Magyar Nemzet, 2004. augusztus (67. évfolyam, 200-228. szám)

2004-08-04 / 202. szám

z igazi magyar szociáldemokrá­ciáról azért is aktuális ma be­szélni, mert az MSZMP utód­pártja, az MSZP nem először akarja kisajátítani annak eszmeiségét. A szocialisták legutóbb az új magyar szociál­demokrácia megteremtését tűzték ki célul. Éppen ezért érdekes és tanulságos a közel­múltban néhány hónapra az Egyesült Álla­mokból hazatérő Gábor Róbert véleménye a kommunisták átváltozásairól. Gábor Ró­bertet Peyer Károly szociáldemokrata veze­tő közvetlen munkatársaként 1947 szep­temberében, távollétében halálra ítélték. Letartóztatása előtt sikerült átjutnia Auszt­riába. A hatvanas évektől kezdve aktívan részt vett az amerikai szakszervezetek har­cában, amelyet a kommunista befolyás visszaszorítása ellen folytattak az ázsiai és afrikai kontinensen. 1980-tól az amerikai szakszervezetek, az AFL-CIO legbefolyáso­sabb tanácsadója lett kelet-európai ügyek­ben, és főszerkesztőként jegyezte az AFL­­CIO által kiadott Interco Presst. Gábor Róbert szerint a kommunisták negyven évig agyonhallgatták a szociálde­mokraták harcait, amelyeket az első világ­háborútól 1948-ig vívtak. A történelmet meghamisítva mindent elkövettek azért, hogy a kommunista pártot és a Szovjetuni­ót előnyös színben tüntessék fel. Negyven év alatt két olyan generáció nőtt fel, ame­lyik nem ismerhette meg a valódi demok­ráciát. A kommunisták által irányított párt­történeti intézet alkalmazottainak írásai meghamisított, torz képet festettek az igazi szociáldemokrata vezetőkről - vallja Gábor Róbert. Az SZDP és a szakszervezet vezető­sége Peyer Károly irányításával gyakorlati módon és a magyar nemzet érdekeiért po­litizált. Világnézetileg a szovjet kommuniz­mussal és a német nácizmussal egyaránt szemben álltak. A Szociáldemokrata Párt példaképe a német szociáldemokrata moz­galom volt 1933-ig, amíg Hitler a német pártot illegalitásba nem kényszerítette. Et­től kezdve fordult a magyar szociáldemok­rácia - elsősorban Peyer Károly és Kéthly Anna­­ figyelme az angol Munkáspárt felé, példát és támogatót keresve. Eduard Bern­­stein és más nyugat-európai reformista szociáldemokraták hatására a magyar szo­ciáldemokrata ideológusok már a múlt szá­zad harmincas éveiben elvetettek számos marxista tételt - hangsúlyozta a szociálde­mokrata vezető. - 1939-ben csatlakoztam a Szociálde­mokrata Párthoz, és 1943 augusztusától az illegális Szabadság Rádiónál dolgoztam - emlékezett vissza Gábor Róbert. - Sokun­kat letartóztattak 1944. március 19-e után, volt, aki a Margit körúti fogházba került, volt, aki a mauthauseni koncentrációs tá­borba. Az SZDP 1945 utáni politikájára, sorsának alakulására döntően rányomta a bélyegét, hogy 1945 elején a párt budapes­ti talpra állásának kezdeti időszakában nélkülözniük kellett az első vonalbeli párt­vezetőket és középkáder tagokat, akiket valósággal megtizedeltek a háború utolsó évében. Peyer Károly - 25 éven át a szociál­demokraták és a szakszervezet vezetője - 1945 május végén tért vissza a mautha­useni koncentrációs táborból. Távollé­tében Szakasits Árpád és társai megfosz­tották őt a Szakszervezeti Tanács főtitkári tisztségétől, így Peyernek - szögezte le Gá­bor Róbert - rövidesen tapasztalnia kel­lett, hogy a párt balszárnya már 1945 ele­jén birtokba vette a pártadminisztráció minden fontos posztját. Az SZDP eredeti jobbszárnyát 1945 júniusától a Peyer körül csoportosult vezetők és néhány fiatal szo­ciáldemokrata alkotta, mint például Valentiny Ágoston, Györki Imre, Pozsgay Gyula, Pisky-Schmidt Frigyes és jómagam. 1947 elején a Kreml már közvetlenül is be­avatkozott a magyar belpolitikába. Erre volt bizonyíték, hogy február 25-én a szov­jet megszálló csapatok kémkedés vádjával letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, majd Nagy Ferenc miniszterelnököt Rákosin keresztül le­mondatták. Ez fordulópontot jelentett számunkra - idézte fel a múltat az idős politikus­­, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunisták nem várnak már sokáig az SZDP felszámo­lásával. Ugyan az 1947-es országgyűlési vá­lasztásokon a szociáldemokrata vezetők a Magyar Radikális Párt listáján egyénenként jelöltették magukat, de a kék cédulás vá­lasztások, az eredmények meghamisítása megpecsételte a többpártrendszer sorsát. Ekkor indult meg a kommunista hajsza el­lenünk, megtudtam, hogy le fognak tartóz­tatni, így néhányadmagammal 1947 szep­temberében megszöktem az országból. No­vember közepén a kommunisták megsza­vazták a parlamentben Peyer Károly men­telmi jogának felfüggesztését, ám novem­ber 19-én régi hívei, az osztrák határ men­tén élő magyar bányászok segítségével si­került elhagynia az országot. Távollétében - a második legnagyobb koncepciós per­ben - Peyert nyolcévi kényszermunkára, legközelebbi munkatársai közül Pisky- Schmidt Frigyest tíz évre, engem pedig kö­tél általi halálra ítéltek. Az áruló szociálde­mokrata, Marosán György vezetésével - je­gyezte meg a szakszervezeti politikus -1948 első hónapjaiban szétverték az SZDP-t. Szakasits Árpád beleegyezett a pártegyesí­tésbe. Sztálin tanácsára az új párt neve a Magyar Dolgozók Pártja lett. Kéthly Annát letartóztatták, 1954-ig börtönben volt. Azt sem hallgathatom el - mondta Gábor Ró­bert -, hogy ma sokan igyekeznek a Ráko­si- és a Kádár-korszakot szépíteni. El akar­ják felejtetni, hogy Rákosi és Kádár embe­rek tízezreit küldte börtönbe, internálótá­borokba. Egyedül Kádár János 453 ártatlan személyt akasztatott fel. A Rákosi-terror idején, az ő belügyminisztersége alatt tar­tóztattak le és kínoztak meg több mint négyezer szociáldemokrata és szakszerve­zeti vezetőt. Az emigrációban, Párizsban, 1948. ok­tóber 9-én Peyer Károly, Pisky-Schmidt Frigyes, Gábor Róbert és több szociálde­Száztizennégy éve, 1890-kert ala­kult meg a Magyar Szociáldemok­rata Párt, akkor, amikor Nyugat- Európában először ünnepelték május elsejét. A párt rengeteg áldo­zatot hozott, sokan életüket adták a mozgalomért, az ország szabad­ságáért mind a nyilas, mind a kommunista diktatúra idejében. A szociáldemokrata eszmeiség megvalósításának hangoztatásával -főként a kommunisták - sokszor visszaéltek. A mai parlamentáris demokrácia pótolhatatlan vesztesé­ge, hogy - részben a volt állampárt­­ miatt, részben megfelelő vezetők híján - 1990-ben a nagy múltú Szociáldemokrata Párt (SZDP) nem jutott szerephez. A párt 1944 utáni drámai történetét egy nem­rég harmadik kiadásban megjelent alapmű, Gábor Róbert könyve dol­gozta fel Az igazi szociáldemokrá­cia címmel, amely a párt küzdel­mét elemzi a fasizmus és a kom­munizmus ellen. Sokrata egykori országgyűlési képviselő megalakította a Szociáldemokrata Pártot és a Szabad Magyar Szakszervezeti Taná­csot. Az emigráns szakszervezet létét az amerikai szakszervezetek szövetsége, az AFL-CIO elfogadta. 1949 decemberében megalakult a Szabad Európa Bizottság. A Peyer-párt kérelmére a Közép-európai Kutató Intézetben és a Szabad Európa ku­tatóosztályán alkalmazták Pisky-Schmidt Frigyest és Gábor Róbertet, ahol tíz éven keresztül Kelet-Európáról szóló tanulmá­nyokat adtak közre egyetemi hallgatók és könyvtárak részére. A nyugati magyar emigráció az 1956-os forradalom leverése után új lendületet ka­pott az emigránsok harmadik hullámától. Az emigrációnak súlyt adott Kéthly Anná­nak, a forradalmi Nagy Imre-kormány mi­niszterének Nyugatra érkezése. Sajnos Peyer Károly meghalt New Yorkban 1956. október 25-én. Értelemszerűen a magyar szociáldemokrata emigráció vezetője Kéthly Anna lett, őt az SZDP elnökévé vá­lasztották, Szélig Imre lett a főtitkár. Kéthly így emigrációja első időszakában inkább az 1956-os forradalom és az összmagyarság képviseletében lépett fel. Az Egyesült Álla­mokban Norman Thomasszal, az Amerikai Szociáldemokrata Párt elnökével és ameri­kai szakszervezeti vezetőkkel együtt sürge­tett támogatást Magyarország népének. 1957. október 23-án jelent meg először a Nyugaton a Népszava, főszerkesztője Kéthly Anna lett. A szerkesztőbizottságban a tényleges szerkesztői munkát ellátó Ko­vács Dénes mellett szerepelt és írt Szélig Im­re, Mikes György, az Angliában élő magyar humorista, Kemény György közgazdász, Faludy György költő, valamint Ignotus Pál író. Ebben az időben kerültem szoros kap­csolatba az­ amerikai szakszervezetekkel - mondta Gábor Róbert. Az amerikai szak­­szervezeti tagok nemcsak a szociáldemok­ratáknak, de nagyon sok magyar emigráns­nak is szereztek állást. Gábor Róbert már amerikai állampol­gárként lett 1960-ban a csaknem húszmil­lió tagot számláló AFL-CIO vezető tisztség­­viselője. Az elnök mellett dolgozott. Az amerikai szakszervezetek rengeteg pénzt áldoztak arra, hogy Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában visszaszorítsák a kom­munista befolyást. Ebben a munkában részt vett Gábor Róbert, mint utazó agitá­tor, mivel szociáldemokrataként a saját bő­rén keresztül jól ismerte a kommunizmust, s így komoly feladatot kapott az AFL­CIO- ban. Egyrészt főszerkesztője lett az AFL­­CIO által kiadott Interco Pressnek, más­részt a kelet-európai ügyek külügyi osztá­lyának főtanácsadója lett. Elemzéseik meg­jelentek angolul, spanyolul, franciául, por­tugálul, a világ csaknem háromszáz lapjá­ban. Tanácsaik, következtetéseik az egész világon ismertek voltak, hiszen nemcsak politikai, hanem gazdasági kérdésekkel is foglalkozott a szerkesztőség. A lap hangvé­tele kifejezetten antikommunista volt. Gábor Róbert elmondta, hogy a legtöbb helyen sikeres volt a propagandájuk. Példá­ul Indiában vagy Kenyában szerepük volt abban, hogy a valóban demokratikus szak­­szervezetek maradjanak életképesek a szél­sőbaloldali, marxista szakszervezetekkel szemben. Később, a nyolcvanas években a lengyel szakszervezeti munkásmozgalmat, a Szolidaritást is az amerikai szakszerveze­tek támogatták milliókkal. Nyomdagépe­ket, nyomdafestéket, sokszorosítókat, pa­pírt szállítottak illegálisan tengerjáró hajó­kon Lengyelországba. Ezt a munkát az amerikai szakszervezet nagy sikerének könyvelte el Gábor Róbert. Mint megje­gyezte: a gdanski szállítást nem Reagan in­tézte el. A magyar ellenzékieket is támogat­ták anyagiakkal, igaz, sokkal kisebb mér­tékben, mint a lengyeleket. Például a Beszé­lő című szamizdat és Demszky Gábor is ka­pott segítséget - emlékezett vissza Gábor Róbert. Az idős szakszervezeti vezető me­sélt arról is, hogy sok elfoglaltsága ellenére nagyon jó barátságot ápolt Nagy Ferenc volt miniszterelnökkel, és havonta együtt vacsorázott New Yorkban Varga Bélával, a Nemzetgyűlés volt elnökével. A legtöbb emigráns politikus szívesen meglátogatta Gábor Róbertet a hivatalában, mert a sok új információ mellett olvashatták a hazai ma­gyar lapokat is. Gábor Róbert harmincöt éven keresz­tül, 1995-ig dolgozott aktívan az amerikai szakszervezeteknél, de soha nem tagadta meg magyar szociáldemokrata voltát. Úgy látja, hogy a rendszerváltás után nem jó irányba haladt a magyar szakszervezeti mozgalom. Bár saját bevallása szerint An­tall József Miniszterelnökkel nagyon jó kapcsolatokat ápolt, és sokat beszéltek a magyar szakszervezetek jövőjéről, de az akkori vezető politikusok, a jobboldali par­lamenti többség nem értette, hogy ha a volt SZOT, majd az újjáalakult MSZOSZ pénzét, vagyonát meghagyják, akkor újjáéled a ré­gi állampárthoz simuló szakszervezet is. Végül ez történt - állapította meg Gábor Róbert. Nagy Sándor vezetésével a legna­gyobb magyar szakszervezet ismét a kom­munista gyökerű MSZP szolgálólánya lett, és igazából nem lett független, demokrati­kus szakszervezetté. Nem sikerült elérni, hogy a magyar munkásoknak demokrati­kus szakszervezetük legyen - sajnálkozott az Amerikát is megjárt szakszervezeti ve­zető. Hiába alakult meg 1989 végén a Tu­dományos Dolgozók Demokratikus Szak­­szervezete, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Munkástanácsok, ha nem kaptak megfelelő anyagi támoga­tást. Emiatt jelentéktelenné vagy kisbefo­­lyásúvá váltak - jegyezte meg Gábor Ró­bert. A magát szociáldemokratának tartó MSZP nem baloldali, nem szociáldemok­­­ rata, hanem neoliberális párt. A párt gya­korlati politikája nem tartalmazza az alap­vető szociális elemeket. Például azt, hogy a szegények és a gazdagok közötti távolság csökkenjen. Sőt, ez a távolság egyre­ nő, s a jólét ma sem mindenkinek érhető el. Az „Első helyen az emberek!” szociáldemok­rata jelszó távol áll a mai hatalomtól - fog­lalta össze Gábor Róbert. Az MSZP nem baloldali, hanem neoliberális párt Gábor Róbert szerint az „Első helyen az emberek­” szociáldemokrata jelszó igencsak távol áll a mai hatalom képviselőitől Str­fka István______________________ _ 2004. augusztus 4., szerdaLátó-Tér • Magyar Nemzet )

Next