Magyar Nemzet, 1997. június (60. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-02 / 126. szám

2 Majp-Nemzet Nemzetközi élet HÉTFŐ, 1997. június 2. KÜLPOLITIKAI HELYZET DÍSZPÁHOLYT BIZTOSÍT Oroszországnak a párizsi egyezmény, térnek még mindig vissza az értékelések a múlt hét eleji eseményre, így a spanyol El Pais szakírója is, aki a Moszkvával megkötött egyezmény nyilvános és titkos részleteire rávilágítva, mint annyi más elemző, az atlanti felépítményt vette szemügyre. Piramishoz hasonlította a NATO-t, megállapítva, annak alapja az Egyesült Államok, amely önmagában erősebb, mint az többi tag együttesen, s Oroszország beléptetése - mivel a jelenlegi kaotikus állapotok ellenére is nukleáris nagyhatalom „megbontotta volna ezt a tökéletes geometriát”. A párizsi aktussal viszont szemlélődő szerepet szántak Moszkvának; végignézheti ugyan a körmenetet, de nem vehet részt abban, legfeljebb arra van joga, hogy konfettit dobáljon. E fejtegetés szerint nyíltan, és feltehetően vigaszul az egyezményt kapta, a színfalak mögött viszont megígérhették neki, hogy a közeli jövőben egyetlen volt szovjet köztársaságnak sem adnak helyet a NATO-ban. A kölcsönös engedmények mögött azonban felsejlik az a jövő is, hogy az egyezményben megjelölt kanultatív tanács amolyan főhadiszállás lesz, amelyben a szomszédok tájékoztathatják egymást, de kémkedhetnek is egymás ellen. Ezáltal nemcsak a NATO tartja szemmel Oroszoszágot, hanem Moszkva is az atlantiakat. MÁS FESZÜLTSÉGEKET vélnek felfedezni egyes brit elemzők, akik szerint a Párizsban szentesített okiratok óhatalanul értelmezési vitákhoz vehetnek előbb-utóbb. A világ egyik vezető stratégiai elemzőközpontja, a Jone’s kutatócsoport még hozzáteszi: Moszkva, bár nem emelhet vétót az atlanti bővítés ellen, a konzultatív tanács fórumain kifejtheti a véleményét, ezért annak összehívását annyiszor kezdeményezi majd, ahányszor csak teheti. Clinton elnök viszont hét végi West Point-i beszédében töretlen bizakodással állapította meg: Európa biztonsága többé nem két ellenséges tábor döntetlenre törekvő vetélkedésén múlik. A KÉTSÉGEK NAPJA volt a franciáknak a választások második fordulója, amelyen el kellett dőlnie, jutalmaznak vagy büntetnek otthon, s mit üzennek Európának. A tét ugyanis, hogy a párizsi parlamentben megőrzi-e többségét a jobboldal vagy négyévnyi szünet után ismét a baloldali ellenzék alakíthat kormányt, gyökeres változást ígért a nyugat-európai politikában is. A voksokkal ugyanis arra is választ kellett adni, hogy egy hónappal az angliai fordulat után a franciák is hozzájárulnak-e a konzervatív előretörés megállításához. (Zs. E.) Eucharisztikus világkongresszus A pápa és Kwasniewski találkozója (Folytatás az 1. oldalról) A pápát rendkívüli mértékben aggasztja a munkanélküliek, a szegények, a fiatalok helyzete az új gazdasági viszonyok között - számolt be Kwasniewski, aki szerint a katolikus egyházfő aláhúzta: Lengyelországnak az emberek közötti párbeszédre van szüksége, amely végleges megbékélést hoz majd, jelentette az MTI. II. János Pál mostani hazai zarándoklata első napjának legfontosabb eseménye felszólalása volt a 46. eucharisztikus világkongresszus résztvevői előtt. „Európának mindanynyiunkra szüksége van, akik szolidaritásban egyesülünk a kereszt és az evangélium körül” - mondta a katolikus egyházfő, és a tolerancia szükségességét hangsúlyozta, hozzátéve, hogy nem elég az egyházak közötti türelem, kölcsönösen el kell fogadnunk egymást”. Emlékeztetett arra, hogy a kereszténység hovatovább harmadik évezredébe lép, a pápa közös keresztény tanúságtételre szólította fel a katolikus, de a más keresztény egyházak híveit is. Az ökumenikus ima után a pápa egy lutheránus lelkipásztorral és egy ortodox metropolitával egyetemben Áron áldását adta a megjelentekre. Kisebb incidens kísérte egyébként a vasárnapi wroclawi pápai mise előkészületeit. Szombaton rövid időre letartóztattak egy fiatal nőt, aki gázspray-t és más nevére kiállított sajtóakkreditálási okmányt tartott magánál, továbbá egy-egy engedélyt a wroclawi és az egy hét múlva esedékes Zakopanéi mise közvetlen közelről történő megtekintésére. A kihallgatása után elengedték a gyanúsított nőt. Szinte már bizonyosra vehető II. János Pál katolikus egyházfő és II. Alekszij orosz pátriárka találkozója, jelentette ki újságíróknak Achille Silvestrini kardinális vasárnap Wroclawban. A Vatikán volt „külügyminisztere”, aki jelenleg a keleti egyházak kongregációjának vezetői tisztét tölti be, kijelentette, hogy a találkozóra július második felében, Bécs közelében kerül sor. Az amerikai külügyminiszter délszláv körútja A daytoni döntésre figyelmeztet Albright ÚJVIDÉK A daytoni kötelezettségeikre figyelmeztette balkáni körútja során Madeleine Albright a délszláv vezetőket. Az amerikai külügyminiszter szombaton Zágrábban és Belgrádban, vasárnap pedig Szarajevóban élesztgette a békefolymatot, s igyekezett elősegíteni a daytoni okmány maradéktalan megvalósítását. Útja azonban nem mondható teljesen sikeresnek. A horvát fővárosban Tudjmannal tárgyalva Albright aszszony követelte valamennyi menekült hazatérésének lehetővé tételét. Beleértve a Szerbiába és Boszniába menekült horvátországi szerbek hazatérését is. Enélkül Horvátország számára nincs európai integráció, nincs gazdasági támogatás, s nem fejezik be Kelet- Szlavónia visszacsatolását sem. Zágrábnak meg kell akadályoznia az incidenseket, a szerbek zaklatását. A figyelmeztetés nagyon világos volt: vagy minden közösség biztonságban és békében él, vagy egyik sem. A demokrácia erősítése mellett Albright a háborús bűnösök kiadatását követelte. Tudjman ígéretet tett a menekültkérdés rendezésére és a hágai törvényszékkel való együttműködésre is, finoman elhárítva a vádakat, hogy Zágráb magatartása nem európai. Közben a kormány alelnöke azt találta mondani, hogy Horvátország nem amerikai gyarmat, hogy azt kelljen csinálnia, amit mondanak neki. Az amerikai diplomácia vezetője „hasznos tárgyalásokat” folytatott a horvátországi szerbek vezetőivel is. Megismerkedett gondjaikkal. De a Kostajnica környéki szerb falvakba is ellátogatott, ahol nemrégiben megtámadták a hazaérkező szerbeket, és felgyújtották házaikat. Hogyan engedhették meg, hogy ilyesmi megtörténjen, fakadt ki Albright asszony a külügy- és az újjáépítési miniszternek. Belgrádban Albright asszony - mint maga is mondta - nagyon nehéz tárgyalásokat folytatott Miloseviccsel, s nagyon kevés eredménnyel. Az igen világos, egyszerű és nyílt üzenetet, hogy teljes egészében végre kell hajtani a daytoni parancsolatot és ki kell adni a Jugoszláviában tartózkodó háborús bűnösöket. Milosevicsék, úgy látszik, nem akarták megérteni. Pedig a tárgyalások „nyíltak és őszinték” voltak. A térség országai csatlakoznak a nemzetközi közösséghez vagy Jugoszláviával, vagy Jugoszlávia nélkül, mondta Albright. Ha Jugoszlávia igyekezni fog, akkor az Egyesült Államok megsegíti, hogy ennek a dinamikus felzárkózásnak a részese legyen. Albright nyilatkozata szerint a szerb vezető azt hangoztatta, hogy a bűnösök felett Jugoszláviában ítélkeznek majd, s nincsenek terhelő bizonyítékok a „vukovári hármak” ellen, ami nem felel meg a valóságnak. (Karadzsicsék neve mellett egyébként elhangzott Arkané is.) Ha a belgrádi vezetés nem változtat magatartásán, akkor marad a szankciók külső fala, tehát Jugoszlávia nem számíthat a pénzintézetek segítségére. A vezető makacsságát pedig a lakosság fogja megszenvedni. Albright asszony nemcsak azzal volt elégedetlen, ahogy Belgrád Daytonhoz viszonyul, hanem a demokrácia állását is erősen kifogásolta. Nem lehetséges az amerikai-jugoszláv viszony javulása, ha e téren nem lesz előrelépés, hangoztatta Burns szóvivő is, nem mulasztva el külön kiemelni a sajtószabadság kérdését és a koszovói válságot, amelynek rendezése Jugoszlávia nemzetközi reintegrálásának szintén fontos feltétele. Az amerikai külügyminiszter sajnálatát fejezte ki, hogy nincs módja Koszovóba utazni, de bejelentette, hamarosan találkozik Rugovával. Belgrádi látogatását azonban arra is kihasználta, hogy találkozzon a szerb ellenzék - az Együtt koalíció, a Vajdaság Koalíció, a Szerb Demokrata Párt és a szandzsáki Demokratikus Akciópárt - vezetőivel, valamint az egyetemista mozgalom képviselőivel és Pál pátriárkával. (Ellátogatott a cseh nagykövetségre, ahol gyermekkorának néhány esztendejét töltötte.) Az Egyesült Államok a szerbiai független sajtó támogatására az idén újabb ötmillió dolláros segélyt ad, értesülhettek az oppozíció vezetői. Nem volt olyan kérdés, amiben nem értettünk volna egyet, jellemezte Draskovics a tárgyalásaikat. Albrightnak azonban volt a Zajedno számára is figyelmeztető szava: állítsák helyre az ellenzéki egységet, mindegy, milyen néven, s ne engedjék magukat megosztani Milosevicsék által. A szerb ellenzéknek a „hazafias” része szerint Albright azokat a politikai erőket támogatja, amelyek vazallusi módon követik a Nyugat parancsait. Bosznia-Hercegovina volt az amerikai diplomata körútjának utolsó állomása. Szarajevóban az elnökség három tagjával tárgyalva ismertette az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek eltökéltségét, hogy büntetik a daytoni okmány minden megszegését. A megbeszélések utáni sajtóértekezletén a békét nevezte a legnagyobb győzelemnek, a gazdasági újjáépítést pedig legfontosabb teendőnek, hogy hazatérhessenek a menekültek. Albright a bosnyák fővárosból Brckóba utazott tárgyalni a helyi vezetőkkel, útközben Banja Lukában Plavsics asszonnyal találkozott. Carlos Westendorp spanyol diplomata, új nemzetközi főmegbízott az El Paísnak úgy nyilatkozott, hogy igen éles álláspontot kell képviselni azokkal szemben, akik nem kívánják a daytoni rendezés folytatását. Carl Bildt utóda szerint egy újabb konfliktus lejáratná az EU-t és a NATO-t is. A békefolyamat sikerének fontos feltétele pedig a háborús bűnösök előállítása. A brit The Times közben azt írja, hogy az SFOR amerikai katonái figyelemmel kísérik Karadzsics mozgását. Sebestyén Imre Nincs ok pánikra Havel nyugalomra szólította fel a cseheket (Folytatás az 1. oldalról) Leginkább a külföldi háztartási elektromos műszaki cikkek fogytak, de nagy volt a kereslet a bútorok és a gépkocsik iránt is. A felvásárlási hullámot az sem állította le, hogy pénteken már nem romlott tovább a cseh korona és hogy a kereskedők kihasználva az alkalmat gyorsan 10-20 százalékkal megdrágították áruikat. Havel üdvözölte, hogy Václav Klaus miniszterelnök tudatta, határozottan kiáll az elfogadott gazdasági intézkedések megvalósítása mellett. Ugyanakkor ismét kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy fenntartások nélkül támogatja-e Klaust. Orosz-ukrán alapszerződés Az államfők elégedettek a nagy művel UNGVÁR - Leonyid Kucsma és Borisz Jelcin minden szempontból történelmi jelentőségű és a két ország kapcsolatépítésében új szakaszt jelentő dokumentumként értékelte a Kijevben aláírt ukrán-orosz alapszerződést. Arról ugyan egyelőre nem lehet beszélni, hogy minden egyes kérdést megoldottak volna, de a problémák kezeléséhez egyik fél részéről sem hiányzik az akarat, a jóindulat és a szilárd elkötelezettség. Az aláírást követő nyilatkozatában Jelcin hangsúlyozta, hogy a szerződés két szuverén és egyenjogú állam között köttetett meg. A szerződésben a felek arra kötelezik magukat, hogy kapcsolatukat egymás szuverenitásának és függetlenségének, az egyenjogúság elveinek, országaik területi egysége és határai sérthetetlenségének tiszteletben tartásával, továbbá az erőszak és mindennemű fenyegetés gazdasági és egyéb nyomás alkalmazásának a kizárásával fogják építeni. Kimondják továbbá azt is, hogy messzemenően garantálják országukban a nemzeti kisebbségek alapvető jogait és szabadságát, biztosítják a kisebbségek számára etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságaik megőrzését, és nem járulnak hozzá olyan intézkedések támogatásához, amelyek ellenkeznek a kisebbségek akaratával. Az államfők azonban nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy mindkét országban elsősorban a nemzeti radikális erők részéről akadhatnak majd ellenzői az alapszerződésnek. Kucsma elnök szerint viszont a szerződés lehetővé teszi, hogy rövid időn belül olyan szintre emeljék az egyenjogúságra és a kölcsönös előnyökre épülő kapcsolatokat, hogy az példaként szolgáljon mások számára is. Az ez irányú törekvést hangsúlyozza a többi között a két államfő által aláírt közös nyilatkozat is, míg Szevasztopol lakosságához intézett felhívásukban a kölcsönös megértés szükségességét tartják fontosnak. Ám abban, hogy az államfői felszólítást valóban mindenki meg is fogja szívlelni Szevasztopolban, egyelőre csak reménykedni lehet. A szerződés aláírásának napján ugyanis közel kétszázan éppen a megállapodás ellen tüntetve vonultak fel a város központjában. Elfogadott felhívásukban arra szólították fel az orosz dumát, hogy indítson eljárást hazaárulásért Jelcin ellen, és fogadjon el olyan törvényt, amelyben megtiltják, hogy az orosz államfőt valaha is Oroszország területén temessék el. Kérésük azonban aligha talál majd megértésre, hiszen Gennagyij Cseleznyov, a duma Kijevben jelen lévő elnöke az ukrán televíziónak adott nyilatkozatában azt hangsúlyozta, szerinte olyan alapszerződés született, amelynek aláírására az utat Moszkvától Kijevig még gyalog is szíves örömest hajlandó lett volna megtenni. (székely) Középutas javaslat négy új NATO-tag legyen (Folytatás az 1. oldalról) A vasárnap befejeződött tavaszi ülésszakot értékelve Rácskay Jenő egyebek mellett az orosz képviselők kompromiszszumkészségére mutatott rá. A NATO-bővítést eddig mereven ellenző orosz duma képviselőinek a közgyűlés bizottságaiban, illetve a plenáris ülésen tanúsított engedékeny hangneme biztató jel, vélte. Beszédében Rácskay Jenő és a másik magyar felszólaló, Csóti György arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország vállalja a tagságból rá háruló kötelezettségeket, feladatokat és terheket, és nem arra készül, hogy csupán az előnyeit élvezi a jövendő tagságnak. Juncker luxemburgi kormányfő és Alex Bodry védelmi miniszter az atlanti nyitás legfontosabb jelének nevezte a küszöbönálló NATO-bővítést. Nem bocsátkoztak találgatásokba, hány és mely országokat hívják meg tagnak a madridi csúcsértekezleten, de hangoztatták, hogy a leendő tagoknak megfelelő állapotban kell lenniük a belépéskor. William Roth szenátor, az Északatlanti Közgyűlés elnöke azt mondta, legalább négy közép-európai állam felvételét javasolja a NATO-ba. A vasárnapi plenáris ülésen azt fejtegette, hogy Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot és Szlovéniát mindenképpen meg kellene hívni a szövetségbe a madridi csúcstalálkozón. Roth javaslata mintegy középutat jelent a NATO-tagországok vitájában, amely a három és az öt meghívás körül folyik. A sárga, a zöld és a vörös választási bohózat Indonéziában A végeredmény azokat igazolta, akik választási bohózatról beszéltek Indonéziában. Szuharto elnök pártja, a kormányzó Golkar túlteljesítette tervét, s a szavazatok csaknem 75 százalékát szervezte meg. A második helyen, a voksok mintegy 20 százalékával a muzulmán Fejlődés Egyesített Pártja (PPP) végzett, míg a harmadikon alig néhány százalékkal a keresztény-nacionalista Indonéz Demokrata Párt (PDI). A befutó biztos győzelme ellenére az egy hónapos kampány a szigetországi választások történetében az eddigi legvéresebb volt. A különböző erőszakos cselekményekben csakem háromszázan vesztették életüket. Különösen az elszakadásra törekvő észak-szumátrai muzulmán gerillák és az Indonézia által 1975- ben annektált Kelet-Timor lakói hajtottak végre fegyveres támadásokat a több mint harminc éve tartó szuhartói hatalmat megtestesítő intézmények, illetve a hatósági épületek ellen. A választások eredménye szerint tehát semmi sem változott a dél-kelet-ázsiai országban, hiszen annak ellenére, hogy több mint százmillióan járultak az urnák elé, a szavazópolgároknak gyakorlatilag semmi befolyásuk nem lehet a kormányzás megváltoztatására. Az ötévente megújuló parlamentnek ugyanis egyetlen feladata az, hogy ugyancsak ötévente megválassza - újraválassza - az ország elnökét, azaz 1966 óta Szuhartót. Tökéletesen igaz tehát a rendszer bírálóinak állítása, hogy a „demokrácia fesztiválja" - ahogy Szuharto a szavazást nevezte - valójában üres rituálé, rossz vicc volt. Arra azonban alkalmat adott az elnöknek, hogy erősen ellenőrzött körülmények között ugyan, de sajátos lehetőséget adjon a felgyülemlett indulatok levezetésének. Az összetűzések ugyanakkor arra utaltak, hogy a felszín alatt növekszik a feszültség. A sárgák összecsaptak a zöldekkel és a vörösökkel, hiszen Indonéziában nagy jelentősége van a színeknek. A sárga a Golkar, a zöld a PPP, a vörös pedig a PDI színe. Ez utóbbi egyébként továbbra sem tud talpra állni azóta, hogy Suharto elnök tavaly kívülről szervezett puccsal eltávolíttatta a párt éléről Indonézia alapító államfőjének, az általa katonai puccsal megdöntött Sukarnónak a lányát, Megavati Szuharnoputrit. Az ő vezetésével a Demokrata Párt a legtovább jutott azon az úton, amelyet a valóban demokratikus országokban igazán ellenzékinek neveznek. Megavatit nem is engedték indulni, miközben Szuharto négy gyermeke is bejutott a parlamentbe, sőt lányát potenciális alelnökként emlegetik. Megavati Szukarnoputrival mégis sokan rokonszenveztek, ezért ők nem vettek részt a szavazáson vagy érvénytelen szavazócédulát dobtak az urnába. A tiltakozás méreteit tekintve Szuharto elszámította magát. Annak ellenére, hogy a több mint 17 ezer szigetből álló ország az elmúlt évtizedekben jelentős gazdasági felemelkedést ért el, az egy főre jutó nemzeti jövedelem csaknem harmincszorosára emelkedett, a növekvő gazdagságból azonban kevesen, csak a kiváltságosok, elsősorban a rokonok és a barátok részesültek. Eközben a több mint 200 milliós lakosság nagy része rohamosan elszegényedett. Erősödött a növekvő középosztály tiltakozása is, amely politikai nyitást és nagyobb demokráciát követel. Mind többen emelnek szót a rendszer brutalitása, a nepotizmus, a kisebbségekkel való bánásmód, a gazdagok és a szegények között növekvő szakadék miatt. Mindez jelzés lehet a 75 éves, és egyre többet betegeskedő Szuhartónak, aki jövőre immár hetedszer igyekszik biztosítani elnöki újraválasztását. Azt azonban dzsakartai megfigyelők szerint Szukarto lánya könnyen megkeserítheti. (pietsch)