Magyar Nemzet, 1998. december (61. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-01 / 281. szám

1998. december 1., kedd Egyedülálló hulladékmegsemmisítő a szegedi klinikán Segített a svájci állam A szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem klini­káin korszakváltásról beszélnek, hiszen napokon belül megkezdi próbaüzemét a hazánkban még egyedülállónak számító berende­zés, amely úgy semmisíti meg a fertőző, veszélyes hulladékot, hogy nem szennyezi közben a környezetet. A világszínvonalú, 2,5 millió frank értékű gépcsoda svájci találmány, amelyet egy négy éve tartó sikeres pályázati időszak eredményeként a svájci állam segélyprogramjának kere­tében ingyen kapott a szegedi egyetem. Csak az volt Svájc fel­tétele: profit nélkül dolgozzon a berendezés. A gépsor befogadá­sára alkalmas infrastruktúra ki­építéséhez a magyar kormány és a környezetvédelmi alap nyújtott támogatást. A Magyar Nemzetnek nyi­latkozva a szegedi orvosegye­tem veszélyeshulladék-meg­semmisítésének rendszergazdá­ja, Dombi György professzor el­mondta: pillanatnyilag egyedül­álló Magyarországon a svájci szerkezet, de máris óriási az ér­deklődés iránta, hiszen több nagyváros polgármesteri hivata­la is az iránt érdeklődik, milyen a gép, hol lehet megvásárolni, hiszen hazánk uniós csatlakozá­sa után a kórházi környezetvé­delmet csak olyan színvonalon lehet elfogadhatóan biztosítani, amit az ajándékba kapott gép elősegít. Egyébként a szegedi orvosegyetem azért érdemelte ki a külföldiek figyelmét és tá­mogatását, mert vállalta: száz kilométeres körzetben fogadja az összes kórház és egészség­­ügyi intézmény veszélyes hulla­dékát, így a dél-magyarországi régióban megszüntetik a kórhá­zak környezetszennyezését. A technikai csodának számí­tó berendezés első ütemben ala­csony hőmérsékleten égeti el az injekciós tűket, a feleslegessé vált, elhasználódott gyógyító­eszközöket, majd a füstgázt he­víti fel, amelyből gőzt fejleszt, ezt azután megszűrik és több lépcsőben mossák, így semmi­lyen szennyező gáz nem jut a levegőbe. Korábban Szegeden is - mint annyi helyen az or­szágban - rendkívüli erőfeszíté­seket tettek, hogy minél keve­sebb káros mellékhatás nélkül ártalmatlanítsák a veszélyes kórházi hulladékot. Százmillió­kat áldoztak erre a célra, de mindeddig egyik megoldás sem bizonyult hibátlannak, mert nem felelt meg az egyre szigo­rodó környezetvédelmi előírá­soknak. Dombi György arra hívta fel a figyelmet: a svájci program meghonosításával kor­szakhatárhoz érkezett a magyar egészségügyben a környezetvé­delem. (halász) Hazai tudósítások Az alkotmányos jogok felett őrködik védnöki tanács alakult Somogyban Nincs külön ombudsmanjuk a ci­vil szervezeteknek, kiváltképpen azoknak, amelyek tagjai a társa­dalom perifériájára szorulva ke­vésbé ismerik alkotmányos jogai­kat, így azok érvényesítése mi­kéntjében is bizonytalanok. Ezért kezdeményezte a Magyar Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi Szövet­ség és a Somogyért Egyesület - elsőként az országban - védnöki tanács létrehozását - mondta a Magyar Nemzetnek Orbán Ist­ván, a gyermekvédelmi szervezet országos elnöke. Hozzáfűzte: van elég hatóság, bírósági, önkor­mányzati, rendőrségi fórum az állampolgári sérelmek és jogsér­tések meghallgatására és orvoslá­sára, ám az állampolgár jobban bízik azokban a civil szerveze­tekben, amelyek létrehozásához neki is „köze volt”, s így érzelmi­leg is közelebb állnak hozzá. A novemberben megalakult somogyi „törvényőrző” szerve­zetben köztiszteletben álló sze­mélyiségek, önkormányzati kép­viselők, egyesületi vezetők, egy­házi küldöttek és szociális mun­kások juttatták kifejezésre: kész­ségesen segítenek azoknak, aki­ket lakhelyükön vagy munka­helyükön sérelem ér, vagy úgy érzik, akadályozzák őket alkot­mányos alapjogaik gyakorlásá­ban. Orbán elmondta, a szociális szférában, a gyermek- és ifjúság­­védelemben vagy a mozgáskor­látozottak szervezeteiben kivált­képpen gyakoriak az olyan sérel­mek, amelyeket az új szervező­désnek orvosolnia kell. Somogy Közgyűlésének - s egyben a Somogyért Egyesület­nek - az elnöke, Gyenesei István úgy látja: a védnöki tanács kvázi vidéki ombudsmanként tevé­kenykedhet majd. Nem jogse­gélyszolgálat lesz, inkább ta­nácsadó, a törvényekben és egyéb jogszabályokban való el­igazodást segítő szervezetként töltheti be szerepét. Az első „vi­déki ombudsman” intézményét semmiként sem szeretnék hiva­tallá, bürokratikus szervezetté tenni. Nem lesznek fizetett alkal­mazottai, egy „zöld számon” vi­szont bármikor hívható lesz, s a vonal végén az útbaigazító ügye­letes szólal meg majd. A kezde­ményezők már az alakuló ülésen felvet­e­tték: ismereteik szerint ma csupán a szociális szférára vo­natkozóan 50 olyan jogszabály van, amelyet mielőbb módosíta­ni kellene. Megtudtuk: a gyer­­mekv­édelmi szövetség elnöksé­ge ír­ás megyékben is szorgal­mazza a védnöki tanács megala­kításá.. (gulyás) Nem tartják be az előírásokat a feldolgozók Ehetetlen húsok - csekély bírságok (Folytatás az 1. oldalról) Az se nyugtassa meg a vásárlót, ha a szeme előtt darálják le a töl­tött paprikához vagy a fasírtnak való húst, mivel a szakember ta­pasztalata szerint nemritkán ma­ga a darálógép a fertőzött, mert nem tisztították meg kellőkép­pen. Az igazgató-főállatorvos je­lezte: jellemző az is, hogy vizs­gálatiag zugvágóhídról származó húsokból állítanak elő terméke­ket. Ezeket a húsokat nem látta állatorvos, tehát bármilyen fertő­ző betegség hordozói lehetnek. Takó Éva, a Fogyasztóvédel­mi Főfelügyelőség főosztályve­zetője lapunknak hangsúlyozta: a jogszabályok előírják, csak a fo­gyasztó jelenlétében lehet húst darálni, akik ezt nem tartják be, azok 30 ezer forintig terjedő bír­sággal sújthatók. Tapasztalata szerint problémát jelent, hogy számos gyártó nem tünteti fel a fogyaszthatóság lejártának dátu­mát, illetve a kereskedőegységek lejárt minőségű, nem kellően tá­rolt hústermékeket is forgalomba hoznak. A jogszabályok szerint az el­adó nem foghatja meg kézzel a húsárut, és védősapkát kell visel­nie munka közben, ám többnyire áthágják ezeket az előírásokat - erősítették meg lapunk érdeklő­désére az Állami Népegészség­ügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál. Az ÁNTSZ szakemberei ellenőr­zéseik során maximum ötezer fo­rintos helyszíni, illetve 30 ezer forintig terjedő szabálysértési bír­ságot szabhatnak ki. Amennyi­ben az üzletvezető gondoskodott védősapkáról, akkor az azt nem használó, mulasztó alkalmazottra lehet kiróni a bírságot, ám infor­mációink szerint erre csak igen ritkán kerül sor, hiszen van, ami­kor több szabálytalanság esetén - szakszerűtlen tárolás, védősapka­használat hiánya, felvágott soro­zatos kézzel érintése - sem ka­pott az üzletvezető, illetve a fog­lalkoztatott jelentős összegű bün­tetést. A Fővárosi Állat-egészség­ügyi és Élelmiszer-ellenőrző Ál­lomás idén eddig 13 ezer ellenőr­zést végzett a kisüzemi élelmi­szer-ellátásban érdekelt cégeknél, illetve a kereskedelmi egységek­nél: 825 alkalommal foglaltak le élelmiszert, összességében 54 tonna mennyiségben, ennek mint­egy 85 százaléka hústermék. Ta­valy összesen 48 tonnányit ko­boztak el, szakértői becslések szerint a karácsony előtti készlet­­felhalmozás - és még hátravan a vásárlók ünnepek előtti csillapít­hatatlan rohama - miatt a lefog­lalt mennyiség idén máris meg­haladhatja a 60 tonnát. Az elkob­zott élelmiszeráruk, elsősorban hús- és tejtermékek mintegy 35 százalékának a fogyaszthatósági ideje már a lefoglalás pillanatá­ban lejárt. Tiltott előállítás miatt az év első 11 hónapjában több mint hattonnányi árut koboztak el, az utóbbi hetek nagy fogása 460 kilogramm tojáslé, illetve 300 kg füstölt hús engedély nél­küli előállítóinak lefülelése volt. Idén eddig 400 kiló olyan darált húst koboztak el, amelyet enge­dély nélkül, előre ledaráltak. Az elkobzott húsmennyiség mintegy 40 százaléka, azaz csaknem 18 tonna romlott áru volt, megköze­lítően egy tonna olyan darált húst foglaltak le és semmisítettek meg, amely lejárt minőségű fel­vágott végekből és szalonnadara­bokból készült. Az állat-egészségügyi szak­emberek javaslatára az adott ön­­kormányzat kezdeményez sza­bálysértési eljárást a törvény megszegőivel szemben. Az ilyen esetekben a szabálysértési bírság maximális összege 30 ezer forint lehet. Lapunk megerősített infor­mációja szerint idén volt már olyan cég, amelyik csupán fi­gyelmeztetést kapott, mert 80-100 kg húsz engedély nélkül ledarált, egy másik vállalkozást ugyanezért a tettéért 4000 forin­tos bírsággal sújtottak. Tízezer forintos büntetésben részesült az a cég, amely 80 kg romlott húst darált le, s igyekezett értékesíte­ni, egy másik vállalkozásra ugyanilyen szabálytalanság miatt 100 kg-os tételnél nyolcezer fo­rintos bírságot szabtak ki. S ezután következik az év vé­gi nagy bevásárlások ideje. (via) Csellengő városi fiatalok az utcákon Magyarországon is jellemzővé vált az a jelenség, amelynek so­rán a fiatalok a szabadság és a felnőttektől való függetlenség jegyében péntek esténként a vá­rosok közterein gyülekeznek és lézengenek - mutatott rá a Mi­niszterelnöki Hivatal politikai államtitkára a Városi fiatalok az utcán elnevezésű szakmai fóru­mon, hétfőn. Wootsch Péter el­mondta: az „őrült péntek” effek­tus Európa más országaiban már a ’90-es évek elején érzékelhe­tővé vált. Az ifjak a városok szabad területein, szórakoztató- és vendéglátóipari egységek környékén, úgynevezett „forró pontokon” gyülekeznek, és gyakran drogozással, bűnözés­sel töltik szabadidejüket. Éppen ezért az utcai fiatalokkal foglal­kozó munkára intézményesített formában kell az erre jelentke­zőket kiképezni. Amerikai min­tára már Magyarországon is el­kezdődött az említett „forró pontok” felkutatása és azok megfigyelése. Az MTI tudósítá­sa szerint az amerikai mintára meghonosított programtól az államtitkár azt várja, hogy az if­júsági munkások „beépülnek" egy adott város vagy városrész csellengő fiataljai közé, és hasz­nos időtöltést kínálnak részükre. Fosszuk meg a tettest bűncselekménye hasznától Tóth Mihály helyettes államtitkár a árnya börtönökről, az elbagatellizált kábítószerveszélyről és az ultima ratióról Kivesztek a régi rablóbandák, de helyüket a nagy nemzetközi szö­vetségek foglalták el, amelyek nem erőszakkal, hanem furfang­­gal és mindenesetre több sikerrel kaparintanak meg sokszor igen tekintélyes értékeket. Hatalmas szervezetben működnek és meg­határozott program szerint dol­goznak, amelynek minden rész­lete a legnagyobb aprólékosság­gal ki van dolgozva. Vannak kü­lön nyomozó, terepvizsgáló kö­zegeik, valamint működő tagjaik és orgazdáik. Ha egy kézre kerül közülük, az soha el nem árulja társait, viszont ezek lehetőleg segítik amazt... - emlékeztet Angyal Pál professzor 1910-ben írott tanulmányára Tóth Mihály, az Igazságügyi Minisztérium újonnan kinevezett helyettes ál­lamtitkára amellett érvelve, hogy a szervezett bűnözés nem annyira új jelenség, mint ameny­­nyire ez a tömegkommunikáció­ból tükröződik. Huszonhárom évi ügyészi munka után lett helyettes állam­titkár Tóth Mihály, s a büntetőjo­gi kodifikáció, a büntetés-végre­hajtás, a kegyelmi ügyek és az ál­lam jogi képviselete kártérítési perekben tartozik hozzá. A szer­vezett bűnözés elleni leghatáso­sabb terápia szerinte a bűnszerve­zetek vagyoni alapjainak megin­gatása. Ezek nyereségorientált szervezetek, csak akkor dolgoz­nak, ha van profit, ha megvan a profit. Nem becsüli le a büntetés súlyát és szerepét, azonban hoz­záfűzi: a büntetés végül is a már elkövetett tetthez kapcsolódó joghátrány, és ha a megelőzésre is gondolunk, akkor az a legjobb, ha megfosztjuk a tettest a bűn­­cselekmény hasznától. Úgy véli, ez előnyösebb, mint ha szabad­ságvesztéssel büntetnénk, hiszen nem lehet cél a drágán fenntartott börtönök zsúfoltságának növelé­se. Tavaly 80 milliárdos kár ke­letkezett a vagyon elleni bűncselekmé­nyekből, és ennek országosan a tíz szá­zaléka, Budapesten pedig csupán hat százaléka térült meg. Az idén az év első kilenc hónapjá­ban ez a kár már meghaladta a 67 milliárdot. Amíg ez így lesz, nehéz el­képzelni, hogy a bű­nöző azt mondja: nincs értelme, mert nem rentábilis. A helyettes államtitkár úgy látja, új vagyon­­elkobzási, elkobzási szabályok kellenek, nem szabad a nyo­mozás közepéig várni, már az elején haladéktalanul, formalitástól mentesen, de mégis kellő törvé­nyes garanciákkal körülbástyá­zott módon biztosítsák a vagyont, amit azután vagy elkoboznak, vagy visszaadnak. Úgy gondolja, a társaságok egy részét nem azért alapítják, hogy a racionális gaz­dálkodás feltételeit megteremt­sék, hanem a magánvagyon és a társasági vagyon elkülönítésére. Ennek kivédését egyszerűnek ér­zi, úgymond csak elhatározás kérdése azt kimondani, hogy ha bűncselekményt követnek el, ab­ban a pillanatban egyetemleges lesz a felelősség, ami a magánva­­gyon­ra is kiterjed. A másik kiemelt kérdés, amiv­el szembesülnie kellett, a kábítószer. Állítja: ez szintén csak látszólag új jelenség. Scháffer István 1946-ban megje­lent könyvére hivatkozik, ame­lyik az első ópiumháborúk ta­­pasztalatai alapján valósággal prognosztizálta, mennyire nyo­ma­­tó lesz Magyarországon ez a p­obléma. Az más dolog, utal rá Tóth Mihály, hogy egy dara­big erről hivatalosan nem vettek tud­omást. Eleinte az elhallgatási tak­tka érvényesült, majd a baga­­teli­zálás, még később pedig a té­­tovaság, a tanácstalanság uralko­dót­ól, hogy mindezt miként ke­zeljük. Hangsúlyozza, nehéz megtalálni a liberalizált és a szél­sőségesen szigorú kábítószer-po­litika közötti arányokat. Azt mondja, világosan kifejezésre kellett juttatniuk, hogy a fo­gyasztást sem tolerálják, mert azokban az országokban, ame­lyekben ezt megengedték, elsza­badult a pokol. Ahogyan fogal­maz: nem szabad résnyire kinyit­ni az ajtót, mert kizárják. Han­goztatja, ez szigorú, visszafogó, határozott kábítószer-politika, de nem voltak annyira szemellenző­sek, hogy ne tennének különbsé­get a terjesztő és a fogyasztó kö­zött. A fogyasztó esetleg csak megrovást kap, vagy próbára bocsátják, tehát meg sem bünte­tik, szó sincs arról, hogy ha vala­ki elszív egy marihuánás cigaret­tát, évekre becsukják. Ellenben aki bűnszervezet tagjaként kábí­tószer-kereskedésből húzza a sá­pot, életfogytig tartó szabadság­­vesztéssel is sújtható. Úgy tart­ják, említi meg, egészségügyi kérdéseket nem szabad eldönte­nie a Btk.-nak, ez tulajdonkép­pen idegen a mai büntetőjog szemlé­letétől, mégis fel­vállalták. A beteg­gel ne a büntetőbí­róság foglalkoz­zon, hanem az or­vos. Amióta a ha­lálbüntetés meg­szűnt, nincs a bün­tetési rendszer csúcsán igazán ko­moly és ultima ratióként alkal­mazható büntetés - fejtegeti a he­lyettes államtitkár. Sokan úgy gondol­ták, és ez a vita még ma sem jutott nyugvópontra - emlékeztet rá -, hogy ez a hiány összefüggésbe hozható a bűnö­zés drasztikus emelkedésével, a bűncselekmények számának megháromszorozódásával. Fel­vetődött a kérdés, nem azzal magyarázható-e mindez, hogy nincs igazán elrettentő büntetés. Nem tudja, így van-e, de hiszi, mégsem szabad lemondani ar­ról, hogy megpróbálják szigorí­tani a legkeményebb büntetési nemet. Két út állt előttük: vagy törvénybe iktatják azokat az eseteket, amikor az elítélt soha többé nem engedhető szabadon, vagy ennek eldöntését a bíró be­látására bízzák. Hosszas vita után végül az utóbbi megoldást fogadta el a kormány. Az egyé­ni kegyelem lehetősége persze továbbra is fennáll. Újabban fölvetődött a jogi személy büntetőjogi felelőssége is. Tóth Mihály megfontolandó­nak érzi, hogy például a környe­zet károsításakor ne azt vagy ne csak azt vonják felelősségre, aki beleengedte a szennyező anya­got a tóba vagy a folyóba, ha­nem az igazgatótanácsot is, amelyik ezt eldöntötte, vagy legalábbis tudott erről. Ehhez viszont át kell alakítani a szank­ciórendszert. A szabadságvesz­tés, a pénzbüntetés, a közérdekű munka ugyanis egy testülettel szemben aligha alkalmazható. Célravezető szankció lehet ilyen esetekben például a sajtóban történő kötelező közzététel, amikor a közleményben megír­ják, hogy ezek és ezek, ezt és ezt tették, felelőtlenül s kizáró­lag a saját hasznukra spekulál­va. Természetesen az effajta változtatás alapos előkészítést kíván - figyelmeztet hiszen a Btk. eddigi számtalan módosítá­sa inkább csökkentette a büntető jogszabályok tekintélyét. Remé­nyei szerint ebben a négyéves ciklusban kétharmadrészt elké­szíthetik az új Btk.-t, mégpedig, mint mondja, koncepcionális alapon és nem toldozgatással­­foltozgatással, nem ezt kiemel­ve, azt hozzátéve, nem itt egy picit malterral bekenve, ott egy kicsit fával megtámasztva, ha­nem egységes szerkezetben. Nánási László LÉPHAFT PÁL RAJZA

Next