Magyar Nemzet, 1995. október (58. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

4 Magyar Nemzet Hazai tudósítások HÉTFŐ, 1995. október 2. A kórházak higiéniájával a legelégedetlenebb a lakosság A szegényebbek is adnak hálapénzt (Folytatás az 1. oldalról) A betegek anyagi okokból csak végszükség esetén fordul­nának orvoshoz, ami a legkölt­ségesebb sürgősségi ellátás költségét jócskán megemelné. Az OEP felmérése érdekes adatokat tartalmaz arról is, mely megye betegei kerülnek legnagyobb arányban kórház­ba. A legjelentősebb százalék­ban a Fejér megyeieket utalják be, őket követi Szabolcs, Bor­sod és Szolnok megye. Érdekes módon a Fejér megyei kórház­ban fekvők fele a megye hatá­ron túl gyógyíttatja magát, s Szabolcsban is megközelíti ez az arány az egyharmadot. Messze legkisebb százalékban a Csongrád megyeiek kerülnek kórházba, őket követik a Ko­­márom-Esztergom és a Zala megyeiek. A különbségek megdöbbentőek: a Fejér me­gyeiek közül csaknem három­szor annyian fekszenek kór­házban, mint a csongrádiak. Még ennél is kirívóbbak a különbségek akkor, ha a táppé­nzes időszak hosszát vetjük össze az ország különböző régi­ói között. A Nyugat-Magyaror­­szágon élők két és félszer, a ke­leti régiókban lakók több mint háromszor gyakrabban mennek egy hónapnál hosszabb beteg­­szabadságra, mint a főváro­siak. Ez a felmérés szerint egy­értelműen utal a foglalkoztatási feszültségeknek a táppénz igénybevételére gyakorolt hatá­sára. Meglepő az is, hogy a munkanélküliek az átlagosnál nagyobb arányban érzik magu­kat egészségesnek, ami el­lentétes a nemzetközi tapaszta­latokkal. A magyarázat abban rejlik, hogy az állástalanok kö­zül, aki csak teheti kimenekül a munkanélküli segély alól, s le­százalékol­tatja magát „Csak aki ezt nem tudja megtenni, az marad a segélynél" - olvasható a tanulmányban. A megkérdezett budapes­tiek több mint fele rendszere­sen ad hálapénzt, míg a vidé­kieknek csupán egyharmada. A különbség nyilvánvalóan azért ilyen tetemes, mert vidé­ken inkább hízott libával, la­kásfestéssel, csőszereléssel hálálják meg a megkülönböz­tetett orvosi bánásmódot, a szívélyességet, a mosolyt. Az elemzők szerint arról, hogy a hálapénz mennyire hálapénz, és milyen mértékben kény­szer, beszédesen vall az az adat, hogy a vagyonosabb és a szegényebb családok is szinte azonos arányban áldoznak er­re, már-már kötelességsze­rűen. A megkérdezettek fele kettő és tízezer forintot, a ne­gyedük pedig tízezernél is többet ad ki „zsebből zsebbe" betegsége esetén. Ez az arány a legszegényebb társadalmi csoportoknál sem módosul lé­nyegesen, holott ott az egy fő­re jutó jövedelem akár el is maradhat ettől az összegtől. (é. n.) Léphafi Pál rajza Esztergom Kettős évforduló Kettős centenáriumot ünne­peltek szombaton Esztergom­ban: éppen száz éve annak, hogy Esztergom négy, korábban önál­ló közigazgatási területe egysé­ges várossá egyesült, mésészt 1895-ben adták­ át a Duna fölötti átívelő Mária Valéria hidak AII. viágháborús robbantásnak áldo­zatául esett híd 50 éve áll cson­kán, emlékeztetőül, hogy nem köt össze népeket, országokat A remények szerint két év múlva hídavatás lesz. Mint ismeretes, szeptember 28-án a magyar és a szlovák közlekedési miniszter Brüsz­­szelben közös tervezetet adott át az Európai Bizottság illeté­kesének az Esztergom-Pár­­kány közötti Duna-híd újjáépí­tésére. A véglegesített megál­lapodás értelmében a mintegy tízmillió ECU-s (hozzávetőleg kétmilliárd forintos) beruházás költségének a felét a Phare-ala­pon keresztül az Európai Unió fedezi. Az évfordulót Esztergom képviselő-testülete emlékülés­sel, kiállítással köszöntötte, Pro Urbe kitüntetések átadására is sor került. A díjakat Bense Im­re, a város doktora, és Bakta András, országosan ismert fo­tóművész kapták. Az esztergo­miak ünnepi hangulatát talán az sem rontotta el, hogy állítólag Sólyom László, az Alkotmány­­bíróság elnöke a múlt héten kö­zölte a sajtóval: az Alkotmány­­bíróság nem kíván székhelyére, Esztergomba költözni. (cs. g.) „Tűzoltómunka” az ifjúságpolitikában Törvények harmonizálása Megkezdődött a kormány hatékony ifjúságpolitikájának a kialakítása - jelentette ki szom­baton a Társadalmi Érdekegyez­tető Tanács budapesti fórumán Koncz István, a művelődési tár­ca gyermek- és ifjúsági ügyekért felelős címzetes államtitkára. A politikus szerint a legfon­tosabb feladat a gyermekek és az ifjúság ügyeit érintő törvények harm­onizációja, az ifjúsági célú ingatlanok célirányos felhaszná­lásának biztosítás. Koncz István eredménynek nevezte, hogy az elmúlt hónapokban számos olyan „tűzoltómunka” indult meg, amely e cél megvalósítását szolgálja. Ezek között említette, hogy a gyakornoki rendszer és külföldi ösztöndíjak révén csök­kent a munkanélküli fiatalok száma. A lakáshoz jutásnál is preferálják a korosztály tagjait Kiss Péter országgyűlési képviselő felszólalásában az­ MTI jelentése szerint a nonpro­­fittörvény megszületésének fon­tosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét Úgy fogalmazott: amint törvény szabályozza a ci­vil szervezetek anyagi helyzetét, azoknak nem kell többé a kor­mány iránti lojalitásukat han­goztatniuk, hogy anyagi foná­sokhoz jussanak. Meddő vita az angolnapusztulásról Felemás kompromisszum Felemás kompromisszum­mal zárult Nemcsók János bala­toni kormánybiztos és több, a te­rületen működő kutató vitája a júliusi angolnapusztulás okairól. A balatonfüredi Annabella Szállóban pénteken délelőtt megtanott tudományos fórumon az álláspontok nem közeledtek egymáshoz. Nemcsók János to­vábbra is fenntartotta azt a véle­ményét, hogy az angolnák pusz­tulásának alapvető oka a szúnyo­gok irtására használt vegyszer volt. Emiatt azt - Nemcsók véle­ménye szerint - teljesen ki kell tiltani a tó környékéről. A hozzá­szólók többsége azonban úgy vélte, hogy a vegyszer ennyire végletes hatásáról nincsenek tu­dományosan értékelhető bizo­nyítékok. A résztvevők mind­egyike által elfogadható összeg­zést Salárád János akadémikus, a kormánybiztos tudományos fő­tanácsadója fogalmazta meg. Ez csak annyit rögzít, hogy az an­golnák pusztulásában­ több ok is szerepet játszott, ezek közül az egyik akár vegyszer is lehetett. Ám a méreg nem csak szúnyog­irtó szerként juthatott a tóba. Kovács Árpád, a környezet­védelmi tárca helyettes államtit­kára bejelentette, hogy sem ko­rábban, sem a tanácskozáson nem jutott olyan információ bir­tokába, ami miatt be kellene til­tani a vegyszeres irtást, illetve felelősségre vonást kellene kez­deményezni bárki ellen is - kö­zölte az MTI. Negyvenezer drogos vár segítségre Önérdek a szembenézés A szakemberek előrejelzése szerint az ezredfordulót követő első négy évben a fiataloknak már 70 százaléka találkozhat a kábítószer valamelyik fajtájával. Bár a múlt év végi adatok szerint hazánkban „csak” negyvenezer kábítószerfüggő beteg van, te­kintve, hogy Magyarország tran­zitországból a drogkereskede­lem célországává vált, s egyben Európa egyik legfrekventáltabb elosztóhelye lett, szembe kell nézni a legsúlyosabb szenve­délybetegség rohamos terjedésé­­vel. Minderről a hét végén Ka­posvárott beszéltek a szakembe­rek a Szóval és rockkal a drog el­len című konferencián. A részt vevő százhúsz orvos, pszichiá­ter, szociális munkás, pedagógus és rockzenész, no és a veszélyez­tetett korosztályok képviselői aggódva számoltak be az „első­segélyre” szorulók számának gyors ütemű növekedéséről, to­vábbá azokról a jelenségekről, amelyek arra utalnak, a társada­lom még nem látja be: önérdek a drogveszéllyel való szembenézés. Félelemmel és vegyes irtó­­zattal kísérik a kábítószerfüggő­ségben szenvedők számának gyarapodását az emberek - fi­gyelmeztetett Harsányi László, a rendezvény fővédnöke, majd a lapunknak nyilatkozó Sándor Edit, a népjóléti tárca tanácsosa sorolta fel a veszélyeztetettség okait Elmondta: a ’90-es évek elejére az illegális úton beérkező kemény drogok jelentették a fő veszélyt, miközben a legna­gyobb gond a rehabilitáció, merthogy ez a legköltségesebb, az ország hét drogambulanciája -jól­lehet nemcsak ezekben tör­ténik kezelés - egyre kevésbé tud megbirkózni a feladatokkal Lappangva terjed a drog - figyelmeztetett a kaposvári kór­ház pszichiáter főorvosa, aki úgy véli, ki kell menni az utcára, ott kell keresni és rábeszélni a kábítószer-fogyasztókat, kezel­tessék magukat. (g- j- ■•) Dráguló gyógyszerek Szűkülő közgyógyellátási lista Az importból származó gyógyszerek mintegy 60 száza­léka, több mint ezer készít­mény 6,3 százalékkal­­ kerül többe ,október ele jétől.­"Teljes árat kell ezután fizetni a recept nélkül is kapható, de vényre eddig 40, illetve 70 százalék­ban támogatott patikaszere­kért, s ugyancsak vasárnaptól 45 készítménnyel szűkül a köz­gyógyellátási igazolványra té­rítésmentesen kiváltható gyógyszerek köre. In a mostani gyógyszerár­emelés immár a hatodik ebben az esztendőben. Teljes egészé­ben megszűnik annak a mint­egy 90 patikaszernek a tb-tá­­mogatása, amelyet ugyan bárki recept nélkül is beszerezhetett, de ha az orvos írta fel, akkor a tb 40, illetve 70 százalékban tá­mogatott. Ilyen készítmény pél­dául a Paxirasol, az Irgamid szemkenőcs vagy a Canesten kenőcs. Egyenjogúsítási centenárium Zsidó felekezet akkor és ma A zsidó vallás egyenjogú­­sítása a magyar polgáro­sodásért folytatott küzde­lem része volt. Ebben a küzdelemben azok álltak­­ a zsidóság mellett, akik az egész ország modernizá­cióját akarták - jelentette ki Gál Zoltán, az Ország­­gyűlés elnöke az 1895-ös, az izraelita vallásnak a többi vallással való egyen­jogúságát kimondó, re­­cepcionális törvény 100. évfordulója alkalmából szervezett konferencián. Akkor és ott, itt és ma cím­mel vasárnap emlékülést tartot­tak a Magyarországi Zsidó Hit­községek Szövetsége, a Yaha­­lom Zsidó Szabadegyetem és a Szombat Szerkesztősége szer­vezésében a Budapesti Zsidó Hitközség dísztermében. Sok­oldalúan világították meg az 1895. október 16-án szentesí­tett recepcionális törvényt, amely hosszú küzdelmek után bevett felekezetnek, a többi vallással egyenjogúnak nyilvá­nította a zsidó vallást, így az ekkortól - elvileg - a történeti egyházakkal azonos státusszal rendelkezett. Gál Zoltán az Országgyű­lés elnöke megnyitójában ki­emelte a modernizációra, a polgárosodásra, az egyenjogú­sításra törekvő mozgalmak közötti összefüggéseket; a zsi­dóságnak a magyarsággal való azonosulási készségét és ké­pességét; valamint hogy a je­lenlegi politikai vezetés min­dent megtesz a kirekesztés el­len. Hangsúlyozta: a magyar­országi zsidóság egész törté­nelmén végigvonul a magyar­sággal való azonosulás igé­nye. Kijelentette: a rendszer­­váltás után megjelentek olyan politikai csoportosulások is, amelyek a két világháború kö­zötti retrográd irányzatok örö­kösei voltak. - Ezekről a tava­lyi választásokon a magyar nép ítéletet mondott - tette hozzá a házelnök. - 1994. má­jusa óta megszűnt, hogy a ma­gyar társadalom egyes cso­portjait megkülönböztetik, vagy bűnbaknak kiáltják ki - fogalmazott. A házelnök sze­rint a holocaust nem magya­rázható csak a külső erőszak­kal, hanem következménye volt egy olyan rendszernek, amely 1919 őszén pogromok­kal kezdődött. Schweitzer József főrabbi előadásában elmondta: a ma­gyar zsidóság egyenjogúsítási törekvései 1790-ben kezdőd­tek, ekkor intéztek levelet az Országgyűléshez, amelyben kinyilvánították azonosságukat a magyar néppel. A zsidóság állampolgári egyenjogúságát csak az 1848-49-es szabadság­­harc végén emelték törvény­erőre, ugyanakkor a magyaror­szági zsidók nagy többsége aktívan részt vett a szabadság­­harcban. A forradalom leveré­se után az emancipációs tör­vény már nem léphetett hatály­ba, így a zsidók csak 1867-ben, a kiegyezés után kapták meg állampolgári jogaikat. Az ezt kimondó törvényt mind az al­só-, mind a felsőház jelentős többséggel szavazta meg - mondotta. Az 1895-ös, a zsidó vallás egyenjogúságát kimondó jogszabály körül már több vita volt, a döntés egyetlen szavaza­ton múlott. Hanák Péter törté­nész az egyházpolitika történeti perspektívái mellett beszámolt egy, még alig kutatott terület­ről, a magyarok a zsidók iránti történelmi toleranciájáról, amely a nomád istenhitből, az uralkodók (Géza, István) reál­­politikai érzékéből és a protes­tantizmus által kiváltott vallási pluralizmusból eredezik. Cso­­hány János, Gergely Jenő, Erdő Péter professzorok a korabeli református és katolikus egyhá­zi, kánonjogi, sajtóbeli vizsgá­latát adták a kérdésnek. Feldmájer Péter, a Mazsi­­hisz elnöke Itt és ma című re­ferátumában fontosnak tartot­ta az állam és a zsidóság aktív szerepvállalását, hogy ne csak törvényi, de tényleges, társa­dalmi egyenrangúság is meg­,­valósulhasson. Idézte az Al­kotmánybíróság határozatait (4/1993; 10/1993), amelyek egyrészt megkülönböztetik a történelmi és nem történelmi egyházakat, másrészt a nem­zetközi gyakorlattal ellentét­ben lehetővé teszik, hogy a munkaügyi miniszter rendele­tileg a szombatot - adott eset­ben a napok átrendezésével - munkanappá nyilváníthassa. Szintén megkülönböztető, hangsúlyozta az előadó, hogy a zsidó gyerekek csak iskolá­ból való mulasztással, a zsidó munkavállalók csak évi sza­badságuk terhére vehetnek részt vallásuk jeles, többnapos ünnepein. (k. n.) Készülnek az ’56-os évfordulóra . Nemzetőrök Ózdon Ózd a mai magyar társada­lom minden problémáj­át­ meg­jeleníti. Itt a kapitalizmus leg­­csúnyább formája alakult ki, amelyben nincs társadalmi szolidaritás. A nemzetőröknek is Ózdra kell vetniük vigyázó szemüket, segíteni abban, hogy az ország más területein ilyen helyzet ne alakulhasson ki - mondta az MTI jelentése szerint szombaton Ózdon, a polgári védelem kiképzőbázi­sán Király Béla vezérezredes, az ’56-os nemzetőrség­ meg­alapítója, a nemzetőrség főpa­rancsnoka. A Nemzetőrök Szövetségé­nek intézőbizottsága és orszá­gos elnöksége Kajtár Imre el­nök vezetésével szombaton Ózdon tartott kihelyezett ülést. Mint az országos elnök kifej­tette, a helyi, megyei tagegysé­gek egyik alapvető feladata az­­ önkormányzatok­­ segítése,­­ de támogatják a polgárbarát rend­őri szervezeteket is azzal, hogy fegyvermentesen besegítenek az közbiztonsági feladatok el­látásába. Az ’56-os nemzet­őrök - akik egyébként igen rossz anyagi és életviszonyok között élnek, átlagnyugdíjuk alig haladja meg a 15 ezer fo­rintot - készülnek az ’56-os forradalom jövő évi 40-edik évfordulójára. Király Béla ki­jelentette, hogy a jövő év októ­ber 23-ára szeretnék a nemzet­őrség megalakulásának színhe­lyén, a Budapesti Rendőr-főka­pitányság épületének falán el­helyezni azt a réz dombormű­vet, amely 39 éve készült Kali­forniában, s egy ’56-os magyar forradalmárt ábrázol, amint rá­lép egy szovjet tankra. Református konferencia Demokrácia és jogállamiság ■ A­ demokráciáról, a jogál­lamiságról a politizálás norma­­tíváiról tárgyaltak azon a szom­baton befejeződött kétnapos bu­dapesti konferencián, amelyet a Magyarországi Református Egyház és a Holland Reformá­tus Államismereti Párt szerve­zett immár ötödik alkalommal. A tanácskozásról szombaton, sajtótájékoztatón szóltak a részt­vevők. Hajdú Zoltán református lelkész, SZDSZ-es országgyűlé­si képviselő, a konferencia elnö­ke az MTI jelentése szerint el­mondta: a konferenciák sorozata a jövőben is folytatódni fog. A holland intézet igazgatója kifej­tette: a tanácskozássorozat lehe­tőséget ad a holland kapcsolatok felélesztésére. A kollégium olajkályhái felmondták a szolgálatot Fáznak a mohácsi horvát diákok Szigorú hetek elé néznek a horvát mene­dékesek mohácsi középiskolájának diákjai: az oktatásnak is helyet adó kollégium olaj­kályhái felmondták a szolgálatot Egy jó kezű mester ugyan igyekszik életet lehelni beléjük, más városokból is érkeztek felajánlások, ám a végleges megoldást a földgázfűtés bevezeté­se jelentené. Technikailag egyáltalán nem okozna gondot hiszen a vezeték már kerten belül van, csak hát a bekötésre és a radiáto­rokra hiányzik négy és fél millió forint Mint minden mai történet ez is bonyolul­tabb annál, mint aminek első hallásra tűnik. A mohácsi menekült-középiskolában mintegy száz horvát diák tanul, horvát tanrend szerint horvát tanárokkal. Vala­mennyien a Drávaszögből, horvát Baranyá­ból jöttek át az 1991-ben kezdődött harcok idején. Szüleik Mohácson, illetve a déli határ­szélen szétszóródva élnek, ez magyarázza, hogy a diákok fele kollégista. Fölvetődhet mindjárt az első kérdés: miért nem Horvátország valamely békés vi­dékén járnak iskolába? Miért kell idegen nyelvi közegben megteremteniük a horvátor­szágihoz hasonló oktatási feltételeket, amikor az anyaországban sokkal könnyebb lenne ez? A tanárok egy része például hetente kétszer Eszékről jár át órát adni Úgy tudni a horvát állam több iskolát fel is ajánlott nekik, egyet például az Adria egyik szigetén, de a szülők nem fogadták el. Ők Baranyát érzik hazájuk­nak, ahhoz közel akarnak élni, s tagadhatatla­nul Mohács közelebb van Pélmonostorhoz, mint a tengerpart Állítják: Horvátország más részein ugyanolyan menekültek lennének, mint Magyarországon, Eszékre pedig - úgy­mond - azért nem mehetnek, mert ott már minden helyet elfoglaltak a szerbek által el­foglalt területek üldözöttei. A mohácsi kollégiumban emeletes ágya­kon összezsúfolódva élnek a szó szoros értel­mében táboréletet Amikor Solti Mihály igaz­gató - maga is vajdasági menekült - kalauzo­lásával végigjárom az épületegyüttest, időn­ként szívszorító látvány tárul a szemünk elé. Egyetlen árva villanykörtével megvilágított ablaktalan „tanári társalgó”, tízágyas leány­szállás, vizes falak, rideg kőlapok. Egy hatal­mas tablóról Petőfi Sándor kétszeres élet­nagyságú képe néz a füzetek fölé hajoló tiné­dzserlányokra, akik szerencsére nem fogják fel tragikusan helyzetüket A legnagyobb gondot most tagadhatatla­nul a fűtés hiánya jelenti. Az igazgató szerint nyáron, amikor kérték, fütyörészve meg lehe­tett volna oldani a kályhák beüzemelését és a termek karbantartását Volt is ígéretük a Me­nekültügyi és Migrációs Hivataltól, ám köz­bejött az újabb boszniai menekülthullám, s az alföldi táborok elvitték orruk elől a pénzt Nem sok jóval bíztat az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának pécsi irodája sem. Mohács város érdeke lenne hosszú távon, ha bevezetnék a gázt a jelenlegi horvát kollé­giumba, de az önkormányzatnak sincs moz­gósítható négymilliója. Solti Mihály szerint a fűtést a következő napokban mindenképpen megoldják, de pazarlásnak érzi, hogy újra ki fognak adni kétmillió forintot olajra, amikor a gáz ennek csak negyedébe kerülne. Létezik egy másik megoldás, de erről pe­dagógiai okokból nem szívesen tárgyalnának. A Marek Szakközépiskola két- és négyágyas szobái üresen állnak, ott ráadásul központi fű­tés van. A gondot csak az jelenti, hogy a gye­rekek már így is egy kilométert gyalogolnak a reggeli, ebéd és vacsora kedvéért szállásuk és a francia kollégium között Ha a város harma­dik pontján lévő Marékben szállásolnák el őket mást sem tennének egész nap, mint úton lennének a kollégium, az iskola és az ebédlő között Magától értetődően a végső megoldás a nagypolitika alakítóinak kezében van, ahogy nekik köszönhetik a horvát diákok jelenlegi sorsukat is. Ha - mint Tudjman elnök ígéri - még a tél beállta előtt visszaállítják a horvát szuverenitást a Drávaszögben, nem kell, hogy a feje fájjon a kollégiumigazgatónak a fűtés (hiánya) miatt. Valószínűleg abban bíznak a Menekült­­ügyi Hivatalban is, hogy az idő múlása las­­san-lassan gyógyírt jelent a menekültek más bajaira is. (havasi)

Next