Magyar Nemzet, 1999. május (62. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-03 / 101. szám

1999. május 3., hétfő Nem háborúra, katasztrófaelhárításra készülnek Polgári védelmi behívók több megyében Általános figyelmet keltett a na­pokban a hír, hogy a polgári vé­delem néhány megyében több ezer „behívót” postázott a lakos­ságnak. Az értesítő levél katonai színezetű neve, valamint a jugo­szláviai háborús fejlemények miatti aggodalom sajátos akusz­tikát adott az egyébként teljesen hétköznapi és rutinszerűen is­métlődő eseménynek. Legalább­is ezt nyilatkozta lapunknak Schieber József, a polgári véde­lem szóvivője. Az előzményekhez tartozik, hogy a rendszerváltás előtt a la­kosság jelentős részét, mintegy 700 ezer főt jelöltek ki polgári védelmi szolgálatra. Ezen a gya­korlaton változtatott az 1996-ban hatályba lépett törvény, amely az összlakosság 0,7 százalékában határozta meg a részt vevő pol­gárok számát. Ez jelentős lét­számcsökkentést jelent, valamint szükség van az adatbázis frissíté­sére is - mondta a szóvivő. En­nek érdekében a polgármesteri hivatalok az ország legtöbb tele­pülésén adategyeztetésre időről időre behívják a polgári védelmi szolgálatot ellátókat. Azért nem minden településen, mert a szer­vezeteket mindenütt a veszélyez­­tetettségi besorolásnak megfele­lően alakították ki. Így van olyan, például árvizek által fe­nyegetett, nukleáris létesítmény vagy nagy forgalmú közlekedési csomópontok mellett elhelyezke­dő környék, amely kiemelten veszélyes, és akad, ahol semmi­féle katasztrófa nem fenyeget, ezért itt nincs is szükség polgári védelmi szervezet felállítására. A napokban az a körülmény irányította a figyelmet erre a fo­lyamatra, hogy a keleti megyék­ben most postázták az értesítése­ket, amelyeket a köznyelv egy­szerűen „behívónak” nevez - fejtegette a szóvivő. Azt, hogy az ország keleti felében némileg késve került erre sor, magyaráz­zák a közelmúlt ár- és belvízi ve­szélyhelyzetei. A behívásnak eleget tevő polgári védelmi aktivista a pol­gármesteri hivatalban adategyez­tetésen vesz részt. Rögzítik, hogy változott-e a lakóhelye, egészségi állapota, szakmai vég­zettsége. Ezeket az adatokat fel­dolgozzák abból a szempontból, hogy a változások akadályozzák vagy elősegítik a szolgálattevő tevékenységének a felhasználá­sát katasztrófaelhárításban. Pél­dául ha egy gépkocsivezető idő­közben darukezelői tanfolyamot végzett, akkor ezt a képesítését is listába veszik, és e szerint veszik igénybe alkalmasint. Aki pedig időközben elérte a hatvanéves korhatárt, azt „leszerelik”, vagy­is megválnak tőle. Schieber József elmondta, hogy a polgári védelmi szolgá­latban való részvétel önkéntes. Azok számára azonban, akik el­vállalták, a továbbiakban az ez­zel járó évi legfeljebb 40 órás ki­képzés és 72 órás gyakorlat, va­lamint a veszélyhelyzetekben va­ló részvétel kötelező. A szolgála­tért fizetség nem jár, de a saját tulajdonú gépek és eszközök - például gépkocsi vagy láncfűrész - üzemanyag-fogyasztása, illetve amortizációja után a törvényben meghatározott mértékű költség­­térítést fizetnek. (j. gy. b.) Hazai tudósítások Magyar-horvát bírói együttműködés Igazságszolgáltatási kapcsolatfel­vételről döntöttek pénteken Pé­csett Baranya megye, valamint a horvátországi Eszék és Vukovár megye bírósági vezetői. Petar Klajic, az Eszék megyei bíróság elnöke elmondta: baranyai láto­gatásuk során ,kessé irigykedve” szemlélték a Baranya Megyei Bí­róság informatikai rendszerét. Nikola Besenski, Vukovár megye bírósági elnökhelyettesének tájé­koztatása szerint jelenleg tíz per van folyamatban háborús bűn­­cselekményekkel vádolt horvát­országi szerbek ellen, májusban pedig újabb nagyszabású bünte­tőeljárás indul 23 gyanúsítottal. Ennek tárgyalását igen szé­les nyilvánosság előtt folytatják majd le, a per ugyanis - Hor­vátország történetében először - az interneten is látható lesz. Az irányadó, 1991-es törvény szerint háborús bűncselekmé­nyek miatt maximálisan húsz év börtön szabható ki Horvátor­szágban. (havasi) Torlódások várhatók Felújítás Dél-Budán (Folytatás az 1. oldalról) Cserélik a vízcsöveket, ahol szük­séges, felújítják a csatorna-, víz- és gázbekötéseket, az elektromos, telefon- és postai kábeleket, korszerű villamos- és buszmegál­lókat építenek, és felújítják a Déli pályaudvari aluljárót. „A munká­latok ideje alatt hatalmas torlódá­sokra kell számítani, ezért a Fő­városi Önkormányzat hangsúlyo­zottan kéri az autósokat, hogy ke­rüljék az építkezés területét, vagy utazzanak a BKV járművein” - áll a közleményben. Magyar Nemzet 5 Tízezer embert érint a döntés - vihar lesz? Az Etele térre települ a buszpályaudvar A Fővárosi Önkormányzat má­jus 30-i hatállyal áthelyezi a Kosztolányi Dezső téri Volán­buszpályaudvar teljes kapacitá­sát az Etele térre. A döntés mintegy tízezer, az agglomerá­ciós településekről Budapestre naponta bejáró utast érint. A Fővárosi Önkormányzat közlekedési ügyosztályának il­letékese, Lengyel Vilmos sze­rint a döntés szükséges volt, hi­szen a Kosztolányi Dezső téren lakóknak régóta okoz kellemet­lenséget a sűrű buszforgalom. A jóval ritkábban lakott és tá­gasabb Etele tér ráadásul köze­lebb is van a város déli pere­méhez - a buszok a dél-budai tehermentesítő útvonalon, az úgynevezett „egérúton” közle­kedhetnek. A tervezetet támo­gatta a Levegő munkacsoport is. Lengyel Vilmos elismerte, hogy a közlekedők egy részét (elsősorban a Kosztolányi De­zső téri végcéllal utazókat) hát­rányosan érintheti az intézke­dés, hiszen céljukat ezentúl ne­hezebben, lassabban érhetik el, s a több átszállás miatt esetleg drágább is lesz az utazásuk. Mivel az utazóközönség mint­egy huszonöt százaléka a Sasa­­di úti megállónál (az egykori Osztapenko-szobornál) szállt le, és itt csatlakozott a BKV-já­­ratokhoz, a megállapodás értel­mében a Volán a járatok nyolc százalékát ezentúl is a Sasadi úthoz irányítja, ahonnan vi­szont csak nagy kerülővel jut­hatnak a buszok az Etele térre. Lengyel Vilmos szerint az agg­lomerációs és a budapesti XI. Kerületi Önkormányzattal való egyeztetés megtörtént, és a Fő­városi Közgyűlés illetékes bi­zottságának döntését követően további változtatásokra nincs lehetőség - az új menetrend május harmincadikától életbe lép. A Kosztolányi Dezső térhez Volán-autóbuszjárattal kapcso­lódó nyolc agglomerációs köz­ség (Érd, Százhalombatta, Diósd, Tárnok, Sóskút, Puszta­­zámor, Biatorbágy és Etyek) polgármesterei közös állásfog­lalásban összegezték az utazók igényeit és fenntartásait. Kérik, hogy a Sasadi utat a valós tö­megközlekedési igények sze­rinti részarányban érintse a bu­szok útvonala, továbbá, hogy az Etele tér felé a főbb közle­kedési csomópontokon alakít­sanak ki megállókat. Felszólít­ják a Fővárosi Önkormányza­tot, hogy - a BKV-val egyez­tetve - biztosítson közvetlen autóbuszjáratot a BAH-csomó­­pont, a Sportkórház és a Déli pályaudvar irányába. Az áttele­pítési ügy kapcsán külön hang­súllyal kérik az illetékes szer­veket, főhatóságokat és a cégek képviselőit, hogy a Pest me­gyében lakók számára egysé­ges, kedvező árú, a MÁV, a Volánbusz és a BKV járatain való utazásra egyaránt jogosító bérletet adjanak ki. Kálmán Lajos, Etyek köz­ség polgármestere szerint a fő­város a döntéshozatalba nem vonta be az érintett települések vezetőit. A polgármestereket csak a menetrend átalakításá­nak utolsó stádiumában kérdez­ték meg, s Kálmán Lajos úgy látja, a budapesti vezetés nem fog helyt adni az agglomerá­ciós helységek kéréseinek. Várható, hogy május végén vi­har lesz, tette hozzá az etyeki polgármester. A Volánbusz Rt. forgalom­­irányítási szakosztályának ve­zetője, Sohár István - úgy is, mint a budapesti közlekedési szövetséget előkészítő szakér­tői bizottság tagja - úgy látja, hogy a polgármesterek által be­nyújtott igények szakmailag is megalapozottak. Mindazonáltal a Volánbusz Rt. az ügyben csak javaslattevő, illetve végre­hajtó jogkörrel bír, a döntése­ket a Főpolgármesteri Hivatal hozza. A Sasadi úti megállót érintő buszok stabil nyolcszá­zalékos arányát - annak elle­nére, hogy erről egy hétfői bi­zottsági ülésen döntés született - nem tartja szerencsésnek az osztályvezető, nézete szerint azt a valós igényekhez kell ala­kítani. A szakértő kifejtette: egyetért a polgármesterekkel abban, hogy a sárga busz a Sa­sadi út és Kelenföld között áll­jon meg a kelenföldi városköz­pontban, illetve a Szent Imre Kórháznál - annál is inkább, mert a dél-budai agglomeráció lakossága ehhez a kórházhoz tartozik. Az osztályvezető elmondta, hogy az új útvonalak új tarifáit a minisztérumi szabályozás sze­rint, a lefutott kilométerekhez képest fogják kialakítani. La­punk kérdésére - s mintegy vála­szul a polgármesterek ez irányú felvetésére - Sohár István közöl­te: az agglomerációs lakosok számára az egységes, kedvezmé­nyeket is tartalmazó bérlet rövid időn belül biztosan nem, megfe­lelő feltételek létrejötte esetén ta­lán az új évezred első napjától elképzelhető. (balavány) ­ Amint a református címerben a múlt század nyolcvanas éveitől szereplő főnix, a miskolci desz­katemplom is feltámadt hamvai­ból. Alig másfél évvel ezelőtt, 1997. december 4-én a város a szörnyű tragédiára ébredt: né­hány óra alatt a tűz martalékává vált a tetemvári református gyü­lekezet otthona, ami egyedi épí­tészeti alkotásként messze földön híres műemléke volt a városnak. Talán még ki sem hűltek a zsa­rátnokok, amikor megfogalmazó­dott az elhatározás: újjá kell épí­teni a deszkatemplomot. És elér­kezett 1999. május másodika, a felszentelés napja. A Bató-hagyaték korabeli feljegyzések szól­nak arról, hogy már a XVII. szá­zadban templom állt ezen a he­lyen, azt pedig biztosan tudjuk, hogy a régi helyére 1724-ben újat emeltek. Kőalapra építették, ge­rendákból ácsolták. Az idő ki­kezdte a szerkezetet, a városnak nemigen volt pénze a felújításra. Annál is kevésbé, mert 1808-tól az istentiszteleteket az új temp­lomban tartották a reformátusok, a tetemvári deszkatemplom csak temetkezési szertartásokra szol­gált. Talán végleg elpusztult vol­na, ha a város híres kereskedő polgára, Bató István és neje 1882-es végrendeletében nem hagy ötvenezer pengőt a városra, a templom megőrzésére: „ezen deszkatemplom tartassák fenn a legjobb korban időről időre mindaddig, míg Miskolcz váro­sában helvét­ hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendő­nek. .. ha megégne is az, az alap­jából deszkából és fából építtes­sék fel.” Ezerkilencszázharminchét­ben döntött úgy a város, hogy részben a Bató-hagyatékból, részben a hívek adományaiból új templomot építtet a véglete­sen lepusztult régi helyére. Szeghalmy Bálintnak, a város főépítészének álnéven benyúj­tott pályázatát ítélte legjobbnak a bírálóbizottság, második hely­re sorolva a főépítész saját né­ven beadott tervét. Csattanós válasz volt ez Szeghalmy ellen­ségeinek, akik már előre azzal vádolták a főépí­tészt, hogy a pá­lyázat csupán színjáték lesz, úgyis vele építte­tik meg az új templomot. 1938 szeptemberében felszentelték az erdélyi templom­építészeti hagyo­mányok szelle­mét megtestesítő, remek faépít­ményt. Az ötve­nes évek elején némileg átalakí­tották a belső te­ret, időnként el­végezték a leg­szükségesebb ja­vításokat, renová­lásokat, lassan időszerűvé vált volna egy na­gyobb felújítás is. De azt senki nem gondolta, hogy egy őrült gyújtogató csele­kedete kényszeríti ki a templom újjáépítését. A tűz eloltása után néhány órával világossá vált: nem vélet­len baleset, valamiféle műszaki hiba, hanem szándékos gyújto­gatás volt a katasztrófa okozója. Két nap múlva kézre került a tet­tes, akit a bíróság 1998. október 13-án a „különösen nagy vagyo­ni hátrányt előidéző közveszé­lyes károkozás” vádja alól fel­mentett, egyúttal elrendelte a kényszergyógykezelését. Az íté­let indoklásából kiderül, hogy „a vádlott fizikai és lelki befolyá­­soltatás, üldöztetéses, nagyzá­sos, vallási téveszmékkel jellem­zett, tudathasadásos elmebeteg­ségben (schizofrenia paranoides) szenved”. Továbbá: „heveny el­mekóros állapota a cselekmény elkövetésének idején is fennál­lott, így képtelen volt arra, hogy annak következményeit felis­merje, és a felismerésének meg­felelően cselekedjék.” A gyülekezet tagjai a város lakói, és sokan a városon sőt ha­tárainkon kívül is felismerték: gyorsan kell cselekedni annak érdekében, hogy az égnek mere­dő, üszkös gerendák helyén mi­előbb újra álljon a templom. Ma­­kovecz Imre fővédnökségével alig néhány nap alatt létrejött a Miskolci Műemlék Deszkatemp­lomért Alapítvány, amely mind­végig szervezője, irányítója volt az építkezésnek. Szinte azonnal megszerveződött egy csapat a helyi építészekből, hogy már a romok eltakarítása is az újjáépí­tést szolgálhassa. Összegyűjtöt­tek minden apró maradványt, ami segíthetett a rekonstruálás­ban, az új tervek elkészítésében. Közben pedig érkeztek az alapít­vány számlájára a támogatások, adományok, a jótékonysági kon­certek bevételei. Az eredetit idézi az új épület Olyan templomot építettek a Tetemváron, ami külső képében szinte változatlanul őrzi az erede­tit, de belső terében is csak annyit változott, amennyit az ésszerű­ség, a célszerűség engedett. Ere­deti helyére került vissza a szó­szék és az úrasztala, amit az 1951-es átalakításkor a reformá­tus hagyományoktól eltérően a főbejárattal szemközt, az épület hossztengelyében helyeztek el. Az így felszabadult térben egy második karzatot alakítottak ki, egy harmadikat pedig a harangto­rony újonnan feltárt íve alatt épí­tettek meg növelve ezzel az ülő­helyek számát. A vadonatúj bútorok is a régi berende­zést idézik, a dí­szítések többsége is azonos a koráb­biakkal. Nem minden­napi feladattal kel­lett megbirkóz­niuk az építőknek, hiszen olyan anyagokat, tech­nológiákat alkal­maztak, amilyene­ket ma már nem­igen használnak máshol. Ha kel­lett, elővették a ré­gi szakkönyveket, ha kellett, Erdély­ből hívtak ácso­kat, tetőfedőket, fafaragókat. Akik jöttek az első szó­ra, örömmel hoz­zájárulva munká­jukkal az esztelen pusztítás nyomai­nak eltüntetésé­hez. A nyár végén már állt a ha­rangtorony, szeptemberben meg­szólaltak az újonnan öntött ha­rangok. Újra kettő, mint 1938- ban, hiszen az egyik harang a második világháború óta hiány­zott a toronyból. Száznyolcvanmillióba került az építkezés eddig, amire a negyvenmilliót kitevő adomá­nyokon túl a biztosítási kártérí­tés, valamint a város, a központi költségvetés és a Műemlékvédel­mi Hivatal támogatása nyújtott fedezetet. Szükség van még to­vábbi harmincmillióra, ebből húsz az orgonára kell, amit az épület teljes kiszáradása után, a nyár végén kezdenek építeni, tíz­milliót pedig a templom környe­zetének rendbetételére és a Szeg­halmy Bálintnak emléket állító park kialakítására szeretnének fordítani. Ismét otthonra lelt a gyülekezet Május másodikén végre elér­kezett a nap, amikor a gyülekezet tagjai díszbe öltöztették megújult templomukat, hogy az ország minden tájáról s a határokon túl­ról érkezett magyar és más nem­zetiségű reformátusokkal, a mi­niszterelnök részvételével szente­sítsék, a miskolci deszkatemplom újjáéledt hamvaiból. Már kora délelőtt megkez­dődött a reformátusok és az ér­deklődők zarándoklata a desz­katemplomhoz, hogy személye­sen legyenek részesei az ünnep­nek. A gyülekezet a nap folya­mán három istentiszteleten kérte Isten áldását az új templomra, de sok százan így is kívül re­kedtek, ők a templom környé­kén elhelyezett hangszórók, va­lamint a közeli téren felállított hatalmas sátorban egy kivetítő révén kísérhették figyelemmel az eseményeket. A délelőtti istentiszteleten Kádár Péter, a gyülekezet lelki­­pásztora hirdetett igét, s ekkor mondták el üdvözlő szavaikat a társ egyházközségek, a Kárpát­medence református gyülekeze­teinek, valamint a bajban segítsé­get nyújtó svájci, német, holland és tengerentúli reformátusok kép­viselői is. Kora délután Mészáros Ist­ván, a Tiszán inneni református egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd délután öt órakor kez­dődött az az istentisztelet, ame­lyen a magyarországi református egyházkerületek püspökei mellett részt vett Orbán Viktor minisz­terelnök is. Görömbölyi László A két harang már szól, az orgonára még gyűjtenek a hívek­­ Újjáéledt hamvaiból a miskolci deszkatemplom A gyújtogatás után másfél évvel sor kerülhetett a felszentelésre vajda János felvétele

Next