Magyar Nemzet, 2004. június (67. évfolyam, 138-167. szám)

2004-06-22 / 159. szám

P. Szabó Ernő Első nagyobb önálló kiállítását 1968-ban a Ferencvárosi Pincetárlat galériájában rendezte Ábrahám Rafael festő- és grafikusművész, s más városokban, illetve külföldön rendezett tárlatai mellett időről időre különböző fővárosi kiállítóhelyeken mutatta meg egy-egy periódus termését. 1971-ben a mára már megszűnt Dürer Teremben, 1976-ban a Csók Galériában, 1993- ban a Vigadó Galériában. Hetvenötödik születésnapján a jubileumi tárlatot szintén a Vigadó Galériában láthatják az érdeklődők, a kiállítóhely azonban a Duna-parti történelmi épület restaurálása miatt ideiglenesen a Vörösmarty utcában működik. Az utolsó öt év anyagát mutatja be a tárlat, lírai-geometrikus illetve organikus-geometrikus kompozíciók - festmények, grafikák - együttesét. Az előzmények egy részét a Vallomás helyett című katalógus idézi meg, amely a művek reprodukciói, és a róluk különböző időszakokban született írásokban mutatja meg az eredetileg bölcsészként indult, festővé „atyai tiltás ellenére” lett művész pályája főbb állmásait. A Pázmány majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem angolmagyar szakán 1945-52 között tanult, a Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1962-ben végezte el. Mesterének Barcsay Jenőt vallja, annak konstruktív szellemisége, geometrikus képi világa s emberi tartása hatott rá elsősorban. A szürrealizmushoz „szellemi szülővárosában”, a kecskeméti művésztelepen töltött négy év alatt került közel, a magyar grafika fénykorának számító hatvanas években. A rajz gazdagságát választott technikája, a litográfia „kívánta meg”, az irodalmi-kultúrtörténeti motívumokat könyvtárosi éveiben gyűjtötte össze. A színes litográfiák után születtek a színes szitanyomatok, majd a szitával kombinált rézkarcok. E mintegy másfél évtizedes folyamat vezette el a festészethez, amely a nyolcvanas évek közepétől kezdett munkásságában dominánssá válni. E változásokat egy évtizeddel ezelőtt szülővárosában, Szombathelyen gyűjteményes tárlaton láthatták az érdeklődők. A Vallomás helyett című kis kötet is érzékelteti, hogy az utóbbi tíz évben a művészeti élet szervezőjeként is megismerhettük Ábrahám Rafaelt. A rendszerváltozás utáni évek lehetőséget adtak művésztársaságok, regionális művészeti központok létrehozására, tíz művész részvételével 1997-ben így hozták létre az ART 9 Ferencvárosi Képzőművészek Egyesületét. Első jelentős eredményük a Művészeti Alap egykori grafikai műhelyének a megmentése volt. A berendezéseket azután átadták a Rézkarcoló művészek Egyesületének, a felszabaduló helyen pedig kollektív festőműtermet hoztak létre. Ebben az évben pedig megkezdte működését a ferencvárosi önkormányzattól kapott Ráday utcai helyiségben az ART 9 Galéria, amely nemcsak a kerület művészei számára kínál bemutatkozási lehetőséget. Mintegy azt az állítást megerősítve, a kortárs magyar művészet egészével kapcsolatban, amelyet Ábrahám Rafael műveiről szólva a napokban elhunyt kiváló művészettörténész, Frank János így fogalmazott meg: „A tendencia végtelenül sok, szinte számtalan variációt kínál, ezek a festett objektek pillanatnyi elhelyezésük - helyük - folytán minden konstellációban mássá és mássá válnak...” A rajz végtelen gazdagsága A hetvenöt éves Ábrahám Rafael képei a Vörösmarty utcában Musical Associations II. Jazz A kelta tigris és a templomi egér RÁDIÓ | Honthy Kinga Az elmúlt héten volt időnk gondolkodni azon, szeretnénk-e mi írek lenni. És ha igen, akkor képesek lennénk-e rá? Ki tudnánk-e takarítani az agyunkból a negyven év szocializmust, amelyben nem büszke polgárként, hanem alattvalóként kellett viselkednünk, amelyben folyton hiányt szenvedtünk: anyagi javakban és szabadságban. Amelyben nem engedték, hogy felnőttekké váljunk. Az íreknek ilyenjük nem volt. Igaz, nem voltak gazdagok, egy kicsi szigeten éldegéltek, de szorgalmasan gyakorolták a demokráciát, olykor egy kicsit eltúlozva, évente kétszer is kormányt váltva. Mi pedig? Kormányt fegyelmezetten váltottunk, pontosabban csak formálisan váltottunk, mert mi voltunk az egypártrendszerű állandóság egyik bázisa. És tökéletesen mindegy volt, hogy épp hogy hívják a miniszterelnököt. Nem is nagyon figyeltünk rá. Annak persze azért nem örültünk, hogy miközben ötven dollárral a zsebünkben engedtek ki minket háromévente nyugatra, pártunk és kormányunk egyes tagjai helikopterről géppuskával lövöldöztek az őzekre, vagy Párizsba jártak öltönyt vásárolni. Medgyessy Péterről például, aki tagja volt a nómenklatúrának, akkori felesége pedig az Ez a divat főszerkesztője lehetett, épp ez utóbbi hír járta. Mi meg dugdostuk a Palmolive szappant a gatyáink közé, hogy valami ajándék kerüljön a családnak. Vajon lehet-e ilyen előélettel, ilyen megropogtatott lelkülettel írekké válnunk? Vagy inkább Kárpát-medencei tigrissé. Az elmúlt hét a közszolgálati rádió három adóján a biztatás jegyében telt. Arról szólt, hogy ha képesek vagyunk felülemelkedni az ellentéteken és ellenérdekeken, ha valóban egy ország, és nem a saját zsebünk vagy csak egy-egy befektetői lobbicsoport érdekében fogunk össze, ha áldozunk az oktatásra, a tudományra, egyszóval, ha felismerjük és képviseljük a közös érdekeinket, akkor akár még tigrisek is lehetünk. Jelenleg azonban nemhogy babatigrisek nem vagyunk, de még gombolyaggal játszó cicák se. Inkább templomi egerek. És ha meghallgatjuk az ír receptet, akkor rá kell jönnünk, így haladva nincs esélyünk kiszabadulni a nyomorúságos egérlyukból, mert mindent éppen fordítva csinálunk. Náluk sok gyerek születik, és van családi adózás. Alacsonyak a vállalkozói adóterhek. A munkaadónak tehát nem érdeke, hogy feketén dolgoztasson minimálbérért, így bejelenti az alkalmazottait. Az alapvető megélhetéshez szükséges kiadások alacsonyak, a fodrász viszont nagyon drága. Nálunk a fodrász az olcsó, és a kenyér, a tej, illetve a rezsi drága. Az írek befektettek az oktatásba, és húsz év elteltével sok jól képzett fiatal állt a munkaerőpiacon. Mi bezárjuk az iskoláinkat, és senki nem foglalkozik azzal, hogy milyen szakmák irányába terelgessük a gyerekeket, így azután lesz sok-sok középképzettségű informatikusunk, és nem lesz, aki megsüsse a kenyeret. Sőt, az írek a tudományba is befektetnek, hozzáadott értékről, szellemi termékről beszélnek, mi meg még a mi kevés támogatásunkból is leveszünk. Egyszóval jó lenne, ha írek lehetnénk, ez derült ki abból a számtalan műsorból, amely életmódról, gazdaságról, tudományról, kultúráról szólt. Vagy jó lenne, ha olyan okos és józan pagyarok lehetnénk, mint amilyen okos és józan írek az írek. Nekik persze könnyű. Nekik volt türelmük kivárni, hogy fejlődjenek. Nekik nem volt az életükben négy évtized, egy emberöltőnyi szocializmus, nekik senki nem rabolta el a legszebb éveiket. (Ír hét - Kossuth, Petőfi, Bartók rádió.) wmmmmMmm. Kroiszosz király vége És Szolón szomorúan távozott Szardeiszből... MÚLTKULTÚRA A Végh Attila_________________________ K roiszoszhoz, Lüdia uralkodójához egy nap bölcselők érkeztek vendégségbe Hellaszból, köztük az athéni Szolónnal. Kroiszosz szardeiszi palotájában illőn megvendégelte őket, majd három-négy nap elteltével Szolónt, akit nagyra tartott, végigvezette a hatalmas termeken, és megmutatta neki kincseit, hatalma és boldogsága zálogait, amelyekre oly büszke volt. Amikor Szolón tüzetesen megvizsgálta a tömérdek kincset, Kroiszosz így szólt: „Ó, athéni vendég, már régen eljutott hozzám a te bölcsességed híre. Sok embert ismersz, és a veséjükbe látsz. Mondd hát, ki az, akit életedben a legboldogabbnak láttál?” A király úgy érezte, mérhetetlen boldogságához már csak az hiányzik, hogy az athéni bölcs is őt lássa a legboldogabbnak. Szolón elgondolkodott, majd így szólt: „Azt hiszem, az athéni Tellosz volt az. Mert amikor Athén háborúba keveredett az eleuszisziakkal, s az athéni csapatok megfutamították az ellenséget, Tellosz a harcban, hősként esett el. Az athéniak közköltségen temették, s dicső alakját nagy tisztelet övezte.” Kroiszosz kissé elkeseredett a válasz hallatán, de tovább próbálkozott. Most - a boldogsági verseny második helyében reménykedve - azt kérdezte, ki jön a sorban Tellosz után. „A második legboldogabb ember, akit valaha láttam, nem egyvalaki, hanem egy testvérpár, az argoszi Kleobisz és Bitón” - felelte a bölcs. „Ők jómódban éltek, és nagyon erősek voltak, mindketten versenygyőztesek. A történetük pedig így szól. Héra-ünnep volt éppen, és a fivérek ökrös szekéren akarták elvinni édesanyjukat az ünnepre. Csakhogy az ökrök a szántóföldről nem érkeztek meg időben, így az ifjak önmagukat fogták be az igába. Ők húzták a szekeret negyvenöt sztadionon keresztül, hogy időben odaérjenek. Az argoszi férfiak pedig körülállva magasztalták őket hatalmas erejükért. Az argoszi nők pedig áldották az anyát, amiért ilyen gyermekeket adott neki a sors. Az anya pedig leszállt a szekérről, és Hérához imádkozott Kleobiszért és Bitónért. Az áldozat és a lakoma után a két ifjú a templomban tért nyugovóra. És soha többé nem keltek föl. Megmutatkozott nekik az isten, és akinek az isten megmutatkozik, annak jobb meghalni, mint élni. S annak a halála a legboldogabb. Márpedig az élete csak annak lehet boldog, akinek a halála is az. Mert ki kell várnunk az ember élete végét, hogy őt boldognak mondhassuk.” Így szólt Szolón, majd a méltatlankodó Kroiszoszt mérhetetlen gazdagságában magára hagyva szomorúan távozott Szardeiszből, mert a minden dolgok végét látó bölcs már látta, milyen lesz Kroiszosz vége. 2004. június 22., kedd Kultúra * 113031* Szó IS Vers- és hangvarázslatok II KáKQNYI PfiTF.R________________ M ai életünk helyszínei, hangjai és illatai, emlékképek és tragédiák színezik át Veszelka Attila verseskönyvét, amely Debussyprelűdök címmel az idei könyvhétre jelent meg a szegedi Bába és Társa Könyvkiadó gondozásában, Savai Márta színes grafikáival. A mű „hátterében” a francia zeneszerző prelűdjeinek sorozata áll: Veszelka verssé transzponálta a muzsikus hangvarázslatait. Debussy légies zenéje bizarr háttere a verseknek. Igaz, ahhoz, hogy szövedéküket az olvasó felfejthesse, nem föltétlenül kell ezt a „lila” zenei világot ismernie - ahogy Hamvas Béla meghatározta a francia komponista hangvilágának karakterét -, bár nem árt, hiszen az áttűnések és elcsúszások, bolond egyezések és asszociációk újabb rétegekkel gazdagítják a műveket. A versek helyszínei és intonációja, képi ereje és hangzása szövevényes, sokszor nem lehet tudni, a muzsikus vagy a poéta szól-e hozzánk. Néha egyszerre mindketten, olykor egyikük sem, hiszen előfordul az is, hogy vásári jelenetet, ünnepi kavalkádot vagy épp emléktöredéket olvashatunk, álom- vagy életképet látunk, amely ugyanúgy lehet Debussyé, mint a költőé, illetve mindannyiunké. Távolban lebegő vitorlákat, köd ülte városfalakat, részeg vagy épp sejtelmes muzsikát hallgathatunk a lombokon át, madarak szárcsapásait láthatjuk a verőfényben vagy a hófúvásban, és közben ráismerünk önmagunkra. Örömeinkre és szorongásainkra. Akinek van füle a hallásra és szeme a látásra, örömmel lapozgathatja Veszelka Attila verseskötetét, amelyben megvalósul az „összművészet”. Debussy prelúdiumainak hátteréből elénk tűnnek a költő hol bizarr, hol homályos látomásai, és a versek mellett ott láthatjuk Lávai Márta pasztellrajzait, amelyek a maguk rafináltan egyszerű módján az egyensúlyt tartják a muzsikus meg a poéta világa között. Augusztusban 9/11 Michael Moore nagy botrányokat kiváltó filmjét, a 9/11-et augusztus végén mutatják be a magyar mozik. A dokumentumfilmet a Mokép forgalmazza. Mint Horváth György, a filmforgalmazó igazgatója elmondta, a nagy érdeklődésre való tekintettel mutatják be a tervezett időpont, azaz szeptember eleje előtt a cannes-i fődíjas alkotást. (N. M.) Áldozat A Faludi Ferenc Akadémia meghirdette kilencedik filmpályázatát és az ahhoz kapcsolódó filmszemlét. Az Áldozat - Amatőr filmszemle 2004 című rendezvényt október 9-én tartják a budapesti Szindbád moziban. A szemlére kisjátékfilm, dokumentumfilm és rövidfilm kategóriában lehet nevezni maximum 16 perces alkotásokkal szeptember 24-ig. A zsűri elnöke: Krzysztof Zanussi. (N. M.) McCartney Szentpéterváron Mintegy hatvanezer rajongó előtt lépett fel vasárnap este Szentpétervár központjában Paul McCartney, a Beatles együttes egykori tagja, aki tavalyi moszkvai koncertje után a második legnagyobb orosz városban is hatalmas sikert aratott. A közönség együtt énekelt Sir Paullal, és különösen a Back in USSR című dalt kísérte hatalmas ováció. A hatvankét éves világhírű zenész angolul és oroszul köszöntötte rajongóit a Téli Palota előtt megrendezett hangversenyen, amely két és fél órán át tartott. (MTI) Elkelt a Jane Eyre első kiadása Csaknem huszonháromezer dollárért kelt el egy New York-i árverésen Chariotte Bronte Jane Eyre című művének legelső kiadása - közölte a Sotheby’s aukciós ház. Az 1847-ben kiadott, háromkötetes könyvet egy magángyűjtő vásárolta meg. A szakértők szerint a gonddal készített kötetek igen jó állapotban vannak. Az aukción gazdára talált egy másik könyvritkaság is: a Komédiák, Történetek és Tragédiák című gyűjtemény William Shakespeare műveiből ad válogatást. A tizenhetedik századból származó könyv tulajdonosa harminchatezer dollárt fizetett ki a Shakespeare-művek második kiadásait tartalmazó ritkaságért. (MTI) Rockportrék Bozi Tibor világhírű sztárportréiból nyílik kiállítás Rockportrék címmel csütörtökön este hat órakor az Ateliers Pro Arts / A. P. A. épületében. A kiállítást Beke László művészettörténész nyitja meg. A tárlaton többek közt Steven Tyler (Aerosmith), a Beastie Boys, Björk, Eminem, Michel Hutchnence (INXS), B. B. King, Marilyn Manson, a Nirvana, a Radiohead és Spike Lee portréi láthatók július 24-ig. (N. M.)