Magyar Nemzet, 2003. június (66. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-02 / 127. szám

El Magyar Nemet • Látó-Tér 2003. június 2., hétfő Szerkeszti: Szényi Gábor Ami a száz napokból kimaradt Feltehetőleg azért, mert a szocialisták kampánya elsősorban az anyagi juttatásokra összpontosított, a száznapos programokban a kultúra nem jelent meg közvetlen módon. A baloldali közbeszéd is elsősorban az Orbán-kormány által létrehozott kul­turális intézményeknek tulajdonított „ügyek tisztázására” tett ígéretek szintjéig me­részkedett a kultúra területére. Mindazonáltal az MSZP kulturális és médiapolitikai kabinetjének a választások előtt összeállított, Kultúra, média és esélyteremtés című vitaanyaga külön fejezetet szentelt a szocialisták „kultúrpolitikai cselekvési prog­ramjának”. Az anyagban többek között szerepel, hogy „a »nemzeti közép kormánya« azonnal felszámolja a történelmi álruhájú kormánypropagandát, vissza­állítja a művelődés, a kulturális közszolgálat, a média és a művészet autonómiáját”, segíti a határon túli magyarság kultúrájának megőrzését, valamint korlátozza az ál­lam „közvetlen irányítótevékenységét”. Az idén februárban a miniszterelnök által meghirdetett Európa-tervben már jóval hangsúlyosabban szerepel a kultúra: a ter­vezet szerint 2004 májusától ingyenesen lesznek látogathatók az állami múzeumok, tovább épül a Millenáris Park, és évente másfél milliárd forinttal több támogatást kap a filmszakma. Az MSZP-SZDSZ-kormány első évének kulturális minisztere, Görgey Gábor ösz­­szességében közel ötmilliárdos gyorssegélyben részesítette a filmszakmát, majd 1,658 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. A tárca szervezésében valósult meg az Európa Kulturális Sugárút című, nemzeti kul­túránk legkülönfélébb szegmenseinek bemutatását célzó rendezvény. A Nemzeti Filharmonikusoknak juttatott 1,658 milliárd forinttal szemben az or­szág önkormányzati zenekarait összesen 990 millióra érdemesítette tárca. A minisz­ter látványos vezetőcseréket hajtott végre több kulturális intézményben, elsősorban azokban, amelyeket a jobbközép kormány hozott létre. Pályáztatás nélkül kinevezte a Nemzeti Színház igazgatójává Huszti Pétert, bár később - az általánosan elmarasz­taló sajtóvisszhangok miatt - ezen intézkedését visszavonta. Eltávolította a Millená­ris Kht. éléről Berkecz Máriát, akinek a Centrum párt színeiben politizáló Mizsei Zsu­zsa vette át a helyét a közhasznú társaság élén. Görgey az Operaház éléről menesztet­te az öt évre szóló megbízatásából mindössze egy évet kitöltött Győriványi Ráth György fő-zeneigazgatót, a Petőfi Irodalmi Múzeum fiókszervezetévé tette a kommu­nista éra társadalmát is kutató Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetet. A miniszter kí­sérletet tett arra, hogy a Terror Háza Múzeum öttagú kuratóriumát - a jobboldaliak állítólagos túlsúlyára hivatkozva - még hat kurátorral bővítse, majd mások mellett az ő fellépésének köszönhetően bezárták azt a kőszegi tárlatot, amely a Horthy- és a Szálasi-korszak történelmét dolgozta fel. Menesztette a sikeres hazai és külföldi kul­turális rendezvényeket lebonyolító Hungarofest Kht. éléről Rubovszky Ritát, és meg­bízatásának utolsó napjaiban Moravetz Leventét, az alig ismert színházi rendezőt he­lyezte az intézmény élére. A kormány első évében a szaktárca egyetlen új kulturális intézmény létrehozását sem kezdeményezte. latoter@magyarnemzet.hu A héten volt egy éve annak, hogy letette esküjét a parlamentben a Medgyessy­­kormány. A 2002. május 27. óta eltelt időszakot természetesen gyökeresen elté­rő módon ítéli meg a kormányoldal és az ellenzék. Tény, hogy kis parlamenti többsége ellenére a koalíció szilárdnak tűnik, a közvélemény-kutatások szerint ma is fölényesen vezető szocialista párt megnyerte az önkormányzati választá­sokat, a parlamenti küszöböt éppen átlépő SZDSZ viszont tovább gyengült. Egyre több elemző hívja fel a figyelmet a szaporodó gazdasági válságjelensé­gekre, amelyek ellenszerét egyelőre nem találta meg a kormány. Szubjektív ele­meket nem nélkülöző, de szándékunk szerint mégis tárgyszerű összeállításunk belpolitikával foglalkozó törzsanyagában Medgyessy Péter kampányban el­hangzott kijelentéseit igyekszünk szembesíteni a valósággal, majd vázlatosan áttekintjük, hogy mi történt az elmúlt egy évben a kultúra, a sport, a külpoliti­ka és a gazdaság terén. MN-ÖSSZEÁLLÍTÁS „ÚJABB ÁRKOK ÁSÁSA HELYETT BETEMET­JÜK AZOKAT, AMELYEKET MÁSOK ÁSTAK." Jelentős demokratikus deficit alakult ki a kormány első évében, politikai támadá­sok érték a független intézményeket, illet­ve korlátozták az egyéni szabadságjogo­kat. Hamar kiderült: az új kurzus az árkok betemetésére tett ígéretét csupán a retori­ka szintjén kívánja teljesíteni, valójában nehezen visel minden ellenvéleményt. Az új kurzus az ellenzék szerint példát­lan tisztogatással kezdte meg tevékenysé­gét. Tizenkét évvel a rendszerváltás után aligha indokolható szakmai érvekkel, hogy a Medgyessy-kormány gyakorlatilag teljes körű személycseréket hajtott végre az ál­lamigazgatás legfőbb posztjain és az állami vállalatok élén. Ráadásul sok esetben meg­alázó módon nyomoztak az elbocsátottak után (például számítógépeket vizsgáltak át), úgymond fideszes kampánylevelek után kutatva. Azok a független intézmé­nyek, ahol nem sikerült személyi változá­sokat kierőszakolni, folyamatos politikai támadás alá kerültek. A „túl erős forint” ürügyén hetekig támadta a pénzügyi kabi­net - néhány nagyvállalkozó, például Szé­les Gábor segítségével - a Magyar Nemzeti Bank elnökét, Járai Zsigmondot. Polt Péter legfőbb ügyész a mai napig kormánypárti össztűz alatt áll, rendszeresen interpellál­ják a parlamentben, többnyire politikai koncepció alapján. „KEZDEMÉNYEZZÜK A JOGVÉDELEM ERŐSÍ­TÉSÉT." A kormány politikai ellenfeleivel szemben többször kifogásolható, (Az ellenzék sze­rint egyértelműen jogszerűtlen rendőrsé­gi akciók zajlottak: Berkecz Mária, a Mil­lenáris Kht. vezetőjének megalázó kihall­gatása, a Happy End Kft. iratainak lefog­lalása, majd az ügyészségi felszólítás elle­nére a dokumentumok visszatartása. A Postabank-ügyben Princz Gábor gyanúsí­tottat, a pénzintézet volt elnökét elsőként tájékoztatta a nyomozást vezető tiszt egy­­ titkos KEHI-jelentésről. A csillebérci ifjú-­­­sági ingatlanok ügyében - ahol szocialista­­ politikusok is érintettek - leállították a­­­ nyomozást csakúgy, mint az MSZP-s fan­­tomcég esetében. Ugyanakkor a koalíció ígéreteinek megfelelően - ha néhány hó­napos késéssel is - visszaállt a parlament heti ülésezése, és több ellenzéki kezdemé­nyezésű vizsgálóbizottság is megalakult. „KORMÁNYOM TISZTELETBEN TARTJA A SAJTÓSZABADSÁGOT, MEGSZÜNTETI A HA­TALOM BEAVATKOZÁSÁT A TÖMEGTÁJÉ­KOZTATÁS ÜGYEIBE." Rögtön a kormányváltást követően megkezdődött a nyomásgyakorlás a közszolgálati televízió, majd a rádió ve­zetése ellen. Az előfizetési díjak meg­szüntetésével a költségvetéshez utalták - azaz a kormánytöbbség döntésétől tet­ték függővé­­ a közszolgálati médiumok finanszírozását. Tömeges elbocsátások voltak a MTV-nél is, közismerten a koa­líciós pártokkal szimpatizáló újságírók­kal töltötték fel az állományt. A Magyar Rádió vezetőjét, Kondor Katalint és fő­ként a Vasárnapi Újságot folyamatosan bírálták szocialista és szabad demokrata „médiapolitikusok”. A polgári értékren­det képviselő sajtóorgánumoktól - így a Magyar Nemzettől is - igyekeztek meg­vonni az állami hirdetéseket: az ÁPV Rt. illetékese körlevélben is nyomatékosí­totta a reklámtilalmat az állami többsé­gű cégeknél. „KORMÁNYOM VÉDELMEZI A GONDOLKO­DÁS, A LELKIISMERET ÉS A VALLÁS, A GYÜ­LEKEZÉS ÉS A TILTAKOZÁS SZABADSÁGÁT." A D-209-es ügy hatására, valamint a sza­vazólapok megsemmisítése ellen tiltakoz­va néhány tüntető - jogellenesen - lezár­ta az Erzsébet hidat, amelyet a rendőrség először tétlenül végignézett, majd a rend­szerváltás óta nem tapasztalt példátlan brutalitással feloszlatott. Vidékről autó­buszon a fővárosba hozott rendőrök se­gítségével a mai napig nem tisztázott jogi hátterű tömegoszlatásra került sor a Kos­suth téren is. Az önkormányzati választások előtt, Vácott a miniszterelnök egy köztéri kam­pányrendezvényére nem engedték be a más véleményen lévőket, és eljárást is in­dítottak ellenük. A kormányfőt a kapolcsi Művészetek Völgyében szóban bíráló fia­talembert, Loppert Dánielt szintén bíróság elé állították. Hatáskörét ugyancsak túl­lépve a hatóság lefoglalta a Medgyessy- Nastase találkozó ellen tiltakozók szóró­lapjait. A rendőrség csak hosszas huzavo­na után és más útvonalon engedélyezte az iraki beavatkozást elítélő budapesti béke­tüntetést, amely egy világméretű tiltako­zás része volt. „TELJESÍTJÜK A SZÁZNAPOS PROGRAMOT." Kétségtelen, hogy a kormány jelentős részben végrehajtotta a jóléti intézkedése­ket tartalmazó száznapos programját. Je­lentősen - ha nem is egységesen és nem is mindenkinél ötven százalékkal - emelke­dett a közalkalmazottak, az egészségügy­ben és az oktatásban dolgozók fizetése, adómentes lett az alkalmazottak minimál­bére (bár a járulékokat továbbra is vonják belőle, s a minimálbér összege idén nem emelkedett). Bevezették a diplomás-mini­málbért. A jóléti intézkedéseket és a költ­ségvetés ehhez kapcsolódó módosítását egyébként a Fidesz is megszavazta a parla­mentben, az MDF viszont tartózkodott. „TÖBB PÉNZT ADUNK AZ ÖNKORMÁNYZA­TOKNAK." Csak az önkormányzati választások után - amelyet egyébként az MSZP a százna­pos programoknak köszönhetően fölé­nyesen megnyert - terjesztette be a kor­mány a 2003-as költségvetést a parla­mentnek. Ekkor derült ki, hogy a megszo­rításokról szóló hírek részben igaznak bi­zonyultak. Világossá vált, hogy a 2003-as év legnagyobb vesztesei az önkormány­zatok lesznek, mert egyszerűen nem biz­tosították számukra a közszféra béreme­léseinek fedezetét. A koalíció részben ta­gadta a megszorítások tényét, másrészt pedig igyekezett a felelősséget a polgári kormányra áthárítani. „MAGATARTÁSUNKKAL IS TANÚSÍTJUK, HOGY VAN TISZTESSÉGES POLITIKA ÉS VAN­NAK TISZTESSÉGES POLITIKUSOK." A kormány programjában szerepelt a tisz­ta közélet megteremtése is. Ennek érdeké­ben megalkották az „üvegzsebtörvényt”. Ugyanakkor egy év alatt számos korrupci­ós ügy látott napvilágot: Malév-botrány, Hattyúház, zárt tárgyalásos pályázatok közbeszerzési eljárás címén, ahol rendre MSZP és SZDSZ közeli vállalkozók kapnak állami megbízásokat. Hasonló ügyletek zajlottak az oktatási tárcánál is. Az egyik ilyen korrupciógyanús ügy miatt Kiss Elemér kancelláriaminiszter, Medgyessy Péter helyettese lemondani kényszerült. Keller László közpénzügyi államtitkár ugyanakkor a jogállamiság határát súroló tevékenységével szinte kizárólag ellenzéki politikusok ellen kezdeményez nyomozá­sokat, ám vádjairól sorra bizonyosodik be, hogy alaptalanok voltak. Sokak szerint a rendszerváltás óta a legnagyobb botrányt jelenti a kormányváltáskor számos állami intézménynél elrendelt, tisztázatlan célú, az adatvédelmi biztos által törvény­telennek minősített adatmásolás. „KORSZERŰSÍTJÜK A RENDŐRSÉG TECHNI­KAI RENDSZERÉT, ÉS KIEMELT BÉREME­LÉST NYÚJTUNK A RENDŐRÖKNEK." A közbiztonság erősítésére tett ígéret kapcsán a kormány értékelése is elismeri, hogy az adósságrendezés és a technikai fejlesztések mellett komoly feszültséget okozott idén a béremelés elmaradása a rendőrségen. Ennek enyhítésére július 1- jétől illetménypótlékot állapítanak meg, ami 6-8 százalékos emelkedést jelent. Ugyanakkor megvonták a túlórapénze­ket, korlátozták a benzinfelhasználást. Kevés a rendőr az utcákon, viszont bújta­tott amnesztia zajlik: mintegy ezer elítél­tet bocsátottak szabadon egy, a kor­mányváltás után elfogadott törvénymó­dosítás alapján. „INGYENESSÉ TESSZÜK A TANKÖNYVEKET AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁK ELSŐ NYOLC TAN­ÉVÉBEN." A kormány maga is elismeri, hogy nem minden diáknak, csak szűkebb körben, szociális szempontok alapján biztosítják az ingyentankönyvet. Hozzátéve, hogy 2005- re a gyermekek hatvan százalékának nem kell majd fizetnie a könyvekért. Idén több mint hárommilliárd forinttal nő a Sulinet­­program támogatása, ugyanakkor a Sulinet-expressz - a miniszteri biztos me­nesztését eredményező botrányos pályáz­tatás miatt - nem indult el. Mindemellett napirenden vannak az iskolabezárások, a pedagógusok elbocsátása. A kabinet az eredmények közé sorolja a kedvezményes étkeztetést a rászoruló gyermekeknek a közoktatási intézményekben, ugyanakkor leállította az iskolatejprogramot. A százna­pos program részeként harminc százalék­kal emelkedett a hallgatói normatíva. Folytatás az 5. oldalon • A Medgyessy-kormány egy éve Nehéz helyzetben az önkormányzatok • Sok ígéret nem teljesült ■ Távol a tiszta közélettől Nem lesz olimpia Budapesten Sokak várakozásával ellentétben a Medgyessy-kormány nem szüntette meg az elődje által létrehozott ifjúsági és sporttárcát, csupán átkeresztelte Gyer­mek-, Ifjúsági és Sportminisztériummá. Az első nagyobb kormányátalakításkor menesztett Jánosi György általános véle­mény szerint a szocialista párt és a kor­mányfő hatalmi harcának vált az áldoza­tává. Az új miniszter a milliárdos Gyurcsány Ferenc egykori KISZ-vezető, a kormányfő eddigi főtanácsadója lett. A magát a nyilvánosság előtt elsősorban a Budapest Sportaréna körüli vitákban ex­ponáló Jánosi távozása előtt megszüle­tett a döntés: a kormány nem pályázik a 2012-es nyári olimpiai játékok budapes­ti megrendezésére. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy hazánknak belátható időn belül nincs esélye arra, hogy a legrango­sabb sportesemény házigazdája legyen. A kormány egyértelműen gazdasági okokkal indokolta a lépést, amely ellen az ellenzék élesen tiltakozott. Az ügy ér­dekessége, hogy a tavalyi választási kam­pányban még Medgyessy Péter is aláírta az olimpiai pályázatot támogató ívet.

Next