Magyar Nemzet, 1995. december (58. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-01 / 282. szám

AZ EU KELETI BŐVÍTÉSÉNEK dátuma távo­libb, mint ahogy azt mondják. Neil Kinnocktól, a brüsszeli bizottság egyik tagjától származik ez a megállapítás, amit a Le Figaro idézett a minap, megerősítve, továbbra is meglehetősen homályos, hogy az unió „kormánya” miként akarja befogadni az „új demokráciákat”. A francia lap szerint immár egy bizottsági tag, Kinnock példája is mutatja, hogy egyesek — ráadásul a legmagasabb szinten, a szer­vezet hivatalos álláspontjával szembekerülve — nyilvánosan is elkezdték hangoztatni kételyeiket. A Le Figaro brüsszeli tudósítója ugyan megírta, hogy Jacques Santer, a testület elnöke rendreutasította brit kollégáját, ám ettől még nem vált valóban hite­lessé a bővítési politika. S a bizottság legutóbbi ülé­sén előterjesztett, a „csatlakozási stratégia” jelenle­gi helyzetével foglalkozó elemzésből sem derült ki több. Tartani lehet tehát attól, hogy az Európai Unió madridi csúcsértekezlete is ezt a homályosan fogal­mazó dokumentumot fogja jóváhagyni - jósolja a Le Figaro. A hírügynökségi jelentésekből kiderül, hogy az unió a barcelonai euromediterrán tanácsko­zás után most a hét végi madridi EU-amerikai csúcstalálkozóval van elfoglalva, amelyen minden korábbinál átfogóbb akcióprogramot és részletes munkatervet fogadnak el, s amely „új korszak” kez­detét jelentheti a transzatlanti kapcsolatok történe­tében. Sir Leon Brittan, az Európai Bizottság alel­­nöke brüsszeli sajtóértekezletén elmondta, hogy a megállapodásba belefoglalják a majdani EU-ame­rikai szabadkereskedelmi övezet előkészítésével kapcsolatos elképzeléseket is. A hét végén Bill Clin­ton amerikai elnök, valamint Felipe González, a so­ros elnök Spanyolország kormányfője és Jacques Santer írja alá a dokumentumot, amely a többi kö­zött alapelvként szögezi majd le: a „belső kihívások nem adhatnak alapot a befelé fordulásra”. MOSZKVA MALMÁRA HAJTJA A VIZET az észak-atlanti szövetség tervezett kibővítésének to­vábbi elhalasztása, s azokat az orosz politikai erő­ket erősíti meg, amelyek ellenzik a kelet-közép-eu­­rópai országok felvételét - figyelmeztet Václav Ha­vel. Csütörtöki prágai sajtóértekezletén leszögezte:­­ a NATO esetleges kibővítése keleti irányban egyál­talán nem azt jelenti, hogy az ellenség közelebb ke­rülne az orosz határokhoz, ellenkezőleg, a stabili­tás, a biztonság és a demokrácia közelítene Moszk­vához. „Meg vagyok győződve arról, hogy Orosz­országot nem fenyegeti semmiféle veszély, mint ahogy arról is, hogy Oroszország sem fenyegeti Eu­rópát” — hangsúlyozta a cseh író-elnök. TAJVAN VISSZASZERZÉSÉRE készített felté­teles tervet a kínai hadsereg - állítja egy jól értésük­nek számító hongkongi lap. A South China Mor­ning Post úgy tudja, ha a szigetországban - ahol egyébként szombaton parlamenti választásokat tar­tanak - tovább erősödne a ma még csak lappangó függetlenségi mozgalom, akkor megkezdődik az ál­lítólagos terv végrehajtása. Ennek az lesz a célja, hogy Tajpej „késsel a nyakán”, a kínai vezetők fel­tételei alapján rákényszerüljön az újraegyesülési tárgyalásokra Pekinggel. Az állítólagos haditerv végrehajtásának idejéről csak annyit ír az angol nyelvű hongkongi lap, hogy az semmiképpen sem következik be 1996 márciusa, az akkorra kiírt taj­va­ni elnökválasztás előtt. Peking ugyanis bízik abban, hogy Li Teng-hujt, a mostani elnököt olyan valaki váltja fel, akiben több lesz a hajlandóság az újra­egyesítésre. Ha viszont az új elnök alatt hivatalos pártfogással a most még ellenzékbe szoruló függet­lenségi mozgalom tovább erősödik, akkor elképzel­hető a katonai megoldás - írja South China Mor­ning Post (K. P.) Ukrán ultimátum a Nyugatnak Az év végéig dönteni kell Csernobilról UNGVÁR - Bécsben csü­törtökön ismét tárgyalóasztal­hoz ültek az ukrán kormány és a hetek képviselői, hogy lehe­tőleg immár véglegesen meg­állapodjanak a csernobili atomerőmű bezárásának és a felrobbant négyes számú blokk fölé építendő új szarko­fág finanszírozásának a kér­désében. A két problémát ugyanis nem lehet egymástól elválasztani, hiszen nehéz lenne eldönteni, hogy végül is melyik tartogat nagyobb ve­szélyt — fejtegette az ukrán rá­dióban Jurij Kosztenko kör­nyezetvédelmi miniszter ab­ból az alkalomból, hogy ki­lenc évvel ezelőtt, 1986-ban éppen november utolsó nap­ján fejezték be a védőburok építését. A veszély azonban nem múlt el, hiszen a közel 300 ezer tonna betont és 15 ezer tonna fémet tartalmazó külön­leges szerkezet belsejében, mintegy 200 fokos hőségben, ma is nehezen megjósolható következményekkel járó fo­lyamatok zajlanak. Jóllehet, a rendelkezésre álló, meglehe­tősen hiányos adatok szerint a szarkofág 10-15 évig még biztonságosnak tekinthető, de az alatta lévő 200 tonna radio­aktív magma működése, vala­mint reakciója a háromezer tonnára becsült víztömeggel, igen súlyos tragédiához is ve­zethet. Mi több, a megrongá­lódott reaktor esetleges beom­­lása és a föld mélyrétegeibe beszivárgó radioaktív víz is olyan veszélyek­, amelyek el­hárításához szintén csak azt követően foghatnak hozzá, miután a régi fölé felépül az új szarkofág. Jevhen Marcsuk ukrán kormányfő egyébként még szerdán újságírók előtt úgy nyilatkozott, a Nyugatnak az év végéig mindenképpen dön­tenie kell, hogy végül is haj­landó-e finanszírozni a cser­nobili atomerőmű bezárását. A miniszterelnök véleménye szerint a további várakozás nem csupán fölösleges, ha­nem kockázatos is, ezért a döntést felelőtlenség lenne to­vább halogatni. Kijevnek az új esztendő első napjaiban el kell határoznia, megkezdi-e a működő csernobili blokkok teljes leállításának az előké­szítését, vagy pedig hozzálát azok rekonstrukciójához, hogy lehetővé tegye további biztonságos üzemeltetésüket - mondta. (székely) Nemzetközi élet PÉNTEK, 1995. december 1. Ki kit győz le? Franciaországot elborítja a sztrájkhullám (Tudósítónktól) PÁRIZS - Csütörtökön újabb csúcspontot ért el a francia sztrájkhullám: to­vábbra sem járnak a vona­tok, nincs tömegközleke­dés a fővárosban, postai központok tucatjai szün­tették be a munkát, tüntet­tek a gáz- és áramszolgál­tató dolgozói, valamint az egyetemisták,­­ Franciaországban, de külö­nösen Párizsban és környékén egyre elviselhetetlenebb lesz az élet azok számára, akik kimoz­dulnak mostanában otthonuk­ból. A vasutasok munkabeszün­tetése csütörtökön a hetedik napjába lépett, kedd óta a fővá­rosban gyakorlatilag nincs tö­megközlekedés, s emiatt a reg­geli és esti órákban minden nap újabb közlekedésidugó-rekor­­dok dőlnek meg, csütörtökön 520 kilométer hosszúságú ko­csisor ácsorgott órákig a Párizs­ba vezető autóutakon, s megbé­nult a forgalom a város belső ré­szén is. Párizsban gyakran gya­log gyorsabban lehet bejutni a központba, mint autóval. Száz­ezrek gyalogosan, kerékpárral vagy a fiatalabbak görkorcso­lyával közlekednek. A közleke­désiek sztrájkja óriási károkat okoz, csak a vasút veszteségeit napi 100 millió frankra becsü­lik. Az a termeléskiesés, amely amiatt keletkezik, mert sokan egyszerűen nem tudnak eljutni munkahelyükre, felbecsülhetet­len. Például a Peugeot technikai munkaszünetet hirdetett mulou­­se-i 7500 fős gyárában, mert a kész gépkocsikat nem tudják el­szállítani a vasutassztrájk miatt. A munkabeszüntetők fő követelése, hogy a kormány vonja vissza a társadalombizto­sítási reformtervét, amely egyebek közt fokozatosan fel­számolná egyes ágazatokban a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét A tiltako­záshoz mind többen csatlakoz­nak a posta dolgozói közül is. A gáz- és áramszolgáltató vál­lalat, a GDF és az EDF alkal­mazottai csütörtökön szintén beszüntették a munkát, ők az­zal nem értenek egyet, hogy az Európai Unió rendelkezései­nek értelmében Franciaország is megnyissa energetikai piacát a külföldi konkurencia előtt. Az egyetemisták országszerte tüntetéseket szerveztek a felső­­oktatási intézmények jelentő­sebb támogatását követelve. A több mint tízezres marseille-i megmozdulás derékhadát pe­dig a munkanélküliek adták. Semmi jele annak, hogy bár­mi­­is megállítaná a terjedő tilta­kozóhullámot: az egyeztetések sorozatban kudarcot vallanak, a szakszervezetek és a kormány egyaránt a másik fél legyőzésére törekszik. Alain Juppé kabinetje sorsát egyértelműen a szociális reformok végrehajtásához kö­tötte, a felelős miniszterek tárgyalási készségüket hangoz­tatják, de az eltervezett változta­tásokból, különösen a társada­lombiztosítás átalakításából nem akarnak engedni. A Juppé­­kormány eltökéltségében a leg­felső politikai támogatást is él­vezi. Chirac elnök a miniszter­­tanács ülésén kijelentette, hogy a reformokat a megszabott idő­pontokban végre ítéli hajtani. Póka Tibor Alelnöki búcsú a Világbanktól Ázsiai növekedési ütemre számíthat Közép-Európa (Tudósítónktól) WASHINGTON - Közép- Európa ázsiai növekedési üte­met élvezhet az elkövetkező években, s ennek a fordulatnak a jelei már láthatóak például Lengyelországban, Csehország­ban, ahol egyébként a reáljöve­delmek kezdik elérni a politikai fordulat előtti szintet. Ezt mondta egy szűk körű sajtóebé­den a Világbanktól harminckét évi szolgálat után búcsúzó Wilf­ried T­alwitz alelnök, aki az el­múlt esztendőkben Kelet-Euró­­pával és a volt szovjet térséggel foglalkozott. Tapasztalatait összefoglalva azt a véleményét fejtette ki, hogy ebben a régió­ban nem lehet alternatívája a stabilizációnak, a szilárd, érték­álló pénz megteremtésének. Ar­ra a felvetésre, hogy a stabilizá­ciót politikusok és közgazdá­szok is a restrikcióval, a szociá­lis kiadások lefaragásával azo­nosítják, a Németországból Washingtonba szerződött Thal­­witz azt mondta, hogy például Magyarország a nemzeti jöve­delmének túlságosan nagy há­nyadát fordította a jóléti költe­kezésre, ám ez a bőkezűség fi­nanszírozhatatlanná vált, eljött az igazság pillanata. Nehéz per­sze olyan megoldást találni, hogy valóban a rászorulók ré­szesüljenek támogatásban, s hogy az átalakítás során a hatal­mon lévők ne bukjanak meg. Beszélt arról is Thalwitz, hogy a Világbank a nemzetkö­zi fejlesztés utolsó igazi bás­tyája, amely - például az ame­rikai költségvetési megszorítá­sok ellenére - több segítséget tud nyújtani újszerű hitelfelvé­teli, garanciális politikájának köszönhetően. Ami Közép-Eu­­rópát illeti, a Világbank a szer­kezeti változások részévé vált, s ez kedvező fejlemény az alel­nök szerint, aki kifejtette azt is: ezek az országok a tanácsok nyomán liberalizálták kereske­delmüket, s ez elengedhetetlen a kibontakozásukhoz, de Nyu­­gat-Európa és általában a fej­lett térség nem válaszolt kellő­képpen, elsősorban a belső pia­cok, fontos iparágak védelmé­ben. Ha ez a nyugati elszigete­lődés tartóssá válik, akkor ez a politika valóban fenyegetheti ennek a térségnek a fejlődését. (klahó) Fehéroroszország Harmincöt képviselő hiányzik Érvényes volt Fehéroroszor­szágban a májusi gyér részvétel miatt szerdán megismételt par­lamenti választás, ám a törvény­­hozás sorsa mégis bizonytalan. A 260 tagú törvényhozás műkö­déséhez ugyanis a honatyák leg­kevesebb kétharmadát, 174 kép­viselőt kellett volna a szavazó­polgároknak a parlamentbe jut­tatni, ám az MTI jelentése sze­rint mindössze 20 képviselőt si­került a korábbi 119 mellé meg­választani. Az utolsó lehetőség a még hiányzó 35 képviselő meg­választására a december 10-i második forduló. A kommunista jelöltek má­jusi előretörése után szerdán már jobban szerepeltek a jobb­közép irányultságú pártok és po­litikusok. A szavazást megfi­gyelő EBESZ-küldöttség veze­tője szerint szabad és demokra­tikus volt a választás, ám Gun­­nar Jansson csütörtöki minszki sajtóértekezletén rámutatott, akárcsak májusban, ezúttal sem volt teljes a sajtó szabadsága és korlátozott volt a jelöltek hozzá­férése a tömegtájékoztatáshoz. Ki következhet Papandreu után? Görög naplemente : Csaknem két hete folyto­nos aggodalomban él Görög­ország. A múlt hét elején sú­lyos állapotban szállították kórházba Andreasz Papand­­reut, s bár kezdetben az orvo­sok tagadták betegségének a kritikus voltát, az utóbbi na­pokban azt már nem titkol­hatták. Sajtóberkekben fel­röppent az is, hogy a görög miniszterelnöknél bekövet­kezett a klinikai halál, amire hívei szinte megostromolták az athéni Onassis Klinikát, ahol kezelik. A televízió is stábot helyezett ki a kórház­ba, ahonnan élő adásokban számolnak be óráról órára, miként változik a beteg álla­pota. Eredetileg tüdőgyulla­dással kezelték, miután lég­zési nehézségei támadtak. Pénteken levették a lélegez­tetőgépről, hétfőn azonban ismét rosszabbodott az álla­pota, infúziót kapott, ismét visszahelyezték az oxigénsá­tort. Az orvosai, a helyiek, az Egyesült Államokból és az Angliából érkezettek egy­aránt állítják: minden lehetőt megtesznek Papandreuért, de a lélegeztető készülékben nem maradhat sokáig, mert tartanak a tüdőgyulladásnál gyakran fellépő másodlagos fertőzéstől. A hetvenhat éves politi­kus egyszer már megélt egy súlyos válságot, 1988-ban szívműtétet hajtottak végre rajta Londonban, azt köve­tően azonban gyorsan fel­épült, sőt a magánélete is ki­virágzott. Második ifjúságát élte meg Papandreu, aki vég­zetesen beleszeretett egy já­gikisasszonyba, az akkor harmincnégy éves „szőke bombázóba”, Dimitra Liani- Kapopuluba. Róla később ugyan mindenféle kétes hírek kezdtek kerengeni, előkerül­tek ruhátlan felvételek is, Pa­pandreu elhatározását azon­ban ez már nem változtatta meg. A magánéleti zűrzava­ron átsegítette a majd negy­venévi házasságban vele együtt élő, amerikai szárma­zású Margaret, aki, mond­ván, mindekinek joga van sa­ját életét élni, csendben bele­egyezett a válásba. A szappanopera ellenére vagy talán éppen a romanti­káért a görögök teljes szim­pátiával támogatták a „nagy­szerű örget”, aki megmutatta a világnak, férfi a talpán. Mindez azonban nem akadá­lyozta meg, hogy Papandreu pártja, a Pánhellén Szocialis­ta Mozgalom, a PASZOK ve­reséget szenvedjen a soron következő választásokon. A következő, az 1993-ban meg­tartott újabb politikai erőpró­bán azonban Papandreu is­mét felülkerekedett, s a kon­zervatív Konstantin Micota­­kisztól visszaszerezte az irá­nyítást. Jó évek következtek ezután. A tizennégy százalé­kos inflációt sikerült egy­számjegyűre leszorítani, s megkezdték az államigazga­tás reformját, amelyet az Eu­rópai Unió is türelmetlenül sürgetett, lévén, hogy a nyu­gatiak azt már húsz, harminc éve elvégezték. Vitákat vál­tott ki szociáldemokrata jel­legű pártjában, néhány csőd azonban azt mutatta, nekik is bele kell vágniuk a privatizá­cióba, s Papandreu néhány állami vállalatot szerencsé­sen magánosított. Mindezen intézkedések­kel Görögország kezdett kike­rülni az „Európa szegény ro­kona" státusból. Papandreu azonban mind nehezebben vi­selte a terheket. Szinte ki sem mozdult az Athén melletti vil­lájából - amelyre a felesége ösztönzésére kétszázezer dol­lárt költött, feladva­ a labdát politikai ellenlábasainak­­, s a hirtelen megöregedett Pa­­pandreura rásütötték a látha­tatlan kormányfő címet. A feltűnő emberi gyengeségnek más jelei is voltak, s a környe­zete azt még nehezebben tűr­te. Nevezetesen, hogy mind­inkább az immár negyvenegy éves nem kezdte a dolgokat in­tézni. Amolyan kabinetfőnöki tisztséget szerezve, utasított és rendelkezett, utóbb már nem is tagadva dinasztikus tö­rekvéseit. Valamiféle örökö­södési elgondolástól hajtva Papandreu helyére pályázik, ez azonban nemcsak az ellen­zéknek adott támadási lehető­séget, magát a PASZOK-ot is megosztotta. Papandreunak éppen azon a napon kellett volna minder­ről számot adnia pártjának a parlamenti frakciója előtt, amikor rosszul lett, betegsé­gének a súlyosbodásával vi­szont Athénban úgy gondol­ják, erre a számonkérésre már nem kerül sor. Az utódlás ér­telemszerűen előtérbe került, az ő által alapított s 1981-ben győzelemre vitt pánhellén mozgalmon belül azonban nincs olyan markáns szemé­lyiség, aki a karizmatikus Pa­pandreu esetleg megüresedő helyét egyenértékűen betölt­­hetné. A politikai ambíciókat nem nélkülöző fiai sem lép­hetnek a nyomdokaiba, bár ha ez hagyomány a családjuk­ban, valószínűleg a népszerű­ségét elvesztő Dimitra is letű­nik a politikai színpadról, s ha a PASZOK kitöltheti is a vá­lasztásokig hátra lévő időt, nehéz helyzetben lesz az újabb megméretésnél. Görögország egésze el­mondhatja magáról ugyanezt, mert miközben Papandreu kórházi ablaka alatt az embe­rek gyertyát gyújtanak és imádkoznak, tudják, a halálá­val egy korszakot zárnak majd le. Hiszen az 1974-es fordulat után semmi sem tör­tént nélküle Görögországban. Zeigovita Edit Andreaez Papandreu és fiatal felesége (A Der Spiegel felvétele) Gysi és Lafontaine légyottja Németországban készül a „baloldali fordulat”? BONN - Megtört a jég — mondják Németországban, mi­után Oskar Lafontaine, a német szociáldemokraták újonnan megválasztott elnöke hosszas tanácskozást folytatott Gregor Gysivel, a keletnémet kommu­nisták parlamenti frakcióveze­tőjével. A kormánypártok az­zal gyanúsítják a kancellárság­ra szemet vető Lafontaine-t, hogy a keleti tartományokban­­ különösen önkormányzati szinten nagy tömegbefolyással rendelkező és magát „demok­ratikus szocialistának” nevező volt NDK-beli állampárttal karöltve — véli kipróbálható­­nak a „baloldali fordulatot”. A szocdem vezetés ugyan a kedden késő este lezajlott találkozót követően nem győzte hangsúlyozni annak rutinjellegét, az mégis szem­beötlő, hogy Gisy tegnap már arról beszélt, az SPD-PDS együttműködésének „meg­annyi terepe lehetséges”. A kommunista PDS-t eddig stig­­matizálták, nem minden alap nélkül kétségbe vonva a párt hűségét a demokratikus esz­ményekhez. Tény azonban, hogy ez a „kirekesztés” lehe­tővé teszi a keletnémet kom­munistáknak, hogy kívülálló­ként szabadon bíráljanak min­dent, nem nélkülözve az ol­csó, de hatásosnak bizonyuló demagógiát sem. Jól értesült körök most az­zal gyanúsítják az SPD-t, hogy „államcsínyre” készül két olyan keletnémet tarto­mányban, ahol a szociálde­mokraták eddig a keresztény­­demokrata CDU-val alkottak nagykoalíciót: Türingiában és Mecklenburg-Elő-Pomerániá­­ban kisebbségi szociáldemok­rata kormány alakulhatna a PDS külső támogatásával. E „magdeburgi modell” fő szó­szólója mindig is Oskar La­fontaine volt, aki szíve szerint Berlinben is ezt a fölállást lát­ná. Ha a Gysi-Lafontaine légyott témája valóban ez a „puccs” volt, akkor nincs mit csodálkozni a németországi demokratikus erők aggodal­mas felhördülésén. (jórga) A PK-Econo Részvénytársaság (1093 Bp., Lónyai u. 38.) mint az EURON Alkatrészgyártó és Forgalmazó Kft. (1142 Bp., Tahi u. 95.) felszámolója vételre ajánlja fel nyilvános értékesítés keretében az adós irodaberendezéseit, raktári készleten lévő Róna típusú fékszerkezeteit, betéteit, fékgyártó eszközeit, gépeit 4,5 M Ft+áfa kikiáltási áron. Az eszközök megtekinthetők a helyszínen előzetes bejelentés alapján (tel.: 140-1240,149-1864). A nyilvános értékesítés helye: a PK-Econo Rt., 1093 Bp., Lónyai u. 38., 508-as tárgyalóterem. Időpontja: 1995. december 8-án 12 óra. A nyilvános értékesítésen való részvétel feltétele a kikiáltási ár tíz százalékának letétbe helyezése (például látra szóló betét) a felszámolónál­­ 1995. december 8-án. A hitelezők elővásárlási jogukat a meghirdetett nyilvános értékesítésen­­ gyakorolhatják. A felszámoló fenntartja jogát, hogy megfelelő ajánlat hiányában az értékesítést eredménytelennek nyilvánítsa. Az értékesítéssel összefüggésben egyéb felvilágosítást nyújt: Szathmáry Tibor felszámoló, PK-Econo Rt., 1093 Bp., Lónyai u. 38. Tel.: 217-1255/1518, telefax: 215-9429.

Next