Magyar Nemzet, 2002. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-18 / 115. szám

Magyar Nemzet • Magazin 2002. május 18., szombat A családi gazdálkodók körében még több földre van igény Kulákból kliens? Éhes spekuláns külföldi befektetőkkel álmodik. A médiazsivajban nem igazán hallatszik a gazdák hangja, pedig nekik szól az államitermőföld-akció. A meghirdetést a Fejér megyei, 982 lakosú Tabajdon nagyon is várják. Ba­roó István tabajdiak közül az év első hónapjaiban körülbelül tízen kérték, és hat hét alatt meg is kapták családi vállalkozóként való bejegyzésüket. A faluban nin­csen hivatalos gazdakör, se terme- ■■ lói értékesítő szervezet. Vélemé-­ nyüket, terveiket a magángaz­dák főként saját tapasztalataik­­ból alakították ki. Egy háború előtti, pártatlanságáról híres fehérvári bíróról följegyezték, hogy valami kevésben azért ő is részrehajlónak mutatkozott. Azoknak a tanúknak, akik „két sor gulügombos” mellényt hordtak, minden sza­vukat készpénznek vette. Ilyen viseletük a tabajdiaknak volt, és a néhai törvényszéki bíró azt tartotta: a tabajdi ember nem hamis ember... A Váli-völgyben húzódó szalagfaluban lajbit, ránc­ba szedett bő gatyát már nem látni, de kétségtelenül ré­gi tabajdiak leszármazottaival találkozom Somogyi De­zső családi gazdálkodó házában. Rajta kívül még két „kulákivadék” magángazda ül körülöttem. Ők lenné­nek, akiket a pesti sajtó bizonyos része életképtelen ré­tegként ír le? Pirospozsgásak - pedig csak tonik van a poharakban -, izmosak, és tudom, nem egy-két hek­tárral vesződnek. - Mikorra itt a gazdák kezdtek, a téeszek már tönk­­remenőben voltak - emlékezik az ötvennégy éves, négy gyermekes házigazda. - A nulláról indultunk, és kizárólag abból, amit a föld hozott, már az első években „fölgépe­sítettük” magunkat. Kiderül, helyi viszonylatban is a féltékenység az, ami a kísértetek világába száműzné őket. A suttogó propaganda szerinti „új kulákság” tagjai nehezebben jutnak földbérlethez, mint a nagyüzemek. Megesik, hogy az egyéni bérbeadó akkor is a nagyüzemet vá­lasztja, ha közeli rokona a magántermelő. Ahogyan be­szélgetőtársaim becsülik, a több mint kétezer hektáros tabajdi szántóhatár háromnegyedét egyetlen gazdasági társaság bérli. A gazdasági társaságok e vidéken is ész­nél voltak, amikor a kormány a földtörvény módosítá­sával megalkotta a helyben lakók számára az elő-ha­szonbérleti jogot. Még a törvény február végi életbelép­tetése előtt új bérleti szerződést kötöttek a nem gazdál­kodó tulajdonosokkal. A tabajdi „farmerek” példáján értem meg, mennyire a versenyről szól a termőföldkérdés minden ága-boga. Mi más oka lenne már csak annak is, hogy némely kö­zeli nagyüzem olyan mostohán szolgáltat a „kicsiknek”? Nyilván vannak, akik úgy gondolkodnak: nem árt ala­csony szinten tartani a konkurenciát, s ha lehet, keres­sünk is rajtuk (a kárukra)... Az őstermelők, vállalko­zók, családi gazdálkodók úgy érzik, áron felül kell fizet­niük terményük szárításáért. Nem lehet fellebbezni, ha a fogadóállomás a valósnál magasabban állapítja meg a búza és a kukorica nedvesség- és szeméttartalmát. A magántermelőknek a környéken nincs szárítójuk. A tá­rolás jókora pénz a viszonylag távoli bérraktárakban. A helyi gazdák a jobb érvényesülésért együtt vásárol­nak vetőmagot, vegyszert, műtrágyát, és a terményel­adásban is közösen lépnek föl.­­ Mindenki arra számított, hogy majd egymás tor­kának ugrunk - ezt Farkas Lajos mondja, hármuk közül a legmódosabb -, de mi inkább összefogunk. Jó tudni, hogy ha lábamat törném, a többiek átvállalnák a ha­laszthatatlan teendőket. Farkas Lajos törökös arcára tekintve könnyen hiszek a Földrajzi nevek etimológiai szótárának: a Tabajd szó kun személynévből származik. Az 1953-as születésű fér­fi - eredetileg gépészmérnök - a bérelt földeket is szá­mítva ma már csaknem kétszáz hektáron gazdálkodik testvérével. Okkal fájlalja, hogy a családi gazdálkodók­nak járó kedvezményekkel ilyen eredmények ellenére sem élhet. Ő legényember, a családi gazdaságok létreho­zásáról szóló jelenlegi kormányrendelet pedig nem szól „testvér-testvér” típusú családi birtokról. Holott egy fiú­testvér sokszor inkább tud munkatárs lenni, mint a fe­leség vagy a kiskorú gyermek. Az „első fecskék” közül való: a téeszből már 1990 ta­vaszán kivett huszonnyolc hektárt, felmenői földjeinek egy részét. Tehette, mert erre már a Németh-kormány is lehetőséget adott 1989-ben. Bár többen „lemosolyog­ták” döntését. Ezt a jelenséget a legtöbb gazda ismeri. Voltak, akiket úgy ijesztgettek a műhelyajtóban szotyo­lázók: „Majd egy év múlva könyörögve kéred a visszavé­telt, de azért sem fogjuk visszavenni!” Az Aranykalász Mgtsz-t már rég felszámolták. Egy minszki gyártmányú MTZ-50-es traktorral in­dított, nemsokára nagyobb teljesítményű, korszerűbb erőgéppel és munkagépekkel dolgozott már, köztük egy kombájnnal. Hogy miből? Az első években gazdasága teljes jövedelmét visszaforgatta. 1992-ig még régi mun­kahelyén, a lovasberényi téeszben is jelen volt. A „kétél­­tűségre” már nincs szükség: az utóbbi időkben évi há­rom-négyszáz tonna étkezési minőségű búzát szállít egy gabonaipari rt.-nek. Saját tároló, szárító, további gépek - lesz mit kez­deni a hosszú lejáratú, alacsony kamatozású fejleszté­si hitellel, amit a kormány tavaly év végi rendeletével kínál a családi gazdaságok, kis- és középvállalkozások részére. Amennyit fejlesztésre, annyit - vagyis húsz-harminc milliót - földvásárlásra is fölvenne! Számon tartja: a rendelet értelmében száz hektár termőföld áráig száz­­százalékos a kamattámogatás. - Az akciós állami földeket én mindenképp megpró­bálnám - mondja végül Farkas Lajos -, hiszen más el­adó föld nincs a piacon. - Akiben ugyanis igazi paraszti vér van - árnyalja a magyarázatot Somogyi Dezső -, az nem adja el a saját­ját, főleg áron alul nem. Tudja, hogy van értéke, és in­kább bérbe adja... Számítgatják, hogy körös-körül mennyi állami föld lehet. Nyolcvan hektár csak Vál felől mindenképpen... Sok helyütt, talán még Vértesacsa közelében is van... Összesen akár ezer hektár meghirdetése is elképzelhető. - Mit szólnak az olyan „új szellőkhöz” - vetem föl -, hogy egy másik kormány netán az uniós csatlakozástól számított hét évről háromra szállítja le a külföldiek föld­­vásárlási tilalmát? - Minket, magyar gazdákat ne ke­csegtessenek a nagyobb európai uniós támogatással a leszállításért cserébe - legyint házigazdám. - Nem mi kapnánk azokat a pénzeket, mert nekünk három év múlva sem lenne annyi, hogy külföldiek elől vehessünk meg földeket... Ám hitelre, legalábbis a Nemzeti Földalaptól, Zsár Ernő­ családi gazdálkodó is vásárolna. A negyvenes évei elején járó, kétgyermekes gazda ugyanabból törleszte­ne, amiből idősebb társai: a most lezárult kormánycik­lus éveiben létesített földalapú növénytermelési támo­gatásból, a gazdálkodás hasznából. De fontos az is, hogy - új földek birtokában - bérelt területektől válhatna meg, mentesülve a sok bérletidíj-fizetéstől. 1992-ben Zsár Ernő még autószerelőként dolgozott. A következő évben befejezte a Pestre ingázást: kivett öt hektárt a téesztől. Lassanként mind a harmincat kikér­te. Egy ideig segített az édesapja, saját erejéből pedig háztáji bérmunkákra is futotta, így lehetett kifizetni az első gépre kölcsönkért pénzt, és így sikerült mind több gépet s öt további hektárt vásárolnia. E családi harminc­öt hektáron túl most további harmincat bérel. Ő is az államiföld-privatizáció híve, nem a „strucc­politikáé”. Küszöbön az unió, gyökeresen változnak a növényvédelmi követelmények, a vegyszerezett földet rekultiválni kell. Tehát a biotermesztésre való átállás miatt sem elég a mai gazdálkodási terület. - Az volna az utolsó lehetőség, hogy megvessük a lábunkat, ha elfogadható áron földhöz juthatnánk - vallja a fiatal családi gazdálkodó. Hangja mind szemé­lyesebb lesz. - Értelme annak van, ha a magaméban dolgozok, mert ki lopná saját magától a gázolajat vagy az időt? A fiam tízéves, érdekli ez a munka, már most traktorozik, veti a búzát­­ magának. Tíz-tizenöt éve ki­tanul, s én ezzel a gazdasággal valami alapot tudok ad­ni az elindításához. Házigazdám azt javasolja, ugorjunk át egy másik fia­tal családi gazdálkodóhoz, aki a legkomolyabb géppar­kot mondhatja magáénak. Ebből látom, Somogyi Dezső nem akar „előhozakodni” a többiekéhez hasonló törté­netével. .. Annyit azért sikerül rögzítenem, hogy ő csak 1998-ban szentelhette minden erejét a gazdálkodásnak, mert addig, két cikluson át, a falu polgármestere is volt. De azért egy évtized alatt a szüleitől kapott tizennégy hektár földhöz csaknem négy hektárt ragasztott, és bé­reléssel együtt harminc hektárral bővítette a területet. - Fölfele állnak, hogy ne folyjon ki belőlük a szeren­cse! - nevet a „gépparkos” Fridman János, mikor rákér­dezek a szín falán hosszan sorakozó patkóira. Nem so­kat tűnődöm a földből kiszántott lópatkók letűnt korán: vonzzák szemem a mezőgazdasági gépek. Soknak s­em jut hely, csak a hátsó telken, melybe a Váli-vízen túli, vértesaljai dombok tekingetnek. Gabona- meg kukori­cavető gép, traktor, kombájn, 1500 literes permetező, műtrágyaszóró, szárzúzó, bálázó, aztán még váltó-for­gató eke - hatalmas kormánylemezei málnapiros gép­zsírral megkenve -, tárcsázó, kombinátor és kultivá­­tor... Már-már olyan ez a zsúfolat, mint egy blokád. Tulajdonosuk eredetileg autóvillamossági szerelő, tíz évet dolgozott a helyi téeszben. Immár igazi, alkalmas gépszínt akar a kertjébe építeni acéllemezekből. 1993 óta megismert egypár kormányt. - Remélem, a most következők a földalapú támoga­táshoz nem mernek hozzányúlni... Ebben maradunk. Aztán kísérőmmel is kezet fogok. Az autószélvédő előtt évszázados juharfák osztódnak két sorba, miközben fölidézem Somogyi Dezső gazda „útra való” szavait: - Aki itt elkezdett gazdálkodni, ha gyengébb képes­ségű is, vitte valamire. Akár száz további családot is el­tarthatna a tabajdi határ. Tudom, mert több évig ma­gam is csak húsz hektáron gazdálkodtam, és megéltem. Amíg ezt sokkal többen föl nem ismerik, minden esz­közzel meg kell védeni a magyar földet... Lehet-e hírértéke annak, hogy bár valaki családi gaz­dálkodó akar lenni, még sincs ideje kitölteni a megyei földművelésügyi hivatal számára a regisztrációhoz szükséges papírokat? Csak akkor, ha ez egy Magosz­­vezetővel történik... Obreczán Ferenc, a Magyar Gaz­dakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsé­gének Pest megyei elnöke még mindig naponta nyolc-tíz kötelező gazdaköri ajánlást készít el számí­tógépén családigazdálkodó-jelöltek számára. Tehát a gazdaréteg érzékeli a távlatot a családi összefogásban és az ilyen gazdasági egységnek járó többlettámoga­tásokban. Csak Pest megyében 1250 körüli a számuk. A családi gazdaság jogi felépítményét elsőként a Ja­kab István vezette Magosz indítványozta az Orbán­­kormánynál. *" Nem íróasztalnál találta ezt ki az érdek­képviselet: az Európai Unió tagországaiban majdnem mindenütt a családi gazdálkodók képezik a mezőgaz­daság gerincét. A Magoszt a gazdaköröknek megfelelő ír és finn érdekképviseletek arról tájékoztatták, hogy náluk több évtizede virágoznak a 80-100 hektáros kis családi birtokok, jó megélhetést biztosítva minden csa­ládtagnak. - Ha nálunk is elegendő földet szerezhetnek a csalá­di gazdálkodók - folytatja Obreczán Ferenc a Nemzeti Földalap történelmi léptékű akciójára célozva -, az a vi­dék polgárosodását idézi elő... Itt nincs szó klientúrá­ról: az államiföld-eladások versenytárgyalásain a hely­ben lakók kapnák a főszerepet. Klientúrának én azt az érdekcsoportot nevezném, amely főleg 1994-1998 kö­zött alakult ki, mikor az akkori kormány nem tizenkét, hanem nagyságrendekkel több állami gazdaságot enge­dett magánosítani! Tulajdonosaiknak az az érdekük, hogy az állami földeket továbbra is bérelhessék, s hogy a régi-új kormány majd jogi személyeknek is engedélyez­ze a vásárlást. Ezt azzal egészíti ki, hogy hála istennek számos csa­ládi vállalkozónak is van állami föld haszonbérletére szóló szerződése. Ők éppen azokat a területeket szeret­nék most megvásárolni. A Magosz országos és megyei irodáin rengetegen érdeklődnek a Fidesz-kormánycik­­lus végén felkínált állami földek után. - Csakhogy nincs-e a jövő útja elrekesztve? - Meggyőződésem, hogy a földeladási folyamat, ami elindult, törvényes - feleli Obreczán Ferenc. - S ha tény­leg nem ütközik az alkotmányba, a gazdák remélhetően tudnának vásárolni a felkínált állami földekből, annak ellenére, hogy az új kormány hivatalba lépéséig csak az eladandó földterületek kifüggesztése valósul meg. Egy győri távkapcsolás - és ugyanezt a gondolatot fűzi tovább Medgyasszay László egyéni országgyűlési képviselő. Előrebocsátja: Győr-Moson-Sopron megyé­ben is nő a gazdaréteg vásárlási kedve. - Ha a gazdák most nem ijednek meg, és bejelent­keznek a földvásárlásra, az egész ország megláthatja, hogy nem spekulánsokról van szó - feltételezi az agrár­­szakértő honatya.­­ Akkor társadalmi nyomás kénysze­rítené az új kormányt, hogy mégiscsak vigye véghez a már megkezdett államiföld-akciót. A tabajdi farmereket már lehetetlen eltaposni

Next