Magyar Nemzet, 2002. június (65. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-13 / 136. szám
A hazai koncertélet fél évszázada Kálmán Miskolc-Lillafüreden június 14-től 16-ig A magyar zenei élet-koncertélet ötven éve címmel konferenciát rendez a a Filharmónia Kelet-Magyarország Koncertszervező és Rendező Kht. Budapest után Miskolc volt az a város, amely 1952-ben létrehozta az első Filharmónia-irodát. Ez a tény is indokolja, hogy a nagy koncertrendező hagyományokkal rendelkező helyi képviselet a jubileumot egy szakmai rendezvénnyel ünnepelje. Az iroda ügyvezető igazgatója, Gonda Ferenc ötlete alapján 2000 nyarán egy merőben áll, és igen jó visszhangot kiváltó kezdeményes valósult meg: a Kelet-Európai Szimfonikus Zenekari Fesztivál, amelynek keretében olyan zenekarok mutatkozhattak be, amelyek addig nem kaptak meghívást Magyarországra. A két évvel ezelőtti programban a Miskolcon, Békéscsabán és Debrecenben zajló koncertsorozatot egy szakmai konferencia kísérte, amelyet Debrecenben tartottak. A koncertélet szervezői, rendezői, az előadók, a szakminisztériumok és a mecenatúra képviselői akkor igen tartalmas három napot tölthettek együtt és döntés született a folytatásról is. Az idén a Bartók+Puccini Miskolci Nemzetközi Operafesztivál időtartama alatt rendezik a konferenciát, hiszen így a résztvevők esténként részt vehetnek az operafesztivál eseményein is. Az e hét végén elhangzó előadások tematikája tükrözi a hangversenyélet, a zeneoktatás, a koncertszervezés jelenlegi problémáit, így az előadók szólnak többek között a magyar zeneélet múltjáról és jelenéről, az állam és a mecenatúra szerepéről a kultúra finanszírozásában, a Filharmóniáról mint meghatározó koncertrendezőről, az iskolai énekoktatásról, az iskolán kívüli zenei nevelésről, a zenei versenyek eredményeiről és ennek hatásáról, valamint a filharmóniai koncertek feladatairól. A Tiszatáj Kiadó gondozásában Ig|r Szepesi Attila TÜNDÉREK lur^ és KATON^K ÍJ című esszékötete, amelyben a szerző a mai világban sokszor csak rejtve tovább élő hajdani hagyományokat vizsgálja, a magyar középkor és barokk elfelejtett kincseit és emlékeit, költők, szobrászok és festők műveit. A címadó esszé a szakrális tér és idő kérdéskörét vizsgálja, azt a szemléletmódot, ahogy a tradicionális ember a maga világát látta, annak szent helyeit és ünnepeit, nappalait és éjszakáit. A modern ember „lineáris" térben és időben él, míg eleink a Borges emlegette „körkörös időben” éltek, tündérekkel és ártó szellemekkel népesítették be a tájakat, és szemléletük emléknyomai ma is ott kísértenek közöttünk, lakóhelyünkön és szavainkban, ünnepeinkben és hétköznapjainkban. 2002. június 13., csütörtök Kultúra ■ Magyar Sejzet Eu Aki ismeri a boldogságot Pintér Lajos költő köteteiről, a Forrásról és a kitüntetések értékéről Békarokka. Ezzel a címmel jelent meg a Holnap Kiadónál a Kecskeméten élő költő, Pintér Lajos legújabb, gyermekverseket tartalmazó könyve. A szerző huszonöt esztendeje a Forrás című szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat szerkesztője. József Attila-díja mellé a közelmúltban Katona-díjat kapott. B Borzák Tibor_________________ Pintér Lajos maga is elcsodálkozott azon, hogy már negyedszázada ül a szerkesztői székben. Manapság azoknak a költeményei kerülnek az asztalára, akik akkor születtek, amikor ő a Forráshoz került. S az új generáció képviselői között jócskán akadnak szépreményű költők. Ahogyan most Pintér felfigyel egy-egy tehetséges fiatalra, úgy figyelt fel rá hajdanán Kormos István. A verselő pesti egyetemistának több elhelyezkedési lehetősége lett volna a fővárosban, Kormos például odavette volna a Móra Kiadóhoz, de ő a kecskeméti folyóiratot választotta. Pintér Lajos ezt a lépését kivéve mindenben hallgatott Kormosra. Ám az atyai jó barát szeme állásából lehetett tudni, mit gondol a döntésről. „Egyáltalán nem bántam meg” - mondja a kecskeméti költő. Ha Pesten marad, biztosan másként alakul a pályája. Talán nagyobb nyilvánosságot kapna költészete és többször megszólalna bizonyos közéleti kérdésekben. A hetvenes és a nyolcvanas években pezsgő kulturális élet volt vidéken, egyebek közt Kecskeméten. Pintér Lajos azért is vágyódott vidékre, mert egyértelmű volt számára, hogy az alföldi irodalmi folyóiratok - köztük a Tiszatáj, a Forrás, az Alföld - a fénykorukat élték, nagyobb szabadsággal és bátorsággal szerkesztettek, mint a fővárosiak. A Forrásban például rendszeresen publikált Illyés Gyula és Weöres Sándor. A jeles szociográfusok pedig óriási viharokat kavartak tanulmányaikkal, még az is előfordult, hogy a párthatalmasságok bezúzattak egy-egy lapszámot. „Ma már magyarnak lenni mindenütt egyforma jogon lehet” - vélekedik Pintér Lajos. Kitágult a horizont: nincs különbség kecskeméti, budapesti vagy pozsonyi szerkesztőség között. A Forrásnál eltöltött huszonöt év Pintért is igazolta és hitelesítette. A folyóirat valamennyi munkatársa, Füzi László főszerkesztő, Szekér Endre főszerkesztő-helyettes, Buda Ferenc főmunkatárs és a holdudvarukba tartozó szerzők kiállták a rendszerváltozás szigorú esztétikai kritikáját és próbáját. Nem tolódtak el a hangsúlyok sem, a harmincnegyedik évfolyamát jegyző Forrást ma is hármas egység, a szépirodalom, a szociográfia és a képi művészet jegyében szerkesztik. Pintér Lajos elégedettsége kapcsán Mikszáth Kálmánt idézi: aki nem szerkesztett lapot, az nem ismeri az igazi boldogságot. S ha ezt komolyan vesszük, akkor a kecskeméti költő több mint két évtizede boldog. Pintér Lajos első kötete Fehéringes folyók címmel jelent meg 1975-ben. Eredetileg Fehéringes foglyok lett volna a címe. De addigrakosgatták kéziratát éveken át egyik asztalról a másikra, míg eltűnt egy betű a címből... Talán egy titkárnő gépelte el, elejét véve az esetleges áthallásoknak. De Pintér Lajos számára fontos volt a morális tartalom, az a bizonyos áthallás. Sok-sok év múltán, amikor már őszülő halántékkal verseinek első gyűjteményes kötete készült, visszakövetelte magának a hajdanán elgépelt címet. Négy évvel ezelőtt már Fehéringes foglyok címmel láttak napvilágot válogatott költeményei. Az üzenet végre eljutott hozzánk: valamennyien a lét fehér inges foglyai vagyunk. A kecskeméti költő negyedszázados pályafutása során tizenkét könyvet publikált. Kétévente egy kötet. Sok ez vagy kevés? Ahhoz képest sok, hogy Pintér számára az az igazi ünnep, ha versei valamelyik folyóiratban jelennek meg és kortársaival együtt szerepelhet. A könyvek maguktól érnek be, csak türelmesen ki kell várni őket, így van ez most megjelent, gyermekverseket tartalmazó kötetével is, amelyet Schéner Mihály rajzai díszítenek. Most újabb műveken dolgozik. A részletekről babonából nem beszél. Nem mond igazat az, akit nem érdekelnek a díjak. A költő is álszent lenne, ha nem vágyna megértésre. A megbecsülés minden esetben megható és megtisztelő. Pintér Lajos nagyon fiatal volt még, amikor második kötete után átvehette a József Attila-díjat. Bátorításnak fogta fel, mindazonáltal hitet is adott neki. Az ezredforduló pedig nemzetközi elismerést hozott számára. A Nobel-díjas olasz alkotó, Salvatore Quasimodo tiszteletére alapított kitüntetéssel jutalmazták. Országonként néhány költőt választanak ki, akit aztán Itáliában népszerűsítenek s verseit is kiadják. Pintér Lajos a közelmúltban megkapta Kecskeméten a Katona József-díjat. Immár nem bátorításul, hanem igazolásul. Huszonöt esztendős tevékenységét ismerte el a város. Talán erre a kitüntetésre a legbüszkébb. Mert mint tudjuk, az ember legnehezebben saját hazájában lehet próféta. „A könyvek maguktól érnek be" fotó: újvári Sándor Nyerő csapat mindig kell MONITOR :itzfendy Attila______________ K alciumhiányos gerincű, baloldali „sportbarátok” leírták Kokót politikai meggyőződése, pontosabban annak kinyilatkoztatása miatt. Jellemző. Úgy fest, ők azok, akik igyekeznek megosztani a magyar társadalmat. Ők, akik képmutató módon elásták a csatabárdot a megbékélés jegyében. Felmerül a kérdés, kik ásták elő a nevezett fegyvert? Tapasztalataim szerint a kormányon lévők nem szoktak kulturális polgárháborút hirdetni, ez az ellenzék feladata - csatabárddal vagy mással. Na már most, milyen dolog elásni a tomahawkot akkor, amikor a támadó fél éppen nyer, vagyis kormányzati helyzetbe kerül? Mondjuk, képmutató. Győzelmüket nem érzik véglegesnek. Erre utal, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) lezajlott ünnepélyes csatabárdtemetésen a ceremóniamesterek közölték: a bárd természetesen bármikor kiásható. Ne tessenek ám valódi háborúra gondolni! A csatabárdkiásók mindössze „megvédték” azt, amit amúgy is ők szorongatnak markukban: a kultúrát. Azért estek pánikba a tapasztalt harcosok, mert több mint fél évszázad elteltével birodalmukból kihasítottak egy kis szegletet. Mondanom sem kell, e szegletet, a Nemzetit, hamar megkaparintották, fütyülve a demokrácia játékszabályaira. De hát kit érdekelnek a szabályok háborúban? A harcoló felek bal szárnyát erősíti az RTL Klub is. Igaz, nagy taktikusok. Egyfelől ott van például a Heti hetes című (még mindig) kampánykabaré, másfelől a Kell egy csapat, Kovács Kokó Istvánnal. Nézzük az újonnan indult vetélkedőt. Minden hibájával együtt amolyan nosztalgikus oázis a Kell egy csapat a csatorna közízlést romboló műsorfolyamában. Nosztalgikus, mivel a nyolcvanas évek televíziózását idézi. Ennek megfelelően a produkció persze unalmas, minek tagadjuk. Az unalom két forrásból táplálkozik. Egyrészt rendkívül hosszadalmas a résztvevők bemutatása. Ugyanakkor - ennek köszönhetően - a játékosok nem arctalanok, mint más, Nyugatról importált, vetélkedőnek titulált showműsorokban. Végre látni zavart tekinteteket, bizonytalankodó, boszszankodó embereket. Még az adásba nem való, privát beszólások is hallhatók imitt-amott, amikor a hangmérnök elfelejti lekeverni a résztvevő mikroportját vagy amikor a résztvevő felejti el, hogy „be van mikrofonozva”, ezért a válaszokon kívül nem kellene megszólalnia. Másrészt sokak számára unalmat áraszthatnak a kérdések. Amolyan intelligenciatesztre jellemző villámkérdések záporoznak a játékosokra. Ebben is felfedezhető némi jó, nevezetesen a népművelés szándéka. Ugyan elég szerencsétlen időpontban kerül adásba nap mint nap a műsor, azonban éppen akkor, amikor a diákok hazatérnek az iskolából. Elvileg tehát amennyiben a Kell egy csapatot kapcsolják be, gazdagíthatják alapműveltségüket. Kovács István rátermett műsorvezető. Nem szerepel, nem adja a profit. Mindvégig érezzük, egy kiváló sportoló áll a kamerák előtt. Talán ez a játékosokra is megnyugtatólag hat. Kár, hogy a műsorkészítők igen szűk mozgásteret hagytak Kokónak, főleg, mivel majd az egész adás alatt az asztalába épített monitort kényszerül nézni, így a kelleténél, kevesebbszer tudják bevágni, mert ugye egy lesütött szemű ember kissé hülyén fest premier plánban. Mondjon bárki bármit, Kovács Kokó Istvánra továbbra is büszkék lehetünk. Gorizia ezer éve Két, Gorizia múltját és jelenét bemutató kiállítás nyílik holnap a Közép-európai Kulturális Intézet, az Instituto per gli Incontri Culturali Mitteleuropei Gorizia és a Budapesti Történeti Múzeum rendezésében. Az egykor határvidék, most kommunikációs műhely című tárlat 11 órától a Közép-európai Kulturális Intézetben (VIII., Rákóczi út 15.), az Egy közép-európai város ezer éve című kiállítás 14 órától a Budapesti Történeti Múzeum barokk csarnokában (Budavári Palota E épület) tekinthető meg. (T. T.) Pécsi Rockmaraton Öt nap alatt közel ötven zenekar ad koncertet a pécsi Rockmaraton fesztiválon június 18-tól 22-ig a Malomvölgyi Arborétumban. A nagyszabású zenei seregszemlén többek között a P. Mobillal, a Beatricével, a Bikinivel, a Lorddal, az Aurórával, a Tankcsapdával, a Prosectúrával, a Másféllel, a Kispál és a Borzzal, valamint Waszlavik „Gazember” Lászlóval találkozhatnak a rajongók. (Cs. D.) Kirándulás a vaskorba Vaskori családi napot rendeznek június 16-án, vasárnap délelőtt 10 órától a százhalombattai Régészeti Parkban (István király útja 4.). A rendezvényen egyebek mellett „tűzpróbák”, vaskori étkek, kelta állatmesék, ismeretterjesztő filmek várják a látogatókat, de részt vehetnek időutazáson, zenés kiránduláson a Vadvirág együttessel és idegenvezető segítségével megtekinthetik a park legizgalmasabb részeit. (D. Cs.) Baksai József képei Baksai József festőművész képeiből rendeznek kiállítást a Gödör Galériában (VII., Madách u. 8.). A július 12-ig látogatható tárlatot Hajdú István szerkesztő nyitja meg ma este 7 órakor. (S. S.) Kiállítás koncerttel Ma este 6 órakor nyílik meg a nagyközönség előtt a Prágai litográfiák és tusrajzok című, Karel Kramule cseh képzőművész életművét bemutató kiállítás a Cseh Centrumban (VI., Szegfű u. 4.). A tárlat megnyitása után 7 órakor az Ensemble Martini kvartett ad koncertet. (S. S.) Tauber László szobrai Párizsban A francia főváros Cinkogalériájában láthatók július 25- ig Tauber László képzőművész érzéki gömbölyűséget és geometrikus szögletességet ötvöző bronzszobrai. A művész az utóbbi fél esztendő folyamán harmadízben jelentkezik kiállítással Párizsban. A művész következő párizsi tárlata szeptemberben, a Kortárs Művészetek Nemzetközi Triennáléján lesz. (B. M.) Zenei rendezvények a Vármegyeházán Szabadtéri rendezvénysorozat kezdődik holnap a Pest Megyei Vármegyeháza díszudvarán. Az augusztus 1-jéig tartó programsorozat nemezetiségi folklórgálával kezdődik, s a Quartet „B” dzsesszegyüttes koncertjével fejeződik be, közben egyebek mellett Pest Megye Szimfonikus Zenekarának Mozart- és Vivaldi-művekből rendezett hangversenyét s ifjabb Szakcsi Lakatos Béla és a Coolactive Szaxofon Quartet műsorát láthatják-hallhatják az érdeklődők. (S. S.)