoglalás 1100. Évfordulója Emlékbizottság meghirdeti az 1996. évi KI MIT TUD? VETÉLKEDŐT előadóművész kategóriákban. A versenyekre jelentkezhet minden olyan magyar állampolgárságú vagy külföldön élő magyar fiatal, aki 1995. december 31-ig betöltötte 14. és nem töltötte be 26. életévét. Jelentkezhetnek szólisták, duók, triók, csoportok, együttesek. Háromnál nagyobb létszámú csoportok, együttesek esetén az átlagéletkor számít, úgy, hogy a formációnak nem lehet 12 évesnél fiatalabb tagja. (Szólistáknál az alsó korhatárt illetően, kivételesen indokolt esetben, engedmény lehetséges.) Nem vehetnek részt a vetélkedőn hivatásos művészek.A művészeti főiskolák hallgatói nem saját művészeti águkban szerepelhetnek. Nem tekintendő főiskolai hallgatónak, aki az 1996-97-es tanévben kezdi meg tanulmányait. Jelentkezni (s a jelentkezéssel kapcsolatban részletes felvilágosítást kérni a lakóhely, munkahely, illetve működési hely szerinti önkormányzatoknál, valamint az általuk megjelölt művelődési intézményeknél lehet az ehhez beszerezhető jelentkezési lapon, a rajta feltüntetett adatok hiánytalan megadásával. A fegyveres testületek a jelentkezés módjáról külön intézkednek. Külföldön élő magyarok helyi kulturális képviseletüknél jelentkezhetnek az előválogatókra. Jelentkezési határidő: 1995. november 15. MI mm KI MIT TUD?-KATEGÓRIÁK !-,, \ OQA - - i rí. !""Ö .......■ lit! ' ByJÉÉÉ «»»ti 1. Vokális zene (ének) a) népdal, műdal, folk, opera b) pop, rock, dzsessz c) sanzon, táncdal, operett, musical Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 12 fő Műsoridő: maximum 5 perc 2. Hangszeres zene a) klasszikus és kortárs zene b) népzene, folkmuzsika, históriás dallamok c) dzsessz d) tánc-, pop-, rockzene Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Műsoridő: maximum 5 perc 3. Vers-, próza-, mesemondás Részt vehetnek: egyéni előadók Műsoridő: maximum 4 perc 4. Néptánc Részt vehetnek: szólisták, duók, 3-24 tagú együttesek Műsoridő: maximum 3 perc, együtteseknél 6 perc 5. Klasszikus és modern színpadi tánc Balett, dzsesszbalett, sztep, akrobatikus tánc, diszkó-, break- és raptánc, electric boogie, formációs tánc. Részt vehetnek: szólisták, duók, 3-12 tagú együttesek Műsoridő: maximum 3 perc, együtteseknél 6 perc. 6. Egyéb a) cirkuszi és varietészámok b) paródiák c) pantomim, bábjáték, vásári komédia stb. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Műsoridő: maximum 5 perc Magyar Nemzet 19 Bezár-e a Schöffer Múzeum? A kalocsai önkormányzat nem bírja a terheket Kalocsán a Városi Képzőművészeti Gyűjtemény és Érseki Könyvtár kezelésében 1978 óta látható a város szülöttének, Nicolas Schöffernek, a kinetikus művészet egyik legnagyobb hatású mesterének múzeuma. A több mint egymilliárd forint értékű ajándékot a szobrász felújított szülőházában helyezték el. Dargay Lajos, a múzeum igazgatója most attól fél, hogy a nagy értékű alkotások, s a múzeum teljes anyaga áldozatul esnek a városi vezetés által kényszerűségből elrendelt takarékossági intézkedéseknek. Az önkormányzat ugyanis azt tervezi, hogy a fűtési szezon idejére, október 15-től április 15-ig bezárja a két épületben működő gyűjteményt, s fennáll a veszélye annak, hogy a fűtetlen falak között tönkremegy minden. - A múzeum két épületben működik - mondja az igazgató. - Az egyikben a Schöffer-gyűjtemény kapott helyet, a másik egy kis barokk palotában elhelyezett anyag, itt található a Rómában élő idős egyházi festő, Prokopp Péter állandó kiállítása, a mai magyar és európai modern gyűjtemény, amely az egykori Schöffer-szemináriumok vendégeinek adományából keletkezett, valamint az érseki gazdasági levéltár, 2600 folyóméternyi iratanyag és 567 darab XVIIXIX. századi kéziratos térkép. Márpedig, ha ezeket az épületeket nem fűtik a hideg évszakokban, akkor a nyirkos Sárréten mindez nem tudja károsodás nélkül átvészelni a telet Ha pedig az állagmegóvás érdekében mégis valamennyire melegítenek, miért nem lehet nyitva télen is a gyűjtemény? A helyi kulturális bizottság ugyan meghallgatja az érveimet, de az álláspontok sehogy nem közelednek. Mindehhez tudni kell, hogy a barokk palotának távfűtése van, a meleget a városi művelődési központon keresztül kapja, a Schöffer múzeum fűtési költsége pedig nem haladja meg egy szezonban a hatvanhetvenezer forintot A szobrokat mikroelektronikai rendszerek irányítják, ezek a hidegtől bizony károsodnak. Egymilliárd forintnyi érték áll szemben hetvenezer forinttal. Schöffer özvegye egyébként felajánlotta, hogy állja a fűtés költségeit a gyűjtemény érdekében. De vajon ez-e a jó megoldás? A múzeumigazgató kérdését feltettük Kalocsa polgármesterének, Török Gusztávnak is: - Vajon valóban be kell zárni a téli hónapokra a képzőművészeti gyűjteményt és a levéltárat? Nem fél attól, hogy tönkremegy a város gondjaira bízott értékes anyag? ■ - Kalocsán a takarékossági program jegyében huszonhét intézményt világítunk át— mondja a polgármester. - A város ugyanis, mivel csak tizennyolcezer emberre kap a költségvetéstől normatív támogatást, és ebből a pénzből hetven-százezer embert kell kielégítenie, nem bírja a terheket Az elvonások még az oktatási intézményeket is érintik. Az iskolákban például a nem kötelező óraszámot tíz-tizenöt százalékkal csökkentettük, és sor került máshol is ellátmányelvonásokra.. Felmerült tehát annak a gondolata, hogy a téli időszakban a múzeumokat csak részlegesen tarjuk nyitva, előzetes bejelentkezés alapján lehet látogatni őket A felmérések azt mutatják, hogy a városban megforduló huszonöt-harmincezer turistának csupán egy százaléka érkezik ezekben a hónapokban, értük pedig nem érdemes hat hónapon keresztül fizetni a teremőröket, világítani, takarítani. Nem látszik tehát indokoltnak, hogy ilyenkor is teljes ütemben működjenek ezek az intézmények. - Nem félnek attól, ami az igazgatót aggasztja, hogy tönkremennek a Schöffer-alkotások, az irattár anyaga, a képzőművészeti gyűjtemény? - Tönkre nem mennek, mert a részleges nyitva tartás nem azt jelenti, hogy ne fűtenénk az épületeket, valamilyen temperálás lesz. Takarékoskodni nem ezen, hanem más költségeken akarunk. Sőt, már felmerült annak a gondolata is, hogy egy hat embert foglalkoztató múzeumban, mint amilyen a városi képzőművészeti gyűjtemény és az érseki levéltár, kell-e kiemelt vezetőt foglalkoztatni, nem lenne ésszerűbb ilyen gazdasági körülmények között beolvasztani más intézménybe? - Mekkora összeget remélnek megtakarítani azzal, hogy nem lesz folyamatos a nyitva tartás? - Az átvilágítás még nem fejeződött be, de reményeink szerint a költségek tíz-tizenöt százalékkal így csökkenthetők. Kalocsának kétmilliárd forint az évi költségvetése, ennek a gyűjteménynek a fenntartása és működtetése évente három-ötmillió forint. Belátható, hogy nehezen bírjuk. - Mit szól Schöffer özvegyének a felajánlásához, hogy kifizetné a fűtés költségét? - Ismétlem, nem a fűtésen, hanem a világításon, a teremőrökön, a takarításon tudunk elsősorban takarékoskodni. De, ha az özvegy erre hajlandó, szívesen átadjuk az egész múzeum üzemeltetését. - Mikor lesz döntés a múzeum sorsáról? - Várhatóan novemberben, amikor a jövő évi költségvetésről kell határoznunk. De előfordulhat, hogy a sürgető döntéseket előrehozzuk. (hanthy) Schöffer-mobil - Kalocsáról Medgyasszay G. Béla felvétele