Magyar Nemzet, 2000. június (63. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-07 / 132. szám

2000. június 7., szerda ■ PEZ Hiánypótló kulturális vállalko­zásnak ígérkezik a holnap indu­ló portugál filmhét, hiszen a legutóbbi budapesti portugál szemlén a „legfrissebb” film is 1986-os volt, sőt, tavaly az Örökmozgó közönsége is két, a nyolcvanas évek közepén for­gatott filmet láthatott. Idén a filmes ínyenceknek lehetősége nyílik jobban megismerni a kortárs, tehát a kilencvenes évek második felének portugál filmművészetét. Műfajilag és tematikáját tekintve is pezsdí­­tően eklektikus a hét játékfilm­ből álló portugál filmhét idei összeállítása. Portugália egykori sajátos te­rületével, a Cape Verde szigetek­kel kapcsolatban az izolációhoz fűződő kétféle, ellentétes viszony jelenik meg a Napumoceno vég­rendelete és a Kicselezve a sorsot című filmben. Történelmi esemé­nyek húzódnak meg tehát ezen filmek hátterében, és a portugál történelem neuralgikus esemé­nye, a gyarmatbirodalom meg­szűnése adja az epikus hátteret a Portugál búcsú­filmhez is. Egyik alkotás sem hangsúlyosan törté­nelmi film, mégis sok mindent megtudhatunk egy ismeretlen or­szág ismeretlen történelméből. Az utóbbi filmben az azonosulást könnyen lehetővé teszi, hogy a hétköznapi ember szemszögéből látjuk a történéseket Manud de Oliveira mellett a legelismertebb portugál rendező Joao Bothelo, akinek filmjei a rendező erős irodalmi kötődésé­ről árulkodnak. Tempos dificeis című film­je egy Dickens-regény feldolgozása, az Itt, a Földön pe­dig az ember bonyolult lelkiségé­nek dosztojevszkiji mélységű fel­tárása Egy keresztmetszet-válogatás­ból nem maradhattak ki azok a filmek sem, amelyek a legna­gyobb nézőszámmal büszkélked­hetnek Portugáliában. A horizont peremén című különleges pszichothriller állandó résztvevő­je a különböző országokban ren­dezett portugál filmheteknek, Az érett asszonyok varázsa címet vi­selő mű pedig olyan sikert ara­tott, hogy nem egy külföldi or­szágban megvásárolták kereske­delmi forgalmazásra is. A filmhetet Portugália ma­gyarországi nagykövete, Joao Carlos Versteeg ma este nyitja meg a Magyar Filmintézet körúti mozijában. Portugál mozi Nádasi Alfonz Kodály-könyve ■ MTI Nádasi Alfonz 1997-ben el­hunyt bencés tanár Mi minden­re emlékezett Kodály? című kö­tetét mutatták be tegnap Győ­rött. A memoár megírásának előzményeiről Lukácsi Márk bencés tanár, a könyv szerkesz­tőinek egyike elmondta: a szer­ző túl a 80. életévén vetette pa­pírra Kodály Zoltánról szóló emlékezéseit. Nádasi Alfonz, a győri bencés gimnázium legen­dás hírű tanára 1940-től Kodály Zoltánnal szellemi és lelki élmé­nyeket osztott meg. Heti rend­szerességgel olvasták együtt az antik görög és latin irodalom al­kotásait, valamint a Szentírást és liturgikus szövegeket, ame­lyek alkalmat adtak az elmélke­désre, a közös gondolkodásra. Nádasi Alfonz könyve a gondol­­kodó-elmélkedő Kodályt állítja elénk. A kötet 500 példányban a Felsőmagyarország Kiadó gon­dozásában jelent meg. Kultúra Magyar Nemzet 15 Bemutatták a Magyar Állami Népi Együttes új műsorát A Kárpát-medence legendás Telt ház előtt mutatta be új, Naplegenda című műsorát a Magyar Állami Népi Együttes hétfőn este Budapesten, az Erkel Színházban. A maga nemében Magyarországon mind­eddig egyedülálló produkció premierjét fokozott várakozás előzte meg, hiszen alkotói sajátos feladatra vállalkoztak: a Kárpát-medence népzene- és néptánckincsét igyekeztek a modern, látványos show műfaján belül bemutatni a közön­ségnek. ■ Hanga Piroska A rendező koreográfus, Mihá­lyi Gábor arra törekedett, hogy az autentikus táncok legdina­mikusabb mozdulatait válogas­sa ki, s szervezze egységbe, azokat, amelyek alkalmasak egy adott hangulat, az erő, a di­namizmus kifejezésére. Emel­lett olyan koreográfiát kellett megalkotnia, amely látványos, s alkalmas a nagyszínpadi meg­jelenítésre. Mint korábban la­punknak elmondta, nehéz dol­ga volt, hiszen járatlan úton ha­ladt: Magyarországon hasonló­ra korábban senki sem vállal­kozott. A kísérlet parádésan sike­rült, a Naplegenda bemutatója ugyanis fergeteges sikert ara­tott. Meg kell jegyezni, hogy a táncosokra igen komoly feladat hárult mind szakmai szempont­ból, mind pedig erőnlétüket te­kintve, a kétrészes műsor ugyanis, az együttes korábbi produkcióihoz képest aligha­nem sokkal nagyobb fizikai igénybevételt jelentett. Az egyes számok közül különös fi­gyelmet érde­mel az igen ma­gas technikai felkészültséget igénylő „Ördögök tánca”, vala­mint Kökény Richárd doromb­kísérettel előadott szólótánca. Aki szereti a magyar népze­nét, a balkáni ritmusokat, an­nak különösen kedvére való le­het a produkció meglehetősen eredeti zenei anyaga, amely Nikola Parov munkája A zene­szerző, noha megtartotta a Kár­pát-medencei folkmuzsika ele­meit, mégis szakított a megszo­kott népzenei tradíciókkal, s egyebek közt szaxofon, dobok és rézfúvósok alkalmazásával igen sajátos hangzású muzsikát hozott létre. A Naplegenda ze­néje CD-n is megjelent, s jelen­leg a Fonó Budai Zeneházban és a Dohány utcai Pro Folk hangszerboltban kapható. A Naplegenda tehát bevál­totta a hozzá fűzött reménye­ket, ám a társulat szűkös anya­gi lehetőségei miatt pillanatnyi­lag egyetlen következő előadás megtartása bizonyos, ez június 30-án este hétkor lesz a Győri Nemzeti Színházban. S hogy va­jon a produkció támogatókra talál-e, s ily módon sokkal szé­lesebb hazai, illetve később külföldi közönség elé kerület, egyelőre kérdéses. A produk­ciót látva azonban reméljük, így lesz. A kísérlet parádésan sikerült Fotó: Burger Zsolt Alice Cooper sötét víziója A teátrális rock koroná­zatlan királya hat év után Brutal Planet (Kegyetlen bolygó) címmel vadonatúj lemezzel jelentkezett, amely­nek megjelenését látvá­nyos koncertturné kíséri. Hozzánk legközelebb Bécsben lesz látható júli­us 7-én. Többek közt az új albumról kérdeztük a le­gendás rocksztárt, aki gondosan kettéválasztja két énjét: míg a színpadon kígyóval és fenyegető kel­lékekkel szerepel, addig a magánéletben nős, három gyerek apja, profi golfjáté­kos. ■ Kis Gábor -Az új albumán sötét utó­pia tárul elénk. Ilyennek látja a jövőt? - A Brutal Planet látomás arról, hogy bolygónk milyen­né fog válni. Úgy írtam, ahogy másik énem, Alice gondolja ezt, nem annyira derűlátón, minrt amilyen én vagyok. Alice szerint nagy sebesség­gel száguldunk egy téglafal felé, és ő szeretne ott lenni és látni, hogy mi történik, ha el­érjük. - Az album egyik dala mintha az amerikai isko­lai lövöldözésekre, főként a Columbia államban tör­tént esetre reagálna... - Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem a dalokat írni, jö­vőbeli karakterekre és hely­zetekre gondoltam. Megdöb­benve tapasztaltam, hogy egyikük-másikuk valóság lett, kiderült, jó pár szám életre kelt. A Blow Me A Kiss című dalt ténylegesen a columbiai iskolai vérengzésről írtam, pontosabban az öldöklés ér­telmetlenségéről.­­ Hogyan sikerült több mint harminc éven át meg­tartania egyéniségét, el­lenállni a divatos zenei irányzatoknak? - Még mindig abban hi­szek, hogy az igazi rock and roll öt ember egy garázsban. Két gitár, egy basszusgitár, egy dob és egy énekes. Csak ilyen együttesek tudtak meg­maradni sok éven át. Szerin­tem a Rolling Stones talán a legfantasztikusabb „garázs­csapat” a világon. - Mennyiben változott mára a zenei világ? - Amikor a hatvanas évek végén Frank Zappa lemezcé­géhez szerződtünk, akkor semmi más nem foglalkozta­tott bennünket, mint bejutni a stúdióba és nem érdekelt, hogy mennyi pénzt kaptunk. A mai tizennyolc éves srácok már pontosan megmondják, hogy a bruttó bevétel tizen­négy százalékával rendelkez­nek és a pólóeladások 1,3 szá­zalékát tudhatják maguké­nak. A lemezcégek pedig ban­kokká váltak. Amikor a School’s Out című albumot készítettük 1972-ben, hajnali kettőkor még ott volt a stúdi­óban a Warner Bros elnöke, alelnöke és a menedzser. Be­szélgettek a dalokról, a kon­cepcióról. Foglalkoztatta őket, hogyan építsék Alice Cooper karrierjét, azt szeret­ték volna, ha még vagy húsz albumot készítünk velük. Ma­napság tudják, hogy egy együttes megér körülbelül két albumot és aztán vége. A gyors pénz számít mindenki­nek. - Mennyire tartja kéz­ben a saját arculatát? - Mindig odafigyeltem a marketingre és a produkciós munkára, mert a munka ezen része is szórakoztat. Alice-t azért hoztam létre, hogy a kedvenc rocksztárom legyen. És ha valaha nem ő lesz a kedvenc énekesem, az lesz az igazán nagy baj! Kegyetlen bolygó lesz a Föld? Fotó: BMG Röviden A Balaton festői ■ ilosvai Magyar tenger magyar ecsettel, krétával és vésővel - a Balaton ábrázolása címmel nyílik tárlat a tihanyi bencés apátság galé­riájában pénteken 11 órakor. Nyitóbeszédet mond Mádl Ferenc akadémikus. Tárlatvezetést tart Somogyi György. Közreműkö­dik a Natalia Oboa Quartett. A kiállítás augusztus 1-jéig várja a látogatókat. III. Bluespatika Fesztivál ■ Cs. o. Idén - június 9-én, 10-én és 11-én - harmadik alkalommal ren­dezik meg a háromnapos Bluespatika Fesztivált a Long Time Pubban. A rendezvénysorozat első napján a Piano Attack, a Diop Trió, a Muddy Shoes, és a Dr. Walter & the Lawbreakers, a másodikon a Laza Minelli, a Deep Fried, a Ministry Gang és az ef Zámbó Happy Band, a harmadikon Török Ádám és a Mini, il­letve a svájci Jazz Attack zenekar ad koncertet. A Long Time kisszínpadán a Spoo-de-O-Dee, a Pawn Shop, a Blue S Trió, a Little Sonny és Veszély Ernő zenélnek mindhárom nap. Az elő­adások 20 órakor kezdődnek. Viski János emléktáblája ■ Ardai Viski János Kossuth-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia tanára tiszteletére emléktáblát avatnak holnap délelőtt 10 órakor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, a II. emelet XXXVII. számú tanterem előtt. Az eseményt a Zeneakadémia és a Buda­örsi Örmény Kisebbségi Önkormányzat közösen rendezi. (A ze­neszerző örmény származású volt.) Ünnepi beszédet mond a ta­nítványok nevében Szőnyi Erzsébet, a Zeneakadémia képvise­letében Kárpáti János, és az örmény önkormányzat nevében Fancsali János elnök. A rádiózenekar hangversenye ■ Kálmán Június 8-án este fél nyolckor a Zeneakadémia nagytermében a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara ad koncertet. Műsoruk­ban elhangzik Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című hangverseny-fantáziája, Prokofjev 2. g-moll hegedűversenye és Mahler 1. D-dúr szimfóniája. Az est szólistája Kelemen Barna­bás hegedűművész, vezényel Alpaslan Ertüngealp (Törökor­szág). Ivánka Csaba-díj ■ m. k. Szakácsi Sándor, a Nemzeti Színház művésze nyerte el az idén első ízben kiadott Ivánka Csaba-díjat a Nemzeti Színház hétfői évadzáró társulati ülésén. A tragikusan fiatalon elhunyt színész­rendező emlékére a család alapította az évenként átadandó ju­talmat: a rangos színművészekből álló kuratórium döntése alapján kaphatja meg a Nemzeti Színház arra érdemes művésze.

Next