Magyar Nemzet, 1997. november (60. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

SZOMBAT, 1997. november 1. Nemzetközi élet A felkészüléstől függ a felvétel időpontja Belépési útitervet készít az unió Csakis a tagjelölt országok teljesítményétől függ, hogy milyen gyorsan haladnak majd előre a csatlakozási tárgyalások és hogy mikor nyernek felvételt az Euró­pai Unióba - hangsúlyozta Mario Monti, az Európai Unió főbiztosa, aki két na­pot át tárgyalt Budapesten Magyarország integrációs felkészülésének előrehala­dásáról. A Brüsszelből érkezett ven­dég a magyar pénzügyminiszter­rel pénteken közös sajtóértekez­leten értékelte a fővárosunkban megrendezett Ecofin szeminá­rium munkáját is, amelyen a tár­sult országokban a tőkemozgá­sok liberalizációja és a bank­­rendszer reformja volt a fő té­ma. Medgyessy Péter ezzel összefüggésben bejelentette: Magyarországon az ezredfordu­lóra megszüntetik a közép- és hosszú távú tőkeműveletekre vonatkozó korlátozásokat, rövid távú liberalizálásuk és ennek megfelelően a forint teljes körű konvertibilitása abban az évben - azaz várhatóan 2002-ben - valósul meg, amikor hazánk el­éri a teljes jogú tagságot az Eu­rópai Unióban. Mario Monti nem vállalkozott arra, hogy megjósolja a csatlakozási tár­gyalások lezárásának időpontját, bár annak a reményének adott hangot, hogy azok nem fognak eltartani hét évig, mint Portugá­lia és Spanyolország esetében, hanem inkább az osztrák-finn­­svéd másfél éves példa kerül kö­vetésre. Továbbiakban annyit még jelzett, hogy várakozása szerint a bizottság javaslata alapján 1998 elején kezdődnek a megbeszélések. Az EU főbizto­sa kérdésre válaszolva értésre adta, hogy az unió létének alap­ját képező szerződés értelmében nem lehet semmilyen diszkrimi­nációt alkalmazni a közösség­ben állampolgárság vagy nem­zetiség szerint a földszerzésnél, a teljes jogú belépésig azonban lehetségesek átmeneti korlátozá­sok e téren. Az európai bizottság belső piaci ügyekért, pénzügyi szol­gáltatásokért, monetáris integrá­cióért, illetve vám- és adózási kérdésekért felelős tagja pénte­ken a nap folyamán több ma­gyar politikussal tárgyalt. Fo­gadta őt Horn Gyula miniszter­­elnök, aki szerint az EU-bővítés differenciált formája fontos üze­net azon országoknak, amelyek vállalták a gazdasági átalakulás igazi terheit. Kuncze Gábor bel­ügyminiszter a vendéggel talál­kozva szólt arról, hogy a szerve­zett bűnözés elleni küzdelem és a külső határok szigorúbb védel­méhez szükséges határőrizeti rendszer kiépítésénél szüksé­günk van az unió pénzügyi tá­mogatására. Somogyi Ferenccel, a Külügyminisztérium integrá­ciós államtitkárával áttekintették Magyarország és az EU kapcso­latait a felvételig terjedő idő­szakban, a nemzeti felkészülési programot és az európai bizott­ság készülő csatlakozási „úti­tervét" , amelynek részleteiről az év vége előtt szemináriumon kí­vánják tájékoztatni a társult or­szágok képviselőit. (kocsi) Bővítést ellenző indítvány az Európai Parlamentben Ankara Ciprussal zsarol BRÜSSZEL­­ Az Európai Parlamentnek nem szabad bele­egyezését adnia a bővítéshez mindaddig, amíg az Európai Unió belső reformjai nem terem­tették meg a szükséges feltétele­ket az EU hatékony és demokra­tikus működéséhez a bővítés után is - szögezi le a testület al­kotmányügyi bizottsága abban a jelentésben, amelyről december­ben foglal majd állást a parla­ment plenáris ülése. A jelentés szerint az a kilátás, hogy az unió belátható időn belül akár 11 országgal is bővülhet, el­kerülhetetlenné teszi, hogy még ennek bekövetkezte előtt rendez­zék a júliusi amszterdami csú­cson nyitva hagyott intézményi reformokat, így azt, hogy hány szavazat jusson az egyes tagor­szágoknak, és hogy miként ala­kuljon az európai bizottság lét­száma és összetétele. Utalnak ar­ra is, hogy egyes tagállamok - Belgium, Franciaország és Olaszország - hasonló álláspon­tot foglalnak el ebben a kérdés­ben, és az alkotmányügyi bizott­ság szerint az eurohonatyák ple­náris ülésének mindenképpen mögöttük kellene felsorakoznia. Az Európai Parlamentnek nincs formális beleszólása abba, hogy az EU mely országokkal, mikor kezd tagfelvételi tárgyalá­sokat. A tárgyalások eredménye­ként a csatlakozás szentesítésé­hez azonban már elengedhetetlen a testület jóváhagyása is. Pénteken amúgy a bővítés egy másik „frontján”, a törökkér­dés körül is újabb diplomáciai manőverek kezdődtek, midőn Ankarába utazott Hans van den Broek, az európai bizottság bőví­tési kérdésekért felelős tagja. Lá­togatása nyitánya annak­ az inten­zív őszi megbeszéléssorozatnak, amely november közepén az An­karában esedékes EU-török csúcstalálkozóval folytatódik, majd november 24-én az EU- török társulási tanács külügymi­niszteri szintű ülésével válik tel­jessé. Mint a tagországok külügy­minisztereinek múlt hét végi mondorfi találkozóján is bebizo­nyosodott, a „török probléma” mindinkább a küszöbönálló bő­vítési folyamat egyik kulcsté­nyezőjévé válik, amelynek meg­ítélésében a tagországok között sincs még egység. Ankara több­ször is értésre adta: ha nem kap kielégítő biztosítékot arra, hogy hosszabb távon vele is számol­nak a bővítés folyamatában, úgy lépéseket tesz Ciprus török ré­szének az „anyaországhoz” törté­nő csatolására. Görögország vi­szont Mondorfban is megerősí­tette, hogy csak akkor hajlandó beleegyezését adni az EU kelet­európai bővítésének megkezdé­séhez, ha azzal egy időben Cip­russal is megkezdődnek a tár­gyalások. Ankara tehát lényegé­ben Ciprussal „zsarolja" az EU-t, miközben az uniós állás­pont éppen ennek ellenkezője: van den Broek hírek szerint arról próbálja meggyőzni török ven­déglátóit, hogy addig nem szá­míthatnak a kapcsolatok elmé­lyítésére, amíg Törökország nem mutat „konstruktív” hozzáállást a ciprusi kérdés rendezésére, és nem javít otthoni emberi jogi bi­zonyítványán. (fóris) Új lengyel kormány Hivatalos eskü az elnök előtt HÍRÖSSZEFOGLALÓ Letette a hivatali esküt az új lengyel kormány. Aleksander Kwasniewski köztársasági elnök péntek délután hivatalosan is meg­bízta Jerzy Buzeket a kormány ve­zetésével, majd átadta a kinevezé­seket a kabinet 22 tagjának - je­lentette az MTI. Buzek a rendszer­­váltás utáni kilencedik miniszter­­elnök, Marian Krzaklewski, a szét­aprózódott jobboldali egységbe kovácsoló választási akció vezető­je és Leszek Balcerowicz, a ke­resztény-liberálisok pártelnöke egyaránt megelégedését fejezte ki az új kormány összetételéről. E véleményhez Lech Walesa exál­­lamfő is csatlakozott, aki elismer­te, hogy az újonnan megalakult kabinet névsora jóval ígéretesebb, mint arra előzetesen számítani le­hetett. A kormányban tizenhat he­lyet foglalnak el a szeptemberi vá­lasztásokon győzelmet szerzett Szolidaritás Választási Akció (AWS) képviselői, hat miniszteri tárcát - a pénzügyit, külügyit, nemzetvédelmit, igazságügyit, va­lamint a kulturális és a közlekedé­si minisztérium vezetését - pedig a konzervatív-liberális Szabadság Unió (UW) politikusai töltik be. Megfigyelők elismeréssel állapít­ják meg, hogy a döntő pillanatban az ország érdeke fontosabb lett az egyéni és csoportérdekeknél. (Interjúnk a 7. oldalon) ­ CLINTON érlelődő boszniai elhatározá­sához jellegében hasonló döntést kell hoznia a magyar választópolgárnak is, ki voksát - mármint a remélhető többség - nem csupán hazánk NATO-tagságára adja, hanem közvet­ve az atlanti szövetség jövőjére is. S mielőtt valaki szememre hányná, hogy azért ez még­iscsak túlzás, hiszen a NATO jól meglenne nélkülünk is, annak sietve felhívnám a figyel­mét a mind nyilvánvalóbb, tagadhatatlanul bonyolult összefüggésrendszerre. Ha Boszniából dolgavégezetten távozna a - békeerők nagyját jelentő - atlanti kato­naság, akkor alighanem meg is kongathatják ennek a végső soron európai védelmi szö­vetségnek a lélekharangját. Hiszen a balkáni konfliktus felújulása nemcsak a NATO te­hetetlenségét bizonyítaná újfent, hanem a stratégiai elszántság végzetes hiányát is. Akkor valójában értelmét vesztené a szerve­zet bővítése, hiszen hogyan is védheti a bé­két az, aki - követve a római mondást - nem készül, vagyis áll készen akár a háborúra is. A nyugat félszázados, a végén a hideghábo­rús győzelmet hozó békéjét e garanciarend­szer hitelének megkérdőjelezhetetlensége biztosította. Márpedig ha Amerika Bis­marckra hallgat, s miként hajdan a Vaskan­cellár „egyetlen porosz gránátost” nem kí­vánt a Balkánért feláldozni, úgy Clinton sem bármelyik katonáját, akkor bizony óha­tatlanul előbb-utóbb felteszik az amúgy sem megválaszolható De Gaulle-i kérdést: tény­leg kockáztatná Chicagót Párizsért, nem szólva a kisebb európai fővárosokról? Nyu­­gat-Berlint Sztálintól, Hruscsovtól éppen ennek az amerikai garanciának a kikezdhe­­tetlensége mentette meg, noha katonailag védhetetlen volt. E tétel azonban megfordítva is áll. Ha a bővítésre kiszemelt közép-európai új demok­ráciák bármelyike köszöni, de nem kér a neki felkínált nyugati védelemből, akkor a NATO-kiterjesztésről döntő amerikai szená- Ügydöntők­ ­orok is felteszik a logikus kérdést: ugyan mi végett kellene a szövetségnek „Keletre moz­dulnia”, betölteni egy távlatilag vészessé vál­ható űrt az oroszok és a nyugat között, ha a fő érdekeltek ebből nem kérnek. Vagy aho­gyan eheti szenátusi meghallgatása során Kissinger fogalmazta, a németek és oroszok közti, történelmileg ismétlődően konfliktuso­kat szülő űr betöltése a tét. A „FINNESÍTÉS” a hidegháború idején vonzó - és elérhetetlen - célként lebegett a kelet-európaiak szeme előtt, holott ez lett volna az eredetileg, mármint Roosevelt és Churchill által nekik elképzelt jaltai státus. A NATO-tagság ellenzőinek semlegességet ajánlgató programja valójában e megkésett, és ma már anakronisztikus finnesítést jelente­ne, bármit hisznek is róla a netán naiv hirde­tői. Helsinki tudatos önkorlátozása csak a csatlós besoroláshoz képest volt előnyös. S vajon mennyi tényleges szuverenitást lenne képes egy kis közép-európai ország megőriz­ni az esetleg ismét „rámenőssé” váló orosz nagyhatalom tőszomszédságában. Annyit aligha, amennyit atlanti tagként, egy demok­ratikusan berendezett tömbben. Ironikus módon felidézve Rákosit és mondását, bizony rést ütne a bástyák között is a népszavazás nemleges döntése. A törté­nelmileg mindig erős amerikai elszigetelődé­­si hajlamot nyilván táplálná, ha akadna euró­pai ország, amely nem is igényli a szuperha­talom védelmét. A lavinákat is egy hógolyó indítja el, a nyílt magyar kétely e kifejeződé­se sejthetően kétségek sorát támasztaná előbb térségünkkel, majd a NATO összeurópai sze­repével kapcsolatban. Ezért is idegesíti a ve­lünk együtt kiszemelt cseheket, lengyeleket a népszavazás. Aminthogy a hazai kétoldali szélsőségesek NATO-ellenes kampányát va­lószínűleg az a felismerés is ösztönzi, hogy Achilles­ sarkán remélik megsebezni a de­mokratikus országok védelmi rendszerét. Mi­ként persze a NATO-tól egyáltalán nem félő oroszokat sem e három kis ország csatlakozá­sának megakadályozása érdekelte, hanem egy régi keletű moszkvai terv megvalósítása: kiszorítani az amerikaiakat Európából. Hogy a héten időszerű kínai mondást idézzük, a leghosszab út is az első lépéssel kezdődik: ha fél század után akadna egyetlen európai or­szág, amely külső nyomás nélkül utasítja el Amerika szövetségét, akkor új helyzet kelet­kezik földrészünkön. Nem omlik össze azonnal a világ, ha Boszniából kivonják a békeerőket és ott nem sokkal ezt követően megint harcok törnek ki, úgy-ahogy azokat korábban is sikerült lokali­zálni. Csak éppen az a „helyi” egykönnyen jóval nagyobb, immár Koszovót, Macedóniát magában foglaló térséget jelenthet, mint az „első menetben”. Hasonlóképpen látszólag csak magunkat büntetjük, ha visszautasítjuk a nyugati felkérést. Ámde hamarosan látnunk kell majd, hogy a legalábbis lelkileg megren­dített NATO kénytelen felidézni, már csak önmaga igazolására is, a hidegháborús meg­közelítéseket, amint Moszkva sem állhat el­lent sokáig az „űr” csábításának. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy a megkésett önfinnesí­­tés e példáját statuálva szinte biztatást adunk az orosz nacionalista erőknek, tehát éppen azoknak, amelyektől a semlegesség hirdetői szerint nincs okunk tartani. TÚLZÁSNAK hathat ma még, de biz­tosra veszem, hogy kiszámíthatatlan követ­kezményű láncreakciót indítana el a népsza­vazási nem, amint Clinton boszniai visszako­zása is. S vajon mennyi nemzeti biztosítékot fog jelenteni a semlegesség egy kelet iránt kétkedővé tett NATO mellett? Mindenesetre az állampolgár egy pillanatra, egy voks erejé­ig osztozhat egy államfő dillemmájában. (avar) ÚJVIDÉK - A vajdasági magyarság - a halottak napján - az idén is megemlékezik az 1944 végén és 1945 elején kivégzett ár­tatlan magyar áldozatokról. Van remény arra, hogy a mostani - a korábbiaktól eltérően - legális gyászszertartás legyen. Nyolca­dik alkalommal emlékezik meg egyébként Bácska magyarsága a kegyetlen megtorlás áldozatairól, eddig a helyi hatóságok soha­sem akadályozták meg, ám minden alkalommal összeszedették és elszállíttatták a rendbe tett újvidéki katonatemetőből az ott elhelyezett emlékkereszteket, valamint az első és a második vi­lágháborúban elesett katonák emlékére felállított fejfákat. Mint a Magyar Szóban írta Matuska Márton, a megemlékezés egyik szervezője, minden esély megvan arra, hogy az idei megemléke­zés már a megbékélés eljöttét jelentse. Forródrót Tokió és Moszkva között Japán-orosz csúcstalálkozó HÍRÖSSZEFOGLALÓ Krasznojarszkba érkezett pénteken Borisz Jelcin orosz államfő, aki a szibé­riai várostól tíz kilométerre fekvő Szoszna rezidencián a hét végén nem hivatalos megbeszéléseket folytat Hasimoto Rjutaro japán miniszterelnökkel. A közös víkendről még a nyolcak denveri csúcsértekezle­tén született megállapodás a két politikus között, s a bizalom erő­sítését szolgáló találkozó egybe­hangzó értékelések szerint csak sikeres lehet. Az előzményekhez tartozik, hogy hogy Tokió a nyá­ron az Oroszország irányába való gazdasági nyitás mellett döntött. Moszkva pedig külpolitikájában egyre nagyobb figyelmet szentel Ázsiának. A Kreml törekvései­ben megfigyelők szerint közre­játszik a NATO európai terjesz­kedése is, noha az orosz diplo­mácia cáfolja, hogy ázsiai aktivi­tása mögött egy katonai tömb vagy tengely megteremtésének elképzelése húzódik meg. Tokiói várakozások szerint az orosz-japán viszonyban új korszak veszi kezdetét: Japán hajlandónak mutatkozik kiterjedt kapcsolatok kiépítésére Oroszor­szággal. A két ország mindmáig nem kötött békeszerződést, és Ja­pán mostanáig elzárkózott a gaz­dasági kapcsolatok bővítésétől, ragaszkodott a fél évszázada megoldatlan területi vita megol­dásához, az úgynevezett északi területek - a négy, Hokkaidótól északra fekvő sziget - vissza­szerzéséhez. Az új típusú kapcsolatok je­le, hogy a hét végi Hasimoto- Jelcin csúcson többek között Tokió és Moszkva között forró­drót létesítéséről döntenek, és bejelentik az irkutszki gázmező kiaknázására, illetve Kínában és Mongóliában történő gázveze­ték-építésre vonatkozó tervet. Oroszország támogatta az új ja­pán-amerikai védelmi szerző­dést, orosz és japán hadihajók tettek egymás kikötőiben nem­régiben látogatást. Ami pedig a területi kérdést illeti, Moszkva és Tokió is egyetért abban, hogy csak távlati megoldás le­hetséges, amely majd az elkö­vetkező nemzedékek feladata lesz, így nem nagyon lehet azt összekapcsolni a gazdasági kap­csolatok fejlesztésének kérdésé­vel. Német-magyar tárgyalások „Tapasztalataim szerint a Bundestag valamennyi pártja ér­zékeli Magyarországnak a­z át­alakulásban elért eredményeit. A mostani tárgyalások alapján jog­gal remélhetjük: amennyiben eredményes lesz a november 26-i NATO-csatlakozásról szóló nép­szavazás, akkor a német törvény­hozáson nem fog múlni a szerző­dés ratifikálása” - jelentette ki Gál Zoltán, az Országgyűlés el­nöke az után, hogy pénteken a Parlamentben megbeszélést foly­tatott Rita Süssmuthtal. A német Bundestag elnöke a nap folya­mán találkozott Horn Gyula mi­niszterelnökkel is - írta az MTI. Mahir Nemzet 3 Tüntetni készül a szerbiai cigányság Figyelmeztették az albán diákokat ÚJVIDÉK - Jugoszlávia a montenegrói szkupstina vitájára figyel. Pénteken a teljes ülésen folytatódott a kettészakadt hatal­mi párt két szárnya képviselőinek heves szócsatája. Bulatovicsék azt követelik, hogy a törvényho­zás határozattal semmisítse meg az elnökválasztások eredményét, s írjon ki újabbakat március 15- ig. Sem ezzel, sem a politikai helyzet értékelésével nem értett egyet a Djukanovics-tábor. Sze­rinte Bulatovicsék határozati ja­vaslata nemhogy csillapítaná, ha­nem kiélezi a Crna Gora-i feszült­séget. A Bulatovics-féle meg­mozdulások sem nem spontánok, sem nem békések, sem nem pol­gáriak, hangoztatta Djukanovics, s sértik a Crna Gora-iak nemzeti érzését is. A választások megis­métlésére pedig semmi ok sin­csen, mert azok teljesen tiszták voltak. A szkupstinának nincs is meghatalmazása sem megerősíte­ni, sem megsemmisíteni a válasz­tásokat. Ez a bíróságok illetékes­ségébe tartozik. Közben a szerb hatóságok fi­gyelmeztették a tiltakozó koszovói albán egyetemistákat, hogy a to­vábbiakban nem tolerálnak sem­miféle tüntetést, sem nagygyűlést. Veljko Obradovics, a koszovói kormánybiztos helyettese szerint a diákok nem az iskolákba való visszatérést követelik, hanem a koszovói köztársaságot. Ennek el­lenére a koszovói egyetmisták be­jelentették, dacolva a tilalommal és a rendőrségi beavatkozásokkal a jövő héten folytatják tiltakozá­saikat. A szerbiai cigányság is til­takozó felvonulásra készül. A bőr­­fejűek által agyonvert cigány kis­fiú szülei felhívásának eleget téve szombat este Belgrád egyik főte­rén gyűlnek össze. (Sebestyén) V­ E­U­LFDIJI ALIGHA ELKERÜLHETŐ az általános kaminossztrájk vasárnapi megindulása, ha szombatra virradó­ra nem jön létre megállapodás a francia munkavállalói szakszerveze­tek és a kormány között - értesült az MTI. Már lapzártánk idején rendkí­vül feszült volt a helyzet Párizsban és más városokban, ahol egyre hosszabb sorok alakultak ki a ben­zinkutaknál. A több mint 300 ezer francia fuvarozó munkabeszüntetése a számítások szerint egész Európá­ban éreztetni fogja a hatását. A KELETI TUDOMÁNY és köl­tészet bölcsőjének számító városo­kat keresett fel pénteken Göncz Ár­pád üzbegisztáni vizitje második napján. A magyar államfő Taskent­­ből Szamarkandba, majd Buharába is ellátogatott pénteken, szombaton pedig közép-ázsiai körútja követke­ző állomására, Kirgizisztánba utazik tovább - jelentette az MTI. ÁLLAMFŐNEK KIJÁRÓ külső­ségek közepette fogadták pénteken Belfastban az amerikai elnök felesé­gét, aki jószolgálati körúton járja vé­gig a hét végén az észak-írországi rendezésben részes fővárosokat. Mint az MTI hírül adta, Hillary Clinton rövid, egyetlen estés dublini megálló után érkezett Észak-Íror­­szágba, hogy tolmácsolja férje és az amerikai kormány változatlan elkö­telezettségét az ulsteri válság meg­oldása mellett. KILENCÉVI BÖRTÖNRE ítélte a párizsi különleges esküdtszék azt a francia atomfizikust, aki 1989 és 1990 között titkos dokumentumokat adott el pénzért a szovjet titkosszol­gálatnak, a KGB-nek. Francis Tem­­perville elismerte tettét, de mint mondta, nem volt tudatában annak, hogy a volt Szovjetunió javára dol­gozik - írta az MTI. AZ IRÁNI parlament alelnöke is­mét óva intette Izraelt és az Egye­sült Államokat „bármiféle őrült ak­ciótól” hazája ellen, és kijelentette, hogy Teherán „keményen vissza­vágna bármilyen agresszióra” - kö­zölte az AFP.

Next