Magyar Nemzet, 2002. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-18 / 115. szám
Magyar Nemzet • Magazin 2002. május 18., szombat A családi gazdálkodók körében még több földre van igény Kulákból kliens? Éhes spekuláns külföldi befektetőkkel álmodik. A médiazsivajban nem igazán hallatszik a gazdák hangja, pedig nekik szól az államitermőföld-akció. A meghirdetést a Fejér megyei, 982 lakosú Tabajdon nagyon is várják. Baroó István tabajdiak közül az év első hónapjaiban körülbelül tízen kérték, és hat hét alatt meg is kapták családi vállalkozóként való bejegyzésüket. A faluban nincsen hivatalos gazdakör, se terme- ■■ lói értékesítő szervezet. Vélemé- nyüket, terveiket a magángazdák főként saját tapasztalataikból alakították ki. Egy háború előtti, pártatlanságáról híres fehérvári bíróról följegyezték, hogy valami kevésben azért ő is részrehajlónak mutatkozott. Azoknak a tanúknak, akik „két sor gulügombos” mellényt hordtak, minden szavukat készpénznek vette. Ilyen viseletük a tabajdiaknak volt, és a néhai törvényszéki bíró azt tartotta: a tabajdi ember nem hamis ember... A Váli-völgyben húzódó szalagfaluban lajbit, ráncba szedett bő gatyát már nem látni, de kétségtelenül régi tabajdiak leszármazottaival találkozom Somogyi Dezső családi gazdálkodó házában. Rajta kívül még két „kulákivadék” magángazda ül körülöttem. Ők lennének, akiket a pesti sajtó bizonyos része életképtelen rétegként ír le? Pirospozsgásak - pedig csak tonik van a poharakban -, izmosak, és tudom, nem egy-két hektárral vesződnek. - Mikorra itt a gazdák kezdtek, a téeszek már tönkremenőben voltak - emlékezik az ötvennégy éves, négy gyermekes házigazda. - A nulláról indultunk, és kizárólag abból, amit a föld hozott, már az első években „fölgépesítettük” magunkat. Kiderül, helyi viszonylatban is a féltékenység az, ami a kísértetek világába száműzné őket. A suttogó propaganda szerinti „új kulákság” tagjai nehezebben jutnak földbérlethez, mint a nagyüzemek. Megesik, hogy az egyéni bérbeadó akkor is a nagyüzemet választja, ha közeli rokona a magántermelő. Ahogyan beszélgetőtársaim becsülik, a több mint kétezer hektáros tabajdi szántóhatár háromnegyedét egyetlen gazdasági társaság bérli. A gazdasági társaságok e vidéken is észnél voltak, amikor a kormány a földtörvény módosításával megalkotta a helyben lakók számára az elő-haszonbérleti jogot. Még a törvény február végi életbeléptetése előtt új bérleti szerződést kötöttek a nem gazdálkodó tulajdonosokkal. A tabajdi „farmerek” példáján értem meg, mennyire a versenyről szól a termőföldkérdés minden ága-boga. Mi más oka lenne már csak annak is, hogy némely közeli nagyüzem olyan mostohán szolgáltat a „kicsiknek”? Nyilván vannak, akik úgy gondolkodnak: nem árt alacsony szinten tartani a konkurenciát, s ha lehet, keressünk is rajtuk (a kárukra)... Az őstermelők, vállalkozók, családi gazdálkodók úgy érzik, áron felül kell fizetniük terményük szárításáért. Nem lehet fellebbezni, ha a fogadóállomás a valósnál magasabban állapítja meg a búza és a kukorica nedvesség- és szeméttartalmát. A magántermelőknek a környéken nincs szárítójuk. A tárolás jókora pénz a viszonylag távoli bérraktárakban. A helyi gazdák a jobb érvényesülésért együtt vásárolnak vetőmagot, vegyszert, műtrágyát, és a terményeladásban is közösen lépnek föl. Mindenki arra számított, hogy majd egymás torkának ugrunk - ezt Farkas Lajos mondja, hármuk közül a legmódosabb -, de mi inkább összefogunk. Jó tudni, hogy ha lábamat törném, a többiek átvállalnák a halaszthatatlan teendőket. Farkas Lajos törökös arcára tekintve könnyen hiszek a Földrajzi nevek etimológiai szótárának: a Tabajd szó kun személynévből származik. Az 1953-as születésű férfi - eredetileg gépészmérnök - a bérelt földeket is számítva ma már csaknem kétszáz hektáron gazdálkodik testvérével. Okkal fájlalja, hogy a családi gazdálkodóknak járó kedvezményekkel ilyen eredmények ellenére sem élhet. Ő legényember, a családi gazdaságok létrehozásáról szóló jelenlegi kormányrendelet pedig nem szól „testvér-testvér” típusú családi birtokról. Holott egy fiútestvér sokszor inkább tud munkatárs lenni, mint a feleség vagy a kiskorú gyermek. Az „első fecskék” közül való: a téeszből már 1990 tavaszán kivett huszonnyolc hektárt, felmenői földjeinek egy részét. Tehette, mert erre már a Németh-kormány is lehetőséget adott 1989-ben. Bár többen „lemosolyogták” döntését. Ezt a jelenséget a legtöbb gazda ismeri. Voltak, akiket úgy ijesztgettek a műhelyajtóban szotyolázók: „Majd egy év múlva könyörögve kéred a visszavételt, de azért sem fogjuk visszavenni!” Az Aranykalász Mgtsz-t már rég felszámolták. Egy minszki gyártmányú MTZ-50-es traktorral indított, nemsokára nagyobb teljesítményű, korszerűbb erőgéppel és munkagépekkel dolgozott már, köztük egy kombájnnal. Hogy miből? Az első években gazdasága teljes jövedelmét visszaforgatta. 1992-ig még régi munkahelyén, a lovasberényi téeszben is jelen volt. A „kétéltűségre” már nincs szükség: az utóbbi időkben évi három-négyszáz tonna étkezési minőségű búzát szállít egy gabonaipari rt.-nek. Saját tároló, szárító, további gépek - lesz mit kezdeni a hosszú lejáratú, alacsony kamatozású fejlesztési hitellel, amit a kormány tavaly év végi rendeletével kínál a családi gazdaságok, kis- és középvállalkozások részére. Amennyit fejlesztésre, annyit - vagyis húsz-harminc milliót - földvásárlásra is fölvenne! Számon tartja: a rendelet értelmében száz hektár termőföld áráig százszázalékos a kamattámogatás. - Az akciós állami földeket én mindenképp megpróbálnám - mondja végül Farkas Lajos -, hiszen más eladó föld nincs a piacon. - Akiben ugyanis igazi paraszti vér van - árnyalja a magyarázatot Somogyi Dezső -, az nem adja el a sajátját, főleg áron alul nem. Tudja, hogy van értéke, és inkább bérbe adja... Számítgatják, hogy körös-körül mennyi állami föld lehet. Nyolcvan hektár csak Vál felől mindenképpen... Sok helyütt, talán még Vértesacsa közelében is van... Összesen akár ezer hektár meghirdetése is elképzelhető. - Mit szólnak az olyan „új szellőkhöz” - vetem föl -, hogy egy másik kormány netán az uniós csatlakozástól számított hét évről háromra szállítja le a külföldiek földvásárlási tilalmát? - Minket, magyar gazdákat ne kecsegtessenek a nagyobb európai uniós támogatással a leszállításért cserébe - legyint házigazdám. - Nem mi kapnánk azokat a pénzeket, mert nekünk három év múlva sem lenne annyi, hogy külföldiek elől vehessünk meg földeket... Ám hitelre, legalábbis a Nemzeti Földalaptól, Zsár Ernő családi gazdálkodó is vásárolna. A negyvenes évei elején járó, kétgyermekes gazda ugyanabból törlesztene, amiből idősebb társai: a most lezárult kormányciklus éveiben létesített földalapú növénytermelési támogatásból, a gazdálkodás hasznából. De fontos az is, hogy - új földek birtokában - bérelt területektől válhatna meg, mentesülve a sok bérletidíj-fizetéstől. 1992-ben Zsár Ernő még autószerelőként dolgozott. A következő évben befejezte a Pestre ingázást: kivett öt hektárt a téesztől. Lassanként mind a harmincat kikérte. Egy ideig segített az édesapja, saját erejéből pedig háztáji bérmunkákra is futotta, így lehetett kifizetni az első gépre kölcsönkért pénzt, és így sikerült mind több gépet s öt további hektárt vásárolnia. E családi harmincöt hektáron túl most további harmincat bérel. Ő is az államiföld-privatizáció híve, nem a „struccpolitikáé”. Küszöbön az unió, gyökeresen változnak a növényvédelmi követelmények, a vegyszerezett földet rekultiválni kell. Tehát a biotermesztésre való átállás miatt sem elég a mai gazdálkodási terület. - Az volna az utolsó lehetőség, hogy megvessük a lábunkat, ha elfogadható áron földhöz juthatnánk - vallja a fiatal családi gazdálkodó. Hangja mind személyesebb lesz. - Értelme annak van, ha a magaméban dolgozok, mert ki lopná saját magától a gázolajat vagy az időt? A fiam tízéves, érdekli ez a munka, már most traktorozik, veti a búzát magának. Tíz-tizenöt éve kitanul, s én ezzel a gazdasággal valami alapot tudok adni az elindításához. Házigazdám azt javasolja, ugorjunk át egy másik fiatal családi gazdálkodóhoz, aki a legkomolyabb gépparkot mondhatja magáénak. Ebből látom, Somogyi Dezső nem akar „előhozakodni” a többiekéhez hasonló történetével. .. Annyit azért sikerül rögzítenem, hogy ő csak 1998-ban szentelhette minden erejét a gazdálkodásnak, mert addig, két cikluson át, a falu polgármestere is volt. De azért egy évtized alatt a szüleitől kapott tizennégy hektár földhöz csaknem négy hektárt ragasztott, és béreléssel együtt harminc hektárral bővítette a területet. - Fölfele állnak, hogy ne folyjon ki belőlük a szerencse! - nevet a „gépparkos” Fridman János, mikor rákérdezek a szín falán hosszan sorakozó patkóira. Nem sokat tűnődöm a földből kiszántott lópatkók letűnt korán: vonzzák szemem a mezőgazdasági gépek. Soknak sem jut hely, csak a hátsó telken, melybe a Váli-vízen túli, vértesaljai dombok tekingetnek. Gabona- meg kukoricavető gép, traktor, kombájn, 1500 literes permetező, műtrágyaszóró, szárzúzó, bálázó, aztán még váltó-forgató eke - hatalmas kormánylemezei málnapiros gépzsírral megkenve -, tárcsázó, kombinátor és kultivátor... Már-már olyan ez a zsúfolat, mint egy blokád. Tulajdonosuk eredetileg autóvillamossági szerelő, tíz évet dolgozott a helyi téeszben. Immár igazi, alkalmas gépszínt akar a kertjébe építeni acéllemezekből. 1993 óta megismert egypár kormányt. - Remélem, a most következők a földalapú támogatáshoz nem mernek hozzányúlni... Ebben maradunk. Aztán kísérőmmel is kezet fogok. Az autószélvédő előtt évszázados juharfák osztódnak két sorba, miközben fölidézem Somogyi Dezső gazda „útra való” szavait: - Aki itt elkezdett gazdálkodni, ha gyengébb képességű is, vitte valamire. Akár száz további családot is eltarthatna a tabajdi határ. Tudom, mert több évig magam is csak húsz hektáron gazdálkodtam, és megéltem. Amíg ezt sokkal többen föl nem ismerik, minden eszközzel meg kell védeni a magyar földet... Lehet-e hírértéke annak, hogy bár valaki családi gazdálkodó akar lenni, még sincs ideje kitölteni a megyei földművelésügyi hivatal számára a regisztrációhoz szükséges papírokat? Csak akkor, ha ez egy Magoszvezetővel történik... Obreczán Ferenc, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének Pest megyei elnöke még mindig naponta nyolc-tíz kötelező gazdaköri ajánlást készít el számítógépén családigazdálkodó-jelöltek számára. Tehát a gazdaréteg érzékeli a távlatot a családi összefogásban és az ilyen gazdasági egységnek járó többlettámogatásokban. Csak Pest megyében 1250 körüli a számuk. A családi gazdaság jogi felépítményét elsőként a Jakab István vezette Magosz indítványozta az Orbánkormánynál. *" Nem íróasztalnál találta ezt ki az érdekképviselet: az Európai Unió tagországaiban majdnem mindenütt a családi gazdálkodók képezik a mezőgazdaság gerincét. A Magoszt a gazdaköröknek megfelelő ír és finn érdekképviseletek arról tájékoztatták, hogy náluk több évtizede virágoznak a 80-100 hektáros kis családi birtokok, jó megélhetést biztosítva minden családtagnak. - Ha nálunk is elegendő földet szerezhetnek a családi gazdálkodók - folytatja Obreczán Ferenc a Nemzeti Földalap történelmi léptékű akciójára célozva -, az a vidék polgárosodását idézi elő... Itt nincs szó klientúráról: az államiföld-eladások versenytárgyalásain a helyben lakók kapnák a főszerepet. Klientúrának én azt az érdekcsoportot nevezném, amely főleg 1994-1998 között alakult ki, mikor az akkori kormány nem tizenkét, hanem nagyságrendekkel több állami gazdaságot engedett magánosítani! Tulajdonosaiknak az az érdekük, hogy az állami földeket továbbra is bérelhessék, s hogy a régi-új kormány majd jogi személyeknek is engedélyezze a vásárlást. Ezt azzal egészíti ki, hogy hála istennek számos családi vállalkozónak is van állami föld haszonbérletére szóló szerződése. Ők éppen azokat a területeket szeretnék most megvásárolni. A Magosz országos és megyei irodáin rengetegen érdeklődnek a Fidesz-kormányciklus végén felkínált állami földek után. - Csakhogy nincs-e a jövő útja elrekesztve? - Meggyőződésem, hogy a földeladási folyamat, ami elindult, törvényes - feleli Obreczán Ferenc. - S ha tényleg nem ütközik az alkotmányba, a gazdák remélhetően tudnának vásárolni a felkínált állami földekből, annak ellenére, hogy az új kormány hivatalba lépéséig csak az eladandó földterületek kifüggesztése valósul meg. Egy győri távkapcsolás - és ugyanezt a gondolatot fűzi tovább Medgyasszay László egyéni országgyűlési képviselő. Előrebocsátja: Győr-Moson-Sopron megyében is nő a gazdaréteg vásárlási kedve. - Ha a gazdák most nem ijednek meg, és bejelentkeznek a földvásárlásra, az egész ország megláthatja, hogy nem spekulánsokról van szó - feltételezi az agrárszakértő honatya. Akkor társadalmi nyomás kényszerítené az új kormányt, hogy mégiscsak vigye véghez a már megkezdett államiföld-akciót. A tabajdi farmereket már lehetetlen eltaposni