Magyar Nemzet, 1996. szeptember (59. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-02 / 204. szám

HÉTFŐ, 1996. szeptember 2. Nemzetközi élet A Király-hágó melléki reformátusok aggályai Iliescu nem menne Ion Iliescu román államfő a PRO román magántelevízió szombat esti híradója szerint úgy nyilatkozott, hogy szerinte jobb lenne a román-magyar alapszer­ződést Bukarestben vagy Buda­pesten aláírni és nincs szükség harmadik helyszínre. A román fél azzal számol, hogy még szeptem­ber 15 előtt megtörténik a doku­mentum aláírása. A hírműsor be­mondója megemlítette, hogy Ko­vács László külügyminiszter al­kalmasnak tartaná Bécset, az Európai Biztonsági és Együttmű­ködési Szervezet székhelyét az alapszerződés aláírására. Eközben a szövetségi képvise­lők tanácsa (SZKT) állandó bi­zottságának javaslata alapján Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szövetségi elnöke szeptember 6-ra, péntekre összehívta az SZKT rendkívüli ülé­sét. A Marosvásárhelyen megtar­tandó ülés egynapos lesz, és egyet­len napirendi pontja a román-ma­gyar alapszerződéssel kapcsolatos állásfoglalás. Az SZKT az RMDSZ legfőbb döntéshozó szer­ve. Az RMDSZ tájékoztatása sze­rint a szövetségi elnök ugyanerre a napra, ugyancsak Marosvásár­helyre, hasonló napirenddel össze­hívta a szövetségi egyeztetőtanács rendkívüli ülésszakát is. A két tes­tület Markó Béla javaslata szerint együttesen fog ülésezni. Megalakulása 75. évfordulója alkalmából jubileumi közgyűlést tartott pénteken és szombaton Nagyváradon a Király-hágó mel­léki református egyházkerület. Az egyházkerület állásfoglalást tett közzé a román-magyar alapszer­ződéssel és a kommunista rend­szer alatt elkobzott egyházi javak és ingatlanok ügyével kapcsolat­ban. A közgyűlés aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ­ megkerü­ Becské­ lésével, illetve kifejezett álláspont­jának figyelmen kívül hagyásával, indokolatlan sürgősséggel akarják megkötni az államközi alapszer­ződést. Érthetetlennek és aggasz­tónak tartják, hogy a véglegesített alapszerződés szövegéből teljesen kimaradt a romániai magyar egy­házaktól a kommunista rendszer alatt elkobzott javak és ingatlanok törvényes visszaszolgáltatására vonatkozó cikkely. Nyomatéko­san kérik a román és a magyar kormányt, hogy az alapszerződés eredeti szövegtervezete szerint kössenek megállapodást a koráb­ban elkobzott javak visszajuttatá­sára, illetve - indokolt esetben — az értük fizetendő méltányos kár­pótlás tárgyában, továbbá, hogy az RMDSZ által képviselt magyar érdekeknek megfelelően alakítsák át az alapszerződést, aláírását pe­dig halasszák a romániai országos választások utáni időpontra. Funar újabb kirohanásai Koalíciós válság fenyeget BUKAREST­­ Továbbra is az alapszerződés kérdése foglalkoz­tatja leginkább a román belpoliti­kai élet szereplőit. Olyannyira, hogy az ügy kapcsán napvilágot lá­tott nyilatkozatok nyomán még a koalíciós szakítás sem kizárt. Az elmúlt hét végén például Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egység­párt vezetője tette közzé százpon­tos programját, amelyben többek között felveti az RMDSZ vezetői elleni bűnvádi eljárás indításának ötletét. Szombaton Funar a román rádióban újabb heves magyar- és Iliescu-e­l­lenes kirohanásokra ra­gadtatta magát. Kijelentéseire rea­gálva a kormánypárt ügyvezető el­nöke, Adrian Nastase kijelentette: amennyiben az egységpárt nem ha­tárolja el magát vezetője nyilatko­zataitól, a kormánypárt felmondja a koalíciós megállapodást. (08. g.) Gál Zoltán a rendkívüli ülésről A vasárnap Egerbe látogató Gál Zoltán sajtótájékoztatóján a RMDSZ elnökének tervezett keddi parlamenti felszólalásáról elmondta: nem tartja szerencsés­nek, hogy a magyar polgári pártok megpróbálják ebbe a csapdahely­zetbe kényszeríteni az RMDSZ-t. Megítélése szerint mérlegelni kel­lene, hogy ez a felszólalás mit je­lentene az RMDSZ-nek a válasz­tási kampányban, illetve a román belpolitikában - írta az MTI. Folytatódik a belpolitikai vita Az MSZP támogatja az aláírást ( Munkatársainktól) Az MSZP választmánya tá­mogatja a magyar-román alap­­szerződés aláírását, mivel úgy véli, hogy az Magyarország és a határon túli magyarság érdekeit szolgálja. A testület szerint a do­kumentum a megbékélés eszköze - ismertette a választmány állás­pontját Baja Ferenc elnök a szo­cialisták tanácskozását követő szombati sajtótájékoztatón. Mint megtudtuk, a választmányt Ko­vács László külügyminiszter tá­jékoztatta, majd a testület ellen­­szavazat nélkül fogadott el állás­­foglalást a magyar-román alap­­szerződés ügyében. A szocialis­ták úgy tartják, hogy a szerződés lehetőséget teremt a Romániában élő magyarok érdekérvényesíté­sére. Az MSZP megérti az RMDSZ álláspontját, azonban - értékelése szerint - figyelemmel kell lenni a kompromisszum le­hetőségére. A választmány úgy véli: a kormány nem adott fel semmit a programjában vállalt kisebbségpolitikai céljaiból. Baja Ferenc elmondta azt is, hogy a választmány tisztában van a szer­ződés belpolitikai jelentőségével, de elutasítja azokat a törekvése­ket, amelyek elérhetetlen célokat hangoztatva a belpolitikai küzde­lem tárgyává és eszközévé kí­vánják tenni a romániai magyar­ságot. Hozzáfűzte:" a testület semmi okot nem lát arra, hogy az Országgyűlés előzetes hozzájáru­lásához kössék az alapszerződés aláírását, mely a kormány alkot­mányos joga. A magyar-román alapszerző­désről is tárgyalt szombati ülésén az SZDSZ országos tanácsa. A szabad demokraták a maga realitá­sában értékelték a dokumentumot, s arra az álláspontra helyezkedtek, azt nem szabad a „mindent vagy semmit” elv szerint megítélni. Kritikusan vették sorra, hogy mi­lyen előnyök származnak abból, ha Magyarország a dokumentu­mot aláírja - hallottuk a párt szombati sajtótájékoztatóján. Eör­­si Mátyás országgyűlési képviselő úgy vélekedett, az ellenzék kivite­lezhetetlen és irreális vágyakat fo­galmaz meg, amikor bírálja a kor­mányt. A szerződés számos több­letjogot biztosít az erdélyi magya­rok számára. Másfelől a kormány­zat azért is szorgalmazza a meg­állapodást, mert még a látszatát is el kívánja kerülni annak, hogy új irányvonal kezdődne a külpoliti­kában. A szabad demokraták összességében úgy látják, hogy a dokumentum a hiányosságaival együtt is segítheti a Romániában élő magyarság céljainak megvaló­sulását. A Romániával kötendő alap­­szerződést a kisgazdák egyértel­műen nemzetárulásnak tekintik, a rendkívüli parlamenti ülést pedig elégtelennek tartják. Torgyán Jó­zsef sajtótájékoztatóján élesen bí­rálta az RMDSZ-t, mert az a ma­gyar-magyar csúcs összehívása után külön utakon tárgyalásokat kezdeményezett a kormányzattal, s megalkuvásról tett tanúbizony­ságot. Az FKGP támogatja egyéb­ként a magyar-magyar csúcs összehívását, és azon legmaga­sabb szinten képviselteti magát. A keddi rendkívüli ülésszakon pedig a párt frakciója a nemzeti gyász külsőségeit viseli majd, ezzel is felhíva a figyelmet a kormány „hazaáruló” tevékenységére. (cs. h.-m. t.-n. b.) Az MDF falutagozatának országos szervezését elindító győr­­ménfőcsanaki konferencián Lezsák Sándor pártelnök bírálta a kormányzat külpolitikáját is. Az MTI beszámolója szerint a párt­elnök rámutatott: a kabinet a magyar-román alapszerződés ügyét a kádári tervutasításos külpolitikához hasonlóan intézi. A miniszterelnök és a külügyminiszter nem azért rúgja fel azt a konszenzust, amely legalább a külpolitika legfontosabb kérdé­seiben össze tudta kapcsolni a kormánypártokat és az ellenzéket, mert megfelelő partnereket talált Európában. A magyar minisz­terelnöknek nem ez a nemzet, nem a keresztény Európa a méltó partnere, hanem Iliescu és Meciar - jelentette ki szombaton Mártélyon Giczy György. A KDNP elnöke a Csongrád megyei te­lepülésen a Nemzeti Társaskör millecentenáriumi ünnepségén ki­fejtette: amikor az ország tönkrement s kézzelfoghatóvá válnak a hatalom kudarcai, a kormány megpróbál ugyanazzal a szervilis módszerrel közelíteni Brüsszelhez, az Európai Unióhoz, mint amelyet a kormányfő és külügyminisztere a szovjet világbiroda­lom idején tanult. Madar Nemzet 3 Ellenzéki vélemények az alapszerződésről Előzmények és előfeltételek A magyar-magyar viszony zsákutcája „Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között! Íme, ez az én legforróbb vágyam, leg­őszintébb tanácsom! Íme, egy mosolygó jövő vala­­mennyiök számára!” Ezekkel a szavakkal ajánlotta Kossuth Lajos 1862-ben meghirdetett Duna-konföde­­rációs tervét. Azóta, sőt már a szabadságharc alatti, 1849. évi magyar-román tárgyalások óta magyar részről számtalan ajánlat és gesztus történt a két egy­másra utalt szomszéd nép közötti viszony javítása ér­dekében. Román részről eddig jobbára csak ellenzé­ki, a hatalmon kívül álló személyek részéről mutatko­zott készség erre - az 1944-47 közötti, a kedvező bé­keszerződés érdekében tett, majd gyorsan visszavont lépésektől eltekintve. 1989-ben, a kommunista dikta­túra elleni küzdelmek pillantában nagyszerű alkalom kínálkozott a két nép közötti őszinte barátság megte­remtésére, de az akkor elhangzott román ígéreteket az azóta hatalmon lévő erők, Iliescu jelenlegi állam­elnökkel az élen, rövidesen félresöpörték, és szabad teret engedtek a magyarellenes hangulatkeltésnek, az elvakult soviniszta kampányoknak. Ki tagadhatná, mennyire szükség lenne olyan intézkedésekre, ame­lyek kiküszöbölik a két nép viszonyát két évszázada terhelő feszültségforrást, a kisebbségekkel szembeni türelmetlen és szűkkeblű politikát, és a közösen lakott erdélyi, partiumi és bánsági területeken megteremtik a harmonikus együttélés feltételeit. Az 1990-ben hi­vatalba lépett /4 óta//-kormány programjában hirdette meg: „minden olyan szomszédunkkal tartalmas szer­ződést tudunk kötni, akik készek a területükön élő ki­sebbségek jogait és a szülőföldjükön történő megma­radást, kultúrájuk megőrzését előmozdító intézkedé­seket garantálni - összhangban az érdekelt kisebbség legitim formában kifejezésre jutó igényeivel”. Gyakran elhangzik, hogy talán nem is kellett volna elkezdeni az „alapszerződések” politikáját. A közvetlen példa és indíték az 1972-ben a két akkori német állam között aláírt szerződés, majd a területi status quót elismerő német-lengyel és német­csehszlovák egyezmények. Az 1990-es egyesülés után kötött államközi szerződésekben jelentette ki Németország, hogy „nincs és nem is lesz területi kö­vetelése” két keleti szomszédjával szemben - amely­nek jelentős területei egykor a Német Birodalomhoz tartoztak, sokmilliós német lakossággal. A kommu­nista rendszerek összeomlása, majd a Varsói Szerző­dés fölszámolása után egész Európában teret nyert a gondolat, hogy az Európa közepén létrejött hatalmi és katonai vákuumot az államközi szerződések új rendszerével, hálójával töltsék ki. Magyarország szá­mára magától értetődő volt, hogy a szerződésekben szerepelnie kell a kisebbségek jogainak védelmét szolgáló elveknek és nemzetközi ajánlásoknak, a je­lentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkező államok esetében pedig részletezni kell a kisebbség­ben élő közösségek fennmaradásához szükséges fel­tételeket. Az 1991. december 6-án aláírt magyar-uk­rán szerződés ezeket közösségi jogként biztosította, csakúgy, mint a következő évben megszületett és részletes kisebbségvédelmi egyezménnyel kiegészült magyar-szlovén és magyar-horvát szerződés. A délszláv válság és az egykori Szovjetunió te­rületén kialakuló konfliktusok, de az arab-izraeli há­borúk és tárgyalások is azt igazolják, hogy elenged­hetetlen az egymás mellett vagy keveredve élő, elté­rő nyelvű, vallású és kultúrájú nemzeti közösségek harmonikus együttélését biztosító jogi és gyakorlati megoldások megtalálása. Ebből a felismerésből szü­letett meg 1993-ban Balladur egykori francia mi­niszterelnök kezdeményezése, az 1995-ben megva­lósult európai stabilitási egyezmény gondolata. A ki­sebb határmódosítások eredeti ötletét gyorsan elfe­ledve az egyezmény a jelenlegi határok érvényessé­gét erősítette meg, de ehhez mintegy feltételként kapcsolta a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítá­sát. Ez utólag is igazolta a magyar részről addig kö­vetett politikát, és reményt nyújtott, hogy az Európai Unió a korábbinál is határozottabban fogja támogat­ni a kisebbségek, így a határainkon kívül élő magya­rok jogvédő törekvéseit. E remények egyelőre nem igazolódtak, a hangsúly a kisebbségi jogokról egyre inkább a pillanatnyi helyzet befagyasztására tevődik át, de remélnünk kell, és annak érdekében kell dol­gozni, hogy nyugati barátaink a valódi stabilitás, te­hát a nyugati gyakorlatot Keleten is meghonosító ér­demi megoldások mellé álljanak ki Közép- és Kelet- Európában. Noha 1995 tavaszán nagy vitákat váltott ki a ma­gyar-szlovák szerződés, ennek előnyei és hiányossá­gai korántsem érintették a hazai társadalmat úgy, mint a most váratlanul mégis összeállt magyar-ro­mán államközi szerződés kérdése. Erdély és az ott élő magyarság sorsa az összmagyarság számára mindig egyedülálló jelentőséggel bírt. Ez részben történelmünkben gyökerezik, részben az ott élő ma­gyarság számában, a rokoni és baráti szálak sokasá­gában. A most napirenden szereplő szerződés sajnos számos tartalmi pontban elmarad a szlováktól is, jo­gi kibúvókat tesz lehetővé, nem biztosítja a romániai magyar közösség egyházi, oktatási és egyéb intéz­ményeit ért jogsértések, kisajátítások orvoslását, nem állítja helyre a Ceausescu által 1988-ban betil­tott kolozsvári magyar főkonzulátust, tehát nem csu­pán az Európa Tanács 1201. számú ajánlásával kap­csolatban tesz egy sajnálatos és pontatlan korlátozó értelmezést. Időzítése szerencsétlen, mert félő, hogy a küszöbön álló romániai választásokon azoknak az erőknek az esélyeit javítja, amelyek a jelenlegi rossz helyzetért elsősorban felelősek. Véleményem szerint aláírása azért is hiba, mert a külföld ezzel a romániai magyarság ügyét „kipipálja”, megoldottnak fogja te­kinteni. A Néppárt éppen ezért a szerződéstervezet gyönge pontjainak bírálata mellett a jövőben első­sorban a nemzetközi közvélemény jobb tájékoztatá­sára fogja összpontosítani a figyelmét, mert tisztában van azzal, hogy a nagyhatalmi döntésekkel határain­kon kívülre került magyar közösségek helyzetét Ma­gyarország és az érintettek egyedül nem tudják javí­tani, ehhez határozott nemzetközi fellépésre, támo­­­gatásra van szükség. Jeszenszky Géza Magyar Demokrata Néppárt A Fidesz - Magyar Polgári Párt a román-magyar alapszer­ződés aláírását jelenlegi formájá­ban nem támogatja. Az ugyanis nem tükrözi, hogy a kormány le­vonta volna a magyar-szlovák alapszerződés tanulságait, nem feltétlenül szolgálja euroatlanti csatlakozásunkat, és kifejezetten ártalmas a romániai és a többi magyar közösség érdekei, azaz elemi nemzeti érdekeink szem­pontjából. Az okos ember más kárán ta­nul, az ostoba a sajátján, a re­ménytelen ember pedig még a sa­játján sem. A magyar kormány minden jel szerint reménytelen. A szlovák fiaskóhoz hasonlóan ugyanis a magyar-román alap­­szerződés nem arról szól," ami a szerződésben olvasható. A szer­ződő feleket mindkét esetben olyan mögöttes célok vezették, mint a nyugati elvárásoknak való kényszeres megfelelés, a kétes nemzetközi reputáció növelése, a csekélyke erkölcsi (és pénzügyi) hitelképesség növelése és az eset­leges euroatlanti integráció előse­gítése. Az aláírók eredeti szándé­ka azonban rövid úton meghiú­sult, s az alapszerződés a két or­szág között eredetileg is meglevő ellentéteket kiélezte és állandósí­totta, viszonyukat állóháborúvá változtatta. Ily módon néhány hó­nappal az alapszerződés hatályba lépése után a magyar és a szlovák kormány kapcsolatai történelmi mélyponton vannak, és az elemi diplomáciai etikett betartása is ne­hézségekbe ütközik. Talán nem szükséges magyarázni, hogy mind­ez szöges ellentétben áll mindkét fél elemi külpolitikai, így integrá­ciós érdekeivel is, hogy mást most ne említsek. A Fidesz - Magyar Polgári Párt híve az egymásnak feszülő közép-európai népek valódi ér­dekeken és értékeken alapuló együttműködésének, követke­zésképp olyan szerződéseket támogat, amelyek tényleges problémákra tényleges válaszo­kat adnak. A mielőbbi NATO-csatlako­­zás az ország és a nemzet legele­mibb érdeke, amit minden józan magyar politikai erő megszorítás nélkül támogat. Magyarország azonban kis ország, külpolitikai mozgástere viszonylagos, s a csatlakozása érdekében legtöbbet belpolitikájával, mindenekelőtt a haderőreformmal tehet. A bőví­tésről szóló döntést a NATO olyan geostratégiai megfontolá­sok alapján hozza, amelyekhez képest egy magyar-román alap­­szerződés léte vagy nem léte el­törpül. Aki nem így gondolja, az félő, hogy súlyos aránytévesztés­ben szenved. Meglehet, hogy a NATO- csatlakozáshoz az alapszerződés nem csupán hiábavaló és felesle­ges, hanem egyenesen hátráltat­hatja azt. Amennyiben az alap­­szerződés nyomán a magyar-ro­mán kapcsolatrendszer, beleértve a romániai magyarság és a több­ség viszonyát, látványosan meg­romlik, akkor az ténylegesen nyugtalanságot fog kiváltani Brüsszelben. Márpedig a szlo­vák-magyar viszony fényében ez a feltételezés nem tekinthető a valóságtól elrugaszkodottnak. Különösen akkor éleződhet ki a magyar-román viszony, ha a ro­mán kormányzat szembesülni kényszerül a saját NATO-csatla­­kozási esélyeinek messzi távolba illanásával. A magyar kormányzat retori­kája szerint az alapszerződés a romániai magyarság érdekeit vi­tán felül szolgálja. Még az sem zavarja véleményének sulykolá­sában, hogy az RMDSZ ezt na­gyon nem így látja. Különöseb­ben persze nincs mit csodálkozni ezen, hisz’ Horn Gyula csak ko­molyan gondolja, hogy tízmillió magyar állampolgár miniszterel­nöke. (Bár Magyarországról néz­ve ez a szám is nagyságrendek­kel alacsonyabbnak tűnik.) Ez le­het az oka annak is, hogy az RMDSZ nem vehetett részt a szöveg véglegesítésében, s hogy javaslatait jóformán kivétel nél­kül figyelmen kívül hagyta a ma­gyar kormány. Így aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy a határon túli magyarság körében az alapszerződés-politika legszo­morúbb eredménye a nagyarányú kiábrándulás az anyaországból. A román-magyar alapszerződés elemzése alapján igencsak van okuk a kiábrándulásra. A román-magyar alapszerző­dés még a szlováknál is jobban kong az ürességtől. Igaza lehet Iliescunak, hogy a román kormány semmiben nem engedett, hiszen nincs a megegyezésben semmi, amiért az RMDSZ évek óta küzd. Hiányzik a magyar egyetem, az elkobzott egyházi és közösségi in­gatlanok visszaszolgáltatása, az egyértelmű nyelvhasználati jogok, de még a szlovák alapszerződés­ben még fellelhető diplomák és tudományos fokozatok elismeré­sét előirányzó szakasz is. De nemcsak azzal van baj, ami hiányzik, hanem azzal is, ami benne van a szövegben. A konkré­tumok hiányánál is kártékonyabb, hogy az ET 1201. (1993) számú ajánlásához fűzött lábjegyzet a kormány kivételével mindenki számára jogi és politikai értelem­ben szűkítő jellegűnek minősül, mégpedig a kollektív jogok és az autonómia kizárása irányában. A magyar kormány önveszélyesen megfosztja magát és az összes ha­táron túli magyar közösséget az 1201-es ajánlástól mint politikai eszköztől, illetve a hat év alatt kikristályosodott autonómiastraté­gia alól is kihúzza a szőnyeget. S még valami: az időzítés. Abban nincs semmi meglepő, hogy Hárn internacionalista elv­társi segítségnyújtás keretében segédkezet nyújt Iliescu válasz­tási kampányához. Az azonban, hogy a választási kampány kellős közepén látványosan megalázza az RMDSZ-t, azt eredményezhe­ti, hogy a szervezet a romániai magyar szavazók szemében is el­veszti maradék tekintélyét. S így az alapszerződés kikerekítve ká­ros következményeit jelentős szavazatveszteséget eredményez­het az RMDSZ-nek. Az, hogy a magyar kormány a határon túli magyarság és az el­lenzék egészének ellenében köt alapszerződést Romániával, vég­legesen zsákutcába tereli a ma­gyar-magyar kapcsolatrendszert is. Mármint legalábbis az 1998- as választásokig. Németh Zsolt Fidesz - Magyar Polgári Párt

Next