Magyar Nemzet, 1997. június (60. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-04 / 128. szám
SZERDA, 1997. június 4. Kultúra Az Osiris Kiadó belvárosi könyvesházában Gyurgyák János igazgató tizenhét új könyvet mutatott be szerdán délelőtt. Az Angliában élő vallástörténész, Vermes Géza új könyvének, a Jézus és a judaizmus világa című kötetnek a bemutatására érkezett Budapestre. Kende Péter Az én Magyarországom címmel egybegyűjtött publicisztikai írásairól Elek István fejtette ki elismerő, ám erősen polemizáló véleményét. Elek Polgár és kora című, elsősorban a Magyar Nemzetben megjelent cikkeiből összeállított kötetéről Kende Péter szólt. Domokos Mátyás, a kiadó irodalmi vezetője Lázár Ervin Kisangyal című válogatott novelláskötetét, Gion Nándor Ez a nap a miénk című, 1941 és ’45 között Újvidéken játszódó regényét méltatta. Pilinszky János mintegy nyolcszáz levelét tartalmazza a Hafner Zoltán által gondozott Pilinszky János összegyűjtött levelei című kötet, amellyel lezárul az életmű kiadása. Arthur Koestler A láthatatlan írás című memoárja a kommunizmusból való kiábrándulás krónikája. Drago Jancar szlovén író Kaján vágyak című regénye ízekre szedi az amerikai életstílust. Sajó László Vendégkönyve fájdalmasan ironikus versek gyűjteménye. Az Osiris tankönyvek sorozatában jelent meg Andorka Rudolf Bevezetés a szociológiába című nagy összefoglalója a magyar társadalomról. Csepeli György Szociálpszichológia című kézikönyve áttekinti a nyugati szociálpszichológiai gondolkodás történetét, elemzi a közép-európai társadalmi helyzet által felvetett problémákat. Bojtár Endre Bevezetés a baltisztikába című munkája a balti nyelveket beszélő népek történetét taglalja. Második, javított kiadásban jelenik meg Pándi Lajos Köztes Európa című térképgyűjteménye. A könyvhétre Budapestre érkezik Hayden White, akinek A történelem terhe című tanulmánykötét jelentette meg az Osiris. Mezei Balázs Zárójelbe tett Isten című könyve a fenomenológia filozófiai továbbfejlesztésére tesz kísérletet. Rékai Miklós A munkácsi zsidók terített asztala című könyvében a zsidó közösség étkezését vizsgálja. A Belvárosi Kiadó a Magyar Írószövetséggel karöltve jelenteti meg Lakatos István szerkesztésében a Bibliotheca Hungarica című sorozatot, amelynek három új darabját mutatták be szerda délután a Magyar Tudományos Akadémián. Kosáry Domokos A chilloni fogoly című kötetének írásai az 1956-ot követő megtorlás idején, a börtönben születtek. Csűrös Miklós állította össze Az Újholdköz költészete című, harminc költő száz versét tartalmazó antológiát. Hubay Miklós Hova lett a Rózsa Lelke? két hős, két dráma átkozott huszadik századunkból címmel adja közre Freudról és Nizsinszkijről szóló darabját. A Cserépfalvi, a Seneca és a K. u. K. kiadó újdonságait mutatták be kedd délelőtt az írószövetségben. A Cserépfalvinak valószínűleg utolsó kiadványa az a kötet, amely Nagy András drámaíró színműveit tartalmazza A sevillai, a kővendég és a szédelgő címmel. A K. u. K. többek között a Senecával összefogva jelentette meg Döbrentei Ildikó új, Égből pottyant meséit. A mesekönyv igazi alkotói maguk a gyerekek, akiknek a rajzai a történetek alapjául szolgáltak. Az ötéves születésnapját ünneplő Seneca Kiadó öt kötettel rukkolt ki a könyvhétre, köztük Somlyó György legújabb verseivel Törésvonalak címmel, Krasztev Péter Mítosz, semmi más című munkájával, amely az irodalomtörténész és a televíziós szerkesztő elmélkedéseit és tapasztalatait foglalja össze Kelet-Közép-Európáról. A szerzők között két első kötetes fiatalembert is találunk. Neményi Zsolt Eszkimó vers, eszkimó próza címmel verseit, Benedek Szabolcs A nagy degeneráció címmel nemzedéki regényét tárja az olvasók elé. Érdekesnek ígérkezik Simonffy András Itáliai levelek című posztumusz kötete, amely a korán elhunyt szerző Olaszországból írt sorait és negyven rajzát tartalmazza. Tizenegy kötetet jelentet meg a könyvhétre az Európa Kiadó. A keddi tájékoztatóra Osztovits Levente két vendéget is hívott. Tamara Nizsinszkij apja, Vaclav Nizsinszkij Füzetek című művét mutatta be. A csonkítatlan anyag Szántó Judit fordításában kerül az olvasók kezébe. Szántó Piroska Bálám szamara és a többiek című könyvének bemutatójára érkezett. A kötetben tizenkét már megjelent és tíz új írás olvasható. A könyvheti újdonságok között található John Updike Isten velünk vonul című műve, John Berendt Éjfél a jó és a rossz kertjében című tényregénye, Ottlik Géza és Hugh Kelsey Kalandos utalás a bridzs ismeretlen vizein című, a bridzskönyvek között bestsellernek számító munkája, Josef Skvorecky Pléhkatonák című szatirikus regénye, Giorgio Pressburger Fogról fogva című „kémregénye”, illetve Robert Merle Mesterségem a halál című regénye. A népszerű francia író a könyvhét egyik díszvendége lesz. Az olvasók figyelmébe ajánlotta Osztovits Levente Marie de Hennezel A meghitt halál című munkáját, amelyben a pszichológus szerző sorsokat és portrékat felvázolva napjaink orvosetikai kérdéseire keresi a választ. Richard Pipes, Reagan elnök egykori tanácsadója Az orosz forradalom történetéről írt átfogó összefoglalót, Apokalipszis1917 címmel pedig három írás (Iván Bunyin Elátkozott napok, Makszim Gorkij Időszerűtlen gondolatok és Vaszilij Rozanov Korunk apokalipszise) olvasható az orosz forradalomról, i |«iw (slevioh—Kanthy Kosztovits) Könyvheti előzetes Az Osiris, a Belvárosi Kiadó, a Cserépfalvi, a Seneca és az Európa újdonságai IMMT. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY A MAGYAR ÁLLAMVASUTAK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG nyilvános árverést hirdet a vasútüzem számára szükségtelen ingatlanok eladására. Az árverés helye: MÁV Rt. Budapesti Területi Igazgatósága 1087 Budapest, Kerepesi út 3. (449. szoba) Időpontja: 1997. június 30. 9.00 óra Abda 6 hrsz. 1259 m2 Budapest IX. 38236/374 hrsz. 260 m2 Cegléd 2631 hrsz. 8274 m2 Császár 13/1 hrsz. 3960 m2 Ercsi 1761 hrsz. 1414 m2 Ercsi 1761/11 hrsz. 1914 m2 Ercsi 1761/12 hrsz. 1530 m2 Ercsi 1761/14 hrsz. 1000 m2 Ercsi 1761/15 hrsz. 983 m2 Ercsi 1761 /17 hrsz. 768 m2 Ercsi 1761/18 hrsz. 1590 m2 Ercsi 1761/13 hrsz. . 1612 m2 Ercsi 1761/16 hrsz. 765 m2 Galgamácsa 052 hrsz. 263 m2 Inárcs 1 /1 hrsz. 1060 m2 Jászberény 8044/3 hrsz. 683 m2 Kápolnásnyék 826 hrsz. 3961 m2 Komárom 1938 hrsz. 4752 m2 Őrbottyán 745/4 hrsz. 815 m2 Pilisvörösvár 2067 hrsz. 135 m2 Szárliget 609 hrsz. 1479 m2 Szárliget 658 hrsz. 1158 m2 Szolnok 8163 hrsz. 565 m2 Tokod 362/8 hrsz. 2525 m2 Vértesacsa 295 hrsz. 1749 m2 Az árverésen való részvétel előzetes jelentkezés alapján lehetséges. jelentkezés: 1087 Budapest Vill., Kerepesi út 3. 436. szoba A jelentkezés módja, személyesen vagy meghatalmazott útján. Határidő: 1997. június 30. 8 óra 45 perc. Az árverésen részt vevő az árverés megkezdése előtt a jogosultságát természetes személyek esetében személyi igazolvány (vagy egyenértékű okmány), jogi személyek esetében a képviselő személyi igazolványa (vagy ezzel egyenértékű okmány) felmutatásával, továbbá képviseleti jogosultságát biztosító megbízással, meghatalmazással, valamint a jogi személy 30 napnál nem régebbi cégkivonatának cégbírósági eljárásról szóló igazolásának, nyilvántartásba vételéről szóló határozatának bemutatásával köteles igazolni. A licitálás során a kikiáltási árnál alacsonyabb összegű értékesítés nem lehetséges. Az árverés nyertese az adásvételi szerződés megkötésével tulajdonjogot szerez. Az ingatlanokról további Információt ad: Tomáry Tibor 314-0299 1 Mariar Vinz H 9 Átadták a Kazinczy-díjakat Bőzsöny és az angol kosztüm A Kazinczy-díjakat kedden délután Monti Mária közigazgatási államtitkár és Deme László nyelvész adta át a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. Az idei díjazottak: dr. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió főbemondója, aki negyvenéves bemondói munkája elismeréseként vehette át a kitüntetést, Papp Sándorné, a kazincbarcikai Jókai Mór Középiskola, illetve Szabó Zoltánná, a mohácsi Park Utcai Általános Iskola tanára, akik a Beszélni nehéz mozgalom szervezésében, az anyanyelvi nevelésben nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. Bőzsöny Ferenc Kazinczydíján alighanem sokan csodálkoznak. Nem azért, mintha a Magyar Rádió nyugdíjas főbemondója nem érdemelné meg az elismerést, hanem éppen mert ki lehetne arra érdemesebb? Bőzsöny Ferenc lemaradt eddig a listákról, de most végre felfedezte őt a bírálóbizottság. A kitüntetettet arról kérdeztük, van-e esély arra, hogy a szép, tiszta beszéd ismét visszanyerje létjogosultságát a közszolgálati rádióban, vagy bele kell törődni, hogy az már letűnt korok rádiójának az ideálja. - Természetes - mondja Bőzsöny Ferenc -, hogy ebben a felgyorsult korban felgyorsult a beszéd tempója is. De ezt azért elfogadható keretek közé kellene terelni. Az otthoni nevelés és az iskola közreműködése nélkül azonban nincs az a beszédtanár vagy bizottság, amelyik ezen a helyzeten javíthat. A rádióban sok a gondolattalanság, a prózai rappelés. Ám nem vagyok borúlátó. Az a stílus, amelyet képviselek, olyan, mint az angol kosztüm. Időszakonként nem hordják, de sose megy ki a divatból. - Érzékeli a romlást a bemondók körében is? - A bemondói gárda sem a régi. A fiatalok között hiányoznak az egyéniségek. És vannak kollégák, akik nem fordítanak elég figyelmet arra, hogy tudásukat karbantartsák. Felkészületlenül nem lehet egy szöveget felolvasni. - A Magyar Rádió főbemondójaként ment nyugdíjba. Ki örökölte a rangját? - A főbemondó mostanra tiszteletbeli rang, amit halálomig viselhetek. Ilyen pozíció már nincs a rádióban, 1994-ben szűnt meg a bemondói tanács, amelynek volt véleményezési joga. Mostanra csak a cím maradt, meg néhány munka, a Karinthy színpad, a Nyeregben írt történelem, néha a Vasárnapi újság. -Nem csalódott, hogy csak most kapta meg a Kazinczy-díjat? - Ellenkezőleg, nagyon boldog vagyok. Mert a díjat ugyan én kapom, ám rajtam keresztül éppen azt az utóbbi években háttérbe szorult bemondói munkát ismerték el. (hanthy) Meghalt Mészáros Sándor Hatvannyolc éves korában elhunyt Mészáros Sándor, az Operaház nyugalmazott operaénekese - tudatta szerkesztőségünkkel a Magyar Állami Operaház. Mészáros Sándor magánúton végezte a zenei tanulmányait Komáromi Pál és Sípos Jenő irányításával,1957-ben lett az Operaház tagja, ahonnan 1989-ben vonult nyugalomba. Kisebb szerepekben még az 1995-96-os évadban is fellépett. 1958-ban az Aidában Radameszként debütált, ezt további nagy basszus szerepek követték a pályáján, mint Sarastro, Rocco, Banquo, Fiesco, Pimen, Gremin. Többször énekelt ausztriai és olasz operaszínpadokon is. (d. m.) ■111 1 — A TÉVÉ MŰSORÁRÓL Egyesületek, polgárok, programok A polgári életforma iránt vágyakozó emberek egyre szívesebben alakítanak klubokat, egyesületeket, csapatokat. Úgy vélik, ha a hasonló foglalkozásúak és érdeklődésűek közösen szórakoznak és művelődnek, előbb-utóbb rájuk talál a citoyen boldogság. Az elektronikus médiumok készségesen teremtenek fórumot az ilyesfajta igyekezeteknek. Nem is csak azért, mert jó hagyományai vannak a klub formájú műsoroknak tévében, rádióban egyaránt (gondoljunk csak a szép emlékezetű tudósklubokra, zenei klubokra), de azért is, mert olcsó adásokat tudnak így összeállítani. Klub ’97 Mivel azonban szinte lehetetlen föléleszteni egyik-másik régi, rangos televíziós klubot, újakat alapítanak. Ötletszerűen, közös nevezőről, összetartó erőről, polgári értékrendről nemigen gondoskodva, így jött létre a Klub '97 is, Sípos József és Szabados László műsora, amely legelső jelentkezése alkalmával egy híres könnyűzenei együttest, a No Mercyt, valamint motoros műrepülő-világbajnokunkat, Besenyei Pétert sorolta egy „csapatba”. Hogy e teljesen különböző műfajban és végletesen különböző eredmények érdekében munkálkodó „klubtagok” hogy és miként kerülhetnek egy adásba, azt senki nem árulta el. Aminthogy a sorozatnak szánt műsor további menetéről is igen kevés tudható. A szerkesztő és a rendező mindent a nézőre bíz, a mérce fölállítását és a klubtagok ajánlását egyaránt. (Még jó, hogy a szerkesztői és a rendezői honoráriumok felvételének, valamint az utánuk való adózásnak a jogát megtartják maguknak a Klub ’97 közreműködői.) Hozzák maguk a nézők az újabb tagokat, mondják. Nem lehetnek kétségeink, felszólításuknak eleget tesznek az emberek. Ki-ki beajánlja majd ismerősét, rokonát a Magyar Televízió klubjába, hiszen ennél jobb és olcsóbb reklám, feltűnési lehetőség nincs a világon. A halhatatlan kedves Más kérdés, hogy az ily’ módon alapított egyesület nemigen nevezhető klubnak. (A kontroll és szakmai fegyelem nélkül szerkesztett Magyar Televízió iskolapéldájának már inkább nevezhető az antiklub Klub ’97.) A másik, nem éppen új keletű televíziós klub, a Sajtóklub már sokkal inkább magán viseli a „műfaj” jellegzetes vonásait. Kasza László műsorában a hasonló foglalkozású és azonos érdeklődésű, azonos világszemléletű férfiak beszélgetnek egymással. Ez meg televíziós produkcióként hal meg minden egyes jelentkezése alkalmával, a néző szeme láttára. Pompás külföldi tévémagazinok, tájékoztató adások (CNN, BBC) és ugyan nem feltétlenül kritikátlanul fogadható, de naprakész hazai hírműsorok, háttérösszeállítások szomszédságában sivár is, érdektelen is a volt rádiós Kasza igyekvően nehézkes műsorvezetésével hallgatni a nyomtatott sajtó képviselőinek az eszmecseréjét arról, ami egy-két frekvenciával arrébb esetleg dinamikus képsorok által válik érthetővé, elfogadhatóvá. A televíziós adók sokadalmából kedve szerint válogató néző ráadásul olykor tudathasadásos állapotba kerül, mert a Sajtóklub szereplői mást mondanak a Tv 2-n vasárnap este, mint mondjuk a Tv 1-en vasárnap éjszaka. (A Rendszerváltó évek című történelmipolitikai sorozat vasárnap éjszakai adása, a Félistenek alkonya például többször is ellenpontozta a két órával korábban látott Sajtóklub információit.) Azt hinné az ember, a politikai jellegű kluboknál békésebb terület a zenei kluboké. Elég egy nemzetközileg elismert művészt az összejövetel középpontjába állítani - vélik -, és máris biztos a siker, így gondolkodhatott Fürth Lívia és Czigány Zoltán is, Vásáry Tamás szemináriumának két televíziós megörökítője. A népszerű témáról, Ludwig van Beethoven és Brunszvik Jozefin szerelméről szóló, zenei szemelvényekkel bőven ékített műsor azonban maga volt a bánatos kudarc. A Vásáry Tamás köré ültetett „klubtagok” tekintetéről pontosan le lehetett olvasni azt az unalmat, amelyet az akadozó előadásmód keltett kamerán innen és túl. Vásáry Tamás nagyszerű művész, de nem nagyszerű televíziós egyéniség. Témáját nem tudja „eladni” a képernyőről, még akkor sem, hogy ha előre megfogalmazott mondandóját, elismerésre méltó zenetörténeti és kultúrhistóriai fölkészültségét zongorajátékával igyekszik alátámasztani. Az a műsor, amit ő vezet, mindig biceg kissé. Az a „klub”, amelynek ő a vezéregyénisége, nem a közös szórakozás és közös művelődés, hanem a közös feszengés „egyesülete”. Lőcsei Gabriella .