Magyar Nemzet, 1999. augusztus (62. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-12 / 187. szám
14 Mahir Nemzet Inkább népszavazással Kétségtelen, hogy sanda szándék, hátsó gondolat vezette a népszavazási kezdeményezést a köztársasági elnökválasztásról ’88-ban is és most is. Sem akkor, sem most nem az volt a tét, hogyan válasszunk köztársasági elnököt, hanem az, hogy ki ne legyen köztársasági elnök. Ennek ellenére el kellene dönteni ezt a kérdést elvben és hosszú távra. Az alkotmányjogászok és a politológusok attól félnek, felborulna az alkotmányos rend, ha közvetlenül választanánk az elnököt. Ez azért van, mert csak a szokásos mintákban tudnak gondolkozni: prezidenciális vagy parlamentáris rendszer. Nálunk az utóbbi van, és ez is az általános. Csak az USA, Franciaország és „részben Finnország tekinthető félig-meddig kivételnek, úgynevezett félprezidenciális rendszernek” - írja Debreczeni József A miniszterelnök című könyvében. Márpedig a parlamentáris rendszerben a parlament választja az elnököt, és annak szinte csak formális szerepe van, így „ugyanis jóval kisebb a legitimitása” (amivel nem kívánt esetben vissza tudna élni) ... „az elnöki státus számos alkalommal vált már diktatórikus puccsok kiinduló bázisává”. „Ám a parlament általi választásnak van még egy igen fontos következménye: az elnök pártállása - amelyet beiktatása után formálisan persze el kell felejtenie - ily módon megegyezik (de legalábbis nem ellentétes) a kormánytöbbség és a miniszterelnök pártállásával. Ez a legfőbb biztosíték arra, hogy a kormányfő a végrehajtó hatalom tényleges, jog szerinti birtokosa és az államfő ne kerüljön konfliktusba egymással”... Az utóbbi érv nem állja meg a helyét. Mivel a köztársasági elnök mandátuma nem ugyanolyan hosszú, mint a parlamenté, szükségképpen van átfedés (és egyre nagyobb), amikor igenis konfliktusba kerülhet az államfő és a végrehajtó hatalom egymással. És hogy minimális hatalma ellenére tud az államfő „keresztbe tenni” a kormányfőnek, ezt Göncz Árpád fényesen bebizonyította több ízben. Mert hiába kell pártállását formálisan „elfelejtenie”, nem felejti el. Még aki sosem volt párttag, annak is van pártszimpátiája, és ha valamelyik párt támogatásával szerezte megbízatását, annak „hálával tartozik”. Némi biztosítékot csak az jelentene a köztársasági elnök elfogulatlanságára, ha teljesen a pártoktól függetlenül a nép választaná, így nem képezhetné alku tárgyát a köztársasági elnök személye sem a kormánypártok és az ellenzék között, sem két kormánypárt között. A jelölteket is másoknak, például társadalmi szervezeteknek kellene állítaniuk, így talán lehetne számítani némi kiegyensúlyozó, közvetítő szerepre, amelyre persze csak nagyobb, feloldhatatlan konfliktusok esetén lenne szükség, olyankor, amikor közmegegyezést követelnek a körülmények, de a kormánypártok és az ellenzék még az Alkotmánybíróság segítségével sem tud dűlőre jutni. Nem látom be, miért ne lehetnénk mi is kivételek, mint Finnország, mondjuk félparlamentáris rendszerrel. Buvári Márta Budapest A felületesség következménye is. Megtisztelő, hogy a Nézőpont rovatban 1999. június 29-én megjelent szerény alkotásom (Az igazi szociáldemokrácia) két olvasót is írásra késztetett. Stirling Györgynek (Eger) megköszönöm, hogy kiegészítette az általam előadottakat, dr. Dékán Károly (Budapest) észrevételeit azonban vissza kell utasítanom. Cikkem azért jelent meg a Nézőpont” rovatban mert sem nem könyvismertetés, sem nem könyvkritika, hanem annak előadása, hogy miért tartom aktuálisnak és fontosnak Gábor Róbert könyvét. Tehát publicisztika. Ezért nem tévesztendő össze egy tudományos értekezéssel, mely részletesen elemzi - mondjuk - a nácizmus és a bolsevizmus jellemzőit a legkülönbözőbb (politikai, gazdasági, szociológiai stb.) szempontok alapján. A szociáldemokraták 1941-es határozata szerint „a bolsevizmus a kisebbség uralmát képviseli a többség felett” (vagyis diktatúra, terror, elnyomás, törvénytelenség stb. jellemzi), így hát a nácizmus és a bolsevizmus között nincs különbség! Jól fejezi ki ezt a gondolatot a korabeli pesti vicc: „Mi a különbség Berlin és Moszkva között? Az, hogy Moszkvában hidegebb van.” Íme, már akkor megsejtette a pesti polgár, hogy a gázkamrák melege és a gulag mínusz 35 fokos hidege egyaránt a rendszer embertelenségének - végeredményben - azonos, gyilkos hatású megnyilvánulása. (A levélíró által felhozott különbségek megkérdőjelezhetőek, de ezzel itt most nem tudok foglalkozni.) Dékán Károly szerint „míg a Szociáldemokrata Párt a nácizmus és a kommunizmus közötti azonosságról nyilatkozik, addig Török Bálint a fasizmus és a bolsevizmus közti azonosságról beszél”. Cikkemben kétszer fordul elő a fasizmus és egyszer a fasiszta szó. A fasizmus a könyv címében és - onnan véve - a cikk félelmében szerepel, tehát nem tőlem származik. (Egyébként a Magyar Nemzeten kívül még három országosan terjesztett napilapban is több alkalommal tiltakoztam az ellen, hogy csak azért, mert 1934-ben Sztálin elrendelte - a nácizmust fasizmusnak „becézzék”, mert hiszen az olasz rendszer sokkal enyhébb volt, hiányzott belőle például a rasszista elem.) A fasiszta jelzőt pedig idézőjelbe tettem, ami önmagáért beszél. Tehát az én cikkemben szó sincs a fasizmusról. Netán van egy másik Magyar Nemzet, s abba egy másik Török Bálint írt egy másik cikket? Dékán Károly ezúttal - sajnos - felületesen olvasott (ehhez még van joga), ennek következtében azonban felelőtlenül írt, mert olyasmit állított cikkemről, ami a szöveg alapján nem bizonyítható. Török Bálint Elment egy megszállott A híres magyar idegtudományi iskola egyik utolsó nagy képviselőjét, dr. Molnár Lászlót, a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanszékvezető tanárát kísértük nemrég utolsó útjára. Annak az iskolának a tagját, amelyet többek között Schaffer, Miskolczy, Sántha, Környei neve fémjelez. Az utóbbi kettőével hasonló pályát futott be. Itt, a délibábok országában Környei a neuropathológiát fejleszti, Sántha Kálmán az idegsebészetet alapítja meg, Molnár professzor pedig az agyi keringési zavarokat kutatja (stroke), amelyek hazánkban a harmadik fő halálokot képezik, kétszázezerre becsülik a betegek számát. Ebben az esztendőben ünnepeljük a cerebrovascularis osztály -amelynek létrehozásában elévülhetetlen érdeme volt - megalapításának negyedszázados évfordulóját. Ma nemzetközi kongresszusok, szaklapok sokasága foglalkozik az agyi keringészavarokkal, de ő évtizedekkel ezelőtt, az elsők között mutatott rá a téma fontosságára, és vált annak nemzetközileg elismert szakértőjévé kitartással végzett kísérletes és klinikai munkája révén. Már hatvan felé közeledett, amikor Debrecenben is folytatta állatkísérleteit modern számítógépeket alkalmazva, a régi módszereket újakkal ötvözve. Szellemes állatkísérletes modelljei méltán keltettek nemzetközi visszhangot. Már évekkel ezelőtt olyan, elvileg új, agyvérzést gyógyító eljárás lehetőségét vetette fel és vizsgálta állatkísérletekben, amely csak manapság kezd teret nyerni a kísérletes és klinikai gondolkozásban. A szakmán kívül mit lehetett tanulni tőle? Például azt, hogy fogalmazásunk legyen tömör és világos. Szenvedéllyel gyomlálta a stílushibákat, pontosan tudta, hogy a fogalmazás milyensége a belső zavart vagy éppen ellenkezőleg, a harmóniát tükrözi. Értékes tanítás a hazug reklámoktól elvakított világban, ahol számtalan frekvencián, félművelt funkcionális analfabéták folytatnak intellektuális környezetszennyezést. A Környei-, Sántha- vagy Molnár-klinikán természetes volt a beteg tisztelete. És emlékszünk a sokszor elhangzó figyelmeztetésre is: az orvos csak néha tud gyógyítani, gyakran segíteni, de vigyázzon még kimondott szavára is, mert ártani mindig tud. Hogy mindennap hálát kell adni az Istennek azért, hogy egészségesek vagyunk és van lehetőségünk értelmes munkát végezni, amelyet önmagáért kell szeretni, és nem csupán pénzért teherként elviselni. Igen, Környei, Sántha, Molnár Don Quioteként, idegenül mozogtak ebben a társadalomban. Megszállottak voltak csakugyan? Az efféle megszállottak változtatják mindig emberibbé a világot. De mintha átok ült volna a Debreceni Neurológiai Klinikán, mert emberöltővel Sántha Kálmán professzor 1951-es boszorkánypere után Molnár László ellen is vizsgálatot indítanak, számon kérve a munkahelyi demokráciát. Teszi ezt az a rendszer, amely sok mindent elmondhatott magáról, csak azt nem, hogy demokratikus. A hónapokig tartó vizsgálat megviselte, lelkileg összetörte, soha többé nem volt a régi. A sokasodó betegségek ellenére dolgozott, pontosan, kitartóan, mint mindig. Folytak az állatkísérletek, mindennap feltűnt a laboratóriumban, habár elszoruló szívvel láttuk, „hajlik a fej már, élőben a kalász”, de hűséges maradt magához és úgy tett, ahogy másnak is tanácsolta: dolgozni kell, mert a munka a legjobb gyógyszer. Az a betegség gázolt át rajta, amelynek titkait I egész életében kutatta. Dr. Csiba László | egyetemi tanár, a Neurológiai Klinika igazgatója | Debrecen | Tisztelt Szerkesztőség! 1999. augusztus 12., csütörtök Taxiskaland Az esemény nyers valóságában a következő: én, K. L. nyugdíjas, koros, szelíd kutató, álltam a Moszkva téren, és vártam a 49-39-42 buszok csatlakozását. Láttam, hogy a mintegy húsz méterre lévő taximegálló előtt két nő egy hatalmas bőrönddel áll, és megszólítja a piros színű taxi vezetőjét, kérve, hogy vigye el őket. Kiszűrődött, hogy nem meszsze, csak mintegy egy-két kilométerre van az úti cél. A taxis (középkorú, szőke, bajuszos férfi) elutasította az utazni vágyókat, és ők a következő, drapp Wartburghoz léptek. Az is elutasítja őket. Én közelebb mentem, és megkérdeztem az első taxist: „Mondja, miért nem viszi el őket?” A taxis felindultan válaszolt: Mi köze magának ehhez, mit akar? Továbbmentem a buszmegállóhoz, amikor az előbb említett taxi vezetője fenyegető módon jön felém, és kiabál: „Milyen jogon avatkozik ön bele az én dolgomba? Én szabom meg mint vállalkozó, hogy kit viszek el vagy kit nem!”. Én: „Mint a közösséget érintő ügybe avatkozom bele, például mint egy újságíró!” Mire a taxis (drasztikusan káromkodva): „Ha még egyszer itt meglátom, kitaposom úgy a belét, hogy hónapokig vízágyban fog feküdni!” Mivel már gyülekeztek mellettem, a taxis elment, így szenvedtem életveszélyes fenyegetést. Az ilyen viselkedést véleményem szerint sem a taxisfelügyeletnek (ha ilyen egyáltalán létezik), sem a társadalomnak nem szabadna eltűrnie. Az ilyen taxistól meg kellene vonni a működési engedélyt. K.L. Budapest Whisky és málnaszörp „Nagyon klassz srác ez a Whiskys, ő sosem gondolkodott azon, elkapják-e vagy sem, a szökést is igazi nagymenőként tervelte ki, sokat erősített szegény a cellában, hogy bírják az izmai azt a hatalmas terhelést, majd ha lemászik az esőcsatornán” - hallgatom az egyik (kaszkadőrként nyilatkozó) riportalanyt a rádió Szombat délelőtt című műsorában. A riportból megtudhattuk még, hogy ha film készül majd életéről, Ambrus Attila személyesen fogja játszani önmagát, a szökésjelenet forgatásánál dublőrre vagy kaszkadőrre bizonyosan nem lesz szükség. Elképzelem ezek után, hogyan alakult volna a whiskys rabló története, ha Ambrus Attila - antialkoholista lévén - a whisky helyett inkább a málnaszörpöt részesíti előnyben. A whisky és a málnaszörp között köztudomásúan az a különbség, hogy utóbbi a társadalom széles rétegei számára is elérhető, így málnaszörpös rabló bármely elhivatott kisnyugdíjasból válhat meg hazánkban. Bankrablás előtti szomjunkat csillapítandó, további perspektívát jelenthet számunkra a palackozott Theodora ásványvíz, a Rudas fürdő gyógyforrása korsónként egy húszasért, életszínvonalunk további meredek emelkedése esetén pedig a közönséges csapvíz, jégkockával mixelve. Ha méregdrága taxi helyett barátunktól elkunyerált négyütemű Trabanttal kényszerülnénk megszökni a Gyorskocsi utcából, az ittas vezetést a bíró bizonyosan nem írja majd számlánkra. Walch László Budapest Több keleti egyház van Az I. Karelin katolikosz halálával kapcsolatos híradások során ismételten felbukkant egy olyan félreértés, amely jól mutatja az orientalisztikai ismeretek fehér foltjait. „Keleti egyház” - ez tulajdonképpen nem létező fogalom. Régi keleti egyházak vannak (bizánci, apostoli örmény, kopt, etióp és kisebbek), ezek teljesen önállóak saját egyházfővel. Köztük a bizánci több nemzeti részegyházból (orosz, görög, román, szerb, bolgár, grúz stb.) áll viszonylagos önállósággal, de dogmatikailag azonos elvekkel. Ezt helytelenül nevezik ortodoxnak, ami „helyes úton járót” jelent, hiszen ezt minden egyház állítja saját magáról (örményül ughöghápár, de ezt egyaránt magukra értik az apostoli és a katolikus örmények). Örményországról azt kell tudni, hogy 301-ben a világon először tette államvallássá a kereszténységet, attól 505-ben a dvini zsinattal szakadt el, de ennek nem annyira dogmatikai (formális monofizitizmus), mint katonai okai voltak (a perzsákkal folytatott háború meggátolta az egyetemes zsinatokon való részvételt). Ezt igazolja, hogy a megboldogult Kárekin katolikosz ténylegesen elfogadta Jézus Krisztus kettős, isteni és emberi természetét. Az örmények egy része, köztük 1700-ban az erdélyi örmények egyesültek a katolikus egyházzal, és elfogadták a római pápa fennhatóságát, megtartva saját szertartásukat. Dr. Szám László Kistarcsa Az AXON Vagyonkezelő, Organizációs és Befektetési Részvénytársaság 1999.1. félévéről szóló gyorsjelentése adatok ezer Ft-ban Gazdálkodási adatok 1998.06.30. 1999.06.30. Változás (%) EREDMÉNYKIMUTATÁS 1. Kapott kamatok és kamatjell. bevételek 144 854 289 869 200,11 2. Fizetett kamatok és kamatjell. ráfordítások 333 683 267 896 80,28 3. Kamatkülönbözet188 829 21 973 -11,64 4. Egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételei 95 304 1 112 1,17 5. Egyéb bevétel0 45 653 0,00 6. Egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításai 151 44 946 29 765,56 7. Egyéb ráfordítás0 85 718 0,00 8. Pénzügyi és befektetési szolgáltatás eredménye93 676 -61 926 66,11 9. Nem pénzügyi és bef. szolgáltatás nettó árbevétele 1 700 823 919 367 54,05 10. Nem pénzügyi és bef. szolgáltatás ráfordítása 1 567 022 935 294 56,69 11. Nem pénzügyi és bef. szolgáltatás eredménye 133 801 -15 927 -11,90 12. Szokásos vállalkozási eredmény 40125 -77853 -194,03 13. Rendkívüli bevételek0 0 0,00 14. Rendkívüli ráfordítások0 0 0,00 15. Rendkívüli eredmény0 0 0,00 16. Adózás előtti eredmény 40125 -77853 -194,03 17. Adózott eredmény 40125 -77853 -194,03 18. Fizetett osztalék, részesedés 0 0 0,00 19. Mérleg szerinti eredmény 4012577 853194,03 MÉRLEGADATOK A FORGÓESZKÖZÖK 2 003 058 2 893 116 144,43 I. Pénzeszközök 61 279 43 825 71,52 II. Értékpapírok 204 738 149 147 72 85 III. Követelések 1 667 457 2 519 904 151,12 IV. Készletek 69 584 180 240 259,03B BEFEKTETETT ESZKÖZÖK 2 540 310 639 589 25,18 I. Befektetett pénzügyi eszközök 971 911 262 461 27,00 II. Immateriális javak 20 093 15 297 76,13 III. Tárgyi eszközök 1 548 306 361 831 23,37 AKTÍV IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK 142 952 115 493 80,79 ESZKÖZÖK ÖSSZESEN 4 686 320 3 648 198 77,85 D KÖTELEZETTSÉGEK 3 519 380 2 874 597 81,68 I. Rövid lejáratú kötelezettségek 3 005 092 1 911 634 63,61 II. Hosszú lejáratú kötelezettségek 514 288 962 963 187,24E PASSZÍV IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK 437 935 141 634 32,34F CÉLTARTALÉKOK 6 448 5112 79,28G SAJÁTTŐKE 722 557 626 855 86,76 1. Jegyzett tőke 545 424 544 650 99,86 2. Tőketartalék 102 025 102 025 100,00 3. Eredménytartalék 34 983 58 033 165,89 4. Mérleg szerinti eredmény 40125 -77 853194,03 FORRÁSOK 4 686 320 3 648 198 77,85 Ezen gyorsjelentés adatai nem tekinthetők auditált beszámolón alapuló adatoknak!