Magyar Nemzet, 1999. május (62. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-03 / 101. szám
1999. május 3., hétfő Nem háborúra, katasztrófaelhárításra készülnek Polgári védelmi behívók több megyében Általános figyelmet keltett a napokban a hír, hogy a polgári védelem néhány megyében több ezer „behívót” postázott a lakosságnak. Az értesítő levél katonai színezetű neve, valamint a jugoszláviai háborús fejlemények miatti aggodalom sajátos akusztikát adott az egyébként teljesen hétköznapi és rutinszerűen ismétlődő eseménynek. Legalábbis ezt nyilatkozta lapunknak Schieber József, a polgári védelem szóvivője. Az előzményekhez tartozik, hogy a rendszerváltás előtt a lakosság jelentős részét, mintegy 700 ezer főt jelöltek ki polgári védelmi szolgálatra. Ezen a gyakorlaton változtatott az 1996-ban hatályba lépett törvény, amely az összlakosság 0,7 százalékában határozta meg a részt vevő polgárok számát. Ez jelentős létszámcsökkentést jelent, valamint szükség van az adatbázis frissítésére is - mondta a szóvivő. Ennek érdekében a polgármesteri hivatalok az ország legtöbb településén adategyeztetésre időről időre behívják a polgári védelmi szolgálatot ellátókat. Azért nem minden településen, mert a szervezeteket mindenütt a veszélyeztetettségi besorolásnak megfelelően alakították ki. Így van olyan, például árvizek által fenyegetett, nukleáris létesítmény vagy nagy forgalmú közlekedési csomópontok mellett elhelyezkedő környék, amely kiemelten veszélyes, és akad, ahol semmiféle katasztrófa nem fenyeget, ezért itt nincs is szükség polgári védelmi szervezet felállítására. A napokban az a körülmény irányította a figyelmet erre a folyamatra, hogy a keleti megyékben most postázták az értesítéseket, amelyeket a köznyelv egyszerűen „behívónak” nevez - fejtegette a szóvivő. Azt, hogy az ország keleti felében némileg késve került erre sor, magyarázzák a közelmúlt ár- és belvízi veszélyhelyzetei. A behívásnak eleget tevő polgári védelmi aktivista a polgármesteri hivatalban adategyeztetésen vesz részt. Rögzítik, hogy változott-e a lakóhelye, egészségi állapota, szakmai végzettsége. Ezeket az adatokat feldolgozzák abból a szempontból, hogy a változások akadályozzák vagy elősegítik a szolgálattevő tevékenységének a felhasználását katasztrófaelhárításban. Például ha egy gépkocsivezető időközben darukezelői tanfolyamot végzett, akkor ezt a képesítését is listába veszik, és e szerint veszik igénybe alkalmasint. Aki pedig időközben elérte a hatvanéves korhatárt, azt „leszerelik”, vagyis megválnak tőle. Schieber József elmondta, hogy a polgári védelmi szolgálatban való részvétel önkéntes. Azok számára azonban, akik elvállalták, a továbbiakban az ezzel járó évi legfeljebb 40 órás kiképzés és 72 órás gyakorlat, valamint a veszélyhelyzetekben való részvétel kötelező. A szolgálatért fizetség nem jár, de a saját tulajdonú gépek és eszközök - például gépkocsi vagy láncfűrész - üzemanyag-fogyasztása, illetve amortizációja után a törvényben meghatározott mértékű költségtérítést fizetnek. (j. gy. b.) Hazai tudósítások Magyar-horvát bírói együttműködés Igazságszolgáltatási kapcsolatfelvételről döntöttek pénteken Pécsett Baranya megye, valamint a horvátországi Eszék és Vukovár megye bírósági vezetői. Petar Klajic, az Eszék megyei bíróság elnöke elmondta: baranyai látogatásuk során ,kessé irigykedve” szemlélték a Baranya Megyei Bíróság informatikai rendszerét. Nikola Besenski, Vukovár megye bírósági elnökhelyettesének tájékoztatása szerint jelenleg tíz per van folyamatban háborús bűncselekményekkel vádolt horvátországi szerbek ellen, májusban pedig újabb nagyszabású büntetőeljárás indul 23 gyanúsítottal. Ennek tárgyalását igen széles nyilvánosság előtt folytatják majd le, a per ugyanis - Horvátország történetében először - az interneten is látható lesz. Az irányadó, 1991-es törvény szerint háborús bűncselekmények miatt maximálisan húsz év börtön szabható ki Horvátországban. (havasi) Torlódások várhatók Felújítás Dél-Budán (Folytatás az 1. oldalról) Cserélik a vízcsöveket, ahol szükséges, felújítják a csatorna-, víz- és gázbekötéseket, az elektromos, telefon- és postai kábeleket, korszerű villamos- és buszmegállókat építenek, és felújítják a Déli pályaudvari aluljárót. „A munkálatok ideje alatt hatalmas torlódásokra kell számítani, ezért a Fővárosi Önkormányzat hangsúlyozottan kéri az autósokat, hogy kerüljék az építkezés területét, vagy utazzanak a BKV járművein” - áll a közleményben. Magyar Nemzet 5 Tízezer embert érint a döntés - vihar lesz? Az Etele térre települ a buszpályaudvar A Fővárosi Önkormányzat május 30-i hatállyal áthelyezi a Kosztolányi Dezső téri Volánbuszpályaudvar teljes kapacitását az Etele térre. A döntés mintegy tízezer, az agglomerációs településekről Budapestre naponta bejáró utast érint. A Fővárosi Önkormányzat közlekedési ügyosztályának illetékese, Lengyel Vilmos szerint a döntés szükséges volt, hiszen a Kosztolányi Dezső téren lakóknak régóta okoz kellemetlenséget a sűrű buszforgalom. A jóval ritkábban lakott és tágasabb Etele tér ráadásul közelebb is van a város déli pereméhez - a buszok a dél-budai tehermentesítő útvonalon, az úgynevezett „egérúton” közlekedhetnek. A tervezetet támogatta a Levegő munkacsoport is. Lengyel Vilmos elismerte, hogy a közlekedők egy részét (elsősorban a Kosztolányi Dezső téri végcéllal utazókat) hátrányosan érintheti az intézkedés, hiszen céljukat ezentúl nehezebben, lassabban érhetik el, s a több átszállás miatt esetleg drágább is lesz az utazásuk. Mivel az utazóközönség mintegy huszonöt százaléka a Sasadi úti megállónál (az egykori Osztapenko-szobornál) szállt le, és itt csatlakozott a BKV-járatokhoz, a megállapodás értelmében a Volán a járatok nyolc százalékát ezentúl is a Sasadi úthoz irányítja, ahonnan viszont csak nagy kerülővel juthatnak a buszok az Etele térre. Lengyel Vilmos szerint az agglomerációs és a budapesti XI. Kerületi Önkormányzattal való egyeztetés megtörtént, és a Fővárosi Közgyűlés illetékes bizottságának döntését követően további változtatásokra nincs lehetőség - az új menetrend május harmincadikától életbe lép. A Kosztolányi Dezső térhez Volán-autóbuszjárattal kapcsolódó nyolc agglomerációs község (Érd, Százhalombatta, Diósd, Tárnok, Sóskút, Pusztazámor, Biatorbágy és Etyek) polgármesterei közös állásfoglalásban összegezték az utazók igényeit és fenntartásait. Kérik, hogy a Sasadi utat a valós tömegközlekedési igények szerinti részarányban érintse a buszok útvonala, továbbá, hogy az Etele tér felé a főbb közlekedési csomópontokon alakítsanak ki megállókat. Felszólítják a Fővárosi Önkormányzatot, hogy - a BKV-val egyeztetve - biztosítson közvetlen autóbuszjáratot a BAH-csomópont, a Sportkórház és a Déli pályaudvar irányába. Az áttelepítési ügy kapcsán külön hangsúllyal kérik az illetékes szerveket, főhatóságokat és a cégek képviselőit, hogy a Pest megyében lakók számára egységes, kedvező árú, a MÁV, a Volánbusz és a BKV járatain való utazásra egyaránt jogosító bérletet adjanak ki. Kálmán Lajos, Etyek község polgármestere szerint a főváros a döntéshozatalba nem vonta be az érintett települések vezetőit. A polgármestereket csak a menetrend átalakításának utolsó stádiumában kérdezték meg, s Kálmán Lajos úgy látja, a budapesti vezetés nem fog helyt adni az agglomerációs helységek kéréseinek. Várható, hogy május végén vihar lesz, tette hozzá az etyeki polgármester. A Volánbusz Rt. forgalomirányítási szakosztályának vezetője, Sohár István - úgy is, mint a budapesti közlekedési szövetséget előkészítő szakértői bizottság tagja - úgy látja, hogy a polgármesterek által benyújtott igények szakmailag is megalapozottak. Mindazonáltal a Volánbusz Rt. az ügyben csak javaslattevő, illetve végrehajtó jogkörrel bír, a döntéseket a Főpolgármesteri Hivatal hozza. A Sasadi úti megállót érintő buszok stabil nyolcszázalékos arányát - annak ellenére, hogy erről egy hétfői bizottsági ülésen döntés született - nem tartja szerencsésnek az osztályvezető, nézete szerint azt a valós igényekhez kell alakítani. A szakértő kifejtette: egyetért a polgármesterekkel abban, hogy a sárga busz a Sasadi út és Kelenföld között álljon meg a kelenföldi városközpontban, illetve a Szent Imre Kórháznál - annál is inkább, mert a dél-budai agglomeráció lakossága ehhez a kórházhoz tartozik. Az osztályvezető elmondta, hogy az új útvonalak új tarifáit a minisztérumi szabályozás szerint, a lefutott kilométerekhez képest fogják kialakítani. Lapunk kérdésére - s mintegy válaszul a polgármesterek ez irányú felvetésére - Sohár István közölte: az agglomerációs lakosok számára az egységes, kedvezményeket is tartalmazó bérlet rövid időn belül biztosan nem, megfelelő feltételek létrejötte esetén talán az új évezred első napjától elképzelhető. (balavány) Amint a református címerben a múlt század nyolcvanas éveitől szereplő főnix, a miskolci deszkatemplom is feltámadt hamvaiból. Alig másfél évvel ezelőtt, 1997. december 4-én a város a szörnyű tragédiára ébredt: néhány óra alatt a tűz martalékává vált a tetemvári református gyülekezet otthona, ami egyedi építészeti alkotásként messze földön híres műemléke volt a városnak. Talán még ki sem hűltek a zsarátnokok, amikor megfogalmazódott az elhatározás: újjá kell építeni a deszkatemplomot. És elérkezett 1999. május másodika, a felszentelés napja. A Bató-hagyaték korabeli feljegyzések szólnak arról, hogy már a XVII. században templom állt ezen a helyen, azt pedig biztosan tudjuk, hogy a régi helyére 1724-ben újat emeltek. Kőalapra építették, gerendákból ácsolták. Az idő kikezdte a szerkezetet, a városnak nemigen volt pénze a felújításra. Annál is kevésbé, mert 1808-tól az istentiszteleteket az új templomban tartották a reformátusok, a tetemvári deszkatemplom csak temetkezési szertartásokra szolgált. Talán végleg elpusztult volna, ha a város híres kereskedő polgára, Bató István és neje 1882-es végrendeletében nem hagy ötvenezer pengőt a városra, a templom megőrzésére: „ezen deszkatemplom tartassák fenn a legjobb korban időről időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendőnek. .. ha megégne is az, az alapjából deszkából és fából építtessék fel.” Ezerkilencszázharminchétben döntött úgy a város, hogy részben a Bató-hagyatékból, részben a hívek adományaiból új templomot építtet a végletesen lepusztult régi helyére. Szeghalmy Bálintnak, a város főépítészének álnéven benyújtott pályázatát ítélte legjobbnak a bírálóbizottság, második helyre sorolva a főépítész saját néven beadott tervét. Csattanós válasz volt ez Szeghalmy ellenségeinek, akik már előre azzal vádolták a főépítészt, hogy a pályázat csupán színjáték lesz, úgyis vele építtetik meg az új templomot. 1938 szeptemberében felszentelték az erdélyi templomépítészeti hagyományok szellemét megtestesítő, remek faépítményt. Az ötvenes évek elején némileg átalakították a belső teret, időnként elvégezték a legszükségesebb javításokat, renoválásokat, lassan időszerűvé vált volna egy nagyobb felújítás is. De azt senki nem gondolta, hogy egy őrült gyújtogató cselekedete kényszeríti ki a templom újjáépítését. A tűz eloltása után néhány órával világossá vált: nem véletlen baleset, valamiféle műszaki hiba, hanem szándékos gyújtogatás volt a katasztrófa okozója. Két nap múlva kézre került a tettes, akit a bíróság 1998. október 13-án a „különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző közveszélyes károkozás” vádja alól felmentett, egyúttal elrendelte a kényszergyógykezelését. Az ítélet indoklásából kiderül, hogy „a vádlott fizikai és lelki befolyásoltatás, üldöztetéses, nagyzásos, vallási téveszmékkel jellemzett, tudathasadásos elmebetegségben (schizofrenia paranoides) szenved”. Továbbá: „heveny elmekóros állapota a cselekmény elkövetésének idején is fennállott, így képtelen volt arra, hogy annak következményeit felismerje, és a felismerésének megfelelően cselekedjék.” A gyülekezet tagjai a város lakói, és sokan a városon sőt határainkon kívül is felismerték: gyorsan kell cselekedni annak érdekében, hogy az égnek meredő, üszkös gerendák helyén mielőbb újra álljon a templom. Makovecz Imre fővédnökségével alig néhány nap alatt létrejött a Miskolci Műemlék Deszkatemplomért Alapítvány, amely mindvégig szervezője, irányítója volt az építkezésnek. Szinte azonnal megszerveződött egy csapat a helyi építészekből, hogy már a romok eltakarítása is az újjáépítést szolgálhassa. Összegyűjtöttek minden apró maradványt, ami segíthetett a rekonstruálásban, az új tervek elkészítésében. Közben pedig érkeztek az alapítvány számlájára a támogatások, adományok, a jótékonysági koncertek bevételei. Az eredetit idézi az új épület Olyan templomot építettek a Tetemváron, ami külső képében szinte változatlanul őrzi az eredetit, de belső terében is csak annyit változott, amennyit az ésszerűség, a célszerűség engedett. Eredeti helyére került vissza a szószék és az úrasztala, amit az 1951-es átalakításkor a református hagyományoktól eltérően a főbejárattal szemközt, az épület hossztengelyében helyeztek el. Az így felszabadult térben egy második karzatot alakítottak ki, egy harmadikat pedig a harangtorony újonnan feltárt íve alatt építettek meg növelve ezzel az ülőhelyek számát. A vadonatúj bútorok is a régi berendezést idézik, a díszítések többsége is azonos a korábbiakkal. Nem mindennapi feladattal kellett megbirkózniuk az építőknek, hiszen olyan anyagokat, technológiákat alkalmaztak, amilyeneket ma már nemigen használnak máshol. Ha kellett, elővették a régi szakkönyveket, ha kellett, Erdélyből hívtak ácsokat, tetőfedőket, fafaragókat. Akik jöttek az első szóra, örömmel hozzájárulva munkájukkal az esztelen pusztítás nyomainak eltüntetéséhez. A nyár végén már állt a harangtorony, szeptemberben megszólaltak az újonnan öntött harangok. Újra kettő, mint 1938- ban, hiszen az egyik harang a második világháború óta hiányzott a toronyból. Száznyolcvanmillióba került az építkezés eddig, amire a negyvenmilliót kitevő adományokon túl a biztosítási kártérítés, valamint a város, a központi költségvetés és a Műemlékvédelmi Hivatal támogatása nyújtott fedezetet. Szükség van még további harmincmillióra, ebből húsz az orgonára kell, amit az épület teljes kiszáradása után, a nyár végén kezdenek építeni, tízmilliót pedig a templom környezetének rendbetételére és a Szeghalmy Bálintnak emléket állító park kialakítására szeretnének fordítani. Ismét otthonra lelt a gyülekezet Május másodikén végre elérkezett a nap, amikor a gyülekezet tagjai díszbe öltöztették megújult templomukat, hogy az ország minden tájáról s a határokon túlról érkezett magyar és más nemzetiségű reformátusokkal, a miniszterelnök részvételével szentesítsék, a miskolci deszkatemplom újjáéledt hamvaiból. Már kora délelőtt megkezdődött a reformátusok és az érdeklődők zarándoklata a deszkatemplomhoz, hogy személyesen legyenek részesei az ünnepnek. A gyülekezet a nap folyamán három istentiszteleten kérte Isten áldását az új templomra, de sok százan így is kívül rekedtek, ők a templom környékén elhelyezett hangszórók, valamint a közeli téren felállított hatalmas sátorban egy kivetítő révén kísérhették figyelemmel az eseményeket. A délelőtti istentiszteleten Kádár Péter, a gyülekezet lelkipásztora hirdetett igét, s ekkor mondták el üdvözlő szavaikat a társ egyházközségek, a Kárpátmedence református gyülekezeteinek, valamint a bajban segítséget nyújtó svájci, német, holland és tengerentúli reformátusok képviselői is. Kora délután Mészáros István, a Tiszán inneni református egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd délután öt órakor kezdődött az az istentisztelet, amelyen a magyarországi református egyházkerületek püspökei mellett részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is. Görömbölyi László A két harang már szól, az orgonára még gyűjtenek a hívek Újjáéledt hamvaiból a miskolci deszkatemplom A gyújtogatás után másfél évvel sor kerülhetett a felszentelésre vajda János felvétele