Magyar Nemzet, 1996. március (59. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-16 / 64. szám

A Magyar Nemzet Interjú SZOMBAT, 1996. március Krfi Az ellenzék együttműködésre van ítélve Szabó Iván a „szakadásról99,az átlépési hullámról és arról, hogy a néppárt nem tömegpárt Szabó Iván immár a Magyar Demokrata Néppárt színeiben politizál a parlamentben, miután 14 képviselőtársával együtt új pártot és frakciót alakított. A közismert politikust a ki­válás okairól és a néppárt életben maradásának esélyeiről kérdeztük. " Az elnökválasztási kampány során mindkét jelölt hangsúlyozta, nem tart attól, hogy pártszakadásra kerülne sor, és a kisebb­ségnek tudomásul kell vennie a többség akara­ta­­át. Végül mégsem így történt; önök kiléptek az MDF-ből és új pártot alapítottak. Volt elő­zetes forgatókönyve a szakadásnak?­­ Az MDF legutóbbi országos gyűlésén új helyzet állt elő: a szombati napon kialakult „hangulat” miatt este - spontán módon - mint­egy 170 küldött gyűlt össze az MDF XI. kerü­leti székházában. A jelenlévők zöme tapasztalt önkormányzati képviselő vagy polgármester, megyei és nagyvárosi szervezetek elnökei vol­tak. Az összejövetelen nyilvánvalóvá vált, hogy a történtek után e szervezetek egy része a KDNP-be vagy a Fidesz­be kívánt átlépni, s volt olyan szervezet, amelyik az önfeloszlatás gondolatát is felvetette. Ezek a küldöttek meg­fogalmazták, hogy a jövőben az új elnök és el­nökség megválasztása után nem lesz politikai mozgásterük. - Mit ért azon, hogy a „történtek után” lett úrrá rajtuk a bizonytalanság?­­ Az országos gyűlésen „sajátos” módon nem előzte meg politikai vita a vezetőségvá­lasztást, intoleráns bekiabálások hangzottak el; az elnökségre jelöltek névsorában csak Le­­zsák-hívők voltak. A szakadás nyilvánvalóvá vált a küldöttek között: szembe kellett néznünk azzal, megengedhetjük-e, hogy a kiszorított politikusokat hagyjuk „szétszaladni”, s szelle­mi értékeiket elpazaroljuk, vagy pedig valami­lyen módon összefogjuk. Vasárnap délután a frakció azért ült össze, hogy eldöntse ezt a kér­dést. Végül is az új párt megalakítása mellett döntöttünk. - Szerintem lehetőségük lett volna arra, hogy az elnökségben helyet kapjanak. Miért nem éltek ezzel a lehetőséggel? - A gyűlésen a küldöttek a már megválasz­tott regionális elnökségi tagok közül megpró­bálták „kiszavazni” a mi embereinket - egy-két szavazat híján majdnem sikerült Aztán más­nap a zöld jelölési cédulán már csak Lezsák Sándor embereinek a neve szerepelt, esélyünk sem volt arra, hogy a résztvevők másra szavaz­zanak. Egyetlen emberünk, Szabó József mondta azt, hogy ennek ellenére megkísérli a lehetetlent, és benn maradt az elnökségben. Ő részt vett a választás utáni első elnökségi ülé­sen, tíz percet búz ki, majd felállt és távozott. Nekünk elmondta: nem is lehet elképzelni azt a hangulatot, ami azon az ülésen uralkodott. - Miért nem hoztak létre egy platformot az MDF-en belül? - Szerintem esélyünk sem lett volna, hogy beleszóljunk a párt ügyeibe; egyébként én sze­mély szerint elleneztem ezt a variációt. Nem vállalkoztam arra, hogy az MDF-ben kisebb­ségként a „bomlasztó szerepét” játsszam, mint ahogyan azt megtették mások.­­ Sokan úgy vélekednek, nem volt helyes a pártból való kilépésük és az, hogy új pártot alapítottak, mert ezzel gyengült az ellenzék.­­ Ez iszonyú tévedés. Ugyanis az biztos, hogy az elnökválasztás után kivált volna a párt­ból az MDF 25-30 százaléka, amely magával viszi a szavazókat is. Ma a legfőbb gond Ma­gyarországon az, hogy az emberek fele egyál­talán nem választ pártot. Ha a Néppárt ezeknek az embereknek a 25-30 százalékát meg tudja szólítani, akkor ezzel is bővítjük az ellenzék szavazóbázisát.­­ - Az ellenzék más pártjai is számolnak az úgynevezett „nemszavazók” voksaira. - Az elmúlt két évben a pártot nem válasz­tók köre egyre nőtt; az ellenzéki pártoknak le­hetőségük volt arra, hogy megszólítsák őket, mégsem tudták... - Tehát az MDNP lesz az a párt, amely ké­pes lesz a nemszavazók elcsábítására. Nem gondolja, hogy túlzottan optimista? Az eddigi példák azt mutatják, hogy a pártból kiválók marginalizálódnak.­­ A visszajelzések azt igazolják, hogy az embereknek elegük van a hatpárti struktúrá­ból, valami újat keresnek. Jelenleg mintegy kétezer tagunk van, s érdekes, hogy a többsé­gük nem az MDF-ből lépett át. Akik elintéz­ték az ügyeiket az MDF-ben és át akartak jönni hozzánk, azok már itt vannak. Sokan viszont úgy gondolkoznak, hogy előbb leren­dezik még a függőben lévő ügyeiket, s utána csatlakoznak hozzánk. Tehát az elkövetkező hónapokban még egy nagyobb ,átlépési hul­lámmal lehet számolni.­­ Gémesi György, az MDF ügyvezető el­nöke szerint 1-2 százalék hagyja el az MDF-et. - Szerintem az MDF tagságának legalább 25, de inkább 30 százaléka fog átlépni az MDNP-be, ez mintegy 8-10 ezer embert je­lent. Jelentős a mozgás, hiszen teljes önkor­mányzatok jelentkeztek be Hozzánk a helyi szervezeteikkel együtt. - Kik fémjelzik az MDNP-t? - Csak néhány nevet szeretnék megemlí­teni azok közül, akik nem az MDF-ből lép­tek át, és alapító tagok: Granasztói György, Pálinkás József akadémikus, Rabár Ferenc. Egyébként egyetértek Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének azon véleményével, hogy az MDNP megalakulásával a mérsékelt, higgadt, kiszámítható ellenzéki politika esé­lyei megnőttek. Nem véletlen, hogy Torgyán József rendkívül hevesen és ingerülten rea­gált az új párt megalakulására, mert az ő vá­lasztási esélyei csökkentek a megjelené­sünkkel. - Érdekes, hogy miközben Lezsák Sán­dor azt hangoztatta, széles tömegbázisú nép­párttá kell visszaalakítani az MDF-et, önök megalakították a néppártot. Mitől lesznek önök a „nép pártja”? - A köztudatban ezzel kapcsolatban él egy téves felfogás: a néppárt és a tömegpárt egészen mást jelent. A tömegpártok mindig egy bizonyos réteg pártjaként jelennek meg; mi a társadalmat nem osztjuk fel, minden ré­tegből szeretnénk megszólítani a konzervatív gondolkozásúakat. Ezen az alapon egy száz­fős párt is lehet néppárt, és egy nyolszázezres párt rétegpárt, nem a taglétszám a döntő. - A vidék vagy a főváros pártja lesz az MDNP? - Az alapító tagok között minden megye képviselője jelen van, tehát nyugodtan mond­hatjuk, hogy országos párt vagyunk. Mi azt mondjuk, hogy a magyar polgárok esély­­egyenlőségének a pártja vagyunk, vagyis mindegy, hogy az ember vidéken vagy Buda­pesten él. Úgy gondoljuk, minden állampol­gárnak esélyt kell adni arra, hogy dolgozhas­son, tanulhasson, értelmiséggé válhasson, eg­zisztenciát teremthessen, tulajdont szerezzen és egészségügyi ellátásban részesüljön. Mi egyébként nem mást akarunk, mint amit az MDF-ben vallottunk, hanem az antalli és a lakiteleki örökséget megőrizve tovább aka­runk lépni a történelemben; a mi naptárunk­ban 1996 után ’97 és nem ’87 következik. - Milyen lesz a kapcsolat az MDNP és az MDF között? - Az egységesülő középjobb úgy jöhet létre, ha minden párt felad valarm­ennyit a szuverenitásából, de csak az tud lemondani az önállóságáról, akinek van. Amíg a párton belül voltunk, ez a fajta szuverenitás nem létezett. Szerintem a kiválásunk után sokkal könnyebb lesz a szövetséget megteremteni. Az ellenzéki pártok együttműködésre van­nak ítélve. Ez politika, nem szerelem, ne­künk az értékrendünk alapján az öszefogás kötelező. Meg vagyok győződve arról, hogy a következő választásokra lesz jobbol­dali együttműködés. Őszy-Tóth Gábriel, Szabó Iván: Az emberek valami újat ke­resnek Weber Lajos felvételei A Magyar Demokrata Néppárt politikai nyilatkozata Magyarország ma a fejlődés és az elszegényedés, a békés építés és az anarchia határán áll. A Magyar Demokrata Néppártot azért alapítottuk, hogy meggyőzzük a társadalmat: még mindig van esély a felemelkedésre, de nem akarjuk azt, hogy a fejlődés, gyarapodás csak néhány ezer ember ki­váltsága legyen. Ellenzéki párt vagyunk, legfőbb ellenfelünk a bizonytalanság. Az MSZP-SZDSZ- kormánynak a népet, a családokat elszegényítő, tudatosan középosztály-ellenes politikája veszé­lyezteti hazánk nyugodt fejlődését. Küzdünk a társadalom kettészakítása ellen, a fiatal nemzedék biztos jöőjéért A kormánykoalíció azért ellenfelünk, mert nem tud és nem is akar választ adni a társadalom égető kérdéseire. Elutasítjuk az elvtelen együttműködést mind az országot latin-ameri­­kanizálni kívánó kormánypártokkal, mind a társadalmat félrevezető demagógokkal. Egyre többen érzik úgy, hogy a politika nem szolgálja az ő érdekeiket, és ezért elfordulnak a közélettől. Számunkra a politika a köz ügyeinek intézését jelenti. A Magyar Demokrata Néppárt célja a versenyen alapuló, de a gyengéket és elesetteket felkaroló szociális piacgazdaság kiteljesíté­se, a valódi demokrácia megteremtése. Ez teszi biztossá hazánk jövőjét. Politikánkat meghatároz­za, hogy a magyar nemzet több mint egyharmada a határokon kívül él. Felemelkedésüket minden erőnkkel támogatjuk. Kötelességünk, hogy történelmi és természeti örökségünket megóvjuk, és tovább adjuk a következő nemzedékeknek. A kibontakozást súlyosan veszélyezteti a kishitűség, amely az átalakulás veszteseit hitegető de­magógia pillanatnyi sikerétől megszédülve annak utánzásában, s valamiféle álnemzeti népfront összekovácsolásában véli felfedezni az ellenzék esélyét A demagógok ígéretei teljesíthetetlenek, si­kereik tiszavirág-életűek, a gondoskodó, osztogató állam visszaállítás lehetetlen. Aki ígérget, nem öntudatra ébreszti, nem öntevékenységre készteti a társadalmat hanem becsapja. Nemzeti elkötelezettségű, modern európai kereszténydemokrata néppárt kívánunk lenni, amely Antall József nyomdokain befogadja a népi gondolatot és a nemzeti szabadelvű értékeket Az ország valóságos gondjaiból és a szakszerű helyzetelemzésből indulunk ki. Megfontoltan cse­­­­lekvő jobbközép pártként a politikától elfordulók számára új választási lehetőséget kínálunk. Át fogjuk hidalni a nép és a politika között egyre mélyülő szakadékot Nem egyes csoportok érdekeit képviseljük, hanem az érdekek egyesítésére törekszünk. Számítunk a munkavállalókra, a földet művelőkre, az értelmiségre és a vállalkozókra, mindazokra, akik érdekeltek az önmaga sorsát irá­nyítani tudó, anyagilag és szellemileg független polgárokból álló széles középosztály megteremté­sében. Megbízható, következetes és kiszámítható politikát ígérünk; nem elvont filozofálást, hanem : meggondolt de határozott cselekvést Távol tartjuk magunktól a rágalmazást és a rágalmazókat Teljes határozottsággal kijelentjük: a demokrácia védelme nem árulás, hanem minden magyar demokrata elemi kötelessége. A Magyar Demokrata Néppárt legfőbb politikai törekése, hogy elősegítse a kormányképes jobbközép koalíció létrejöttét­­ mindenkivel, aki a független magyar jogállam megerősödését és­ Magyarország felemelkedését óhajtja. A Magyar Demokrata Néppárt alapítói Nincs szükség több tb-önkormányzati választásra Vágó János a nyári nyugdíjemelésről, a vezetők amortizálódásáról és arról, mikor simogathatjuk meg a fejét Nem fél a nagy kihívásoktól Ősszel Nagy Sándor lemondása után az MSZOSZ utódlási harcából vette ki a részét, de alulmaradt Sán­dor Lászlóval szemben. Néhány héttel ezelőtt megválasztották a Nyugdíjbiztosítási Önkor­mányzat elnökének. Ebben a pozícióban nincs felkészülési idő, a női nyugdíjkorhatár­emelés sürgető lépéseket követel. Azonnal tárgyalásokat kezdeményezett a nyári nyug­díjemelés mértékéről, a reform kulcsfontossá­gú kérdéseiről. A Magyar Nemzet Vágó Já­nost tervei mellett már eddigi eredményeiről is kérdezhette.­­ A társadalombiztosításnál folyamato­sak a személycserék. Az egészségbiztosítónál felmentették a főigazgatót, a nyugdíjbiztosí­tónál a főigazgató-helyettes és az elnök egyi­­dőben távozott Három év alatt immár ön a harmadik vezetője a Nyugdíjbiztosítási Ön­kormányzatnak. A társadalombiztosítás köz­ponti területté vált. Nem bírják a vezetők az ezzel együtt járó feszültséget? - Ez a terület pontosan annyi embert érint, ahányan élünk Magyarországon. Emiatt a po­litikai irányítók amortizálódnak, felőrlődnek a küzdelmekben. Másrészt nem érződik át­gondolt rendszer a történések mögött. Hálás lenne ennek okát számon kérni a kormányko­alíciótól, de az ország olyan nehéz helyzetben van, hogy ez többször már önmagában is gát­ja volt a koncepcióalkotásnak.­­ Ön az MSZOSZ alelnökeként nyilván az érdekvédelem minden technikáját ismeri, de ettől még nem feltétlenül avatott szakértő­je a nyugdíjügyeknek. Egy ilyen feszült hely­zetben nem rontja-e a nyugdíjasok pozícióit, hogy érdekeiket új, esetleg még tapasztalat­lan emberek képviselik? - Az emberi oldalról bekövetkezett válto­zás nem. Attól, hogy valaki szakszervezeti tisztségviselő még nem jelenti azt, hogy csök­kent értékű ember. - Nem akartam megbántani. Csupán ar­ra gondoltam, hogy még járatlan ezekben az ügyekben.­­ Gyűlölöm azt a fajta kategorizálást, hogy vannak politikusok és­ vannak szakem­berek. Ismeretanyag, felkészülési képesség, intelligenciaszint, szakértői háttér és belülről fakadó késztetés szükséges ahhoz, hogy amit nem tudok, azt minél alaposabban elsajátít­sam. Megfelelő szakmai anyag birtokában megfelelő politikai döntéseket lehet hozni. Ha csak politikus volnék, alkalmatlan lennék erre feladatra.­­ Már a megválasztása pillanatában kide­rült, az önkormányzat és a kormány teljesen más álláspontot képvisel például a nyugdíj­­korhatár emelésének ügyében. A kormány és a parlament az önkormányzat eddigi három évében rendre lesodorta az asztalról az önök javaslatait Mit gondol, most sikerül keresz­tülvinni a képviselők akaratát?­­ Az önkormányzat létének legitimációja abból fakad, van-e önálló elképzelése, akara­ta, és ezt tudja-e érvényesíteni, vagy csak arra alkalmas, hogy a kormány ideáit kritizálja. Nem akarom az elődeimet mentegetni, de ilyen súlyú ügyek, mint például a nyugdíjre­form kérdése eddig még nem kerültek napi­rendre. Most van tényhelyzet, és mindent megteszek annak érdekében, hogy érvényesít­hessük elképzelésünket.­­ A fő ellentét az önök és a kormány ja­vaslata között ott látszik, hogy a kabinet nem hagyna nagy átmenetet, a kedvezményekből kizárná a nyugdíjba vonulók többségé. Önök finomabb, hosszabb átmenetet javasol­nak, és szélesebb kedveményezetti kört tarta­nak indokoltnak.­­ A dolgok lényegét ragadta meg. Eddig még nem történt jóvátehetetlen hiba. Képlete­sen szólva a nyugdíjkorhatár kiragadása olyan, mintha egy tortát szeletenként akar­nánk megsütni. Nem vagyok biztos abban, hogy a nyugdíjreformnak a korhatár a leglé­nyegesebb lépése. Nem lehet úgy felemelni a nyugdíjba vonulási életkort, hogy a nyugdíj­alapba a magasabb jövedelmek csak ilyen kis részben számítsanak bele, a jövedelmek inflác­i­lódását, a férfiak-nők egyenrangúságának kérdését ne vegyük figyelembe.­­ A Magyar Nemzet néhány napja úgy ér­tesült, hogy januártól talán mégsem 57 évre módosul a nők nyugdíjkorhatára, hanem csak 56 évre, és mintha a kormány hajlandó lenne szélesebb kedvezményre az 55 éves kort választók számára is. A hírt nem cáfolták, de nem is erősítették meg hivatalos forrásból. Mondja, ha ez valóban így lesz, azt már sze­mélyes sikereként is értékelheti?­­ Azt szeretném, ha a döntés után megsi­mogathatná a fejemet, de a tárgyalások kime­netelét veszélyeztetné, ha ezzel kapcsolatban most bármilyen részletre kitérnék. Nagyon re­mélem, sikerül kompromisszumot teremteni a kormány és a mi elképzeléseink között. Vágó János: Nyáron a nyugdíjemelés mellé egy kiegészítő támogatást szeret­nénk folyósítani az áremelkedések kom­penzálására - Nekem az a benyomásom, az emberek nem hisznek abban, hogy a korhatáremelésre valóban szükség van. Úgy értékelik, mintha ez egyike lenne a sok, értelmetlennek tűnő megszorításnak.­­ Enélkül 2007 és 2010 között demográfi­ai okokból tarthatatlanná válik a mai szabá­lyok szerinti nyugdíjrendszer. - A ma középkorú emberének olyan kicsi nyugdíjat tudnának csak fizetni, amiből kép­telenség lesz megélni? - Ennek reális a veszélye. De ma az embe­rek a nehézségeik okán csak arra tudnak kon­centrálni, hogy holnap vagy holnapután mi lesz. Véleményem szerint ez kezelhető és job­bá fordítható, de sajnos nem egy vagy két év alatt. Olyan nyugdíjkorhatár-szabályokat kell kidolgozni, amelyek hosszú távon biztosabb megélhetést nyújtanak a közvetlenül nyugdíj előtt állók számára pedig nem okoznak drasz­tikus pozícióromlást ahhoz képest, ami most számukra várható. - Hogyan lehet javítani a nyugdíjasok helyzetén úgy, hogy az aktív lakosság elvoná­sai ne növekedjenek? Ellentmondást érzek a szavaiban. - Ez látszólag igaz. A kormány elképzelé­se azonban a mai nehézségeken alapul. Ennek okait viszont nem vizsgálják. - A jelenlegi hiányra gondol? - Igen. Ha megnézi, a ’95 decemberi álla­pot szerint a korengedményes nyugdíjak után elmaradó munkáltatói befizetések 9,5 milliárd forint deficitet okoztak, az állami többségű vállalatok és az állam elmaradt befizetéseiből újabb 27 milliárd hiány származott. A költ­ségvetési szervek 2,5 milliárd forinttal tartoz­tak, a járulékokkal nem fedezett kifizetések­ből 18 milliárd forint hiány keletkezett, és ak­kor még csak a legjelentősebb tételeket sorol­tam fel.­­ A nehézségek jelentős része ön szerint ma még nem a népesség elöregedéséből szár­mazik, hanem abból, hogy a parlament a kor­mány javaslatára újra és újra emeli a biztosí­tottak terheit, ennek az egész ország megpró­bál megfelelni, csak éppen maga a kezdemé­nyező, az állam képtelen erre?­­ Pontosan. A másik tanulság, hogy nem az önkormányat hibás gazdálkodása miatt alakult ki ez a helyzet. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat kiadásai fillérre a tervek sze­rint alakultak. Az Állami Számvevőszék a mi gazdálkodásunkban nem talált olyan hiányos­ságot, amely oka lehetne a hiánynak. Az ál­lam kötelezettségeinek elmulasztása vezetett a mostani helyzet kialakulásához. Egyedül a MÁV tartozása több mint hétmilliárd forint, amely a büntetésekkel már biztosan felment tízmilliárdra. - Ez kétszázaléknyi nyugdíjemelésnek fe­lel meg, ha kicsit demagóg módon akarom ér­zékeltetni a nagyságrendeket ! - igen. Nos, a hiány rendezéséért 1995. január 31-i dátummal vállalt felelősséget a Pénzügyminisztérium... Összesen több mint 200­­­milliárd forint feletti a kintlévőségünk. Nekem meggyőződésem, hogy a pénzügymi­niszterek által tragikusnak ítélt, és az önkor­mányzatok felelősségének tartott hiány ko­rántsem tragikus, és nem a mi felelősségün­kön múlik.­­ Az a tapasztalatom, hogy egy egyszerű taxishoz, vagy egy betéti társasághoz sokkal könnyebben elér a tb végrehajtó keze, mint az államhoz. Éppen ezért halmozódhatott fel ilyen mértékű kintlévőség. - Sajnos ez így van. Reményeim szerint a jövő hét első napjaiban találkozom Med­­gyessy Péter pénzügyminiszterrel. A megbe­szélésre konkrét munkaprogrammal érkezem, és egyebek között éppen ezt a kérdést is ren­dezni szeretném.­­­­ A tárgyalás témája lehet a most elfoga­dott társadalombiztosítási költségvetés is. Önök élesen reagáltak arra az MSZP-beje­­lentésre, hogy a hiányt csökkentő tételek kö­zött nyárra egy százalékkal alacsonyabb nyugdíjemelés is szerepelt.­­ A Központi Statisztikai Hivatal májusig hozza nyilvánosságra az előző évi nettó kere­setnövekedés mértékét, ennek megfelelően emeljük majd a nyugdíjakat. Amíg nincs meg ez az adat, felesleges riogatni a nyugdíjasokat különböző teóriákkal. Ezen túlmenően keres­sük a megoldást a rendkívüli terheket jelentő energia- és gyógyszeráremelés kompenzálá­sára is. - Nem a nyári emelés lenne magasabb, hanem a nyugdíjasok külön egyszeri támoga­tást kapnának? - Igen, a mértékét precíz számításokkal szeretnénk meghatározni. - Az ön feladata is lesz, hogy felkészítse az MSZOSZ-t a jövő évi társadalombiztosítási önkormányzati választásokra.­­ Az önkormányzatokról szóló törvényt módosítani kell. A három évvel ezelőtti po­litikai közegben a választásokkal a szak­­szervezetek legitimációját is igazolni kel­lett. Ma erre nincs szükség. Véleményem szerint az üzemi tanácsi választásokon kia­lakuló erősorrend szerint kellene elosztani a mandátumokat. - Ha sikerül megvalósítani az elképzelé­sét, a három évvel ezelőtti lenne az első és utolsó tb-önkormányzati választás? * - Meggyőződésem, hogy így kell lennie. Ele Anita

Next