Magyar Nemzet, 1999. augusztus (62. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-12 / 187. szám

14 Mahir Nemzet Inkább népszavazással Kétségtelen, hogy sanda szándék, hátsó gondolat vezette a népszavazási kezde­ményezést a köztársasági el­nökválasztásról ’88-ban is és most is. Sem akkor, sem most nem az volt a tét, hogyan vá­lasszunk köztársasági elnököt, hanem az, hogy ki ne legyen köztársasági elnök. Ennek el­lenére el kellene dönteni ezt a kérdést elvben és hosszú távra. Az alkotmányjogászok és a politológusok attól félnek, fel­borulna az alkotmányos rend, ha közvetlenül választanánk az elnököt. Ez azért van, mert csak a szokásos mintákban tudnak gondolkozni: preziden­­ciális vagy parlamentáris rend­szer. Nálunk az utóbbi van, és ez is az általános. Csak az USA, Franciaország és „rész­ben Finnország tekinthető fé­­lig-meddig kivételnek, úgyne­vezett félprezidenciális rend­szernek” - írja Debreczeni Jó­zsef A miniszterelnök című könyvében. Márpedig a parla­mentáris rendszerben a parla­ment választja az elnököt, és annak szinte csak formális sze­repe van, így „ugyanis jóval kisebb a legitimitása” (amivel nem kívánt esetben vissza tud­na élni) ... „az elnöki státus számos alkalommal vált már diktatórikus puccsok kiinduló bázisává”. „Ám a parlament általi vá­lasztásnak van még egy igen fontos következménye: az el­nök pártállása - amelyet beik­tatása után formálisan persze el kell felejtenie - ily módon megegyezik (de legalábbis nem ellentétes) a kormány­­többség és a miniszterelnök pártállásával. Ez a legfőbb biz­tosíték arra, hogy a kormányfő a végrehajtó hatalom tényle­ges, jog szerinti birtokosa és az államfő ne kerüljön konflik­tusba egymással”... Az utóbbi érv nem állja meg a helyét. Mivel a köztár­sasági elnök mandátuma nem ugyanolyan hosszú, mint a parlamenté, szükségképpen van átfedés (és egyre na­gyobb), amikor igenis konflik­tusba kerülhet az államfő és a végrehajtó hatalom egymással. És hogy minimális hatalma el­lenére tud az államfő „kereszt­be tenni” a kormányfőnek, ezt Göncz Árpád fényesen bebizo­nyította több ízben. Mert hiába kell pártállását formálisan „el­felejtenie”, nem felejti el. Még aki sosem volt párttag, annak is van pártszimpátiája, és ha valamelyik párt támogatásával szerezte megbízatását, annak „hálával tartozik”. Némi biztosítékot csak az jelentene a köztársasági elnök elfogulatlanságára, ha teljesen a pártoktól függetlenül a nép választaná, így nem képezhet­né alku tárgyát a köztársasági elnök személye sem a kor­mánypártok és az ellenzék kö­zött, sem két kormánypárt kö­zött. A jelölteket is másoknak, például társadalmi szerveze­teknek kellene állítaniuk, így talán lehetne számítani némi kiegyensúlyozó, közvetítő sze­repre, amelyre persze csak na­gyobb, feloldhatatlan konflik­tusok esetén lenne szükség, olyankor, amikor közmeg­egyezést követelnek a körül­mények, de a kormánypártok és az ellenzék még az Alkot­mánybíróság segítségével sem tud dűlőre jutni. Nem látom be, miért ne le­hetnénk mi is kivételek, mint Finnország, mondjuk félparla­mentáris rendszerrel. Buvári Márta Budapest A felületesség következménye is. Megtisztelő, hogy a Né­­zőpont rovatban 1999. június 29-én megjelent sze­rény alkotásom (Az igazi szo­ciáldemokrácia) két olvasót is írásra késztetett. Stirling Györgynek (Eger) megköszö­nöm, hogy kiegészítette az ál­talam előadottakat, dr. Dékán Károly (Budapest) észrevéte­leit azonban vissza kell utasí­tanom. Cikkem azért jelent meg a Nézőpont” rovatban mert sem nem könyvismertetés, sem nem könyvkritika, hanem an­nak előadása, hogy miért tar­tom aktuálisnak és fontosnak Gábor Róbert könyvét. Tehát publicisztika. Ezért nem té­vesztendő össze egy tudomá­nyos értekezéssel, mely rész­letesen elemzi - mondjuk - a nácizmus és a bolsevizmus jellemzőit a legkülönbözőbb (politikai, gazdasági, szocio­lógiai stb.) szempontok alapján. A szociáldemokraták 1941-es határozata szerint „a bolsevizmus a kisebbség ural­mát képviseli a többség fe­lett” (vagyis diktatúra, terror, elnyomás, törvénytelenség stb. jellemzi), így hát a náciz­mus és a bolsevizmus között nincs különbség! Jól fejezi ki ezt a gondolatot a korabeli pesti vicc: „Mi a különbség Berlin és Moszkva között?­­ Az, hogy Moszkvában hide­gebb van.” Íme, már akkor megsejtette a pesti polgár, hogy a gázkamrák melege és a gulag mínusz 35 fokos hide­ge egyaránt a rendszer ember­telenségének - végeredmény­ben - azonos, gyilkos hatású megnyilvánulása. (A levélíró által felhozott különbségek megkérdőjelezhetőek, de ez­zel itt most nem tudok foglal­kozni.) Dékán Károly szerint „míg a Szociáldemokrata Párt a ná­cizmus és a kommunizmus kö­zötti azonosságról nyilatkozik, addig Török Bálint a fasizmus és a bolsevizmus közti azonos­ságról beszél”. Cikkemben kétszer fordul elő a fasizmus és egyszer a fasiszta szó. A fasizmus a könyv címében és - onnan vé­ve - a cikk félelmében szere­pel, tehát nem tőlem szárma­zik. (Egyébként a Magyar Nemzeten kívül még három országosan terjesztett napilap­ban is több alkalommal tilta­koztam az ellen, hogy­­ csak azért, mert 1934-ben Sztálin elrendelte - a nácizmust fasiz­musnak „becézzék”, mert hi­szen az olasz rendszer sokkal enyhébb volt, hiányzott belőle például a rasszista elem.) A fa­siszta jelzőt pedig idézőjelbe tettem, ami önmagáért beszél. Tehát az én cikkemben szó sincs a fasizmusról. Netán van egy másik Magyar Nemzet, s abba egy másik Török Bálint írt egy másik cikket? Dékán Károly ezúttal - sajnos - felületesen olvasott (ehhez még van joga), ennek következtében azonban fele­lőtlenül írt, mert olyasmit állí­tott cikkemről, ami a szöveg alapján nem bizonyítható. Török Bálint Elment egy megszállott A híres magyar idegtu­­dományi iskola egyik utolsó nagy képviselőjét, dr. Molnár Lászlót, a Debreceni Orvostudományi Egyetem tan­székvezető tanárát kísértük nemrég utolsó útjára. Annak az iskolának a tagját, amelyet többek között Schaffer, Mis­­kolczy, Sántha, Környei neve fémjelez. Az utóbbi kettőével hasonló pályát futott be. Itt, a délibábok országában Környei a neuropathológiát fejleszti, Sántha Kálmán az idegsebé­szetet alapítja meg, Molnár professzor pedig az agyi kerin­gési zavarokat kutatja (stroke), amelyek hazánkban a harma­dik fő halálokot képezik, két­százezerre becsülik a betegek számát. Ebben az esztendőben ün­nepeljük a cerebrovascularis osztály -amelynek létrehozá­sában elévülhetetlen érdeme volt - megalapításának ne­gyedszázados évfordulóját. Ma nemzetközi kongresszu­sok, szaklapok sokasága fog­lalkozik az agyi keringészava­rokkal, de ő évtizedekkel ez­előtt, az elsők között mutatott rá a téma fontosságára, és vált annak nemzetközileg elismert szakértőjévé kitartással végzett kísérletes és klinikai munkája révén. Már hatvan felé közeledett, amikor Debrecenben is foly­­tatta állatkísérleteit modern számítógépeket alkalmazva, a régi módszereket újakkal öt­vözve. Szellemes állatkísérle­tes modelljei méltán keltettek nemzetközi visszhangot. Már évekkel ezelőtt olyan, elvileg új, agyvérzést gyógyító eljárás lehetőségét vetette fel és vizs­gálta állatkísérletekben, amely csak manapság kezd teret nyerni a kísérletes és klinikai gondolkozásban. A szakmán kívül mit lehe­tett tanulni tőle? Például azt, hogy fogalmazásunk legyen tömör és világos. Szenvedél­lyel gyomlálta a stílushibákat, pontosan tudta, hogy a fogal­mazás milyensége a belső za­vart vagy éppen ellenkezőleg, a harmóniát tükrözi. Értékes tanítás a hazug reklámoktól el­vakított világban, ahol számta­lan frekvencián, félművelt funkcionális analfabéták foly­tatnak intellektuális környezet­szennyezést. A Környei-, Sántha- vagy Molnár-klinikán természetes volt a beteg tisztelete. És em­lékszünk a sokszor elhangzó figyelmeztetésre is: az orvos csak néha tud gyógyítani, gyakran segíteni, de vigyázzon még kimondott szavára is, mert ártani mindig tud. Hogy mindennap hálát kell adni az Istennek azért, hogy egészsé­gesek vagyunk és van lehető­ségünk értelmes munkát vé­gezni, amelyet önmagáért kell szeretni, és nem csupán pén­zért teherként elviselni. Igen, Környei, Sántha, Molnár Don Quioteként, ide­genül mozogtak ebben a társa­dalomban. Megszállottak vol­tak csakugyan? Az efféle meg­szállottak változtatják mindig emberibbé a világot. De mint­ha átok ült volna a Debreceni Neurológiai Klinikán, mert emberöltővel Sántha Kálmán professzor 1951-es boszor­kánypere után Molnár László ellen is vizsgálatot indítanak, számon kérve a munkahelyi demokráciát. Teszi ezt az a rendszer, amely sok mindent elmondhatott magáról, csak azt nem, hogy demokratikus. A hónapokig tartó vizsgálat megviselte, lelkileg összetörte, soha többé nem volt a régi. A sokasodó betegségek el­lenére dolgozott, pontosan, ki­tartóan, mint mindig. Folytak az állatkísérletek, mindennap feltűnt a laboratóriumban, ha­bár elszoruló szívvel láttuk, „hajlik a fej már, élőben a ka­lász”, de hűséges maradt ma­gához és úgy tett, ahogy más­nak is tanácsolta: dolgozni kell, mert a munka a legjobb gyógyszer. Az a betegség gá­zolt át rajta, amelynek titkait I egész életében kutatta. Dr. Csiba László | egyetemi tanár, a Neuroló­­­­giai Klinika igazgatója | Debrecen | Tisztelt Szerkesztőség! 1999. augusztus 12., csütörtök Taxiskaland Az esemény nyers va­lóságában a követke­ző: én, K. L. nyugdíjas, ko­ros, szelíd kutató, álltam a Moszkva téren, és vártam a 49-39-42 buszok csatlakozá­sát. Láttam, hogy a mintegy húsz méterre lévő taximegál­ló előtt két nő egy hatalmas bőrönddel áll, és megszólítja a piros színű taxi vezetőjét, kérve, hogy vigye el őket. Kiszűrődött, hogy nem mesz­­sze, csak mintegy egy-két ki­lométerre van az úti cél. A ta­xis (középkorú, szőke, baju­szos férfi) elutasította az utazni vágyókat, és ők a kö­vetkező, drapp Wartburghoz léptek. Az is elutasítja őket. Én közelebb mentem, és megkérdeztem az első taxist: „Mondja, miért nem viszi el őket?” A taxis felindultan válaszolt: Mi köze magának ehhez, mit akar? Tovább­mentem a buszmegállóhoz, amikor az előbb említett taxi vezetője fenyegető módon jön felém, és kiabál: „Milyen jogon avatkozik ön bele az én dolgomba? Én szabom meg mint vállalkozó, hogy kit viszek el vagy kit nem!”. Én: „Mint a közösséget érin­tő ügybe avatkozom bele, például mint egy újságíró!” Mire a taxis (drasztikusan káromkodva): „Ha még egy­szer itt meglátom, kitaposom úgy a belét, hogy hónapokig vízágyban fog feküdni!” Mivel már gyülekeztek mellettem, a taxis elment, így szenvedtem életveszé­lyes fenyegetést. Az ilyen viselkedést vé­leményem szerint sem a ta­xisfelügyeletnek (ha ilyen egyáltalán létezik), sem a tár­sadalomnak nem szabadna eltűrnie. Az ilyen taxistól meg kellene vonni a műkö­dési engedélyt. K.L. Budapest Whisky és málnaszörp „Nagyon klassz srác ez a Whiskys, ő sosem gondolkodott azon, elkapják-e vagy sem, a szökést is igazi nagymenőként tervelte ki, so­kat erősített szegény a cellá­ban, hogy bírják az izmai azt a hatalmas terhelést, majd ha le­mászik az esőcsatornán” - hallgatom az egyik (kaszkadőr­ként nyilatkozó) riportalanyt a rádió Szombat délelőtt című műsorában. A riportból meg­tudhattuk még, hogy ha film készül majd életéről, Ambrus Attila személyesen fogja ját­szani önmagát, a szökésjelenet forgatásánál dublőrre vagy kaszkadőrre bizonyosan nem lesz szükség. Elképzelem ezek után, ho­gyan alakult volna a whiskys rabló története, ha Ambrus At­tila - antialkoholista lévén - a whisky helyett inkább a málna­szörpöt részesíti előnyben. A whisky és a málnaszörp között köztudomásúan az a különb­ség, hogy utóbbi a társadalom széles rétegei számára is elér­hető, így málnaszörpös rabló bármely elhivatott kisnyugdí­jasból válhat meg hazánkban. Bankrablás előtti szomjunkat csillapítandó, további perspek­tívát jelenthet számunkra a pa­lackozott Theodora ásványvíz, a Rudas fürdő gyógyforrása korsónként egy húszasért, élet­­színvonalunk további meredek emelkedése esetén pedig a kö­zönséges csapvíz, jégkockával mixelve. Ha méregdrága taxi helyett barátunktól elkunyerált négy­ütemű Trabanttal kényszerül­nénk megszökni a Gyorskocsi utcából, az ittas vezetést a bíró bizonyosan nem írja majd számlánkra. Walch László Budapest Több keleti egyház van Az I. Karelin katoli­­kosz halálával kapcsola­tos híradások során ismételten felbukkant egy olyan félreér­tés, amely jól mutatja az orien­talisztikai ismeretek fehér folt­jait. „Keleti egyház” - ez tulaj­donképpen nem létező foga­lom. Régi keleti egyházak van­nak (bizánci, apostoli örmény, kopt, etióp és kisebbek), ezek teljesen önállóak saját egyház­fővel. Köztük a bizánci több nemzeti részegyházból (orosz, görög, román, szerb, bolgár, grúz stb.) áll viszonylagos önállósággal, de dogmatikailag azonos elvekkel. Ezt helytele­nül nevezik ortodoxnak, ami „helyes úton járót” jelent, hi­szen ezt minden egyház állítja saját magáról (örményül ug­­höghápár, de ezt egyaránt ma­gukra értik az apostoli és a ka­tolikus örmények). Örményor­szágról azt kell tudni, hogy 301-ben a világon először tette államvallássá a kereszténysé­get, attól 505-ben a dvini zsi­nattal szakadt el, de ennek nem annyira dogmatikai (for­mális monofizitizmus), mint katonai okai voltak (a perzsák­kal folytatott háború meggátol­ta az egyetemes zsinatokon va­ló részvételt). Ezt igazolja, hogy a meg­boldogult Kárekin katolikosz ténylegesen elfogadta Jézus Krisztus kettős, isteni és emberi természetét. Az örmények egy része, köztük 1700-ban az erdé­lyi örmények egyesültek a ka­tolikus egyházzal, és elfogadták a római pápa fennhatóságát, megtartva saját szertartásukat. Dr. Szám László Kistarcsa Az AXON Vagyonkezelő, Organizációs és Befektetési Részvénytársaság 1999.1. félévéről szóló gyorsjelentése adatok ezer Ft-ban Gazdálkodási adatok 1998.06.30. 1999.06.30. Változás (%) EREDMÉNYKIMUTATÁS 1. Kapott kamatok és kamatjell. bevételek 144 854 289 869 200,11 2. Fizetett kamatok és kamatjell. ráfordítások 333 683 267 896 80,28 3. Kamatkülönbözet­­188 829 21 973 -11,64 4. Egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételei 95 304 1 112 1,17 5. Egyéb bevétel0 45 653 0,00 6. Egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításai 151 44 946 29 765,56 7. Egyéb ráfordítás0 85 718 0,00 8. Pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredménye­­93 676 -61 926 66,11 9. Nem pénzügyi és bef. szolgáltatás nettó árbevétele 1 700 823 919 367 54,05 10. Nem pénzügyi és bef. szolgáltatás ráfordítása 1 567 022 935 294 56,69 11. Nem pénzügyi és bef. szolgáltatás eredménye 133 801 -15 927 -11,90 12. Szokásos vállalkozási eredmény 40125 -77­853 -194,03 13. Rendkívüli bevételek0 0 0,00 14. Rendkívüli ráfordítások0 0 0,00 15. Rendkívüli eredmény0 0 0,00 16. Adózás előtti eredmény 40125 -77853 -194,03 17. Adózott eredmény 40125 -77853 -194,03 18. Fizetett osztalék, részesedés 0 0 0,00 19. Mérleg szerinti eredmény 40125­­77 853­­194,03 MÉRLEGADATOK A FORGÓESZKÖZÖK 2 003 058 2 893 116 144,43 I. Pénzeszközök 61 279 43 825 71,52 II. Értékpapírok 204 738 149 147 72 85 III. Követelések 1 667 457 2 519 904 151,12 IV. Készletek 69 584 180 240 259,03B BEFEKTETETT ESZKÖZÖK 2 540 310 639 589 25,18 I. Befektetett pénzügyi eszközök 971 911 262 461 27,00 II. Immateriális javak 20 093 15 297 76,13 III. Tárgyi eszközök 1 548 306 361 831 23,37­ AKTÍV IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK 142 952 115 493 80,79 ESZKÖZÖK ÖSSZESEN 4 686 320 3 648 198 77,85 D KÖTELEZETTSÉGEK 3 519 380 2 874 597 81,68 I. Rövid lejáratú kötelezettségek 3 005 092 1 911 634 63,61 II. Hosszú lejáratú kötelezettségek 514 288 962 963 187,24E PASSZÍV IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK 437 935 141 634 32,34F CÉLTARTALÉKOK 6 448 5112 79,28G SAJÁTTŐKE 722 557 626 855 86,76 1. Jegyzett tőke 545 424 544 650 99,86 2. Tőketartalék 102 025 102 025 100,00 3. Eredménytartalék 34 983 58 033 165,89 4. Mérleg szerinti eredmény 40125 -77 853­­194,03 FORRÁSOK 4 686 320 3 648 198 77,85 Ezen gyorsjelentés adatai nem tekinthetők auditált beszámolón alapuló adatoknak!

Next