Magyar Nemzet, 1997. június (60. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-06 / 130. szám
PÉNTEK, 1997. június 6. Ünnepi könyvhét 11 is Hála Istennek, és a magyar líra. És hálát adunk azért is, mert van még Szép versek antológia, amelyet két éve Bán Zoltán András szerkeszt, tematikus rendbe sorakoztatva a műveket. Az, hogy az idei könyvhétre nemcsak ez a közel három évtizedes múltra visszatekintő, egykor irodalompolitikai ítéleteket hordozó, a költők által rettegve, reménykedve figyelt gyűjtemény jelent meg, hanem más válogatások is, felmenti a válogatót a lélektani teher alól, hogy most az ő szava dönt a líra ügyében. Bán ötvennégy költő, hazaiak és határon túliak, nyugati magyarok verseit rendezi tematikus ciklusokba (Halottak napja, Visszaút az időben, Távolodóban, A gyakorlati élet, Nemzeti dal, A szív hegyein, Váltakozva, Kiutak, Kacat, Bajazzo, Az irodalom bejövetele), hogy képet adjon a költészet kérdéseiről és tétova válaszairól. Hogy miért ötvennégy, miért nem csak harminc, vagy miért nem legalább hetven? Talán azért, amit Petii György mond: „A nagy mű immár végképp elmarad”, vagy azért, amit Szepesi Attila: „blöfföt, trükköt sose vesznek észre”. Talán azért, mert sok a költő, de kevés a poéta (Határ Győző szerint), talán, mert az is elfogadható nézőpont, amit Eörsi István állít: „Széptani szempontból / nem érdekel hogy I milyen varázsos I ábrákba rendeződik / érdekek mozgó / mágneses terében I hazugságok vasreszeléke", és az is, amit Parti Nagy Lajos, aki „szőnyegverstanában” kizárólag a formát faggatja. Talán azért, mert így az ezredvégen, a posztmodern korában nincs semmiféle kánon. Az eget ostromlók ugyanúgy érvényesek, mint a földön járó szkeptikusok, a szent komolyak ugyanúgy, mint a nyelvöltő bohócok, a talált tárgyakat tisztogatók csakúgy, mint az új utakra térők, az irodalmiak és a köznapiak. Újra dívik a közéleti vers, a nemzetostorozás („Török kimegy, a Habsburg megdől / sajnos a magyar megmarad” - Lászlóffy Aladár), verssé lesz a nem ilyennek remélt magyar kapitalizmus („Aláássál üzleti Magyarország” - Kovács András Ferenc), az elesettek világa (Bella István: Üvegvisszaváltó), a pénztelenség (Ferencz Győző: Boldogság-Pénznem). A sok jó (jól megcsinált vagy ihletett) vers közül is kiragyognak Lator László elementáris sodrású, drámai erejű remekei, Orbán Ottó Hallode te, sötét árnyéka. És folytathatja a sort az olvasó, aki a könyvhéten némi kedvezménnyel kapja meg a Szép versek antológiáját. (Szép versek. Magvető, Budapest, 1997, ára a könyvhéten 600 forint) Vannak még versek! Ismerjük mi Kodály Zoltánt? Zenetörténeti tanulmányok a Püski Kiadótól Vajon ismerjük-e Kodály Zoltán gazdag életművének minden részletét? Ismerjük-e a munkásságát irányító gondolati fejlődésnek minden állomását? Megtaláltuk-e helyét az egyetemes zenetörténet folyamában? - teszi fel a kérdést a szerkesztő, Bónis Ferenc zenetörténész, a Magyar zenetörténeti tanulmányok című sorozat hetedik, Kodály Zoltánnak szentelt kötetének előszavában, és az egyre jelentősebb Kodály-irodalom ismeretében az állítja, hogy ezekre a kérdésekre ma még nemmel kell válaszolnunk. A tanulmánykötetnek éppen ezért a legfőbb feladata, hogy néhány lépéssel előbbre vigye a Kodály-kutatás ügyét. A könyv, amely a Püski Kiadó gondozásában jelent meg, a Magyar Kodály Társaság 1992-ben, a zeneszerző születésének száztizedik évfordulóján Budapesten és Kecskeméten megrendezett konferenciája alapján született. Bónis Ferenc az ott elhangzott referátumok közül a legjelentősebbeket válogatta össze, és kiegészítette őket további, a témába vágó tanulmányokkal. A kötetet Fodor András Az énekmondó című, Kodályhoz írott verse, a tanulmányok sorát pedig a szerkesztő Történelmi jelképek a magyar zenében a nemzeti romantika korától Kodályig című munkája nyitja meg. Érdekes gondolatokat olvashatunk Kodály zongoraműveiről, I. vonósnégyeséről, Jézus és a kufárok kórusáról, illetve a szerző és az Uni- versal Edition, valamint az Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztálya közötti kapcsolatról. Megtudhatjuk, hogyan hatott a zeneszerzőre Itália, ahol többször is megfordult, és hogy miért ajánlotta Bach Három korálelőjáték című darabjának gordonka-zongora átiratát Karl Straubénak, a lipcsei orgonaművész-karmesternek. Sokat olvashatunk a kodályi zenepedagógiáról és a népzenekutatóról is, bukovinai hangszeres népzenegyűjtésének jelentőségéről, az Akadémián végzett kutatói munkásságáról, a kelet-magyarországi Kodály-emlékekről, és arról, meddig terjed a népies műdal határa. Ifjabb Bartók Béla édesapja és Kodály Zoltán kapcsolatáról szól, immáron sokadik alkalommal. (Magyar zenetörténeti tanulmányok - Kodály-emlékkönyv '97, szerkesztette Bónis Ferenc. Püski, Budapest, 1997, ára 560 forint) Szántó Piroska és a többiek Bálám szamara - korszerű kiegészítésekkel Máig emlékezünk rá, az 1982- es esztendő legnagyobb irodalmi meglepetése Szántó Piroska prózakötete, a Bálám szamara címűhivatalos megítélések szerint „dokumentumértékű emlékezéseket és személyes élményen alapuló novellákat tartalmazó”) könyv volt. Még a gyanakvókat, a fanyalgókat is lefegyverezte az a kiforrott elbeszélői stílus, az a történetépítő, figurateremtő magabiztosság és az a gazdag nyelvezet, amellyel a 69 esztendős szerző olvasói elé állt. író született, nyugtáztuk mindahányat Vas István, az akkortájt szintén prózai írásaival tündöklő költő, Szántó Piroska élete párja sem lovagiasságból ismételgette, hanem egyszerű ténymegállapításként: festőművész feleségének erőteljesebbek az elbeszélései, mint az övéi. De Szántó Piroska a Bálám szamara sikere után sem választotta hivatásának az íróságot. Megmaradt festőművésznek,jó magyar szokás szerint nem is igen ügyelünk rá, milyen eredeti, senki máshoz nem hasonlítható képzőművész ő, vagy ha tudomásunk van is róla, sietős hétköznapjainkon úgy rohanunk el mellette, akár ritka természeti jelenségek láttán), és csak akkor érezte égi elrendelésű kötelességének írói talentumát is ,,forgatni”, amikor Vas István - befejezetlenül hagyva életrajzi regényét - elutazott a túlvilágra. Azóta Szántó Piroska írja, csak úja 1945 utáni közös történetüket. Közös történelmünket. Az Európa Könyvkiadó Vas István legkedvesebb munkahelye, s ha nem tiszteletlenség e közhelyet vele kapcsolatban használni, a második otthona - most az újabb keletű Szántó Piroska-írásokkal kiegészítve jelentette meg ismét a Bálám szamarát. A tíz új írás - köztük a Magyar Nemzet fölkérésére készült Könyvtár - századunk két végtelenül érzékeny tanújának az örök érvényű pillanatfelvétele kortársakról, jelenségekről, szépségekről és csúfságokról. Humorral, szeretettel, gyógyító iróniával megörökített való világ. Igen, kettejük könyve az új Bálám szamara, Szántó Piroskáé és Vas Istváné. Nemcsak azért, mert minden oldalon megjelenik valamilyen formában a „korábbi vonattal” elutazott Vas István, de azért is, mert oly nagyon eggyé forrott az ő gondolkodásuk, értékrendjük, hogy hiába az égi-földi különválás, hiába a két test, melyek közül az egyik 1991 óta nincs jelen, a lélek egy. Egy, és a Bálám szamara és a többiek című könyv tanúsítványa szerint oszthatatlan. (Szántó Piroska: Bálám szamara és a többiek. Európa Kiadó, Budapest, 1997, ára 950 forint) Hatvannyolcadszor: hetvenhat pavilon, hetvennégy kiadó Míg olvasókedv lesz a világon... A tűzoltóság központi zenekarának látványos felvonulása után a magyar nyelv és irodalom „legbensőségesebb és legzökkenőmentesebb ünnepeként” köszöntötte Kányádi Sándor költő a 68. könyvhetet, a budapesti csütörtöki hivatalos megnyitón, a Vörösmarty téren, ahol 76 pavilonban 74 kiadó, 48 hazai és 28 határon túli árulja portékáját. Külön üdvözölte Püski Sándort, akitől 1943-ban, a székelyudvarhelyi református kollégiumban számára ma is emlékezetes dicséretet kapott azért, mert ő tudta egyedül, hogy a könyvnek van külön ünnepe, és hogy kicsoda Supka Géza. ,Az írás olyan, akár a szerelem - mondta. - Csak remélhetem, de nem követelhetem, hogy viszontszeressenek.” Majd arról szólt, hogy a könyvekért az elektronikai forradalom időszakában sem kell aggódnunk, mert a könyvek szolgálni fognak, míg olvasókedv lesz a világon, és az olvasó és a könyv „kétes kapcsolata” csak erősödni fog. Zentai Péter, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója felhívta a közönség figyelmét az „élő és holt könyvesboltok emlékművére”, amelyet Orbán György, a Balassi Könyvkiadó kereskedelmi igazgatójának ötlete nyomán Lengyel András képzőművész készített el, nyomdai papírhengerre pirossal nyomva az új, feketével pedig a megszűnt könyvesboltok nevét. A hengert Orbán György és Lengyel András gurította ki a Vörösmarty térre. * A Holocaust Magyarországon - ötven év távlatából címmel Budapesten, 1994 áprilisában megrendezett nemzetközi tudományos konferencia anyagait tartalmazza az a kötet, amelyet csütörtökön mutattak be a Magyar Tudományos Akadémián. Kosáry Domokos akadémikus, az MTA volt elnöke a könyv megjelenését üdvözölve elmondta: a történészeknek azt kell szem előtt tartaniuk, hogy az igazi erőforrást az jelenti, ha a teljes történelmi igazságot ismerjük. A kötetben az egyes tanulmányokat angolul, illetve magyarul közlik. Valamenynyi tanulmányt tartalmi összefoglalóval láttak el a szerkesztők. * Csütörtökön Budapesten a Kossuth Múzeumhajón kihirdették a Minerva regénypályázat eredményét. Szokatlanul sok fiatal író(jelölt) küldte be regényét - mondta el Dési Péter, a kiadó igazgatója. Az idén nem adták ki a fődíjat, helyette ifjúsági kategóriában (harmicöt év alatt) jutalmaztak két fiatalt, Németh Rékát Alkonyat című kisregényéért és Katona Attilát, aki Csillaghullás címmel írt tudományos-fantasztikus trilógiát. Az oklevél és az emlékplakett mellett Koncz István államtitkár a Gyermek- és Ifjúsági Egyeztetőtanács huszonötezer forintos különdíját adta át. A száztízfélöt éves Gyomai Kner Nyomda a Vörösmarty téren köszönti az olvasókat Szép Magyar Könyv 1996 Csütörtök délután adták át a Szép Magyar Könyv ’96 verseny díjait és okleveleit. A díjazott kötetek: Gyermekkönyvek: Az Aranyág mesél (Szent István Társulat), oklevél: Z. Tábori Piroska: Dugó Dani a Városligetben (Falukönyv Cicero); Tankönyvek: oklevél: László Enikő: Rajz, Z. Orbán Erzsébet: Kémia I., Varga Zoltán: Állatismeret (mindhárom Nemzeti Tankönyvkiadó). Ismeretterjesztő kiadványok: díj: Hans Biedermann: Szimbólum-lexikon (Corvina), oklevél: Armstrong Karen: Isten története (Európa), Budapesti Galériák 1996 (Budapest Art Expo Alapítvány), Fodor-Diószegi-Legeza: Őseink nyomában (Helikon), Jankovics Marcell: A Nap könyve (Csokonai), Pécsi György-Pálinkás György: Török Ferenc (Kijárat). Tudományos művek, szakkönyvek, felsőoktatási kiadványok: díj: V. Ecsedy Judit: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek 1539-1800 (Borda Antikvárium), Illés Gábor: Photoshop enciklopédia (Media Optima Kft.), Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve (Osiris), Koó Éva: Arthritis psoriatica (Springer Hungarica). Szépirodalmi és ifjúsági könyvek: díj: I. B. Singer: Mesüge (Park), Tandori Dezső: A Semmi kéz (Magvető), oklevél: E. T. A. Hoffmann: Az elveszett tükörkép története (Magvető), Színes Világkönyvtár sorozat (Helikon), John Updike: Az élet alkonyán (Európa), Művészeti könyvek és albumok: díj: Fodor Béla-Horváth Tamás: A másik Budapest (Delta Kft.), Jalsovszky Katalin- Tomsics Emőke: Budapest világváros (Helikon), Révész Tamás: Budapest egy város az ezredfordulón (Hérald), oklevél: Korniss Péter: Magyarország Európa szívében (Magyar Könyvklub), Szebeni András: Arctérképek az élvonalból (95 Műhely); Bibliofil és speciális kiadványok: oklevél: Nagy Képes Biblia (Könyvesház Kft.); Fakszimile, reprint és adaptált kiadványok: díj: Pannonhalmi Evangelistarium (Helikon); Különdíjak: miniszterelnök: A másik Budapest (Delta Kft.); Antall József-emlékdíj: Pannonhalmi Evangelistarium (Helikon); főpolgármester: Budapest világváros (Helikon); Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány: Az Aranyág meséi (Szent István Társulat); BAT Magyarország Kft.; Illés Gábor: Photoshop enciklopédia (Media Optima Kft.); Dunaholding: Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve (Osiris), V. Ecsedy Judit: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek 1539-1800 (Borda Antikvárium), Kis filozófiai sorozat (Kossuth); tipográfus-különdíj: Illés Gábor, a művelődési minisztérium illusztrátori különdíja: Zsoldos Vera; könyvborító-tervező különdíja: Faragó István; Magyar Fotóművészek Szövetsége: Benkő Imre: Acélváros; közönségdíj a könyvfesztivál látogatóinak szavazatai alapján: Szántai Lajos: Atlas Hungaricus 1528-1850 (Akadémiai); Nemzeti Kulturális Alap (a legszebben tipografizált műért); Tandori-kötet (Magvető) Meghitt halál Marie de Hennezel és a mélységek pszichológiája „Vajon úgy halunk-e meg, ahogy éltünk? Nincs válaszom. Láttam magukat hívőnek valló embereket, akik elvesztették hitüket a halál küszöbén, és hitetleneket, akik meglelték a hitet... Rájöttem, hogy a halál tér-ideje feledhetetlen meghittségre nyújt alkalmat azoknak, akiknek van bátorságuk belépni a vonzáskörébe, és túllátni a borzalmakon" — ezt a felfedezését, valamint tíz év megrendítő, felemelő tapasztalatait osztja meg olvasóival Marie de Hennezel francia pszichológus és pszichoanalitikus, akinek Meghitt halál című könyvét az Európa Könyvkiadó jelentette meg. A pszichológus-írónő a francia nagykövetség és a kiadó vendégeként érkezett egy napra Budapestre, ahol a Francia Intézetben Polcz Alaine társaságában mutatta be kötetét.Extrovertált, kifelé forduló és szinte csak külsődleges értékeket ismerő világunkban az emberek egyre kevésbé beszélnek bensőséges problémáikról - mondta Marie de Hennezel. - Pedig a haldoklónak ez a legfontosabb. Az, hogy a nemlét küszöbén is élő ember maradhasson, és ne legyen kiszolgáltatott, tehetetlen tárgy. Hogy kommunikálni tudjon azokkal, akik fontosak számára. Hogy teljes személyiségét tiszteletben tartsa hozzátartozó, orvos, ápoló. A pszichológusnő az elsők között volt, akik Franciaországban a palliatív, azaz tünetkezelő gyógymódot követelték és gyakorolták. Tíz éve dolgozik olyan osztályon, ahova azok a betegek kerülnek, akiket gyógyítani már nem tudnak, csak ápolni. Ápolják nemcsak a testüket, hanem a lelküket, elkísérik őket a halálba, próbálják megtörni azt a szemléletet, amelynek következtében nem tudunk mit kezdeni az élet egyik nagy rejtélyével. A franciáknál tíz éve még egyre nőtt az eutanáziakérések száma - tudtuk meg Marie de Hennezeltől. Ezért 1985-ben miniszteriális bizottság alakult, hogy megvizsgálja, hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot. A következő évben az egészségügyi minisztérium körlevélben javasolta a prefektúráknak, hogy hozzanak létre tünetkezelő osztályokat a kórházakban. Életre hívtak nyolcvan „mozgó egységet”, amely egy orvosból, egy pszichológusból és egy ápolóból áll, és kérésre kórházakba vagy házhoz megy, hogy segítséget nyújtson a rászorulóknak. Nemrégiben pedig kötelező érvényű rendeletben írták elő a tünetkezelő osztályok felállítását. Marie de Hennezel egyik betege emlékére 1992-ben alapította meg a Bernard Durant Egyesületet az AIDS-ben szenvedők segítésére. Tevékenysége ma már Európa-szerte jól ismert. Részben neki köszönhető, hogy a palliatív gyógymódot ma már kötelezően tanítják egyetemeken, főiskolákon, hogy a tünetkezelő osztályokon szinte teljesen megszűnt az eutanáziakérés. Franciaországban két éve megjelent könyve óriási visszhangot keltett. Egy-egy előadására nyolcszázezer ember gyűlik össze - főként fiatalok - meséli. Fiataloktól kapta annak a kétezer levélnek a többségét is, amelyben az általa ismertetett tapasztalatokra reagálnak emberek. Következő kötete, amelyet egy ortodox pappal közösen ír, nem tanúvallomás, hanem töprengés a lét és nemlét küszöbének spirituális kérdéseiről. Marie de Hennezel könyve irodalmi értékeit tekintve is kiváló. Tökéletes arányérzékkel tud megmaradni azon a keskeny határúton, amelynek innenső fele még a megrendülés birodalma, és soha nem billen át az érzelgősség világába. Marie de Hennezel a lét és a nemlét küszöbéről ír Schiller Zsuzsa felvételei Könyvheti oldalainkat Devich Márton, Ferch Magda, Jávorszky Béla, Kelecsényi László, Lőcsei Gabriella, Osztovits Ágnes, Szabolcs Imre és Vida Barbara írta