Magyar Nemzet, 2004. augusztus (67. évfolyam, 200-228. szám)
2004-08-30 / 227. szám
Az elfelejtett Lövik Károly FOLYÓIRAT II Kákonyi Péteer Amikor Márai Sándor eldöntötte, hogy elhagyja a megszállt országot, naphosszat rótta a romos Budapestet, és felidézte íróelődeit Krúdytól Színi Gyuláig, Moly Tamástól Csáth Gézáig és Cholnoky Viktorig. Nagy szeretettel említi Lövik Károlyt is, a nagyszerű, mára elfeledett novellistát is: „Lövik, az úrlovas, aki mintha bricseszben, egyik kezében lovaglóostorral írt volna elegáns, dandys és mélyen melankóliás beszédeket. A barbizoni festőiskola nagy művészének, Paál Lászlónak lombszíneire emlékeztető tájakban ügetett a Lovik-beszély hőse, a magányos lovas, aki a távoli kürtszóra és elviharzott érzések hallab rikoltására figyelt az erdő és az irodalom magányában...” Thanatosz titokzatos örvényében címmel idézi fel a Kortárs legutóbbi számában Nyilasy Balázs irodalomtörténész Lövik Károly (1874-1915) művét, különös tekintettel Árnyéktánc című, 1914-ből datált novellájára. A mű hőse egy hatéves kisfiú, akinek szorongásait az elbeszélő, immár meglett férfiként, felidézi: „Gyönge gyermek voltam, családomban gyakori volt az idegbeteg„ség, és ezért nagyon vigyáztak rám...” A gyermek a sötétben örökké szorong, lázálmok gyötrik. Végül, orvosi tanácsra, úgy próbálja rémlátomásaitól és szorongásaitól a család megmenteni, hogy elköltöznek a rontó kigőzölgésű, mocsaras tájról. „Két hét múlva elhagyták a sárga házat... és a városba költöztek, egy tiszta levegőjű, tiszta vizű felvidéki városba, melyben folyton harangoztak, és amelyben a lépések erősen kongtak, mert a város sziklán épült.” A gyermeken azonban ez sem segít, látomásaitól nem képes megszabadulni. „Semmi öröme se telt az élet rendes oldalaiban. Ellenben ahol valami szabálytalan vagy gyanús dolgot látott, azonnal beleegyezését jelentette ki. Például nagyon szerette a részeg embereket, prüszkölve ugrált körülöttük... Ha a csendőrök csirketolvajokat kísértek fogdába, méltóságos arccal csatlakozott hozzájuk. A vándorszínészeknek is nagy barátja volt, és a színlaposztót örömmel üdvözölte...” Lövik Árnyéktánca, miként életműve - ahogy Nyilasy Balázs leszögezi - „illusztrálván mutatja fel a modernség avantgárdot előző, első nagy hullámának, a már Baudelaire-rel meginduló paleo-modernségnek és a dekadens, fin de siècle modernségnek jellemzőit”. Új Ionesco-kötet grafikákkal IPOSA______________________ D eák László költő, az Orfeusz Kiadója rendezte sajtó alá A fekete és a fehér címmel Juhász Katalin fordításában és a fordító kisesszéjével Eugéne Ionesco kötetét, amely először 1981-ben jelent meg Svájcban, kétszáz számozott példányban. Martin Esslin, a huszadik századi abszurd dráma első számú teoretikusa Samuel Beckett mellett Ionescót tartja a műfaj ha nem is legnagyobb, de mindenképpen a legjellegzetesebb képviselőjének. A romániai születésű francia író A kopasz énekesnő című drámájában hatásosan mutatta fel a nyelv elszegényedésén túl azt a kiürülést is, amelynek végeredményeként a szavak és a mondatok nem csupán elvesztik a jelentésüket, hanem bármit is jelenthetnek, egymással felcserélhetővé válnak. Elég annyit megemlítenünk, hogy a drámában egyetlen szó, egyetlen utalás nem történik semmiféle kopasz énekesnőre. Az orrszarvú című Ionesconovellát és annak drámavariációját annak idején a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus személyiségtorzító hisztériájának metaforájaként olvasták - ma már az emberiség erkölcsi értékrendjének és szépérzékének eltorzulása jut eszünkbe a történetről, amelyben előbbutóbb minden ember átalakul orrszarvúvá. Undorodni kezd a jóságtól és a szépségtől, s tudatosan dicsőíteni kezdi a rútságot, az otrombaságot, a gonoszságot. Mai olvasatunkban sokkal inkább a „valóságsók”, mint a barna vagy a vörös diktatúra világát modellezi lonesco drámája. A könyvben lonesco először arról beszél a tőle megszokott „szériőz” humorral, miért nem lett belőle grafikus vagy festőművész. Komoly szerepet játszott a műfaj hűtlen elhagyásában egy alkotóként kontár - pedagógusnak tapintatlanul durva, dogmatikusan figuratív festőművész és rajztanár. A kötetbeli tizenöt fekete-fehér, érzékeny, finom vonalú litográfia viszont megmutatja: lonesco mégiscsak képzőművésszé vált. A könyv végén lonesco írói énje szellemesen megmagyarázza grafikus énjének termékeit, néha találóan, máskor szándékosan elterelve a néző-olvasót a litográfia üzenetétől. Ez utóbbit nem csupán polgárpukkasztásból, sőt nem is elsősorban intellektuális bohóckodásból teszi. Le akarja szoktatni legalább a befogadókat az irodalmi művek és a képzőművészeti alkotások túlmagyarázásától, túlideologizálásától. „Olvasataikkal a rendezők mindent megváltoztatnak, sokszor elferdítik az író valódi szándékát” - írja ezt a nyolcvanas évek posztmodern korszakában az ötvenes-hatvanas évek neoavantgárd irodalmának prominense. Kísértetiesen hasonlít ez arra, amikor a legújabb kori, agyonajnározott posztmodernizmus irodalomellenességére a hatvanas, illetve kora hetvenes évek neoavantgárdként elmarasztalt írói, költői, Hernádi Gyula, Kárpáti Kamil, Marsall László hívják fel a figyelmet. Ionesco kötetének vezérfonala az, hogy a fekete és a fehér színek legkülönbözőbb árnyalatai olykor színesebb és sokrétűbb univerzumot képesek teremteni, mint az avatatlan ecsettel megfestett színes ábrák. 2004. augusztus 30., hétfő Kultúra •rfemze 15 Babakiállítás a Zichy-palotában Láthatók lesznek Hildegard Günzel alkotásai és a Kielcei Játékmúzeum darabjai K Neor/St. Miklós ■ ________ N yolcadik alkalommal rendezik meg szeptember 9. és 23. között a győri Zichy-palotában a nemzetközi babakiállítást, illetve 24-én és 25-én a közép-európai babakonferenciát. A nagyszabású játék- és művészbaba-bemutató egyben a készítők országos versenye is. A kiállításra évről évre több ezer érdeklődő látogat el. A nemzetközi babakiállításon több száz baba lesz látható. A tárlat idejére minden évben újabb alkotások érkeznek a magyarországi és külföldi babakészítőktől, hazai és külföldi múzeumok és gyűjtők küldik el féltve őrzött kincseiket. A kiállításra többek közt a Felvidékről és Erdélyből is küldtek babákat. Emellett láthatók lesznek a világhírű német babakészítő, Hildegard Günzel porcelánbabái, a lengyelországi Kielcei Játékmúzeum gyűjteményének darabjai, valamint magyarországi gyűjtők antik babái, bababútorai is. A szervezők minden évben megadnak egyegy témát, amelyre várják az új, eddig más kiállításon nem szerepelt alkotásokat. Az idei év témája a Jókai-regényalakok megformálása, az igazi játékra alkalmas babák készítése, a Balassi művei ihlette babák, illetve a család. A babák a legkülönbözőbb anyagokból készülnek: papírból, drótból, csuhéból, szalmából, fából, de használható textil, agyag, kerámia, porcelán is. Tavaly szerepeltek először mackók is a kiállításon és versenyen. Az eseményre elküldött alkotások egy része részt vesz az országos babakészítési versenyen, külön kategóriában indulnak az egyedi alkotások, a viseletek, a művészi másolatok, a babázás kellékei, az életképek, és a legifjabb alkotók, a 12 és 18 év közöttiek. Közönségdíjat is kiosztanak. „A rendezvény célja, hogy a baba az őt megillető helyre kerüljön, ne csak a gyermekek, hanem a felnőttek kezébe is. A baba egyébként fontos szerepet játszik a pedagógiában és a gyógyításban is” - szögezte le Keglovich Ferencné, a Zichy-palota igazgatója. A kiállítás után konferenciát rendeznek, ahol a téma neves hazai és külföldi szakértőinek előadásai mellett gyakorlati foglalkozások is zajlanak, amelyeken a résztvevők a kezdőtől a haladó szintig tanulhatják a babakészítés műhelytitkait. A babák a legkülönbözőbb anyagokból készülnek A balatonszemesi házban Hetvenhárom éves lenne Latinovits Zoltán POSA 7.0TÁN Vándor, ha a magyar tenger déli partjának még augusztusi pompájú, de már kicsit őszies hangulatú, csupa ligetből, csupa régi, romantikus házból álló településénél, Balatonszemesnél leszállsz a zöld, Balaton melléki buszról, ne kerüld el a színészkirály szentélyét. Latinovits Zoltánt nevezte így gyászkölteményében Nagy László. A színészt, aki úgy szólaltatta meg a verset, mintha ő maga lenne költő, hiszen százszázalékosan átélte a vajúdás kínját. A múzeumban látható rekvizítumok, meghívók, lemezek, újságcikkek megidézik Latinovits híres estjeit, amelyeken, ha kell, hamiskás és vérbő volt, mint Petőfi Sándor A négyökrös szekér című költeményének előadásakor. Máskor elénk tárja a József Attila-i tudathasadás éleslátásának iszonyatát, ami az Eszmélet című versből kristályosodik ki a legpontosabban. A mi, ötven és hatvan közötti nemzedékünk már mindig Latinovits hangján hallja: „Nappal hold kél bennem, s ha kinn van az éj egy nap süt idebenn.” S ezer hangon sírta, üvöltötte Weöres Sándor halandzsaversét is: „Panyigai panyigai panyigai.” És a tárlóbeli képek mozgóképpé elevenednek: emlékszünk arra a kivételes élményre, ahogyan a filmvásznon eljátszotta Örkény István Tótékjának pszichotikus őrnagyát Fábri Zoltán művében, vagy Krúdy Gyula örök vándorát a Szindbád című Huszárik-filmkölteményben. És sorban emlékeztet bennünket a sok-sok beszélő tárgy Latinovits nagy színpadi szerepeire is. Savonarolára Thomas Mann Fiorenzájából, vagy Cipollára Thomas Mann Mario és a varázslójából. Böngészgeted a kicsiny, hangulatos szemesi házban rejtőző gazdag múzeumi relikviákat, és olvasod: a Szűz jegyében, 1931. szeptember 9-én jött e világra. Idén lenne hetvenhárom éves. Nyughatatlan lelke elűzte a mérnöki pályáról, debreceni segédszínészként váltott életutat 1957- ben, majd Miskolc, Budapest (Vígszínház, Thália Színház) és a veszprémi Petőfi Színház következett. Eljátszotta a világirodalom legszebb férfiszerepeit, számos hanglemez, film és színházi előadásról szóló televíziós felvétel őrzi tehetségét. Jogos hát öccse, Bujtor István színművész jellemzése: „Keserű, de fölemelő vigasz a korai halálért, hogy Zoltán bátyám azon kevés színészek közé tartozik, akik túlélték saját halálukat már e földön is.” Az igazi, nagy, önemésztő tehetségekre jellemző módon lobogott, konfrontálódott a politikai hatalommal, a színházakat, a filmet kézben tartó középszerűséggel. Egyedül Balatonszemesen nyugodott meg háborgó lelke. Ahogy meg is írta és szóban is vallotta: ha a vonat elhagyja a szárszói állomást, s feltűnik Balatonőszöd tőszomszédjában a szemesi állomás épülete, s megérzi édesanyja házának közelségét, újra gyermekké válik. Ám a sok kapott seb egy idő után összeért. Már a szemesi Bagolyvár utcán megtett séta sem hozott számára gyógyírt. Huszonnyolc esztendeje, 1976. június 4-én, a trianoni döntés évfordulóján vetette magát a vonat elé kedvenc vasútállomásán. Alig pár kilométerre a balatonszárszói állomástól, ahol vagy balesetben, vagy öngyilkosság miatt József Attila meghalt. Vándor, ha végignézted a múlt század egyik legnagyobb színművészének múzeumát, ne mulaszd el felkeresni a szemesi temetőt sem! S tegyél egy nemzeti szalaggal átkötött virágot Latinovits Zoltán sírjára. Egyházzenei fesztivál a budai Várban II Kiss Eszter Veronika________ Durkó Zsolt és Radnóti Miklós életműve kerül a középpontba a László Váradi Gyula által szervezett idei egyházzenei fesztiválon, amelyet a vízivárosi kapucinus templomban tartanak szeptember másodika és nyolcadika között. A programsorozatban 7-én Radnóti Miklós Credója címmel szakrális oratóriumot mutatnak be László Váradi Gyula rendezésében. A hatvan éve elhunyt költő verseire épülő mű ősbemutatóján Sinka Krisztina énekes, Bubik István és Koltai János színművészek, valamint a Somogyi vonósnégyes működik közre. Szeptember 8-án az In memóriam Durkó Zsolt elnevezésű zárókoncerten Bach, Farkas Ferenc, Mozart és Dohnányi Ernő művei mellett Durkó Zsolt Lucius Stellaris című kompozíciójának kamarazenekari változata ígérkezik különlegességnek. A darab hangjait a magyar nép ősi csillagképe, a Nagy Kutya fő csillagainak helyzete és aránya határozza meg. A zeneszerző születésének hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett hangversenyen Csavlek Etelka és Baross Csilla énekeseket, valamint a Győri Filharmonikus Zenekart hallhatjuk Medveczky Ádám vezényletével. A fesztivál első két koncertje szintén oratóriumokra épül: a 2-i műsorban László Váradi Gyula Dona nobis pacem című filmjét vetítik, majd az Ura lesz-e sorsodnak című szakrális oratóriumot hallhatja a közönség Kubik Anna, Pazár Krisztina, Pathó István és Bajári Levente előadásában, 5-én pedig az Agnus Dei szakrális oratóriumot tűzik műsorra Ladányi Andrea balettművész közreműködésével. Mindkét koncerten a Somogyi vonósnégyes kísér.