Magyar Nemzet, 1996. szeptember (59. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-02 / 204. szám
HÉTFŐ, 1996. szeptember 2. Nemzetközi élet A Király-hágó melléki reformátusok aggályai Iliescu nem menne Ion Iliescu román államfő a PRO román magántelevízió szombat esti híradója szerint úgy nyilatkozott, hogy szerinte jobb lenne a román-magyar alapszerződést Bukarestben vagy Budapesten aláírni és nincs szükség harmadik helyszínre. A román fél azzal számol, hogy még szeptember 15 előtt megtörténik a dokumentum aláírása. A hírműsor bemondója megemlítette, hogy Kovács László külügyminiszter alkalmasnak tartaná Bécset, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet székhelyét az alapszerződés aláírására. Eközben a szövetségi képviselők tanácsa (SZKT) állandó bizottságának javaslata alapján Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szövetségi elnöke szeptember 6-ra, péntekre összehívta az SZKT rendkívüli ülését. A Marosvásárhelyen megtartandó ülés egynapos lesz, és egyetlen napirendi pontja a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos állásfoglalás. Az SZKT az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve. Az RMDSZ tájékoztatása szerint a szövetségi elnök ugyanerre a napra, ugyancsak Marosvásárhelyre, hasonló napirenddel összehívta a szövetségi egyeztetőtanács rendkívüli ülésszakát is. A két testület Markó Béla javaslata szerint együttesen fog ülésezni. Megalakulása 75. évfordulója alkalmából jubileumi közgyűlést tartott pénteken és szombaton Nagyváradon a Király-hágó melléki református egyházkerület. Az egyházkerület állásfoglalást tett közzé a román-magyar alapszerződéssel és a kommunista rendszer alatt elkobzott egyházi javak és ingatlanok ügyével kapcsolatban. A közgyűlés aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ megkerü Becské lésével, illetve kifejezett álláspontjának figyelmen kívül hagyásával, indokolatlan sürgősséggel akarják megkötni az államközi alapszerződést. Érthetetlennek és aggasztónak tartják, hogy a véglegesített alapszerződés szövegéből teljesen kimaradt a romániai magyar egyházaktól a kommunista rendszer alatt elkobzott javak és ingatlanok törvényes visszaszolgáltatására vonatkozó cikkely. Nyomatékosan kérik a román és a magyar kormányt, hogy az alapszerződés eredeti szövegtervezete szerint kössenek megállapodást a korábban elkobzott javak visszajuttatására, illetve - indokolt esetben — az értük fizetendő méltányos kárpótlás tárgyában, továbbá, hogy az RMDSZ által képviselt magyar érdekeknek megfelelően alakítsák át az alapszerződést, aláírását pedig halasszák a romániai országos választások utáni időpontra. Funar újabb kirohanásai Koalíciós válság fenyeget BUKAREST Továbbra is az alapszerződés kérdése foglalkoztatja leginkább a román belpolitikai élet szereplőit. Olyannyira, hogy az ügy kapcsán napvilágot látott nyilatkozatok nyomán még a koalíciós szakítás sem kizárt. Az elmúlt hét végén például Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt vezetője tette közzé százpontos programját, amelyben többek között felveti az RMDSZ vezetői elleni bűnvádi eljárás indításának ötletét. Szombaton Funar a román rádióban újabb heves magyar- és Iliescu-ellenes kirohanásokra ragadtatta magát. Kijelentéseire reagálva a kormánypárt ügyvezető elnöke, Adrian Nastase kijelentette: amennyiben az egységpárt nem határolja el magát vezetője nyilatkozataitól, a kormánypárt felmondja a koalíciós megállapodást. (08. g.) Gál Zoltán a rendkívüli ülésről A vasárnap Egerbe látogató Gál Zoltán sajtótájékoztatóján a RMDSZ elnökének tervezett keddi parlamenti felszólalásáról elmondta: nem tartja szerencsésnek, hogy a magyar polgári pártok megpróbálják ebbe a csapdahelyzetbe kényszeríteni az RMDSZ-t. Megítélése szerint mérlegelni kellene, hogy ez a felszólalás mit jelentene az RMDSZ-nek a választási kampányban, illetve a román belpolitikában - írta az MTI. Folytatódik a belpolitikai vita Az MSZP támogatja az aláírást ( Munkatársainktól) Az MSZP választmánya támogatja a magyar-román alapszerződés aláírását, mivel úgy véli, hogy az Magyarország és a határon túli magyarság érdekeit szolgálja. A testület szerint a dokumentum a megbékélés eszköze - ismertette a választmány álláspontját Baja Ferenc elnök a szocialisták tanácskozását követő szombati sajtótájékoztatón. Mint megtudtuk, a választmányt Kovács László külügyminiszter tájékoztatta, majd a testület ellenszavazat nélkül fogadott el állásfoglalást a magyar-román alapszerződés ügyében. A szocialisták úgy tartják, hogy a szerződés lehetőséget teremt a Romániában élő magyarok érdekérvényesítésére. Az MSZP megérti az RMDSZ álláspontját, azonban - értékelése szerint - figyelemmel kell lenni a kompromisszum lehetőségére. A választmány úgy véli: a kormány nem adott fel semmit a programjában vállalt kisebbségpolitikai céljaiból. Baja Ferenc elmondta azt is, hogy a választmány tisztában van a szerződés belpolitikai jelentőségével, de elutasítja azokat a törekvéseket, amelyek elérhetetlen célokat hangoztatva a belpolitikai küzdelem tárgyává és eszközévé kívánják tenni a romániai magyarságot. Hozzáfűzte:" a testület semmi okot nem lát arra, hogy az Országgyűlés előzetes hozzájárulásához kössék az alapszerződés aláírását, mely a kormány alkotmányos joga. A magyar-román alapszerződésről is tárgyalt szombati ülésén az SZDSZ országos tanácsa. A szabad demokraták a maga realitásában értékelték a dokumentumot, s arra az álláspontra helyezkedtek, azt nem szabad a „mindent vagy semmit” elv szerint megítélni. Kritikusan vették sorra, hogy milyen előnyök származnak abból, ha Magyarország a dokumentumot aláírja - hallottuk a párt szombati sajtótájékoztatóján. Eörsi Mátyás országgyűlési képviselő úgy vélekedett, az ellenzék kivitelezhetetlen és irreális vágyakat fogalmaz meg, amikor bírálja a kormányt. A szerződés számos többletjogot biztosít az erdélyi magyarok számára. Másfelől a kormányzat azért is szorgalmazza a megállapodást, mert még a látszatát is el kívánja kerülni annak, hogy új irányvonal kezdődne a külpolitikában. A szabad demokraták összességében úgy látják, hogy a dokumentum a hiányosságaival együtt is segítheti a Romániában élő magyarság céljainak megvalósulását. A Romániával kötendő alapszerződést a kisgazdák egyértelműen nemzetárulásnak tekintik, a rendkívüli parlamenti ülést pedig elégtelennek tartják. Torgyán József sajtótájékoztatóján élesen bírálta az RMDSZ-t, mert az a magyar-magyar csúcs összehívása után külön utakon tárgyalásokat kezdeményezett a kormányzattal, s megalkuvásról tett tanúbizonyságot. Az FKGP támogatja egyébként a magyar-magyar csúcs összehívását, és azon legmagasabb szinten képviselteti magát. A keddi rendkívüli ülésszakon pedig a párt frakciója a nemzeti gyász külsőségeit viseli majd, ezzel is felhíva a figyelmet a kormány „hazaáruló” tevékenységére. (cs. h.-m. t.-n. b.) Az MDF falutagozatának országos szervezését elindító győrménfőcsanaki konferencián Lezsák Sándor pártelnök bírálta a kormányzat külpolitikáját is. Az MTI beszámolója szerint a pártelnök rámutatott: a kabinet a magyar-román alapszerződés ügyét a kádári tervutasításos külpolitikához hasonlóan intézi. A miniszterelnök és a külügyminiszter nem azért rúgja fel azt a konszenzust, amely legalább a külpolitika legfontosabb kérdéseiben össze tudta kapcsolni a kormánypártokat és az ellenzéket, mert megfelelő partnereket talált Európában. A magyar miniszterelnöknek nem ez a nemzet, nem a keresztény Európa a méltó partnere, hanem Iliescu és Meciar - jelentette ki szombaton Mártélyon Giczy György. A KDNP elnöke a Csongrád megyei településen a Nemzeti Társaskör millecentenáriumi ünnepségén kifejtette: amikor az ország tönkrement s kézzelfoghatóvá válnak a hatalom kudarcai, a kormány megpróbál ugyanazzal a szervilis módszerrel közelíteni Brüsszelhez, az Európai Unióhoz, mint amelyet a kormányfő és külügyminisztere a szovjet világbirodalom idején tanult. Madar Nemzet 3 Ellenzéki vélemények az alapszerződésről Előzmények és előfeltételek A magyar-magyar viszony zsákutcája „Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között! Íme, ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom! Íme, egy mosolygó jövő valamennyiök számára!” Ezekkel a szavakkal ajánlotta Kossuth Lajos 1862-ben meghirdetett Duna-konföderációs tervét. Azóta, sőt már a szabadságharc alatti, 1849. évi magyar-román tárgyalások óta magyar részről számtalan ajánlat és gesztus történt a két egymásra utalt szomszéd nép közötti viszony javítása érdekében. Román részről eddig jobbára csak ellenzéki, a hatalmon kívül álló személyek részéről mutatkozott készség erre - az 1944-47 közötti, a kedvező békeszerződés érdekében tett, majd gyorsan visszavont lépésektől eltekintve. 1989-ben, a kommunista diktatúra elleni küzdelmek pillantában nagyszerű alkalom kínálkozott a két nép közötti őszinte barátság megteremtésére, de az akkor elhangzott román ígéreteket az azóta hatalmon lévő erők, Iliescu jelenlegi államelnökkel az élen, rövidesen félresöpörték, és szabad teret engedtek a magyarellenes hangulatkeltésnek, az elvakult soviniszta kampányoknak. Ki tagadhatná, mennyire szükség lenne olyan intézkedésekre, amelyek kiküszöbölik a két nép viszonyát két évszázada terhelő feszültségforrást, a kisebbségekkel szembeni türelmetlen és szűkkeblű politikát, és a közösen lakott erdélyi, partiumi és bánsági területeken megteremtik a harmonikus együttélés feltételeit. Az 1990-ben hivatalba lépett /4 óta//-kormány programjában hirdette meg: „minden olyan szomszédunkkal tartalmas szerződést tudunk kötni, akik készek a területükön élő kisebbségek jogait és a szülőföldjükön történő megmaradást, kultúrájuk megőrzését előmozdító intézkedéseket garantálni - összhangban az érdekelt kisebbség legitim formában kifejezésre jutó igényeivel”. Gyakran elhangzik, hogy talán nem is kellett volna elkezdeni az „alapszerződések” politikáját. A közvetlen példa és indíték az 1972-ben a két akkori német állam között aláírt szerződés, majd a területi status quót elismerő német-lengyel és németcsehszlovák egyezmények. Az 1990-es egyesülés után kötött államközi szerződésekben jelentette ki Németország, hogy „nincs és nem is lesz területi követelése” két keleti szomszédjával szemben - amelynek jelentős területei egykor a Német Birodalomhoz tartoztak, sokmilliós német lakossággal. A kommunista rendszerek összeomlása, majd a Varsói Szerződés fölszámolása után egész Európában teret nyert a gondolat, hogy az Európa közepén létrejött hatalmi és katonai vákuumot az államközi szerződések új rendszerével, hálójával töltsék ki. Magyarország számára magától értetődő volt, hogy a szerződésekben szerepelnie kell a kisebbségek jogainak védelmét szolgáló elveknek és nemzetközi ajánlásoknak, a jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkező államok esetében pedig részletezni kell a kisebbségben élő közösségek fennmaradásához szükséges feltételeket. Az 1991. december 6-án aláírt magyar-ukrán szerződés ezeket közösségi jogként biztosította, csakúgy, mint a következő évben megszületett és részletes kisebbségvédelmi egyezménnyel kiegészült magyar-szlovén és magyar-horvát szerződés. A délszláv válság és az egykori Szovjetunió területén kialakuló konfliktusok, de az arab-izraeli háborúk és tárgyalások is azt igazolják, hogy elengedhetetlen az egymás mellett vagy keveredve élő, eltérő nyelvű, vallású és kultúrájú nemzeti közösségek harmonikus együttélését biztosító jogi és gyakorlati megoldások megtalálása. Ebből a felismerésből született meg 1993-ban Balladur egykori francia miniszterelnök kezdeményezése, az 1995-ben megvalósult európai stabilitási egyezmény gondolata. A kisebb határmódosítások eredeti ötletét gyorsan elfeledve az egyezmény a jelenlegi határok érvényességét erősítette meg, de ehhez mintegy feltételként kapcsolta a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítását. Ez utólag is igazolta a magyar részről addig követett politikát, és reményt nyújtott, hogy az Európai Unió a korábbinál is határozottabban fogja támogatni a kisebbségek, így a határainkon kívül élő magyarok jogvédő törekvéseit. E remények egyelőre nem igazolódtak, a hangsúly a kisebbségi jogokról egyre inkább a pillanatnyi helyzet befagyasztására tevődik át, de remélnünk kell, és annak érdekében kell dolgozni, hogy nyugati barátaink a valódi stabilitás, tehát a nyugati gyakorlatot Keleten is meghonosító érdemi megoldások mellé álljanak ki Közép- és Kelet- Európában. Noha 1995 tavaszán nagy vitákat váltott ki a magyar-szlovák szerződés, ennek előnyei és hiányosságai korántsem érintették a hazai társadalmat úgy, mint a most váratlanul mégis összeállt magyar-román államközi szerződés kérdése. Erdély és az ott élő magyarság sorsa az összmagyarság számára mindig egyedülálló jelentőséggel bírt. Ez részben történelmünkben gyökerezik, részben az ott élő magyarság számában, a rokoni és baráti szálak sokaságában. A most napirenden szereplő szerződés sajnos számos tartalmi pontban elmarad a szlováktól is, jogi kibúvókat tesz lehetővé, nem biztosítja a romániai magyar közösség egyházi, oktatási és egyéb intézményeit ért jogsértések, kisajátítások orvoslását, nem állítja helyre a Ceausescu által 1988-ban betiltott kolozsvári magyar főkonzulátust, tehát nem csupán az Európa Tanács 1201. számú ajánlásával kapcsolatban tesz egy sajnálatos és pontatlan korlátozó értelmezést. Időzítése szerencsétlen, mert félő, hogy a küszöbön álló romániai választásokon azoknak az erőknek az esélyeit javítja, amelyek a jelenlegi rossz helyzetért elsősorban felelősek. Véleményem szerint aláírása azért is hiba, mert a külföld ezzel a romániai magyarság ügyét „kipipálja”, megoldottnak fogja tekinteni. A Néppárt éppen ezért a szerződéstervezet gyönge pontjainak bírálata mellett a jövőben elsősorban a nemzetközi közvélemény jobb tájékoztatására fogja összpontosítani a figyelmét, mert tisztában van azzal, hogy a nagyhatalmi döntésekkel határainkon kívülre került magyar közösségek helyzetét Magyarország és az érintettek egyedül nem tudják javítani, ehhez határozott nemzetközi fellépésre, támogatásra van szükség. Jeszenszky Géza Magyar Demokrata Néppárt A Fidesz - Magyar Polgári Párt a román-magyar alapszerződés aláírását jelenlegi formájában nem támogatja. Az ugyanis nem tükrözi, hogy a kormány levonta volna a magyar-szlovák alapszerződés tanulságait, nem feltétlenül szolgálja euroatlanti csatlakozásunkat, és kifejezetten ártalmas a romániai és a többi magyar közösség érdekei, azaz elemi nemzeti érdekeink szempontjából. Az okos ember más kárán tanul, az ostoba a sajátján, a reménytelen ember pedig még a sajátján sem. A magyar kormány minden jel szerint reménytelen. A szlovák fiaskóhoz hasonlóan ugyanis a magyar-román alapszerződés nem arról szól," ami a szerződésben olvasható. A szerződő feleket mindkét esetben olyan mögöttes célok vezették, mint a nyugati elvárásoknak való kényszeres megfelelés, a kétes nemzetközi reputáció növelése, a csekélyke erkölcsi (és pénzügyi) hitelképesség növelése és az esetleges euroatlanti integráció elősegítése. Az aláírók eredeti szándéka azonban rövid úton meghiúsult, s az alapszerződés a két ország között eredetileg is meglevő ellentéteket kiélezte és állandósította, viszonyukat állóháborúvá változtatta. Ily módon néhány hónappal az alapszerződés hatályba lépése után a magyar és a szlovák kormány kapcsolatai történelmi mélyponton vannak, és az elemi diplomáciai etikett betartása is nehézségekbe ütközik. Talán nem szükséges magyarázni, hogy mindez szöges ellentétben áll mindkét fél elemi külpolitikai, így integrációs érdekeivel is, hogy mást most ne említsek. A Fidesz - Magyar Polgári Párt híve az egymásnak feszülő közép-európai népek valódi érdekeken és értékeken alapuló együttműködésének, következésképp olyan szerződéseket támogat, amelyek tényleges problémákra tényleges válaszokat adnak. A mielőbbi NATO-csatlakozás az ország és a nemzet legelemibb érdeke, amit minden józan magyar politikai erő megszorítás nélkül támogat. Magyarország azonban kis ország, külpolitikai mozgástere viszonylagos, s a csatlakozása érdekében legtöbbet belpolitikájával, mindenekelőtt a haderőreformmal tehet. A bővítésről szóló döntést a NATO olyan geostratégiai megfontolások alapján hozza, amelyekhez képest egy magyar-román alapszerződés léte vagy nem léte eltörpül. Aki nem így gondolja, az félő, hogy súlyos aránytévesztésben szenved. Meglehet, hogy a NATO- csatlakozáshoz az alapszerződés nem csupán hiábavaló és felesleges, hanem egyenesen hátráltathatja azt. Amennyiben az alapszerződés nyomán a magyar-román kapcsolatrendszer, beleértve a romániai magyarság és a többség viszonyát, látványosan megromlik, akkor az ténylegesen nyugtalanságot fog kiváltani Brüsszelben. Márpedig a szlovák-magyar viszony fényében ez a feltételezés nem tekinthető a valóságtól elrugaszkodottnak. Különösen akkor éleződhet ki a magyar-román viszony, ha a román kormányzat szembesülni kényszerül a saját NATO-csatlakozási esélyeinek messzi távolba illanásával. A magyar kormányzat retorikája szerint az alapszerződés a romániai magyarság érdekeit vitán felül szolgálja. Még az sem zavarja véleményének sulykolásában, hogy az RMDSZ ezt nagyon nem így látja. Különösebben persze nincs mit csodálkozni ezen, hisz’ Horn Gyula csak komolyan gondolja, hogy tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke. (Bár Magyarországról nézve ez a szám is nagyságrendekkel alacsonyabbnak tűnik.) Ez lehet az oka annak is, hogy az RMDSZ nem vehetett részt a szöveg véglegesítésében, s hogy javaslatait jóformán kivétel nélkül figyelmen kívül hagyta a magyar kormány. Így aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy a határon túli magyarság körében az alapszerződés-politika legszomorúbb eredménye a nagyarányú kiábrándulás az anyaországból. A román-magyar alapszerződés elemzése alapján igencsak van okuk a kiábrándulásra. A román-magyar alapszerződés még a szlováknál is jobban kong az ürességtől. Igaza lehet Iliescunak, hogy a román kormány semmiben nem engedett, hiszen nincs a megegyezésben semmi, amiért az RMDSZ évek óta küzd. Hiányzik a magyar egyetem, az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása, az egyértelmű nyelvhasználati jogok, de még a szlovák alapszerződésben még fellelhető diplomák és tudományos fokozatok elismerését előirányzó szakasz is. De nemcsak azzal van baj, ami hiányzik, hanem azzal is, ami benne van a szövegben. A konkrétumok hiányánál is kártékonyabb, hogy az ET 1201. (1993) számú ajánlásához fűzött lábjegyzet a kormány kivételével mindenki számára jogi és politikai értelemben szűkítő jellegűnek minősül, mégpedig a kollektív jogok és az autonómia kizárása irányában. A magyar kormány önveszélyesen megfosztja magát és az összes határon túli magyar közösséget az 1201-es ajánlástól mint politikai eszköztől, illetve a hat év alatt kikristályosodott autonómiastratégia alól is kihúzza a szőnyeget. S még valami: az időzítés. Abban nincs semmi meglepő, hogy Hárn internacionalista elvtársi segítségnyújtás keretében segédkezet nyújt Iliescu választási kampányához. Az azonban, hogy a választási kampány kellős közepén látványosan megalázza az RMDSZ-t, azt eredményezheti, hogy a szervezet a romániai magyar szavazók szemében is elveszti maradék tekintélyét. S így az alapszerződés kikerekítve káros következményeit jelentős szavazatveszteséget eredményezhet az RMDSZ-nek. Az, hogy a magyar kormány a határon túli magyarság és az ellenzék egészének ellenében köt alapszerződést Romániával, véglegesen zsákutcába tereli a magyar-magyar kapcsolatrendszert is. Mármint legalábbis az 1998- as választásokig. Németh Zsolt Fidesz - Magyar Polgári Párt