Magyar Nemzet, 1996. május (59. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-02 / 102. szám

Nemzetközi élet Magyar Nem­zet­e CSÜTÖRTÖK, 1996. május 2. Megállapodás Izraellel, elnöki eszmecsere a palesztin vezetővel Peresz és Arafat a Fehér Házban (Folytatás az 1. oldalról) Arafat még kedd este találko­zott a szintén Washingtonban tár­gyaló Peresz izraeli miniszterel­nökkel, aki - akárcsak szerdán az amerikai elnök - megígérte, hogy igyekszik közbenjárni a pénzek felszabadítása ügyében. Peresz­nek úgy véli, a charta módosítása után nincs alapja annak, hogy fel­tartóztassák a segélyeket. Aznap egyébként Peresz má­sodszor is a Fehér Házban tár­gyalt, miután vasárnap este már egyszer találkozott az elnökkel. Ám kedden írták alá azt a megál­lapodást, amelyről korábban, az öngyilkos akciók nyomán döntöt­tek, s amelynek értelmében Izrael amerikai hírszerzési adatokhoz jut, például a rakétatámadásokat illetően, s keményebben szembe­szállhat a terrorizmussal is az Egyesült Államok által átadott berendezések jóvoltából. Clinton részt vett az egyiptomi csúcstalál­kozón is, amelynek célja szintén a terrorizmus visszaszorítása volt. (MTI külföldi képszolgálat —APJ majd Izraelben százmillió dollárt ajánlott fel bombakereső szerke­zetekre s a szakértők kiképzésére. B. M. A Hezbollah kész elismerni a zsidó államot, ha az visszavon­ja erőit Dél-Libanonból, erősítette meg a londoni The Timesnak nyilatkozva a szélsőséges iszlám szervezet egyik vezetője. Kudar Nurdin sejk szerint a Hezbollah „nem felejti ugyan el” az izraeli hadműveletet, tagjai azonban „reálisak és békét akarnak”. A síi­ta vezető szerint ennek záloga az, hogy a szervezet visszakapja területeit. Dél-Libanonban egyébként kedden aknatámadás érte az úgynevezett biztonsági övezetet. A támadók az Izraellel szö­vetséges milíciák állásait lőtték. A legutóbbi közvélemény-kuta­tások szerint Simon Peresz - aki szerdán Párizsba látogatott - a választópolgárok szavazatainak több mint 50 százalékára szá­míthat az országban május 29-én tartandó választásokon. Növe­kedett tehát a távolság Peresz és a Likud vezetője, Benjámin Ne­­tanjahu között. Pereszt - mint az AFP jelezte - a zsidó lakosság mellett az Izraelben élő arabok jelentős része is támogatja. Mint arról az MTI beszámolt, Izraelben bejelentették, hogy vasárnap az egyiptomi Tabában kezdődnek a zsidó állam és a palesztinok tárgyalásai a Gáza-övezet és Ciszjordánia végső státusáról. A Peresz és Clinton által most aláírt megállapodás nyomán Izrael nagyobb sikerrel szállhat szembe a terrorizmussal A benzin­ és a kásár az amerikai aggodalmak előterében Javaslatok a kampány jegyében (Tudósítónktól) WASHINGTON - Az emel­kedő benzinár letörését mind Clinton elnök, mind Dole, a re­publikánusok­ valószínű jelöltje szorgalmazza ebben a választási évben, miközben a Fehér Ház in­tézkedéseket jelentett be a marha­húsár csökkenésének a feltartóz­tatására. Az igazságügyi minisz­térium közben vizsgálja az olaj­­vállalatok árképzési módszereit Az üzemanyag ára február óta tíz százalékkal emelkedett or­szágos átlagban az Egyesült Álla­mokban, s egyes körzetekben - például Kaliforniában - többet kell fizetni egy gallonért (csak­nem négy literért) mint az Öböl­háború alatt. A nyugati parton a nem önkiszolgáló kutaknál a leg­drágább fajta akár két dollárba is kerülhet gallononként, vagyis hozzávetőlegesen hetvenöt fo­rintba literenként. Az ok sokrétű, hiszen a rendkívül hideg tél sok fűtőolajat emésztett fel, a környe­zetvédelmi intézkedések miatt új­fajta benzint kell bevezetni Kali­forniában, s a közel-keleti terme­lés is ingadozott. Dole azt javasolta, hogy tö­röljék az 1993-as adóemelést. Három évvel ezelőtt a demokra­ták 4,3 centtel növelték az üzem­anyag szövetségi adóját a költ­ségvetés hiányának lefaragására. A szenátusi vezér most arra fi­gyelmezteti az amerikaiakat, hogy miközben Clinton rárakott a közterhekre, megfeledkezett a középosztálynak ígért adóenged­ményekről. A 4,3 centnyi adó kiiktatása a benzinárból persze nem sokat enyhítene a helyzeten, vélik közgazdászok, viszont a költségvetés állapota romlana. Taktikát váltva kedden már arról beszélt Dole: hozzájárul a de­mokraták követelte minimálbér­emeléshez, ha a kormányzat kész belemenni a benzinadó megkur­tításába. A lapok által megszólaltatott közgazdászoknak a véleménye nem sokkal jobb Clinton döntésé­ről sem, amellyel az elnök elren­delte tizenkétmillió barrel olaj ér­tékesítését a stratégiai készletből. Ez a mennyiség ugyanis keve­sebb az egynapi fogyasztásnál, tehát a piacot aligha befolyásol­ja. Az Egyesült Államok viszont könyvviteli szempontból vagy nyolcvanmillió dollárt veszít, hi­szen a készletet a nyolcvanas évek elején 27 dolláros olajáron töltötték fel s a tárolókban elhe­lyezett fekete arany mai piaci ér­téke 20 dollár körül mozoghat hordónként. Az elnök azonban nemcsak a benzinpiacon avatkozott be, ha­nem a marhahúsén is. A marha felvásárlási ára ugyanis tíz év óta a legalacsonyabb szintre zuhant vissza az állomány gyors szapo­rodása miatt. A farmerek kény­szervágásokra kényszerülnek, mert közben a takarmány ára fel­felé ível. A szélsőséges időjárási viszonyok miatt rossz gabonater­més várható. Saját hatáskörében úgy határozott Clinton, hogy öt­venmillió dollárért a kormányzat felvásárol húst az iskolai étkezte­tési program számára, miközben azokra a magánföldekre, amelye­ket a mezőgazdasági miniszté­rium tanácsára, kérésére nem vontak be a művelésbe, ráhajtha­­tók a csordák. A Fehér Házat azonban bírálták az étteremtulaj­donosok, mondván, az olcsó hús jó a vendégnek. A természetvé­dők pedig azzal érveltek, hogy a legelővé alakuló területeken vé­dett madarak költenének. (blahó) Angol helyhatósági választások Veszélyben Major pozíciója? Londonból jelenti az MTI. John Major kormányfő politikai karrierjének végét jelenthetik egyes londoni elemzések szerint az angliai tartományban esedékes csütörtöki helyhatósági választá­sok, jóllehet kormánykörökben e várakozásokat vehemensen cáfol­ják. A mintegy háromezer tanácsi képviselői mandátum sorsáról döntő voksolás előtt a kormányzó konzervatív párt hangulatát a csendes pánik jellemezte, előzetes számítások szerint ugyanis a je­lenleg tory színezetű 1092 tanácsi helyből akár hatszáz is elveszhet péntekre. Az angliai választások legfőbb jelentőségét az adja, hogy ez lesz az utolsó helyi jellegű megmérettetés az éppen egy év múlva - a kormánypárt ingatag helyzetéből kiinduló általános vé­lemények szerint azonban már jó­val hamarabb - esedékes általá­nos parlamenti választások előtt. Szerdai londoni értesülések­ből az derül ki, hogy a várható csütörtöki súlyos helyhatósági ve­reség után - ha nem is azonnal - John Majort „felkérik” majd a tá­vozásra, s a kormányrudat jelen­legi helyettese, Michael Heseltine venné át. E találgatások annak el­lenére tartják magukat a brit fővá­rosban, hogy maga Heseltine cá­folta ezt a forgatókönyvet. Diplomácia a gazdasági érdekek szolgálatában Interjú Pertti Torstilával, Finnország távozó budapesti nagykövetével Az elmúlt hét végén fejezte be bu­dapesti tevékenységét Pertti Torsti­­la finn nagykövet, aki hazatérve át­vette a helsinki külügyminiszté­rium politikai főosztályának irá­nyítását. A mindenki által Magyar­­ország különlegesen jó barátjának tartott nagykövet már félig kiürí­tett irodájában, a készülődést jelző kartondobozok között nyilatkozott lapunknak itteni tapasztalatairól, megvalósult és az ötletek szintjén maradt terveiről, hazánkhoz fűző­dő érzelmeiről. - Négy esztendeje második alkalom­mal érkezett külügyi szolgálatra Buda­pestre, tehát nem egy teljesen ismeretlen világba csöppent. Mit tartott akkoriban legfőbb feladatának? - Első számú célom kétségkívül a finn kereskedelmi érdekek megfelelő képvise­lete és támogatása volt Magyarországon. A recesszió évei voltak ezek hazámban, és a kormány egyértelmű szándéka volt kise­gíteni Finnországot ebből a helyzetből, többek között a külkereskedelem bővítésé­vel. Ez persze új kihívás volt a számomra, hiszen korábban biztonsági kérdésekkel, leszerelési problémákkal foglalkoztam. Meg kellett tehát tanulnom valami újat. Magyarországon most piacgazdaság van, ahol az üzlet az üzlet, a nagyköveteknek pedig megvan a saját feladatuk. Mégis az volt a véleményem - s azt hiszem, nem té­vedtem -, hogy miközben ez az ország még mindig az átmenet útját járja, a nagy­követek és a kormányzatok még mindig fontos szerepet játszhatnak. Visszatekintve azt mondhatom, sikerült megvalósítani va­lamit ezen a téren, hiszen például az ide irányuló finn export növekedett. Persze nem nekem köszönhetően, inkább annak, hogy igen sok cégünk van jelen a magyar piacon, de nem elhanyagolható az a tény sem, miszerint nyolc év alatt hetvenről hat­százra emelkedett az itt élő honfitársaim száma. Mint a közelmúltbeli budapesti lá­togatásán Paavo Lipponen miniszterelnök elmondta, jelenleg mintegy száz finn cég­nek van képviselete Magyarországon, az ide érkezett tőke pedig eléri a százmillió dollárt. Igaz ugyanakkor, hogy 1995-ben, a finn EU-tagság életbe lépésével egy idő­ben a kereskedelem visszaesett. Ezzel ugyanis ismét felépültek azok a korlátok, amelyeket egykor lebontottunk. Gazdasági kapcsolatainkra a magyar passzívum jel­lemző, amin szintén változtatni kell, s én úgy érzem, ezen is meg kellett próbálnom segíteni. Szerintem ugyanis a kereskede­lem kétirányú utca s nekem az is felada­tom, hogy a Finnországba irányuló magyar export növekedését is támogassam. Ami tehát első célkitűzésemet illeti, kicsit szo­morú - még akkor is, ha nem az én hibám -, hogy pont távozásom idején a kereske­delmi kapcsolatok némiképp visszaestek.­­ Azért így is jelentősnek mondható az előrelépés. Két esztendeje ön egy interjú­ban sajnálattal állapította meg, hogy a finn gazdaságnak nincs igazi zászlóshajója Magyarországon. Most már van, éppen Paavo Lipponen nyitotta meg Pécsett a Nokia-monitorgyárat.­­így van, de nem szabad elfelejte­nünk, hogy időközben más, igen komoly beruházások is megvalósultak. A Pannon GSM-ben például szintén jelen van a No­kia, az energiatermelők privatizációjában finnek is érdekeltek voltak, de itt van a Ko­­ne is, s rajtuk kívül sok kisebb cég. Dacára annak, hogy kis ország vagyunk és nagy a közöttünk lévő távolság, számításaim sze­rint Magyarországon a 17-18. helyen ál­lunk a befektetések terén. S ezen a ponton kell utalnom arra, amire miniszterelnö­künk is figyelmeztetett: ezek a befekte­tések akkor valósultak meg, amikor a fin­nek odahaza sem igazán tudtak tőkét ál­dozni ilyesmire.­­ A két ország közötti politikai kapcso­latok hagyományosan jók. Az ön itteni te­vékenységének félidejénél viszont Finnor­szág csatlakozott az Európai Unióhoz, ami ha lehet, még fontosabbá tette Budapest számára ennek a jó viszonynak az ápolá­sát. Érezhető volt-e valamilyen változás e téren? - Kétségtelenül. Egyik Helsinkibe el­küldött jelentésemben jeleztem is, hogy mekkora pluszt jelentett kapcsolatunkban az EU-tagság. Finnország segíteni fog Ma­gyarországnak abban, hogy mielőbb csat­lakozhasson az Európai Unióhoz. Ezt hangsúlyozta tavalyi budapesti látogatásán Ahtisaari elnök és ezt erősítette meg most a kormányfő is. Ez nekünk is érdekünk. S nagyon igaz az, amit Paavo Lipponen mondott Budapesten, hogy tudniillik a nemzetközi szervezetekbe utoljára érke­zők általában ellenzik a további bővítést. Csakhogy ezúttal más a helyzet: Svédor­szág, Ausztria és Finnország egyaránt tá­mogatja az új tagok felvételét. Helsinkiben úgy véljük, ez politikai és biztonsági szem­pontból is igen fontos, nem beszélve a gaz­daságról, ahol csakis pozitív változások várhatók.­­ Megbízatása szakmai részét tekintve, elégedett azzal, amit az elmúlt négy eszten­dőben megvalósított? -Sok ötletem van, amit sajnos nem tudtam valóra váltani. Úgy érzem azonban, hogy politikai, gazdasági és kulturális té­ren is sikerült több dolgot megvalósítani. Utódomnak azonban még maradt elég fel­adat. -Mi az, amit nem sikerült véghez vinni? - Ötleteink, elképzeléseink mindig vannak, mindannyiunknak. De hogy egy konkrét területet említsek: több finn PR- munkára volna szükség, így lehetne még népszerűbbé tenni hazámat. Ami persze nem jelenti azt, hogy tétlenek lettünk vol­na. Elkészítettünk például egy felmérést a magyar fiatalok Finnország-képéről. Egyedinek tekinthető ugyanis a világon az a szimpátia, amivel a magyarok Finn­országra tekintenek. Olyan jó dolgokat mondanak itt rólunk, amelyek olykor nem is pontosan úgy vannak. Ezt a barát­ságot szeretnénk megőrizni, hiszen hatal­mas érték, s ezért szólítottuk meg a fiata­lokat. De még több energiát és még több pénzt kell ebbe fektetni.­­ Térjünk át egy kicsit személyesebb területre. Göncz Árpád a közelmúltban a Magyar Köztársasági Érdemrend Közép­­keresztje a Csillaggal kitüntetést adomá­nyozta önnek, s ha körülnézek az irodájá­ban, azokat az érmeket látom, amelyket it­teni sportversenyeken nyert. Mindent egy­­beevetve, ön igen népszerű diplomata Bu­dapesten. Milyen érzelmekkel távozik Ma­gyarországról? -Nem könnyű elmenni innen. Sokat tanultam a magyaroktól. Új munkaköröm­ben igen elfoglalt leszek, és tevékenysé­gem csak igen kis mértékben kapcsolódik majd Magyarországhoz, mégis azt kell mondanom, Pertti Torsuila, mint magán­ember, sosem fogja elfelejteni ezt az orszá­got. Nagyon sok barátság és nagyon sok emlék köt ide. - Milyen tanácsokat ad majd utódjá­nak, aki június elsején veszi át a budapesti finn nagykövetség irányítását? - Az új nagykövet ez idáig Tallinnban, Észtországban dolgozott, tehát nem isme­retlen számára a finnugor kapcsolatrend­szer. Ami persze nem jelenti azt, hogy ugyanazokkal a kérdésekel találja majd szembe magát itt is, mint ott. Megírtam egyébként az úgynevezett nagyköveti vég­rendeletemet, amiben tulajdonképpen azt ismételtem meg, amit 1992-ben, itteni munkám kezdetén Koivisto elnök mondott nekem. Ez így hangzott: „Ön nagyon fon­tos országba utazik. A világon mindössze három ország van, amelyekkel Finnor­szágnak nagyon különleges kapcsolatai vannak: Észtország, Svédország és Ma­gyarország.” Ezt tudom én is üzenni s azt, hogy szerencsés ember, amiért Budapesten végezheti feladatát. Nagy Iván Zsolt I­IC AI A legsúlyosabb incidens Dayton óta Muzulmán-szerb­­ " "11" L lövöldözés ÚJVIDÉK - A doboji bos­­nyákok gyászoltak a május elsejei ünnep alatt. NATO-források ked­den hivatalosan is megerősítették, hogy négy doboji muzulmán életét vesztette előző nap, amikor egy nagyobb csoport megpróbált be­hatolni a városba, hogy a Kurban bajram mohamedán vallási ünnep alkalmából felkeresse otthonát és a temetőben nyugvó hozzátarto­zóit. A csoportra szerbek támad­tak, lövések dördültek. A zűrza­varban két muzulmánt lelőttek, tí­zen pedig megsebesültek. Ezt kö­vetően néhányan az IFOR ellenőr­ző pontjait megkerülve kísérelték meg a bejutást a városba, autójuk azonban aknára futott. A robba­násban további két menekült vesz­tette életét. Az incidens Simon Haselock IFOR-szóvivő szerint a legsúlyosabb volt a daytoni meg­állapodás óta. A muzulmánok egyébként folytatják a próbálko­zásokat, igyekeznek bejutni a há­ború alatt elhagyott falvaikba. A Majevica hegységben az IFOR- alakulat orosz parancsnoka kény­telen volt négy harckocsit kivezé­nyelni, hogy megakadályozza az összetűzést a szerbekkel. (gyarmati) KÜLFÖLD A MENTŐALAKULATOK gya­korlatilag már feladták a reményt, hogy élve sikerül megtalálniuk William Colbyt, a CIA egykori igazgatóját. Az MTI emlékeztet, hogy a hetvenhat éves politikus a hét végén tűnt el. Felborult, gaz­dátlanul hánykolódó kenuját ví­­kendháza közelében, a Potomac és a Wicomoco folyó találkozásánál fekvő Cobb-szigetnél találták meg, Washingtontól mintegy hatvan ki­lométerre délre. KIVONUL Németországból a brit királyi légierő - jelentette be szer­dán Michael Portillo brit védelmi miniszter. Az MTI szerint a védel­mi terveket összefoglaló, évente nyilvánosságra hozott „Fehér könyvet” ismertetve Portillo egyben jelezte, a védelmi minisztérium jo­gi eszközökkel lép fel a jövőben azokkal szemben, akik a nemzet­­biztonság sérelmével járó értesülé­seket tesznek közzé a hadsereg kü­lönleges szolgálatáról (SAS). A MIÉP ELNÖKE is részt vett a francia szélsőjobboldal, a Nemzeti Front hagyományos, május elsejei párizsi felvonulásán. Az MTI je­lentése szerint a tömeg létszámát a rendőrök hatezerre, a szervezők 12 ezerre becsülték.

Next