Magyar Nemzet, 2004. augusztus (67. évfolyam, 200-228. szám)

2004-08-30 / 227. szám

Kfir­a Ki­lllíra 2004. augusztus 30., hétfő Rovatvezető­: Dippold Pál Megnyílt a zsidó nyári fesztivál Megnyílt tegnap Budapesten a VII. Zsidó nyári fesztivál. „Öröm, hogy ünnepelhetjük a zsidó kultúra ünnepét, az európai zsidó kultúra napját, és bánat, mert ez az év a holokauszt 60. évfordulója” - mondta Zoltai Gusztáv a zsidó könyvnapok helyszínén, a Wallenberg em­lékparkban. (MTI) Támogatás a nemzetiségeknek A Szlovákiában élő nemzetiségek fesztiválját tartották Tornaiján. A szlovák kulturális tárca idén még egyetlen nemzetiségi kul­túrának járó támogatást sem utalt át, ám e fesztiválra közel három és fél millió koronát fordított. Közismert, hogy a Tornaija közeli gombaszögi völgyben az elmúlt években pénzhiány miatt csaknem el­halt a szlovákiai magyarok több évtizedes hagyománnyal bíró legnagyobb országos nép­­művészeti rendezvénye. (MTI) Fejtő Ferenc kilencvenöt éves 1909. augusztus 31-én született Nagykanizsán Fejtő Ferenc Pá­rizsban élő magyar kritikus,­­ író. József Attilával együtt ala­pította a Szép Szó című folyó­iratot. 1947-49-ben Károlyi Mihály nagykövet bizalmasa­ként a párizsi magyar sajtóiro­dát vezette, de a Rajk-per mi­att szakított a magyar politikai élettel. 1955-ben francia állam­polgár lett. (MTI) A hetvenkedő katona A Gorsiumi nyári játékokon tegnap bemutatták Plautus A hetven­kedő katona című vígjátékát. A címszerepet Koncz Gábor, Philocomasium szerepét Xantus Barbara, Pleusid­est Boros Zoltán, Palaestriót pedig Rékasi Károly alakította. Az előadást a nemrégiben súlyos autóbalesetet szenvedő Pécsi Ildikó rendezte. (MTI) Manuel de Oliveira kapja az Arany Oroszlánt N­ MTI________________________ S­­tévén Spielberg és Tom Hanks nyitja meg szerdán a 61. Ve­lencei filmfesztivált. A mustra hi­vatalos válogatásában 21 film ka­pott helyet, köztük több amerikai, mint bármelyik eddigi szemlén: az Arany Oroszlánért versengő alko­tások fele kerül ki az Egyesült Álla­mokból és Ázsiából, a másik fele európai lesz. Lesz egy szekció digi­tális filmeknek, és Éjfél sorozat­címmel sokkoló filmeket mutat­nak majd be, a Corto cortissimo (hozzávetőleges fordításban: Inci­­ficici) szemlén pedig 26 rövidfilmet pergetnek le. Arany Oroszlán-élet­műdíjat Manuel de Oliveira portu­gál filmrendező kap, és levetítik O quinto irríperio (Az ötödik biro­dalom) című alkotását. A brit John Boorman elnökletével működő zsűri különleges Arany Oroszlánt is átad a 80 éves amerikai Stanley Donennek. Tábor magyar amerikaiaknak A klasszikus irodalomtól napjainkig • Havas Judit Alapítványt hoztak létre Mit jelent számodra a nemze­dék mint fogalom? - kérdez­ték a vizsgán egy amerikai fia­taltól. így válaszolt: mi, akik most ebben a nyári iskolatá­borban az óhaza kultúrájával ismerkedünk, egy nemzedék vagyunk, azért, mert magya­roknak is tartjuk magunkat. A Kormos Vat.F.ria_____________ E szavakat az Egyesült Államok­ból, a New York állambeli Fill­­more-ból hozta magával Havas Ju­dit. Második alkalommal kapott meghívást, hogy magyar irodalmat tanítson, és jövőre is várják. Itthon és külföldön elsősorban előadómű­vészként ismerik, ám ebbéli hivatá­sától több dolog elválaszthatatlan. Könyv- és műsorszerkesztő, az iro­dalomtudomány doktora, a Petőfi Irodalmi Múzeum főtanácsosa. Amúgy pedig szenvedélye a tanítás. Nem véletlen, hogy a Duna Televí­zió nemrég ismét sugározta egyete­mista tanítványaival készült, Ver­selő című műsorát. Ezúttal ameri­kai élményeiről számol be.­­ Ötödik éve szervezi Fillmore­­ban Kerekes Judit New Jerseyben élő matematikus a magyarságisme­reti stúdiumokat és a hozzá kap­csolódó programokat. A tábor mű­ködtetését nagymértékben segítik az amerikai cserkészszervezetek, de a tizenhat napos nyári kurzuson minden érdeklődőt szívesen fogad­nak. Az idén mintegy százan érkez­tek Clevelandből, Chicagóból, Bos­tonból és New York környékéről. A foglalkozásokat korosztályonként tartottuk. Magyarország földrajzát, törté­nelmét, irodalmát, nyelvtanát a Dö­mötör Gábor által igényesen szer­kesztett könyvek és munkafüzetek fogják össze - magyarázza Havas Judit. Megemlíti, hogy az írásos anyagot ő a maga módján igyeke­zett kiegészíteni. Még itthon dupla CD-re rögzítette azoknak a költők­nek a verseit, akiknek élete és mű­vei az említett kétkötetes tananyag­ban szerepeltek, így egyszerre ol­vashatják és hallgathatják a műve­ket, s a munkafüzeti feladatok meg­oldása is könnyebbé válik.­­ Tudott, hogy a nagy távolsá­gok miatt az óhaza kultúrájához is ragaszkodó családok nagy erőfe­szítéseket tesznek, hogy a gyereke­iket eljuttassák azokra a helyszí­nekre, ahol jó színvonalon oktatják őket a magyarsággal összefüggő té­mákban. Ezek telente a hét végi magyar iskolák, a nyári szünidő­ben pedig például a fillmore-i tá­bor. Az amerikai gyerekek nagyon önállóak, és valóban a sikerre, az eredményre összpontosítanak, így ha egy tárgyat, egy témát megsze­rettek, akkor a tanulást igen komo­lyan veszik. - Mit lehet megtanítani a ma­gyar irodalomból bő két hét alatt, amikor valaki szinte egész évben az angol nyelvben él, gondolkodik? - Sokat. Magam sem hittem volna, hogy ennyire nyitott és szor­galmas tanítványaim lesznek. Le­het, hogy kezdetben a szülők, nagy­szülők óhajára fordultak a magyar kultúra felé, de az idők folyamán mindez mély érdeklődéssé vált bennük. Különben mi késztetne egy kamaszt a vakáció idején arra, hogy a záróvizsga napján reggel hatkor felkeljen, és hétkor már a tételeken dolgozzon? Vagy ismét kérjék tőlem azt a Kosztolányi­­írást, amelynek alapján az előző év­ben szójátékot játszottunk? A tanít­ványaim közül senki nem akarta el­bliccelni az órákat, lelkiismeretesen jegyzeteltek, s ha nem értettek egy feladatot a munkafüzetben, újra meg újra kérdeztek. - Milyen tanmenet szerint ha­ladtak? Mi volt a mérce, a kívána­lom? - A tanítás reggel kilenctől déli egy óráig több csoportban tartott, az én két csoportomban tizenöten­­tizennyolcan voltak. Feszes ritmus szerint dolgoztunk, hiszen az alko­tók körében Kisfaludy Károly és Kányádi Sándor egyaránt szerepelt, tehát a klasszikus magyar iroda­lomtól el kellett jutni napjainkig. - Hogy-hogy kellett? - Mint említettem, a tanulás senkinek nem jelentett kényszert. Igaz, az előző kurzus tapasztalatai alapján tudatosan alakítottam a személyre szóló metódust. Sokat olvastattam hangosan, a verseket körbeadtam. Egy New York-i fiú például eleinte még szólt, hogy áll­junk meg, ismételjünk, később már nem kérte ezt. Sokat számított, ahogyan az ember ez­ egy verssor vagy szó mögöttes tartalmát átadta. A hangsúlyok, a mondatok zenéje pedig a magyar nyelvtan sajátossá­gait segített megértetni. Ebben nemcsak az itteni egyetemi oktatási tapasztalataim segítettek, de az elő­adó-művészi rutinom is. A záró­vizsgán talán jobban izgultam, mint a tanítványaim. A bizottság­tól, amelynek az adott tárgy oktatói nem lehettek tagjai, zárt borítékban kapták a tételeket. Nem kellett miattuk restelkednem... Hogy a nyári tábor programjai, a záróünnepség után - mint min­dig - még futotta erejéből a magyar közösségek meghívásainak eleget tenni, Havas Judit energiáját ismer­ve: természetes. Ám volt valami, ami meglepetésként érte. Tisztelői és barátai az Egyesüllt Államokban bejegyzett és a nevét viselő alapít­ványt (Judith Havas Foundation) hoztak létre, hogy mindaz, amit tud, a jövőben még többekhez, jut­hasson el. Semmi sem olyan egyértelmű 11 KASNYI PF.TF.R_______________ H­a egy kicsit közelebbről vesz­­szük szemügyre a dolgot, ki­derül, hogy semmi sem olyan egy­értelmű - mondja Elek Tibornak Rakovszky Zsuzsa regénye, A kígyó bőre kapcsán. A mondat akár kul­csa is lehet a kötetnek (Fényben és árnyékban), amely az irodalomtör­ténész és lapszerkesztő Elek esz­­széit, tanulmányait és interjúit tar­talmazza. A mű kortárs irodal­munkat vizsgálja, a közelmúltban elhunyt regényírótól, Gion Nán­dortól a legifjabb írókig-költőkig, Rott Józsefig és Varró Dánielig. A szerző - túl a napi irodalmi divat és konjunktúra szeszélyein - az értéket keresi. Könyve alcíme - Az irodalmi siker természetrajza - csalóka. Az ugyanis, hogy mitől lesz egy mű ideig-óráig sikeres, míg más, esetleg értékesebb alko­tás miért marad árnyékban, nem derül ki, nem is derülhet ki egyér­telműen a kötetből. Ezt még soha senkinek nem sikerült megvilágí­tania. Ám a kérdésen tűnődni, ar­ról meditálni mégis fontos. „Köz­hely ma már - tűnődik Elek Tibor, -, hogy a szövegből a befogadás, az értelmezés során jön létre a műal­kotás, bár az számomra már kevés­bé evidens, hogy ahány befogadás, ahány olvasó, annyi érvényes, egy­mással egyenrangú olvasat”. Hogy így van-e, nem lehet pontosan tud­ni. Hamvas Béla azt állítja, hogy egy remekmű, ha elkészült, akár a fiókban is remekmű marad, füg­getlenül attól, kezébe veszi-e valaki vagy sem. Hogy hol az igazság, nem tudni. Szemlélet dolga. A szerző eltűnődik azon, miért fogadták „az első recenziók” olyan rajongó áhítattal Esterházy Péter sok vitát kavaró Javított kiadását. Miért tűnik „korszerűtlen regény­nek” Gion remeklése, az Ez a nap a miénk. Hogyan lett „a magyar iro­dalmi modernség kései klassziku­sa” az erdélyi Székely János, aki­nek művét életében csak nagyon kevesen ismerték. Aggodalommal fürkészi a kárpátaljai magyar iro­dalmat: „készülődik-e már ott va­lami új”, hiszen „Kárpátalja ma­gyar irodalmát a legek irodalmá­nak is nevezhetnénk - negatív ér­telemben. Értékekben a legszegé­nyebb, hiszen a legkisebb és leg­fiatalabb magyar irodalom...” Ér­deklődve fürkészi, hogyan tűnik - Márai után - újra látókörünkbe „a felvidéki magyar polgárság” Gren­del Lajos regényeiben. Interjúiban pedig arról faggatja irodalmunk jeleseit (többek között Gergely Ág­nest, Szilágyi Istvánt, Zalán Tibort, Buda Ferencet és Esterházy Pé­tert), milyen is az író, a költő stá­tusa ma, embert próbáló korunk­ban. (Elek Tibor: Fényben és árnyék­ban, Kalligram, Pozsony, 2004.) kultura@magyarnemzet.hu Hazai művészek az Üitmarkon 11 MTI________________________ N­eves magyar előadóművészek léptek fel a hét végén Amszter­damban a nagy hagyományú kultu­rális fesztiválon, az Üitmarkon. A világzenei, dzsessz- és klasszikus zenei produkciók után a kortárs vi­zuális művészetek, a fotózás és a képzőművészetek képviselőinek al­kotásait állítják majd ki. Október végén jelenik meg tizenegy holland műfordító közös kötete, amely a fordítók egy-egy kedves munkájá­nak egy fejezetét tartalmazza ismer­­tető-méltató szöveg kíséretében. A Tweede Ronde (Második menet) cí­mű negyedéves amszterdami folyó­irat pedig szeptember végi számát a magyar írónőknek szenteli. Bence Ottó, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma tulajdoná­ban levő Hungarofest Kht. igazga­tója a korábbi hasonló külföldi be­mutatkozásokhoz képest progresz­­szívnak nevezte a hollandiai évadot. A nyitott holland társadalom, a ru­galmas fogyasztói karakter a ha­gyományos értékekkel szemben fo­­gadókészebb az alternatív produk­ciókra, különösen kedvelik a kísér­letező, formabontó és műhelyjelle­gű alkotásokat - fűzte hozzá. Az igazgató hangsúlyozta: ez az első olyan kulturális évad, amikor a ma­gyarok úgymond nem erőltették programjaikat a vendéglátó ország­ra, hanem annak kurátorai válogat­hattak egy „menüből”. Mint mond­ta, biztos abban, hogy a jövőben ez a modell válik irányadóvá. A hollandiai évad a magyar országkép korszerűsítésének első szakasza lehet - fejtette ki. Elképze­lése szerint a műdalokra és csárdás­romantikára építő országkép he­lyett inkább a kortárs kultúra érté­keinek közvetítésére van szükség. Bence Ottó becslése szerint az Alt­­markon berendezett magyar utca rendezvényeit nyolc-tízezren láto­gatták meg a hét végén. Wass Albert védelmében „A könyvek világában az olvasó az, aki ítél” ___Haki.ikNyrrf.rt___________________ D­ ivat lett Wass Albertet támadni címmel közöl cikket az Erdélyi Napló című, Kolozsvárott szerkesz­tett hetilap. Az írás szerzője, Fábián Tibor szerint a mezőségi születésű író művei „diadalutat jártak be, ha nem is világszerte, de az egész »ma­­gyar világban«”, ami nem csupán az alkotó, hanem az olvasás és a könyv sikere is egyben. Azonban - folytat­ja Fábián - „sokan nem nézik jó szemmel, hogy az olvasóközönség felfedezte magának a Vasasszent­­gotthárdról indult írót, és falja élet­műsorozatát”, s hogy „a legtöbb magyar könyvesboltban nem Ester­házy Péter vagy az anyaországban csak Imre Kertésznek nevezett No­­bel-díjas író művei, hanem az »is­meretlen« Wass Albert könyvei iránt van a legnagyobb kereslet”. A cikk szerzője szerint a fanyalgók táborát „egyrészt azok alkotják, akik még a rendszerváltozás előtti pártos gon­dolkodással mérlegelik az írót”, s „akiknek a szemében Wass­­ az Egyesült Államokban történt több­szöri átvilágítása (és tegyük hozzá: a romániai semmitőszék nemrégiben hozott döntése­ ellenére - fasiszta, aki felbujtotta az Észak-Erdélybe bevonuló honvédeket több román kivégzésére”. Fábián Tibor azt a kér­dést is­­felteszi, hogy amikor úgy döntött a Fővárosi Közgyűlés, hogy Budapesten nem kaphat szobrot a Kard és kasza és A fontinelli boszor­kány írója, tagjai „vajon konzultál­tak-e előtte az erdélyi Wass-szob­­rokat »megdöntő« román hatóság­gal”. Fábián szerint a fanyalgók másik része azokból az írókból áll össze, akik tudják, hogy „soha nem fog ne­gyedannyi könyvük sem elfogyni, mint az általuk lenézett írónak”. „Ezért jobb híján csuklóból lövik a különféle megjegyzéseket: gyenge, gyermekien egyszerű, csak a jobbol­daliak olvassák, egykötetes szerző, egészen a nevetségesség határát sú­roló szélsőségesekig, akik a köny­vesboltba már be sem lépnek, ha a kirakatban ne adj’ Isten Wass-köte­­tet pillantanak meg...” - írja a szer­ző ellenfeleiről Fábián. Cikkét azzal zárja, hogy „Wass Albert népszerű­ségének nem tud határt szabni a sértődött középszerű írók áskálódá­­sa, mert a könyvek világában az ol­vasó az,,aki ítél”, s „ő az, aki felment vagy rehabilitál”. WASS ALBERT Wass Albert

Next