Magyar Nemzet, 1999. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-01 / 26. szám
1999. február 1., hétfő Több mint ezerféle útlevelet kezelnek Hamisítók és embercsempészek (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt év komoly változásokat hozott az igazgatóság munkájában - tájékoztatott Rendes Győző. Egyfelől azért, mert ki kellett vonniuk a sorállományú katonákat a szolgálatból. Az egyre bonyolultabb feladatot nem bízhatták szakképzetlen fiatalemberekre, akiknek a betanítása szinte tovább tartott, mint a sorkatonai szolgálatuk. Ennek azonban az lett a következménye, hogy rövid idő alatt kellett mintegy kétszáz hivatásos határőrt szolgálatba állítani, akiknek a kiképzése, iskoláztatása napi munkájukkal párhuzamosan folyik. Az ezredes elmondta, hogy sikerült teljes mértékben feltölteniük az előírt létszámot. Emellett a fővárosi határőrök újabb feladatokat kaptak: tisztük a Keleti pályaudvarról Nyugatra induló személyszállító vonatok átvizsgálása indulás előtt. Előfordul ugyanis, hogy az embercsempészek a vagonok padlásterébe, elektromos kapcsolószekrényekbe bújtatva igyekeznek külföldre juttatni embereket. Ugyancsak többletfeladatot jelentett számukra a tranzitvízum bevezetése, amely együtt járt az átszálló utasok teljes átvizsgálásával. Változott az idegenrendészeti törvény is, ennek következtében szigorították a közösségi szállás elhagyását, és a visszairányított utasok kulturált elhelyezését is megoldották a tranzitváróban. Komoly felkészülést igényelt a Ferihegy 2 B termináljának megnyitása, valamint a koszovói válság következtében ugrásszerűen megnőtt illegális migránsok száma. A határátkelőhelyeken - a ferihegyi és vidéki reptereken kívül a Belgrád rakparti nemzetközi hajókikötő tartozik ide - összesen 4,8 millió utast és 65 ezer járművet ellenőriztek. Ebből 931 esetben fedtek fel jogellenes cselekményt. Túlnyomó részük közokirat-hamisítás. Jellemzően jugoszláv, szlovén és albán útleveleket hamisítottak, leginkább úgy, hogy kicserélték a fényképet. Havonta húsz-huszonöt ország hamisított okmányával találkoznak a határőrök. Rendes Győző ezredes elmondta, hogy a legtöbb gondot azok az utasok okozzák a számukra, akik a földet érés után „elvesztik” az útlevelüket, és nem hajlandók felvilágosítást adni arról, hogy honnan érkeztek. Ezzel az a céljuk, hogy ne lehessen viszszatoloncolni őket abba az országba, ahonnan jöttek. Erre egyébként ritkán kerül sor, mert a határőrség nyomozói többnyire kiderítik, melyik géppel érkeztek. Hamis útlevelet egyébként a feketepiacon minőségtől függően 1500-3000 német márkáért lehet vásárolni. Az igazán profi hamisítványok a határőrség harcedzett szakértőit is komoly feladat elé állítják. Rendes Győző úgy tudja, hogy az új magyar útlevél hamisítványával eddig nem találkoztak, de valószínűnek tartja, hogy a hamisítók hosszabb-rövidebb idő múlva megbirkóznak a feladattal. A bűncselekmények elkövetőivel szemben az ügyészség leggyakrabban megrovást alkalmazott, tizedük sem került bíróság elé, és tavaly csupán egyetlen esetben szabott ki szabadságvesztést. Jellemző büntetés a kiutasítás volt. (jámbor) Hazai tudósítások A töltésmagasításokat nem bontották el Kétmilliárd a gátak megerősítésére A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes vízügyi államtitkára, Hajós Béla lapunkat arról tájékoztatta, hogy a hét végén bejárták és szemrevételezték a Tisza mindkét felső oldalát. A 200 kilométernyi szakaszon megépített nyúlgátak a helyükön vannak. Jelenleg mintegy 500 ezer homokzsák van elhelyezve a töltések tetején. Hajós Béla elmondta: a felső-Tisza-vidéki áradás elleni védekezés 500 millió forintba került. A közeljövőben mintegy kétmilliárd forintot fordítanak majd a gátak megerősítésére, hosszú távon pedig 25-30 milliárdot. Ukrajnában is megtekintették a kritikus szakaszokat. A két ország küldöttsége február 16-án tart megbeszélést a további teendőkről. (6.-t. g.) Munkástanácsok tananyaga Munkajog diákoknak A fiatalok munkajogi ismereteinek bővítésére tananyagot állított össze a Munkástanácsok Országos Szövetsége. Nagy Imre, a szakszervezeti konföderáció alelnöke lapunknak elmondta: tíz középiskolában fél évig, kísérleti jelleggel már oktatták a a munkaerő-piaci tantárgyat. A tapasztalatok alapján elkészült tantervhez tankönyv és tanári kézikönyv párosul. A szakszervezeti szövetség reményei szerint a tananyagot számos középiskolában oktatják majd, s így a diákok könnyebben juthatnak munkához, másrészt munkajogi ismeretekkel felvértezve jobban megvédhetik magukat a munkahelyi konfliktusokban. (v. gy.) latar Nemzet 5 László Géza lesz az új vezérigazgató az Antenna Hungáriánál? Európa legnagyobb Tetra-kísérlete Február elsején, hétfőn kerül sor az Antenna Hungária Rt. közgyűlésére, melynek során az alapszabály-módosítás és a felügyelőbizottság ügyrendjének megállapítása mellett előreláthatóan az új vezérigazgatót is megválasztják. Lapunk úgy értesült, hogy a vezérigazgatói poszt legesélyesebb várományosa László Géza, aki szeptember végén lett az igazgatóság tagja, később elnöke. Mint emlékezetes, a többségi állami tulajdonban lévő vállalat azok közé a stratégiai cégek közé tartozik, amelyekről Orbán Viktor miniszterelnök még az ősszel úgy nyilatkozott: vezetésükben változás várható. November 30-án a közgyűlés visszahívta Máté István addigi vezérigazgatót, azóta Hazai Gábor megbízott vezérigazgatóként vezette az Antenna Hungáriát. Máté október közepétől van szabadságon, munkaviszonya áprilisig tart. Mint Őri András szóvivőtől megtudtuk: az Antenna Hungária változatlanul szorgalmazza a távközlési szerepvállalást, mivel a műsorszórásban már nem tudnak terjeszkedni. Az egyéb fejlesztésekre felszabadult forrásaikat elsősorban a rádiókommunikációs üzletágba kívánják befektetni, amire a posta szétválása óta jogosítványokkal is rendelkeznek. Tavaly áprilisban üzembe is helyezték az 51 toronyból álló, az egész országot lefedő, négymilliárd forintba került országos transzporthálózatot - az új tevékenység alapjául ez a digitális mikrohullámú gerinchálózat szolgál. Az Antenna Hungária számára egyelőre az üzleti kommunikáció a hozzáférhető terület (kép-, adat- és hangátvitellel), ennek megvalósításához azonban felhordóhálózatra van szükség. A transzporthálózatra alapozva szeretnének részt venni a DCS 1800-as rádiótelefon-tenderen, amelyet várhatóan február 4-én írnak ki. A partnerválasztást a kiírástól teszik függővé. A kísérleti Tetra-rendszerüket viszont már november 4. óta működtetik a Belügyminisztérium megbízásából és frekvenciáján. Ez olyan csoportkommunikációs eszköz, ami tetszőlegesen összekapcsolható, ugyanakkor zárttá is tehető. Egy baleset esetén például hang, adat, de akár mozgókép is átvihető az alkalmilag összekapcsolt rendőri, mentő-, tűzoltó- és készenléti szolgálatok között. Ez az adatszolgáltatás a főváros egész területét lefedi, s Európa legnagyobb Tetrakísérlete. Az Antenna Hungária azért is szeretne véglegesen Tetra-szolgáltató lenni, mert garantáltan állami többségben marad, s ez nemzetbiztonsági szempontból sem mellékes, sőt az állam számára is a leggazdaságosabb megoldásnak látszik. Az Antenna Hungária december 30-án jelentkezett a tőzsdetanácsnál, s január 22-én a meghallgatás is megtörtént. Az első kereskedési nap február 9-én lesz. (cs. j.) Keszthely a tradíciókkal, Kaposvár a diáklétszámmal érvel Vita a Pannon Egyetem székhelyéről Megalapozott és szükségszerű döntésnek tartják a somogyi megyeszékhelyen is a felsőoktatási intézmények integrációját, ám abban, hogy az új dél-dunántúli univerzitás, a Pannon Egyetem székhelye a kétszáz éves agrárképzési múlttal rendelkező Keszthely vagy az állattenyésztési karát az elmúlt évtizedekben dinamikusan fejlesztő Kaposvár legyen, mereven szemben állnak az elgondolások. Kaposvár polgármestere, Szita Károly szerint a szakmai érveket kell szembesíteni, és nem a politikaiakat. Somogy országgyűlési képviselői is a kaposvári székhely mellett voksolnak. Horn Péter akadémikus, a mai Pannon Agrártudományi Egyetem rektora a tradíciókra hivatkozva Keszthelyt látná szívesebben központnak. Leitner Sándor, a kaposvári Csokonai Tanítóképző Főiskola főigazgatója el sem tudja képzelni, hogy ne Kaposvár legyen az univerzitás székhelye. Somogy kormánypárti képviselői ugyancsak szakmai érvek egész sorát vonultatták fel a kaposvári székhely mellett. A távol maradt somogyi kisgazda képviselők minden bizonnyal Torgyán József nézetét osztották volna, akinek komoly ellenvetései vannak az egyetemi integrációkkal kapcsolatban, és határozottan állítja: az agrár felsőoktatásnak és az orvosképzésnek a szakminisztériumokhoz kell tartozniuk. Márpedig ez esetben lehetetlen lenne, hogy az agrártudományi és pedagógusképző intézmények közös egyetemi szervezetet hozzanak létre. (gulyás) Túl korán kezdtük magunkat ünnepelni? Lukovich Tamás a Nemzeti Színház tabuiról, a rugalmas metróköltségekről és Budapest jövőképéről Ez év elején sajátos pengeváltásnak adott helyt egyik hetilapunk: az elnyűhetetlen Nemzeti Színház-vita egyik mellékágaként igyekeztek leszedni a keresztvizet egy olyan fölvetésről, ami egyébiránt bízvást nevezhető átgondolásra érdemes szakmai különvéleménynek. A célpont Lukovich Tamás, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke volt, aki még egy tavalyi sajtónyilatkozatában azt feszegette: vajon szükséges-e minden négyéves kormányzatnak vadonatúj Nemzeti-koncepcióval előállnia? Nem lehetne-e ehelyett megfontoltan, esetleg évtizedeken át, szervesen formálva építeni-alakítani ugyanazt a szimbolikus épületet? Lukovich Tamással e „szentségtörő” ötletről, valamint a Budapestet érintő városépítészeti dilemmákról váltottunk szót. -Nem volt boldog, amikor ismét szóba hoztuk ezt a polémiát... - Nem, mert nehezen tudom megemészteni, ha nálunk egy újszerű javaslatot nem átgondolni, hanem rögtön „kivégezni” akarnak. Személyes filozófiám ugyanis, hogy minden olyasmi, ami az átlagember szemében problémaként jelentkezik, az valójában egy lehetőség, amelyben benne rejlik az előremozdulás esélye. Az aggodalmaskodók és hisztériakeltők csak annyit látnak, hogy az Erzsébet téren egy gödör van - holott politikai elfogultságok nélkül arra kellene figyelniük: milyen lehetőséget kínál ez a közösségnek. - Konkretizálná ezt kifejezetten erre az ügyre? - Szakmai körökben közhelynek számít, hogy az Andrássy út Közép- Európa szinte tökéletes városépítészeti produktuma. Egy évszázaddal ezelőtt Budapest Bécsre, de főképp Párizsra tekintett irigykedve, s el is leste azoktól, miként lehet grandiózus bulvárt vágni a város testébe. Az ide látogató külföldi építészek valósággal olvadoznak a gyönyörtől, miként harmadolja a sugárutat a Körönd és az Oktogon, hogyan bővül a konstrukció a második harmadban szervizúttal, a harmadikban előkertekkel is, s mint kíséri hűségesen a nyomvonalat odalent a kontinens legrégebbi földalattija. A bulvárnak a Városligetnél példaszerű, sőt szenzációs a lezárása: a Hősök tere világattrakció. Ezzel szemben a sugárút belvárosi végpontja máig megoldatlan, befejezetlen, „elszivárog a semmibe”. - A leállított Nemzeti Színház megoldotta volna ezt a gondot? - Egyértelmű, hogy nem. Az Andrássy út nem a főhomlokzatnak futott volna neki, ráadásul igen furcsa szögben. Egyébként nem találkoztam olyan pályaművel, ami ezt a feladatot megnyugtatóan megoldotta volna. - Ha építészetileg nincs is jó megoldás, urbanisztikai szempontból elképzelhető-e ilyen? - Úgy vélem, igen. Tetszetős lezárása lehetne például a sugárútnak a másik végponton is egy emlékmű. Ez most tálcán kínálja magát: ott van a Hősök terén az emlékműve az ezeréves magyar államiságnak, szemközt vele, az Erzsébet téren pedig emelhetnénk egyet a kétezer éves nyugati kultúrának. Ezzel együtt megőrizhető volna a park funkció, s esetleg szó lehetne kisebb kulturális létesítményről, például az emlegetett koncertteremről is. De hangsúlyozom: nem a részletek a lényegesek, hanem hogy megoldanánk egy évszázados városépítészeti gondot. Ehhez viszont értelmiségiekhez méltó módon kellene viszonyulnunk a kézenfekvő lehetőséghez. - Korábban fölvetette, miért ne lehetne mondjuk az Erkel Színházból az új Nemzeti... - Igen, mert sehol nincs kőbe vésve, hogy csakis zöld mezős beruházásban lehet gondolkodni. Úgy hírlik, az Opera rövidesen visszahúzódik egy épületbe, így az Erkelnek egyelőre nincs funkciója. Miközben egy kétmilliónál kevesebb lakosú városban huszonöt színház világviszonylatban példátlan ellátottságnak számít, nem értem, miért szentségtörő szóba hozni, hogy meglévő épületekre is lehet pályázatot kiírni. - S mi mondható a költségekről? - Legfőképp az, hogy a Nemzeti Színház bekerülési költsége vagy a négyes metró 160 milliárdja egyáltalán nem abszolút számok. Egy közérthető párhuzammal élve: valaki a lakásfelújítását megoldhatja néhány százezerből, de több millióból is. Metrót is lehet csinálni XXI. századi luxussal, de a nyolcvanas évek még megbízható s alkalomadtán továbbfejleszthető szintjén is; lehet kéreg alattit, illetve méregdrága mélyvezetésűt. Mindez döntés - és pénztárca kérdése. Nem is ez a fő gond, hanem az, hogy a nagyközönség joggal kétkedik a megoldások üdvös voltát illetően. A fejlett országokban egy 160 milliárd forintos nagyságrendű metrótervhez nemcsak a komplex hatástanulmány készítése kötelező, de az is, hogy ez (de legalább a kivonata) minden érdeklődő számára intézményesen hozzáférhető legyen. Egy ekkora léptékű beruházás részleteinek publikusnak kell lennie, sőt a tanulmánynak alternatívát kell felvázolnia. A négyes metróról például állítólag készült ilyen hatástanulmány, de a fővárosi polgár nem tudja, hol lehet beletekinteni. Amíg ezt az igényt a politikusok tudomásul nem veszik, borítékolni lehet a társadalmi zavarokat. -A városfejlődést tekintve milyennek látja Budapest esélyeit? - Az az eltökéltségünktől, innovatív készségünktől is függ. A város formája adott, világörökségi értékekkel rendelkezik - ha sikerül felújítani az épületeket, megoldani a közlekedési gondokat, mindenki csak ámul majd. Ennél azonban lényegesebb a jövőkép: meggyőződésem, hogy a „kulturális iparra”, azaz a kultúrával összefüggő iparágakra kell összpontosítani. Budapest mindig lépéshátrányban volt, így nem elég a szorgalom a felzárkózáshoz, akkorra az első vonal már máshol tart. Paradigmát kell váltani, nagy ugrást végrehajtani, hogy a világhálózat részévé váljon a főváros. A sikerreceptek nem másolhatók, azt kell eltalálni, ami utána jön. Ha igaz, hogy a globális versenyben a kreativitás a siker kulcsa, az oktatáson kívül a gazdaság és a kultúra összeházasítása lehet a fő terepünk. - Mit ért kulturális iparágakon? - Például a divatot, a formatervezést, az építészstúdiókat, a szoftverkészítést, a marketingkommunikációt, a reklám- és filmipart, a könyv- és CD-kiadást - amelyekhez természetesen valóságos ipari szektorok is tartoznak. Ezekre alapozva lehet Budapest jövőképét kialakítani, olyan különlegességet nyújtani, hogy az üzleti szféra és a turizmus számára is vonzó célponttá váljék. Lehet-e a városvezetés e koncentrált kulturális jövőkép kialakításáért? - Egy közel kétmilliós város vezetése (ha nem a pártok mentén osztom fel az országot) a legnagyobb politikai erő. Nem kérdés: ennek a feladata kidolgozni a stratégiai tervet, de legalább kezdeményezni a kidolgozását. Ehhez persze a kormányzat és a főváros között is egyetértésnek kell lennie. Mindez megéri, hiszen ha megvalósul ez a kulturális vízió, az egyre több tőkét vonz, s egy öngerjesztő folyamat indul be. - Milyen ötleteket említene ehhez az átfogó vízióhoz? - Nemrég egy konferencián fölvetődött: az agglomeráció kiváló hely lehetne a nyugdíjas-„életmódfaluk” számára, ahol a világ módos magyarsága méltó körülmények között - de európai mértékkel olcsón - tudna megöregedni. A nagy rendezvények idehozatala a Forma-1-től a rákkutató kongresszusig változatlanul létszükséglet. A külföldi diplomatafeleségek rendszerint el vannak ragadtatva Budapesttől, ahol jutányosan is lehet jó nívón élni , de ennek alig van publicitása. A nagy multik egy része viszont már áttelepítette régióközpontját Bécsből Budapestre, ami máris nagy hatással van a luxusingatlanok piacára. - Szóval vannak esélyeink? - Vannak, de olyan feszített célokat kell kitűzni, amelyek picit túl vannak a realitásokon, de kudarcélménnyel még nem kell számolni. A tét meglehetősen nagy: még nem zártuk ki magunkat abból, hogy a nyertesek között legyünk, de még nem is vagyunk ott a klubban. Ehhez képest károsnak érzem, hogy mintha túl korán elkezdtünk volna ünnepelni... Csontos János Lukovich Tamás: A gazdaságot és a kultúrát kell összeházasítanunk nagy Zoltán felvétele