Magyar Nemzet, 1996. október (59. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-01 / 229. szám

2 Magyar Vizi­t Nemzetközi élet KEDD, 1996. október 1. KÜLPOLITIKAI HELYZET A KÖZEL-KELETI BÉKEFOLYAMAT egyre sötétebb kilátásai­ról ír hétfői számában a Libération. A tekintélyes francia napilap szerint az izraeli kormányfő, Benjámin Netanjahu és Jasszer Arafat palesztin elnök e hétre tervezett washingtoni találkozója dönti majd el, hogy a békefolyamatot egyáltalán meg lehet-e még menteni, s ha igen, milyen áron. Az újság úgy véli: az Egyesült Államoknak teljes súlyát latba kellett vetnie, hogy egyáltalán lehetővé tegye a találkozó összehívását. Arafat ugyanis bármiféle csúcs megrendezésének fel­tételeként a válságot kirobbantó jeruzsálemi alagút bezárását köve­telte, Netanjahu viszont ettől kategorikusan elzárkózott, s a maga ré­széről azt szabta előfeltételnek, hogy a palesztin területeken szűnje­nek meg a zavargások. Végül mindketten csökkenteni kényszerültek igényüket. A Libération szerint Arafat mindenképpen megerősödve került ki az elmúlt hét válságából, méghozzá mind a belpolitika, mind a diplomácia terén: a palesztin vezető ugyanis az „alagúthábo­­rú” révén rákényszerítheti Izraelt, hogy vessen véget a békefolyamat szabotálásának, s eközben saját népe számára is bizonyította, hogy kész a határozott fellépésre az izraeliekkel szemben - márpedig ez­zel még belső ellenzékét is sikerült saját táborába tömörítenie. PAKISZTÁN ÉS KÖZVETVE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK áll a tálibok afganisztáni mozgalmának győzelme, Kabul elfoglalása mögött - vélekedett a Le Figaro című párizsi napilap hétfői számá­ban egy francia kutató, a térség egyik legismertebb szakértője. Oli­­vier Roy szerint a tálibok jelentős pakisztáni segítséget kaptak, a hír­közlési eszközöktől kezdve egészen a fegyverekig. Egyúttal Wa­shington is támogatta őket, igaz, nem olyan közvetlenül, mint Pa­kisztán, de erre nem is volt szükség. Az iszlámábádi vezetés egyedül az amerikaiak beleegyezésére várt a tálibok megsegítéséhez, s ezt végül meg is kapta. A pakisztáni támogatást Roy azzal magyarázta, hogy Gulbuddin Hekmatjar, az eddigi kabuli rendszer egyik vezető­je az elmúlt évek afganisztáni belharcai nyomán teljesen elvesztette hitelét, s ráadásul a muzulmán fundamentalista mozgalmak támoga­tójává vált. Ez pedig Pakisztán szövetségese, az Egyesült Államok szemében teljesen elfogadhatatlanná tette személyét. Az amerikaia­kat persze nem érdekli az afganisztáni belső helyzet, nekik két alap­vető céljuk van: Irán elszigetelése, illetve egy biztonságos kapcsolat megteremtése Közép-Ázsia és a déli tengerek között. MÉG NAGYON MESSZE VAN az Európai Unió az elengedhetet­lenül szükséges közös kül- és biztonságpolitika kialakításától - álla­pította meg Klaus Kinkel német külügyminiszter. A Die Welt című lap hétfői számában megjelent cikkében Kinkel úgy vélekedik, hogy a maastrichti szerződés végrehajtásában ugyan nagy eredményeket sikerült elérni, de számos területen nagyon lassú a fejlődés az unió­ban. A délszláv válság eddigi története és a legutóbbi iraki válság ar­ról tanúskodik, hogy közös kül- és biztonságpolitikáról egyáltalán nem lehet beszélni - vélekedett a miniszter, aki szerint az unió messze elmarad a kívánatos szinttől a bel- és igazságügyi együttmű­ködésben is. (P. L.) RMDSZ-előválasztások meglepetésekkel Jelöltállítás Székelyföldön BUKAREST - A romániai választások történetében minden­­képpen újdonság a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség szé­kelyföldi kezdeményezése, misze­rint a választási jelöltállításhoz mozgóurnás előszavazáson kérik ki a körzet szavazópolgárainak vé­leményét, kire voksolnának szíve­sebben. Egy héten át folyt a gyer­­gyói, csíki és udvarhelyi körzetek­ben az előválasztás, megelőzendő a múlt választáskor kirobbant bot­rányt, amikoris az RMDSZ elnö­két, Domokos Gézát azzal vádol­ták, hogy tekintélyével befolyásol­ta - saját emberei érdekében - a jelöltlisták összeállítását. Az előválasztások során a csí­ki két szenátorból és öt képviselő­­jelöltből egy-egy név kerülhetett a szenátori és képviselőjelölti listá­ra. A legtöbb szavazatot a jelenleg is szenátor Hajdú Gábor, illetve az eddig az erdélyi magyar ifjúsági mozgalmat irányító Ráduly Róbert kapta. A gyergyóiak négy képvi­selőjelölt közül választották ki Nagy Istvánt, a helyi területi RMDSZ elnökét. Az Udvarhely­széki szervezet körzetében a befu­tó helyekre kivétel nélkül a kör­nyék eddigi szenátusi és parla­menti képviselőit, Verestóy Atti­lát, illetve Asztalos Ferencet és Antal Istvánt választották újra. Az eddigi parlamenti képviselet szé­kelyföldi tagjaiból nem indul tehát a listán a Csíkban legkevesebb szavazatot szerzett Nagy Benedek képviselő, továbbá Borbély Imre, Tőkés László püspök tanácsadója sem, aki bár az utolsó pillanatban rendezte gyergyószentmiklósi le­telepedését - az illető megyébe szóló állandó lakhely feltétele volt a jelölhetőségnek -, de az elővá­­lasztási jogosultságát a jelölőbi­zottság már nem tudta igazolni. Markó Béla, az RMDSZ el­nöke hétfő délután Csíkszeredába utazott, hogy az előválasztások eredményei alapján áldását adja a Hargita megyei végleges választá­si listákra. (cseke) Negyedmillióan menekültek el az afgán fővárosból Folytatódik a tálib előrenyomulás HÍRÖSSZEFOGLALÓ A tálib csapatok hétfőn két irányban nyomultak előre Afganisztán északi részé­ben, s a Reuter szerint foj­togatják Ahmad Sah Ma­­szud korábbi védelmi mi­niszter főhadiszállását a Pandzsir-völgyben. A tálib támadás egyik ága elért Gulbahar városáig, a má­sik a hétfőre virradóra elfoglalt Dzsebulusz-Szirájtól északra a Közép-Ázsiáig vezető, straté­giai jelentőségű Szalang-ország­­út felé vette útját. A tálibok így egyre közelednek az üzbég Ra­­sid Dosztum ellenőrzése alatt álló területekhez. Névtelen köz­lések szerint készek felvenni a harcot, ha folytatódik észak felé a tálib előrenyomulás. „Nem akarunk belépni a háborúba, de ha támadnak, megvédjük ma­gunkat” - közölte Dosztum egyik parancsnoka. Mohammad Gul tálib vezető viszont közben Kabulban kijelentette: „miután teljes egészében elfoglaltuk a kormány uralta területeket, le fogunk ülni tárgyalni Dosztum­­mal”. A pénteken elfoglalt afgán fővárosból időközben a lakos­ság csaknem egynegyede, mint­egy negyedmillió ember mene­kült el a saríja, az „iszlám tör­vénykezés” elől - adta hírül az ITAR-TASSZ. Legalább négy nőt már nyilvánosan megvertek a Reuter szerint, mert nem követ­ték teljes mértékben a Koránban megkövetelt öltözködést. A leányiskolákat már bezárták. Igaz, a várost uraló tálibok beje­lentették, hogy az első intézke­désükkel elbocsátott nőknek to­vábbra is fizetnek bért, arról azonban nem szól a hétfői ren­delet, hogy meddig. Az AFP tu­dósítója olyan híreszteléseket hallott, miszerint a tolvajok ke­zét levágják, ezt azonban még nem erősítették meg. A tálibok a hadsereg tagjainak és a közin­tézményi alkalmazottaknak kö­telezővé tették, hogy szakállt növesszenek, s erre másfél hó­napot adtak. A kabuli rádió sze­rint „komoly büntetést kap”, aki megsérti ezt a rendelkezést. Burhanuddin Rabbani el­űzött afgán elnök hétfőn nyilat­kozatban közölte, hogy tovább­ra is törvényes elnöknek tekinti magát, és „hazája felszabadítá­sára” készül. A Londonban megjelenő As-Sark al-Auszat cí­mű arab nyelvű lapnak kijelen­tette: Pakisztánt vádolja a tálib invázió megszervezésével. Új­delhiben Naraszimha Rao volt indiai miniszterelnök valamint Sonia Gandhi, a meggyilkolt Radzsiv Gandhi özvegye rész­vétlátogatást tett a kivégzett Nadzsibullah volt afgán államfő családjánál. Az indiai hatósá­gok megerősítették a család új­delhi otthonának védelmét. Lebegy és Csernomirgyin Csecsenföldről tárgyalt Novemberre véget érhet a kivonulás HÍRÖSSZEFOGLALÓ A csecsenföldi rendezésről, ezen belül az orosz csapatok ki­vonásáról, valamint a grozniji koalíciós kormány megalakításá­ról tárgyalt hétfőn Moszkvában Alekszandr Lebegy, a nemzetbiz­tonsági tanács titkára Viktor Csernomirgyin miniszterelnök­kel - jelentette az MTI. Orosz kormányforrások szerint Lebegy tájékoztatta Csernomirgyint a szeparatisták vezérével tervezett hét eleji találkozójának előkészü­leteiről. Az előzetes értesülések szerint a hét első felében látogat Moszkvába Zelimhan Jandarbi­­jev csecsen vezető. Ha a jelenlegi ütemben foly­tatódik az orosz csapatok kivoná­sa Csecsenföldről, akkor az akár már október végére befejeződhet. Ezt a szövetségi erők illetékese jelentette be a csapatkivonás első szakaszának lezárultával. A hét végére távoztak a leningrádi, uráli és a volgai katonai körze­tekhez tartozó egységek egy gé­pesített lövészdandár kivételével, amely a hét elején tér vissza a közép-oroszországi Tver közelé­ben lévő eredeti állomáshelyére. Nagyarányú kommunista győzelmet hozott a hét végi hely­­hatósági választás a leningrádi megyében. A rosztovi megyében viszont nem sikerült a kommu­nista előretörés: a dél-oroszor­szági körzetben a reformernek tartott eddigi kormányzót válasz­tották újra. Gennagyij Zjuganov, az orosz kommunisták vezetője szerint meghamisították a roszto­vi helyhatósági választások ered­ményét. (Klarétas m°m (06-30) 222-222 (06-20) 222-222 2-222-222 Grassalkovich-pa­lota Ily szlovák elnöki rezidencia POZSONY­­ A kéthetes gyógykezelésből visszatérő Mi­­chal Kovác köztársasági elnök tiszteletére a várőrség már nem a pozsonyi Prímás téren sorakozott fel a prímáspalota előtt, hanem a Grassalkovich-palota udvarán, amely hétfőtől, szeptember 30- ától hivatalosan az Elnöki palota nevet viseli. Az államfő a kor­mánytagok látványos távolmara­dása, de a nyilvánosság élénk ér­deklődése mellett hétfő délelőtt vette, át új lakhelye szimbolikus kulcsát. A Grassalkovich Antal építet­te palota, amely a XVIII. század hatvanas éveiben épült Pozsony szívében, az első Csehszlovák Köztársaság idején katonai objek­tumként szolgált, a második világ­háború idején majd az önálló Szlovák Állam elnöke, Jozef Tiso székhelye volt, a szocializmus éveiben pedig az úttörők és a szo­cialista ifjúság házaként műkö­dött. Szlovákia 1993-as önállósu­lása után kezdték meg felújítását és átalakítását, hogy újra a köztár­sasági elnöki irodának adjon he­lyet és az államfő rezidenciája le­gyen. A rekonstrukciós munkála­tok 270 millió koronát emésztet­tek föl, s további 120 milliót szán­nak a palota mögötti, ugyancsak több száz éves park rendbetételé­re. A munkálatokat még tavaly jú­niusban be kellett volna fejezni, a kormányfő és a köztársasági elnök közti politikai szembenállás követ­keztében azonban nem volt pénz a munkálatok folytatására - sőt a palota méltó berendezésére sem így végeredményben közadako­zásból fejezték be az átépítés utol­só szakaszát. (u­. s.) Létrejön az EL-kormány? Jacques Santer bizottsági rendcsinálásba kezd Átfogó rendcsinálást tervez az Európai Bizottság háza táján Jacques Santer, a tes­tület elnöke. A Financial Times szerint Santer akciójának célja, hogy segítségével csökkenjen a túl­burjánzó EU-bürokrácia, a je­lenlegi 40 százalékosnál haté­konyabbá és népszerűbbé vál­jon a bizottság, s vele az „egye­sült Európa”. A European Voice című hetilap azonban ennél is többet lát a politikus terveiben, azt feltételezi, hogy Santer ve­zető döntéshozó szervvé kívánja emelni a bizottságot. Az átfogó reformok kereté­ben felülvizsgálnák azt a másfél évtizede érintetlen rendszert, amelynek keretében minden tagország rendelkezik bizottsági poszttal, s még egyes biztosok menesztése sem kizárt. Kérdés persze, hogy mennyire lesz si­keres a 15 ezer fős apparátus, különösen a biztosok és az őket kiszolgáló jól fizetett alkalma­zottak ellenállása. Másfelől az elképzelések szerint politikai tartalmat nyerne a bizottság munkaprogramja, s ekként a jö­vőben akár EU-kormányprog­ramként is működhetne. Santer tervei brüsszeli meg­figyelők szerint szakítási kísérle­tet jelentenek az előd Jacques Delors korszakával. Az EU szá­mára létkérdés, hogy az egysé­ges piac, valamint a gazdasági és pénzügyi unió (EMU) megte­remtése után immár a saját­ bi­zottsága háza táján is végrehajt­sa azokat a reformokat, amelyek elkerülhetetlenek az újabb bővü­léshez, így, hogy megakadályoz­zák a testület munkájának meg­bénulását, az új tagok belépésé­vel már aligha lesz mód arra, hogy minden tagország saját bi­zottsági poszttal rendelkezzék. Brüsszel elégedetlen Törökországgal Van den Broek figyelmeztetése Brüsszelből jelenti az MTI. Az EU nem akarja elszigetelni Török­országot, de a jelenlegi körülmé­nyek között nem könnyű számára elmélyítenie kapcsolatait Ankará­val - fejtette ki Hans van den Broek a brüsszeli Agence Europe szerint újságíróknak nyilatkozva, miután New Yorkban, az ENSZ-közgyű­­lés színhelyén tárgyalt Tansu Cil­­ler török külügyminiszterrel. Az Európai Parlament múlt héten nagy többséggel az ellen szavazott, hogy megkezdjék - a mediterrán EU-segélyezési politi­ka részeként­­ az Ankarának szánt összegek folyósítását, tekintettel az emberi jogok megsértésére, va­lamint a ciprusi török közösség ál­tal a közelmúltban kezdeménye­zett incidensekre. Van den Broek most közölte Cillerrel: a határozat az Ankara politikájával szembeni elégedet­lenség „világos jele” volt. Utalt ar­ra, hogy a török börtönökben vál­tozatlanul gyakorlat a foglyok kín­zása; az alkotmánynak az emberi jogi szempontokat figyelembe ve­vő módosítását nem hajtják végre; és az égei-tengeri görög-török szi­getvitában késnek a kérdés rende­zését célzó török lépések. A bizottság „külügyminiszte­re” külön is rosszallását fejezte ki, amiért a csupán Ankara által elis­mert ciprusi közösség az elmúlt hónapokban­­ halálos áldozatokat is követelő - provokációkat hajtott végre a két etnikum közötti ütkö­zőzónában élő görögök ellen. Brüsszelben az utóbbi kapcsán utalnak arra, az Európai Uniót kü­lönösen aggasztja a ciprusi helyzet törékenysége, a helyzet rosszab­bodása ugyanis veszélyeztetheti az unió bővítési politikáját is. Gö­rögország ismételten jelezte, hogy csak akkor adja áldását kelet-euró­pai vagy további déli országok (Málta) leendő tagságához, ha a felvételi folyamat magában foglal­ja Ciprust is. Ha viszont a sziget megosztottságából következő konfliktusok annyira elmérgesed­nek, hogy irreálissá válik Nicosiá­val a tárgyalások megkezdése, úgy a várható görög vétó az összes többi ország esetében is blokkol­hatja a csatlakozási folyamatot. Elkészült az új törvény Amerika és a bevándorlók (Tudósítónktól) WASHINGTON - Végső formájába öntöt­ték a hét végén az új amerikai bevándorlási tör­vénynek a szövegét a kongresszusban, s ez a vál­tozat már a Fehér Háznak is elfogadható. Ez a fejlemény egyben azt is jelzi, hogy az évekkel ezelőtt még szinte érinthetetlen probléma a köz­­érdeklődés előterébe s ezzel együtt a politikai centrumba került, hiszen máskülönben néhány héttel a választások előtt egyik párt sem vállal­kozna ilyen horderejű kérdésnek a bolygatására. Ám a washingtoni kiegyezés ellenére sikerült felszítani a kedélyeket, a két éve folyó vita nyo­mán a törvényesen az Egyesült Államokban élő bevándorlók tömegesen indították el állampol­gárrá válásuk­ folyamatát, tették le a szükséges vizsgát s az esküt. Tavaly egymillió ember vette fel az amerikai állampolgárságot, s az idén ugyan­­ennyien tervezik ezt az előrejelzések szerint. A capitoliumi dombról hallható, időnként igen kemény hangok megijesztették a kisebbsé­geket, s ez visszaüthet, bármelyik jelöltre. Flo­ridában például az igen aktív s hagyományosan republikánus kubai közösség kétkedve figyeli Bob Dole kampányát, aki többek között meg­vonta volna az illegális bevándorlók gyerme­keitől az állami iskoláztatás lehetőségét. Clin­ton viszont a leghatározottabban ellenezte ezt az indítványt, s csak akkor bólintott rá a terve­zetre, amikor ezt a javaslatot kivették. Dole nem akart semmiféle egészségügyi vagy egyéb segélyt nyújtani a legálisoknak, de Clinton úgy vélte, ez tisztességtelen eljárás volna az adófi­zető, „zöld kártyás”, vagyis engedéllyel rendel­kező munkavállalókkal szemben. Tény viszont, hogy az amerikai polgár általában aggódik a bevándorlás miatt, amelyet összefüggésbe hoz az ország közbiztonságával, pontosabban a bű­nözéssel és a kábítószer-kereskedelemmel, il­letve a munkahelyek számával és a nyomott bérszínvonallal. A végső változat szigorúan korlátozni kí­vánja a törvénytelen bevándorlást, s az eredeti republikánus szándékokkal szemben viszonylag engedékenyebben tekint azokra, akik legálisan lépték át a határokat s telepedtek itt le. Ennek is oka van persze, hiszen a korszerű technoló­gia gyártásában érdekelt cégek, a polgárjogi mozgalmak és konzervatív kutatóintézetek fog­tak össze, s azzal érveltek, hogy az Egyesült Államok nem foszthatja meg önmagát a külföl­di tehetségektől s nem tagadhatja meg tőlük a családegyesítés jogát. Ez a téma aztán le is ke­rült a napirendről. S Clinton ösztönzésére elve­tették azt az ötletet is, hogy kiutasítható az or­szágból az a legális bevándorló, aki itt-tartóz­­kodásának első hét évében összen több mint ti­zenkét hónapon át részesült valamiféle állami támogatásban. Nem tagadják meg továbbá az ellátást törvényes vagy törvénytelen beván­dorlótól, ha az illető HIV- vagy AIDS-fer­­tőzött. Azoknak az amerikai állampolgároknak viszont, akik rokonaikat akarják behozni az Egyesült Államokba, minimálisan rögzített jö­vedelemmel kell rendelkezniük. Házastárs és gyermek esetén a létminimum felett negyven százalékkal kell keresni, szülők beutaztatá­sát kérelmezve pedig e szint kétszeresét kell el­érni. A kongresszusi egyezkedés céltáblája végül az illegális bevándorló lett. A határőrizeti szer­veket tízezer fővel megerősítik, s gyorsítják a bűnözők, okirataikat hamisítók kiutasítását. Megnehezítik azok bekerülését, akik politikai okokból menedéket kérnek. A múlt évtizedben és a kilencvenes eszten­dők elején tetőzött a bevándorlás az Egyesült Államokba: 1991-ben 1,8 millióan érkeztek ide legálisan, háromszor annyian, mint 1981-ben. Ez a szám jelenleg nyolc-kilencszázezer, s eh­hez jön még évente háromszázezer illegális be­vándorló. A törvény megalkotása pedig jelzi a hangulat változását e hagyományosan befoga­dó országban, amely továbbra is büszke kíván lenni arra, hogy a népek békés olvasztótégelye. (klahó)

Next