Magyar Nemzet, 1999. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23 / 19. szám

1­1­2 Háttérben az új amerikai védelmi elképzelések Albright Moszkvába készül WASHINGTON­­ Hivatalosan Irak és Koszovó áll majd Made­­leine Albright amerikai külügy­miniszter hét végén kezdődő ötnapos, Oroszország mellett Egyiptomot, Szaúd-Arábiát, Franciaországot és Nagy-Britan­­niát érintő körútjának a közép­pontjában, de az aktuális kérdé­sek mellett egyre nagyobb figye­lem fordul az új amerikai rakéta­védelmi elképzelésekre, amely Clinton keddi uniós beszédének is a legfontosabb külpolitikai té­mája volt. Albright is utalt rá, hogy Moszkvában meg akarja vitatni a START 2 szerződés orosz ratifikálását, illetve hogy a nukleáris fegyverek elterjedése „miként érinti az ABM-szerző­­dést”. A kölcsönös elrettentés elvé­re épülő 1972-es ballisztikusra­­kéta-védelmi szerződés, amely a nukleáris leszerelés alapját jelen­tette, korlátozta, hogy a két fél milyen védelmi eszközöket tele­píthet. A Clinton által is bejelen­tett új elképzelések szerint vi­szont az Egyesült Államok az el­következő hat évben négymil­­liárd dollárt kíván fordítani egy földi telepítésű, korlátozott raké­tavédelmi rendszer kifejlesztésé­re és tesztelésére, s 6,6 milliárdot akar tartalékolni az esetleges megépítésére és telepítésére. Belpolitikai szempontból az el­nök ki akarja védeni a konzerva­tív republikánusok támadásait, akik szerint a jelenlegi admi­nisztráció nem fordít kellő fi­gyelmet az ország védelmére. Ezek a hangok különösen felerő­södtek az indiai és pakisztáni nukleáris teszteket, illetve a Ja­pán feletti észak-koreai rakétakí­sérletet követően. Az adminiszt­ráció most foglalkozni kezd a te­lepítés tervével, de republikánus kritikusai sürgetése ellenére sem hozza meg a telepítési döntést. Hivatalosan ugyan az orosz kormány nem válaszolt az ameri­kai tervekre, amelyeket Clinton egy Jelcinnek küldött, s nyilvá­nosságra nem hozott levélben is kifejtett, ám a nukleáris támadó­eszközök számát korlátozó START 2 ratifikálása, amely az Irak elleni támadás előtt már a duma napirendjén volt, tovább késik. Orosz elemzők ugyanis az amerikai egyeduralmi törekvések és a fennálló nemzetközi rend megváltoztatásának újabb jelét látják a védelmi kezdeményezés­ben, amelyet csak súlyosbított Cohen védelmi miniszternek a pénteki The New York Times ve­zércikke által is kritizált megjegy­zése, hogy Washington orosz el­lenkezés esetén akár az ABM- szerződés felmondására is kész. A politikai hangulatkeltés megne­hezítheti az ésszerű kompromis­szumot, jóllehet a Pentagon olyan elképzeléseket is fontolgat (dön­tés azonban még nincs róla), hogy a kiterjesztett védelmi rend­szerért cserébe az oroszok új stra­tégiai rakétáikra három robbanó­fejet telepíthessenek. Ez ugyan a START 2 szerződést sértené, vi­szont a nehéz gazdasági helyzet­ben lévő Oroszországnak olcsóbb biztonsági garanciákat jelenthet­ne. A reagani „csillagháborús” el­képzelésekkel szemben a földi te­lepítésű rakétavédelmi rendszer ugyanis csak korlátozott számú csapásmérő eszköz elhárítására lenne alkalmas, azaz kifejezetten az új, észak-koreai és más, meg­bízhatatlannak minősített államok fenyegetésével szemben. Azt, hogy ezeket az új típusú veszélyeket az adminisztráció mennyire előtérbe helyezi - nem utolsósorban a republikánus ki­hívásra válaszul - jelezte Clinton pénteki beszéde is. A Fehér Ház a most beterjesztendő új költség­­vetésben több mint tízmilliárd dollárt kér a kongresszustól a terrorizmus elleni harcra, nyolc és fél milliárdot a külföldi ameri­kai képviseletek megerősítésére, 2,8 milliárdot a biológiai, ké­miai, avagy a kormányzatot és a gazdaság egy részét megbénítani akaró számítógépes támadás el­hárítására. Az amerikai elnök szerint „nagyon valószínű”, hogy az elkövetkező néhány év­ben valamilyen terrorista csoport megpróbál biológiai vagy kémiai támadást indítani az Egyesült Államok ellen. (lambert) * Moszkva nem lát lehetőséget a rakétaelhárító rendszerek korlá­tozásáról 1972-ben kötött szov­jet-amerikai szerződés módosítá­sára - közölte pénteken Ivanov orosz külügyminiszter. Szavai szerint az ABM-szerződést meg kell őrizni, és­ erről kívánják meggyőzni Washingtont is. 2 Magyar Nem­zet *3 KÜLPOLITIKAI HELYZET A KOSZOVÓI VÁLSÁG kezelésének megítélésében megosztott a nyugati sajtó is. Az angol lapok határozottabb fellépésre sürgetik a NATO-t, szerintük az atlanti szövetség Koszovóban megismétli az ENSZ Bosznia-Hercegovinában elkövetett tragikus hibáját. Nem ké­pes dönteni, amikor szembekerül a nagyobbik rosszal, nevezetesen azzal, hogy Belgrád megtagadja a koszovói albánoktól az önrendel­kezést, és a kisebbik rosszal, azzal, hogy a lakosság egyes részei erő­szakhoz folyamodnak, mert át akarják törni a külvilág közömbössé­gét a szerb elnyomással szemben. Ez a csalóka kiegyensúlyozottság Boszniában azzal végződött, hogy a NATO felváltotta az ENSZ-t. Ahhoz, hogy Koszovóban valami hasonló következzen be, az szüksé­ges, hogy a tartomány függetlenségi vágya egyértelmű támogatást nyerjen. Ezt pedig nemcsak légicsapásokkal, hanem, ha szükséges szárazföldi csapatok bevetésével kell biztosítani. A torinói liberális La Stampa ezzel szemben amellett érvel, hogy a NATO aligha koc­káztathat fegyveres beavatkozást. HOLBROOKE ERŐFESZÍTÉSEI hiábavalónak bizonyultak - ír­ta a holland liberális Algemeen Dagblad pénteken. Az újság úgy véli, más módot kell találni, hogy a koszovóiakat kiszabadítsák sanyarú helyzetükből. A világ többé nem bízhatja rá a megoldást a szerbekre és a koszovói albánokra, és nem nézheti tétlenül, hogyan törnek egy­­­­más életére. Maga Richard Holbrooke, aki tavaly októberben tető alá hozta a koszovói tűzszüneti megállapodást, az ABC tévéhálózatnak adott pénteki interjújában azt mondta: a NATO tovább folytatja a Ju­goszlávia elleni katonai akció előkészületeit, mert Belgrád részéről nem tekinthető elégséges engedménynek az, hogy felfüggesztette a William Walker kiutasításáról hozott döntés érvényesítését. Szerinte Szlobodan Milosevics jugoszláv elnöknek - ha el akarja kerülni az erő alkalmazását az atlanti szövetség részéről - azon túl, hogy engedi az ellenőrzést végző EBESZ-csoport vezetőjének ottmaradását, to­vábbi engedményeket kell tennie, pontosabban végre kell hajtania a tűzszüneti megállapodás valamennyi előírását. VÉSZTERHES JÖVŐKÉPET vetítettek előre brit orvosok. Sze­rintük az örökléstan kutatásának gyors fejlődése arra vezethet, hogy a biologógiai fegyverek hamarosan az etnikai tisztogatás, a terrorizmus egyik hatékony eszközeivé válhatnak. A The Daily Telegraph pénteken ismertette a Brit Orvostudományi Társaság (BMA) jelentését arról, hogy egy évtizeden belül valós lehetőség­gé válik olyan fegyverek létrehozása, amelyek képesek különbsé­­­­get tenni etnikai csoportok között a gének és sejtek közötti külön­bözőségek alapján. Amint a század első felében az atomfizikában elért gyors áttörés elvezetett az atombombához, a géntudomány fejlődése a biológiai fegyverek előállításának új eszközeit adja a kutatók kezébe - mutattak rá brit tudósok. (P. L.) Nemzetközi élet Az albánokkal szembeni NATO-viszony a kérdés Még nem készülnek katonai fellépésre BRÜSSZEL­­ Késő estébe nyúló megbeszélést folytatott pénteken a NATO nagyköveti tanácsa a koszovói válságról. A lapzártánk idején még zajló tanácskozásról nem hivatalos forrásokból annyi szivárgott ki, hogy miközben a közvetlen katonai beavatkozás továbbra sem volt napirenden, számos katonai és politikai előkészület lehetőségét számba vették, ám egyelőre nem sikerült közös nevezőre jutni. Míg katonai oldalon felme­rült az EBESZ-megfigyelők esetleges kimenekítésére a Ma­cedóniában állomásozó 1500 fős különleges egység „többezres” megerősítésének a lehetősége - a teljes egyetértés az esti órákban még ehhez is hiányzott a jelek szerint nem sikerült igazán előrelépni abban a kérdésben, hogy miként viszonyuljon a szö­vetség az elszakadásért küzdő Koszovói Felszabadítási Hadse­reghez (UCK). Értesülések sze­rint lehetőségként merült fel egy Boszniához hasonló többéves rendezési terv felvázolása, amelyben a koszovói tartomány igen nagy fokú autonómiával „indulhatna”. A vitában felszóla­lók mindenesetre szorgalmazták, hogy a tagországok alakítsanak ki „egységes álláspontot” a UCK-val szemben, ami a meg­­figyelők szerint világosan jelezte annak felismerését, hogy ön­magában a szerb oldalra gya­korolt nyomás nem elegendő a tartós rendezéshez. • (fóris) Háborút vív Maszhadov elnök és ellenzéke Összecsapások Csecsenföldön Súlyos összetűzések robbantak ki a Groznijtól alig 30 kilométerre fekvő Urusz-Martan városában az iszlám biztonsági miniszté­rium és a csecsen központi hata­lommal, Aszlan Maszhadov el­nökkel szembeszegülő fegyveres osztagok között - adta hírül az MTI. A csütörtök esti lövöldözé­seknek számos sebesültje van az előzetes adatok szerint. A csecsen fegyveres testüle­teket felügyelő Turpal Atgerijev miniszterelnök-helyettes a groz­­niji televízióban elhangzott nyi­latkozatában a csecsen polgáro­kat arra szólította fel, hogy adja­nak meg minden támogatást a ha­tóságoknak, és szálljanak szembe az ellenzék alkotmányellenes cselekedeteivel. A csecsen veztő szerint Urusz-Martanban „állam­csínyt” készítettek elő, és az összeesküvők nevei ismertek: szavai szerint Maszhadov elnök szövetségbe tömörült ellenzéké­ről van szó. Urusz-Martan az ellenzékiek „fellegvára”, s az iszlám radikális szárnyát képező - emberrabláso­kért és szélsőséges akciókért fe­lelős - vahabitáknak is több tá­maszpontjuk van a városban. 1999. január 23., szombat Visszavonták az EBESZ-megbízott és ez ENSZ-szakértők kiutasítását Keveslik Milosevics engedményeit” (Folytatás az 1. oldalról) James Pardew, az amerikai el­nök követe pedig a Milosevics­­csel folytatott tárgyalások után kerek perec kijelentette, hogy a jugoszláv vezető hajthatatlan maradt, elutasította a főbb köve­teléseket. Milosevics­­cáfolja, hogy a szerbeknek bármiféle kö­zük lett volna a racaki véreng­zéshez, mondta Pardew. Clark tábornok, a NATO európai pa­rancsnoka szerint a jugoszláv el­nöknek tüstént eleget kell tennie a követeléseknek, a NATO-ve­­zetés azon a véleményen van, hogy a katonai fenyegetést fenn kell tartani. Az amerikaiak a bri­tekkel egyetértésben még ultimá­tumot intéznének Belgrádhoz, erővel vennék rá Milosevicset, hogy szüntesse be a támadáso­kat. Amerikai adatok szerint a különleges szerb rendőrségi ala­kulatok mintegy ezer tagja tért vissza Koszovóba, felrúgva ez­zel a korábbi NATO-fenyegetés­­sel kicsikart megállapodást. A hadsereg alakulatai,s elhagyták a laktanyákat, az XVI.­ Belgrád szintén megszegi ígéretét. Kö­veteljük, hogy a fegyveres erők létszámát állítja vissza a koráb­bi szintre Mondta Kenneth Ba­con, a Peng­on szóvivője, han­goztatva, hogy Washington kész erőt alkalmazni, hogy rákény­szerítse Belgrádot ígéretének be­tartására. Az amerikaiakkal ellentétben az EU a koszovói kérdés „új megközelítését” kutatja. Az ed­digi - amerikaiak irányította - politika nem hozott eredményt. Az „új megközelítés” elsősorban azt jelentené, hogy nemcsak Belgrádot szorongatják meg, ha­nem a koszovói albánokat is, hogy rákényszerítsék őket a szerb rendőrség és a hadsereg el­leni támadásaik beszüntetésére. Ezzel szerintük kiegyensúlyozot­­tabbá válna a nemzetközi közös­ség álláspontja. Washington ugyanis a szerb fél elsődleges fe­lelősségéhez ragaszkodott a vál­ság korábbi szakaszaiban is. (Az EU azonban annak lehetőségét is fontolgatja, hogy kitiltja a jugo­szláv kormány tagjait az unió or­szágaiból, ezzel válaszol Walker kiutasítására vagy Arbour asz­­szony, a hágai törvényszék fő­ügyésze beutazásának megaka­dályozására.) A koszovói kér­déssel kapcsolatos nemzetközi ellentéteket példázza a duma el­nökének kijelentése is, hogy Moszkvának felül kellene vizs­gálnia a Jugoszlávia elleni fegy­verembargót, ha már érkezik a fegyver az albánoknak. Oroszor­szág számára egyébként elfogad­hatatlan a BT-jóváhagyás nélküli NATO-akció. Londonban pénteken össze­ült a hathatalmi összekötő cso­port, s Védrine francia külügy­miniszter közlése szerint megálla­podtak a rendezéshez szükséges további teendőkről. Míg a diplo­maták üléseztek, a Foreign Office előtt mintegy száz albán tüntetett. (Sebestyén) Viliam Walker ú­jságíróknak nyilatkozik a pristinai repülőtéren mti külföldi képszolgálat­­­a. ­ * Szárnyas rakétákon „ülíti” KOSZOVÓBAN igazolódik a­­ korszerűsíthető­­ régi tétel: ahogyan a szuronyokkal, akként a szárnyas rakétákkal is sok mindent lehet csinál­ni, csak éppen „ülni” rajtuk képtelenség. A há­ború bízvást megnyerhető velük, ám a béke nem feltétlenül. Paradox módon e robotrepülőgépek korában is valószínűleg nélkülözhetetlenek lesz­nek a hajdani gránátosok harci eszközei: a NATO aligha kerülheti el, hogy ne csupán a le­vegőből tanítsa móresre a balkáni hadakozókat, hanem földi seregével válassza őket el egymás­tól. Ahogyan Boszniában is tette. Hogyne, büntetni bármikor képes a túlnyomó atlanti erő, s hát szó se róla, Koszovóban bőven akad - és mindkét oldalon - nemzetközi megtor­lást indokló riasztó cselekedet. Nyilván az sem meglepő, ha némely világlapokban komolyan megpendítették, hátha maguk az albán gerillák csonkították meg a racaki tetemeket, ekként pró­bálván a szerbekre haragítani a NATO-t. A szeparatistáknak ugyanis elemi érdekük volna atlanti légicsapásokkal meggyengítetni a fölény­ben lévő reguláris csapatokat. Ha valamiért, el­sősorban emiatt ódzkodnak a nyugati hatalmak bevetni a szárnyas rakétákat és vadászbombázó­kat, s velük óhatatlanul a koszovói front egyik oldalára kerülni. Ösztönzést adva éppen annak az albán törekvésnek, amit - végzetes balkáni, sőt európai precedenstől tartva - a NATO a leg­kevésbé sem óhajt támogatni. NÉGYSZÖGESÍTENI kellene a koszovói kört: az immár elalbánosodott szerb tartomány­nak kvázi, de nem teljes függetlenséget adni. Megtartva Jugoszlávia keretei között, de megad­va az albánoknak az önkormányzás maximumát. Ehhez persze a Koszovóban megmaradt szerb szigeteket (és történelmi, vallási emlékhelyeket) is biztosítani kell, ami - miként Boszniában is - a felek ígéreteire immár nem bízható, oda atlanti békefenntartókat kell küldeni. S a koszovói eset mégiscsak különbözik a boszniaitól, hiszen ott a NATO figyelmeztető légicsapásai, a bosnyákok és horvátok katonai ereje együtt teremtettek kényszerhelyzetet a szerbek számára. Milose­­vicsnek akkor volt alibije a daytoni békekötésre. Némelyek ezért vetik fel, netán most éppen evé­gett ő maga is belekergetné a NATO-t valami­lyen büntető hadműveletbe, hogy ismét lefedez­hesse magát a szerb nacionalisták előtt. Milosevics utolsó pillanatban történő meg­hátrálásai az általa kezdeményezett - és valójá­ban hatalma megőrzése végett kirobbantott - válságok szakadékának széléről immár legendá­sak, s az EBESZ-főmegbízottal folytatott sakko­zása megint erről árulkodik. Ám egy jeles Bal­kán-szakértő a The New York Timesban lát egy másik magyarázatot is, hogy ezúttal a belgrádi vezér a NATO beavatkozásának kikényszerítésé­vel próbálja megtartani - a számára láthatóan egyedül fontos tényezőt - a saját hatalmát. Mert Misha Glenny szerint a tartomány valójában már tarthatatlan is, meg teher is Belgrádnak, ám ezt persze nem lehet bevallani az éppen Milosevics által felszított nacionalista közhangulatban. S mert az ősi szerb földhöz ragaszkodókat még a hírhedett belgrádi taktikus sem képes becsapni, maradna számára a kibúvó­­­erővel kény­szerítették előbb újabb daytoni jellegű egyezke­désre, majd a kvázifüggetlenség megadására. Ami, valljuk meg, nem is volna butaság, mert e balkáni látszat fenntartásában Belgráddal együtt sokan volnának érdekeltek. ATLANTI ALIBIRE ugyanis többen tarta­nak igényt, s így a NATO koszovói „okkupáció­­ja” valószínűleg elkerülhetetlen. Az európai ha­talmak láthatóan készek is rá, szokás szerint megint az amerikaiak vonakodnak katonáik odaküldésétől. Csak hát Washingtonnak most talán a korábbinál is inkább kell ügyelnie nem­csak Koszovó, hanem Moszkva „benntartásá­­ra” is, az utóbbit a fantáziátlan nevű Összekötő Csoportban. Márpedig ha ez az állandósult nagyhatalmi Balkán-konferencia Bosznia eseté­ben kibírt is egy-két atlanti erőbevetést, a jóval kétesebb koszovói helyzetben csínján kell bánni az ilyesmivel, hiszen senki sem kívánja bátoríta­ni az albán szakadárokat, s ekként magának a NATO-nak is szüksége lenne megfelelő alibire. S a négyszögesíteni próbált koszovói kör ott zá­rul be, amikor az atlanti tábornokok és politiku­sok a légicsapást követő második lépést latol­gatják: hogyan lehet, s lehet-e egyáltalán úgy meghátráltatni Milosevicset, még ha ő maga ti­tokban vágyik is rá, hogy egyúttal ne segítsék elő ezzel a szeparatisták ügyét. S mivel Belg­­rádra amúgy még a boszniai békefenntartás okán is szükség van, ezúttal sem képes senki sem túllépni magán Milosevicsen, akiben pedig minden bajok okozóját látják. Őt a jelek szerint megint csak úgy lehet megverni, ha besorolják a győztesek közé. Avar János

Next