Magyar Nemzet, 2000. augusztus (63. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-01 / 178. szám
A Magyar Nemzet Belföld A Technika egykori vezérigazgatója a kuvaiti hadianyagüzletről Szarka István: Szétszedték és kifosztották A Technika Külkereskedelmi Vállalatot - kihasználva a spontán privatizáció kiskapuit - valósággal szétlopták - állította a Magyar Nemzetnek adott interjújában Szarka István, a cég egykori vezérigazgatója, aki szerint ezért nagyrészt elődjét, Miklós Tibort terheli a felelősség. Szarka István tájékoztatott továbbá annak a szerződésnek a részleteiről, amely a Technika és a kuvaiti állam között jött létre az Öböl-háborút követően az Irak által hátrahagyott lőszerek értékesítése kapcsán. A volt cégvezető megdöbbentőnek tartja, hogy Eörsi Mátyás ügyvédi irodája a kuvaiti állam érdekeit képviselte a magyar vállalattal szemben a párizsi választott bíróságon. ■ Villányi Károly - Mikor lett a Technika vezérigazgatója ? - 1993 novemberében, Miklós Tibor felmentésével egy időben neveztek ki az állami vállalat élére. - A vezetőváltást akkor sokan politikai okokkal magyarázták, mivel önt az MDF bizalmi emberének tartották. Mi a véleménye erről? - A kérdést nyilván így is meg lehet közelíteni. Az MDF vezette kormánynak természetesen megvoltak a konkrét elgondolásai a hadiiparról. Jómagam is azt a nézetet képviseltem - és képviselem ma is -, hogy a hadiipari termeléssel foglalkozó cégeknek akkor állami kézben kellett volna maradniuk, hiszen stratégiailag megkülönböztetett figyelmet érdemeltek. 1993 májusában megszüntették a Hadiipari Hivatalt, amelynek elnökhelyettese voltam. A szervezetet ezt követően az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba integrálták vezetésemmel, és csak később kaptam felkérést az ÁPV Rt.-től a Technika Külkereskedelmi Vállalat vezetésére. - Miért volt szükség egyáltalán vezetőváltásra? - A privatizációs szervezet vezetői tőlem azt várták: tegyem alkalmassá a céget arra, hogy 1994. június 1-jéig állami többséggel részvénytársasággá alakulhasson. - De miért kellett távoznia Miklós Tibornak? - A Technikát - kihasználva a spontán privatizáció kiskapuit - valósággal szétlopták. Kifinomult módszerekkel, szó szerint kifosztották az egykori óriásvállalatot, és ezt Miklós Tibor és közvetlen munkatársa, Debreczeni Lorándné vezényelte. - Fogalmazna egy kicsit konkrétabban? - A céget rövid idő alatt huszonhárom kft.-re osztották. A Technika számos dolgozója több milió forintos kölcsönt kapott gazdasági társaságok létrehozásához. A kft.-k egy része semmilyen tevékenységet nem végzett. Az egész folyamat csupán az állami vagyon kimentését szolgálta. - Ezeket az állításokat mivel tudja alátámasztani? - Amikor a Technika vezetését átvettem, megbíztam egy független auditálócéget a vállalat gazdálkodásának átvizsgálásával. Ennek kapcsán született egy jelentés, amelyben a szakértők megállapították, hogy a cégnél olyan törvénytelen tevékenységek folytak, amelyek büntetőeljárás megindítását tennék szükségessé. A dokumentumot eljuttattam az ÁPV Rt.-hez, ám tudomásom szerint nem történt semmi. - Ki ellen indulhatott volna büntetőeljárás? - Elsősorban Miklós Tibor ellen. - Ön szerint miért nem jelentették fel a volt vezérigazgatót? - Az ügyet folyamatosan halogatták. Eközben - még 1993 kora őszén is - a Technika pincéjében gőzerővel folyt az iratok megsemmisítése, elégetése. - Térjünk át egy kicsit az ön tevékenységére. Említette a június 1-jei határidőt. Sikerült elérnie a kitűzött célt? - A Technika átalakításához szükséges dokumentumokat még májusban benyújtottuk a cégbírósághoz. Szerettem volna, ha két részvénytársaság alakul. Az egyik csupán fegyverkereskedelemmel, a másik egyéb más áruk adásvételével és szolgáltatásokkal foglalkozott volna. Ezzel szemben - távozásom után - a cég felszámolása mellett döntöttek. A felszámolás ténye a cég milliárdos tartozásai miatt érthető, de a magyar védelmi stratégia érdekében ezt a világszerte ismert, a fegyverpiacon bejáratott céget mindenáron meg kellett volna menteni. Vezérigazgatói működésem alatt a megfelelő kezdő lépéseket e célból megtettem. A Hornkormány idején távolítottak el posztomról, helyemre pedig a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának korábbi főparancsnokát, Balogh Györgyöt nevezték ki. - Említette, hogy többmilliárdos adóssága volt a Technikának. Ez miből tevődött össze? - Csak egy példát szeretnék említeni. Még a nyolcvanas években volt a cégnek egy milliárdos nagyságrendű líbiai üzlete, amely a Technikán kívüli okok miatt nem realizálódott. A líbiaiak elektronikus felderítőeszközöket rendeltek, amelyek jelentős részét a magyar fél le is szállította. A beruházás a Líbia ellen meghozott embargó miatt megszakadt, így az afrikai ország nem fizetett. Ezért a Technika, mivel az ügyletet a Magyar Nemzeti Bank hitelezte, a pénzintézetnél eladósodott. - Mi a véleménye azon híresztelésekről, amelyek szerint a vezetése alatt a valóságos döntéseket Garabuczi Sándor vezérigazgató-helyettes hozta meg? - Ezek valótlan állítások. Garabuczi Sándor csak arról dönthetett, amire én korábban engedélyt adtam. Azt persze nem tudom, hogy távozásom után milyen szerepet játszott a Technika vezetésében. - Információink szerint ön írta alá azt a szerződést, amely Kuvait és a Technika között jött létre. - Valóban így történt. Kuvaitban hosszú, nehéz tárgyalások után 1994 kora tavaszán írtam alá a megállapodást a kuvaiti honvédelmi minisztérium államtitkárával. - Mit tartalmazott a szerződés? - A Technika arra szerződött, hogy az Öböl-háborút követően az iraki hadsereg máltai Kuvaitban felhalmozott, később hátrahagyott lőszereket megtisztítja, hitelesíti, majd értékesíti. A megállapodás részleteibe nem mennék bele. Fontos momentum azonban, hogy az ügyben született egy szerződés a Technika és a Mechanikai Művek között is. Erre azért volt szükség, mert a Technika kereskedelmi cég volt, de a lőszerek nem voltak forgalomképesek. A Mechanikai Művek vállalta, hogy megtervezi, legyártja és a helyszínen üzembe helyezi azokat a gépsorokat, amelyekkel a lőszereket úgymond átszerelhette volna. Tudomásom szerint a tervek el is készültek. - Meg tudja erősíteni a Magyar Nemzet azon értesülését, amely szerint a szerződés kétszázmillió kuvaiti dinárról szólt? - Ez az összeg nagyjából megfelel a valóságnak. - Gondolom, sokakban felvetődik a kérdés: egy magyar cég miképpen juthat el odáig, hogy az Öböl-háború után Kuvaitban hagyott lőszerekre rátegye a kezét? Hogyan zajlik egy ilyen üzlet megkötése? - A Technika - mint minden hasonló profilú cég - ügynökökkel dolgozott. Jelen esetben a vállalat kuvaiti ügynökének volt a feladata, hogy megteremtse a szerződéskötés feltételeit. Ennek az elvárásnak eleget is tett. A kuvaiti lapok tudósításai szerint kisebb belpolitikai botrányt okozott, hogy nem az amerikai ECC- vel, hanem a magyar Technikával kötöttek szerződést. A helyi nemzetgyűlés által létrehozott vizsgálóbizottság rendkívül előnytelennek minősítette a megállapodást. Mi a véleménye erről? - A szerződéskötés előtt tárgyaltam az ECC illetékes szakemberével, aki azt szerette volna, hogy a Technika az amerikai cég alvállalkozója legyen. Ehhez azonban nem járultam hozzá. A megállapodás aláírására vonatkozóan csak azt tudom mondani, hogy a kuvaiti honvédelmi minisztérium velünk kötött szerződést, és ennek nyilván megvoltak az okai. - Akkor milyen körülmények okozhatták, hogy Kuvait egyoldalúan felmondta a szerződést? - Erről semmilyen információm nincs. A szerződés még élt, amikor távoztam a Technikától. - Akkor a perről sem tudott? - A párizsi eljárásról csak a lapjukból értesültem. - Mi a véleménye arról, hogy a hatszázmillió dolláros - százötvenmilliárd forintos - kártérítési összegből csupán négy és fél milliót ítélt meg a párizsi választott bíróság? - Ezt az összeget nem is kívánom minősíteni. Azt viszont megdöbbentőnek tartom, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő ügyvédi irodája a kuvaiti fél érdekeit képviselte Párizsban az egykori állami céggel szemben. A dolog azért is furcsa, mert Eörsi Mátyás akkor a parlament külügyi bizottságának az elnöke, mand a Külügyminisztérium politikai államtitkára volt. - Eörsi Mátyás azonban azt állítja, hogy nem tudott az eljárásról. - Egy képviselőnek még a látszatát is el kell kerülnie, hogy személyes kapcsolatait mozgósította az ügyben. Balogh György, aki önt követte a Technika vezérigazgatói posztján, lapunknak elismerte, hogy a cég felszámolásának megkezdése előtt aláírt egy olyan tartalmú szerződést, amely szerint a párizsi bíróság által jogerősen megítélt kártérítési összeg kilencven százaléka a vállalat kuvaiti ügynökét is a céget teti meg. Hogyan vélekedik erről a megállapodásról? - Ez egészen hihetetlen. Úgy gondolom, hogy egy ilyen aránytalan szerződést nem lett volna szabad megkötni, sőt az a véleményem, hogy jogi úton meg lehetne semmisíteni. Ez majdnem olyan, mintha valaki egy gyufásdobozért több millió forintot fizetne. Balogh arra hivatkozott, hogy a per megkezdéséhez a választott bíróságnál egy nagyobb összeget kellett letétbe helyezni, amelyet a Technika 1995-ben szűkös anyagi helyzete miatt képtelen volt kifizetni. Állítása szerint a pénzt a cég kuvaiti ügynöke biztosította, és ezért volt szükség az általa aláírt szerződésre. - Ez nevetséges magyarázat. Szerintem ez a szerződés egyedül a megítélt kártérítési öszszeg kimentését szolgálta Számomra ugyanakkor nem világos, hogy az ÁPV Rt. miért járult hozzá a felszámolás megkezdése előtt egy ilyen előnytelen ügynöki megállapodás létrehozásához. Az egész ügyet körüllengő titokzatosság miatt úgy vélem, az Országgyűlésnek az egyik párt kezdeményezéésre ősszel tisztázni kellene az ügyet. Szarka István A Tiszta Kezek az Alkotmánybírósághoz fordul Diszkiminatívnak tartják az életjáradék-rendszert A Tiszta Kezek Alapítvány szerint diszkriminatív a zsidó vallásuk vagy származásuk miatt üldözésnek kitett emberek életjáradék-rendszere. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány által megalkotott szabályozás több szempontból sem felel meg az alkotmány, illetve a polgári törvénykönyv rendelkezéseinek - állítja Pécsi Kálmán, az újonnan bejegyzett szervezet képviselője. Az ügyészség nem lát okot intézkedésre és vizsgálatra, ezért az alapítvány az Alkotmánybírósághoz fordul. ■ PÁL A törvény értelmében életjáradékra csak az jogosult, aki 1997. január 1. napjával, illetve az ezt követő években a 60. életévét betöltötte. A jogszabály azt is megállapítja, hogy a járadék összege férfiak és nők esetében különbözik: 60-tól 91 éves korig az előbbieket, míg ezt követően 101 éves korig az utóbbiakat illeti meg magasabb összeg. Pécsi Kálmán lapunknak elmondta: a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány különbséget tesz férfi és nő között, másfelől az életjáradékban részesíthető személyi kört 60. életévtől kezdődően határozza meg. Úgy véli, nem lehet kizárni az életjáradékból azokat sem, akik kiskorú gyermekként élték át a holokauszt borzalmait. Kifejtette: a magyar alkotmány biztosítja a férfiak és nők közti egyenjogúságot a gazdasági jogokat illetően is. Emellett a polgári törvénykönyv is megtiltja a nemek közti bármilyen hátrányos megkülönböztetést. Pécsi Kálmán közölte: észrevételeiket megküldték Izrael magyarországi nagykövetének, Várnai Shorer Juditnak is, aki válaszlevelében jelezte, figyelemmel kíséri az ügy alakulását. A Legfőbb Ügyészségre megküldött beadványt a nyomozati szerv nem tudta érdemben vizsgálni. Indoklásuk szerint az alapítványok működése felett törvényességi felügyeleti jogkörben ügyészi intézkedésre nincs ok, mivel a rendelkezések is törvényen alapszanak. Pécsi Kálmán bejelentette, az alapítvány a diszkrimináció megszüntetése érdekében a taláros testülethez fordul. Ugyanakkor az sem elképzelhetetlen - tette hozzá -, hogy nemzetközi fórumokon mutatják be a hazai életjáradék-rendszer hiányosságait. Megpróbáltuk utolérni a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány illetékeseit, ám a tudakozó szerint a szervezet telefonszáma titkos. 20011. augusztus 1., kedd A Magyar Nemzet nemrégiben elsőként tudósított arról, hogy a közelmúltban zárult le az a hatszázmillió dolláros kártérítési per Párizsban, amelyet 1995-ben a Technika Külkereskedelmi Vállalat indított a kuvaiti állam ellen. A bírósági eljárás előzménye, hogy az Öböl-háborút követően a magyar Technika Külkereskedelmi Vállalat 1994-ben kétszázmillió kuvaiti dináros - mai árfolyamon számítva mintegy 178 milliárd forintos - szerződést kötött a kuvaiti kormánnyal, az iraki hadsereg által felhalmozott, majd hátrahagyott lőszerek és robbanóanyagok megtisztítására és értékesítésére. A megállapodást Kuvaitban belpolitikai botrány kísérte, ami a szerződés egyoldalú felmondásához vezetett A Technika válaszlépésül a párizsi választott bírósághoz fordult. A több évig tartó eljárást követően a bíróság egyes tájékoztatások szerint 4,5 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezte a kuvaiti államot 1995-ben megkezdődött a Technika felszámolása Még azt megelőzően Balogh György, a cég akkori vezérigazgatója aláírt egy olyan tartalmú szerződést, amely szerint a párizsi választott bíróság által jogerősen megítélt kártérítési összeg kilencven százaléka a vállalat kuvaiti ügynökét illeti meg. A Technika volt vezető beosztású munkatársai lapunknak elmondták: a magyar fél számára előnytelen szerződés tükrében kérdésesnek tartják, hogy a 4,5 millió dollár a megítélt kártérítési összegnek a tíz vagy a száz százaléka A Párizsban folyó pert az is érdekessé tette, hogy a kuvaiti fél az Eörsi és Társa ügyvédi iroda munkatársát, Bauer Miklóst alkalmazta szakértőként a Technikával szemben. A parlament külügyi bizottsága ősszel mindenképpen tisztázni szeretné Eörsi Mátyás SZDSZ-es honatya esetleges szerepét az ügyben. Ismeretes, hogy Eörsi az eljárás idején a külügyi bizottság elnöke, majd a Külügyminisztérium politikai államtitkára volt. Az ügyben - cikkünk nyomán - az ÁPV Rt. is tájékoztatást kért a Technika felszámolójától, a Budapest Investmentől, de a privatizációs szerv még nem alakította ki az álláspontját, így kérdéseinkre sem tudott felelni. Kevés állami gondozott nyaral a Balatonnál A középosztálybeli családokra is rendkívül nagy anyagi terhet ró manapság egy balatoni nyaralás, ám a 21 ezer állami gondozott fiatalkorú nyaralási lehetőségei még inkább korlátozottak. Közülük ugyanis néhány száznál többen nemigen élvezhetik a vakáció balatoni örömeit. ■ Gulyás - Nem a legkisebbek, a 10-12 évesek szökdösnek el a nevelőszülőktől vagy a lakásotthonnak nevezett gondozóhelytől, hanem azok a 16-17 éves serdülők, akik abbahagyták a tanulást, illetve éppen gyámhatósági eljárás alatt várják sorsuk rendeződését - állítja Orbán István, a Somogy Megyei Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatója, a Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szövetség elnöke. Emlékeztet: - Már kora nyáron is feltűntek a kiskorú csavargók a Balatonnál, ám akikkel gyakran találkozhatunk a tóparton, azok túlnyomó része nem „intézetis” vagy lakásotthonos állami gondozott. Rájuk a nevelőik, felügyelőik gondosan vigyáznak, s ha el is szökik egy-egy fiatal, néhány napon belül „visszatessékelik” az otthonába Somogyból ez idő szerint tíz fiatal van „szökésben”, közülük négynek rendezetlen a jogi sorsa - Ez a szám az 1300 somogyi állami gondozotthoz viszonyítva nem riasztó - mondja a gyermekvédelmi szakember. A Balaton déli partján csellengő „intézetis gyerekeket” a rendőrök Kaposvárra küldik, a veszprémi oldalon megtaláltak Badacsonytomajba, Gyulafirátótra, Szentkirályszabadjára vagy Vörösberénybe kerülnek. Jungbert Valéria, a Veszprém Megyei Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese lapunknak elmondta: náluk is előfordul, hogy a 17-18 éves fiúk „meglépnek” a barátságos lakásotthonból, és a nevelőszülőket is elhagyják időnként. A gyermekvédelmi vezetők szerint a nyári üdülés, táborozás örömeit igen kevés állami gondozott élvezheti. A Bakonyi Gyermekvédelmi Igazgatóság egy Duna melletti táborba vitt néhány tucatnyi gyereket, a veszprémiek alapítványi pénzből Csopakon táboroztatnak, a somogyiak közül húszan Görögországba is eljutnak, nyolcvanan Szegedre mehetnek. Mindez azonban elenyésző ahhoz képest, hogy korábban például a fonyódligeti gyermeküdülőben évenként öt-hatszáz somogyi állami gondozottnak jutott hely. Akkor tíz nap táborozás 1600 forintba került, ma csaknem ennyit kell fizetni egy napra. Orbán István szerint a gyermekvédelmi törvény ez év őszén esedékes módosításakor az állami gondozottak nyaralásának lehetőségeivel is foglalkozni kell, mert a jelenlegi helyzet felettébb nyugtalanító.