Magyar Nemzet, 2005. november (68. évfolyam, 299-327. szám)
2005-11-24 / 321. szám
Törököt fogott a kormányfő" Egyelőre nem tud mit kezdeni a koalíció Orbán Viktor parlamenti színre lépésével Is Villányi Károl ________________________________________________ R égi vágya teljesült a kormányoldalnak, mégsem tapasztalható felhőtlen öröm a szocialisták és a szabad demokraták háza táján. Orbán Viktor hétfőn egymás után harmadszor szólalt fel a parlament plenáris ülésén, a közbeszéd hetek óta a volt kormányfő javaslataitól hangos. A hétfői híradókat, a keddi újságokat eddig Gyurcsány Ferenc mondanivalója - többnyire a Száz lépés programjának részletezése uralta, de ez már a múlté. A miniszterelnök korábbi felszólalásaiból mindig jelentős időt fordított Orbán Viktor bírálatára. Gyurcsány Ferenc kioktató hangnemben rendre gyávának nevezte a Fidesz elnökét, aki szerinte „úgy fél a parlamenttől, mint ördög a tömjénfüsttől”. Visszatetsző ez egy olyan politikus szájából, akit demokratikus szavazáson még egyszer sem választottak országgyűlési képviselőnek, és aki a legutóbbi időkig csak a televízióból követhette figyelemmel a parlamenti munkát. Persze azt valószínűleg Gyurcsány Ferenc is tudta, hogy neki addig jó, amíg Orbán Viktor hallgat. A rendszerváltozást követő tizenhat évet felidézve talán azt is sejtette, hogy a Fidesz elnöke nem fél beszélni az Országgyűlésben. A kormányfő éles kirohanásai minden bizonnyal éppen azt a célt szolgálták, hogy a volt miniszterelnök ne szólaljon fel. A nagyobbik ellenzéki pártban ugyanis sokan fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy Gyurcsány Ferenc utasítására ne szólaljon fel a Fidesz elnöke. Aztán hamar kiderült, hogy az ellenzék parlamenti szócsatába belerángatott vezetőjével törököt fogott a baloldal vezére. Három héttel ezelőtt Orbán Viktor a parlamentben a nemzeti konzultáció lezárásának apropóján javaslatot tett a garanciatörvény megalkotására. Gyurcsány Ferenc ekkor még kiegészítésekkel ugyan, de támogathatónak tartotta az indítványt. Miután a törvényjavaslatba bekerültek az általa kért módosítások, kiderítette, hogy ő inkább majd egy másik kezdeményezéssel áll elő, amelynek munkacíme Új megegyezés a köztársaságról. A miniszterelnök tehát - mint az mára egyértelműen kiderült - a saját stratégiája szempontjából hibásan reagált ellenfele első felszólalására. Úgy is mondhatnánk, már az első próbán elbukott. A hibát később csak Lendvai Ildikó szoknyája mögé bújva ismerte el. Az MSZP frakcióvezetője volt az, aki határozottan kijelentette: törjön le a keze, ha a garanciatörvényt megszavazza. Ehhez az őszinte véleményhez csatlakozott végül Gyurcsány Ferenc is. A szocialisták és a kormányfő tanácsadói nyilván rájöttek, hogy ha bármilyen törvény születik a Fidesz elnökének a kezdeményezésére, az számukra taktikai okokból csakis kudarcként értékelhető. Még ilyen médiafölény mellett is nehéz lett volna azt magyarázgatni, hogy hiába Gyurcsány a kormányfő, Orbán javaslatát szavazza meg a parlament. Ilyen előzményekkel érkeztünk el Orbán Viktor e heti felszólalásához, amelyben a politikus hadat üzenve a luxusprofitnak azt javasolta: csökkentsék tíz százalékkal a lakossági áram árát, mivel régiós összehasonlításban nálunk feltűnően drága az energia. Gyurcsány Ferenc a felszólalás alatt kezeit tördelte, majd jegyzetelt néhány sort, aztán helyette Kóka János reagált. A gazdasági miniszter a felszólalásra totális, érvelés nélküli elutasítással és támadással válaszolt. A milliárdos tárcavezető ahelyett, hogy magyarázatot adott volna arra, miért olcsóbb számos uniós tagállamban az áram, sértegetésbe és vádaskodásba kezdett. Kóka János is hibázott tehát: nevetségesnek nevezett egy felvetést, amely nagy valószínűséggel a társadalom nagy része számára korántsem megmosolyogtató. A miniszter bakiját próbálja a Népszabadság is helyrehozni, hiszen több cikket közöltek már arról, hogy a „Kormány is letörné az áram árát”. Gyurcsány Ferencéknek most főhet a fejük, miképpen javítsanak a teljesítményükön. Az mindenesetre látszik, hogy próbálkoznak. Most éppen ötezer forintot akarnak adni minden rászorulónak. Ezt a nyilvánvalóan populista javaslatot csak a föld ötletszerű szétosztásának újbóli bejelentése múlta felül. Azért arra biztosan sokan kíváncsiak, hogy Kóka János ezeket a terveket miképpen fogadta. Ha következetes, akkor a térdét csapkodta a röhögéstől. Persze a Fidesz kommunikációja sem tökéletes. Olyan kijelentések mellett mennek el szó nélkül az ellenzéki honatyák, amelyek normális esetben igen komoly magyarázatra szorulnának. Melyek is ezek? Hazánkban járt José Manuel Barroso, akivel rövid eszmecserét folytatott Gyurcsány Ferenc. A kormányfő megértést kért Magyarország magas költségvetési hiánya miatt az Európai Bizottság elnökétől, mert - mint mondta - nem akar éhséglázadást. Ha egy miniszterelnök ezt mondja, akkor annak bizony súlya van. A rendszerváltozás óta fel sem vetődött az éhséglázadás lehetősége. Most meg nem tudunk megfelelni egy sor uniós kritériumnak, mert zendüléstől tart a kabinet, miközben a kormánypropaganda dübörgő gazdaságot emleget. Vajon miért hallgat erről a Fidesz? Gyurcsány Ferenc november elején egy társadalompolitikai fórumon, miután megigazította a szemüvegét, kijelentette, hogy a Nemzeti fejlesztési tervnek a szegényeket és az elitet kell támogatnia. És mi lesz a többséggel? A középosztályt miképpen érinti majd a Nemzeti fejlesztési terv? Valljuk meg őszintén, foglalkozni kell a leszakadókkal, de azért nem kellene a segélyekre berendezkedők szekerét olyan nagy erővel tolni, az elit szekere meg amúgy is szalad - e csoport támogatásáról beszélni a mostani helyzetben több mint hiba. Az ellenzék miért nem szól egy szót sem? Na és a legszebb. Kóka János áprilisban így fakadt ki: „Teljesen abszurdnak tartom, hogy nekem is jár a családi pótlék. Ez buta, igazságtalan dolog. Bőven elég lenne, ha csak a rászorulók kapnák.” Azóta persze döntöttek a családi pótlék felemeléséről, ami mindenkinek, vagyis a milliárdostól a létminimumon élőkig jelenleg is jár. Kóka János meri most azt mondani, hogy a családtámogatási rendszert az igazságosság jegyében alakították át? A Fidesz ezt az ellentmondást is szó nélkül hagyta, legalábbis nem vetette elégszer a gazdasági miniszter szemére. Végül arról, hogy mire számíthatunk. A baloldal természetesen elő fogja venni ismét a szélsőjobbal kacérkodó Fidesz szlogenjét. A riogatás már elkezdődött. Hiller István, a történelem legtehetségtelenebb szocialista pártelnöke két kézfejét összefonva arról beszélt, hogy a Fidesz összeborul a szélsőjobboldali politikai erőkkel. Szerinte ezt bizonyítja az, ami a főváros V. kerületében történt, amelyet a nagyobbik „ellenzéki párt kampánylabornak használ”. - Meggyőződtem arról, hogy mindaz, ami itt történt, országos kisugárzású és forgatókönyvszerűen megvalósított - panaszkodott a napokban. Ha ezt a szöveget valami elmegyógyintézet közelében hallaná az ember egy fürdőköpenybe bújt alaktól, nem is foglalkozna vele, de a nagyobbik kormánypárt vezetője látja így a dolgok alakulását. A szélsőjobbozás mellett újabb populista ígéretek is várhatók, amelyeket majd természetesen a következő ciklusban kíván megvalósítani a koalíció. Aki pedig arra számít, hogy egy percre is leáll a szocialista párt és a kormány kampánya, az csalódni fog, mert ez a választásokig csak erősödik majd. A meglepetésekkel is számolni kell, mert a sokat tapasztalt amerikai tanácsadók eszköztára nem lebecsülendő. Az lenne az ellenzék legnagyobb hibája - amit reméljük, nem akar többször elkövetni -, ha már most leírná a miniszterelnököt és az MSZP-t. De mi jöhet még? Arra talán mégsem kerül sor, hogy Gyurcsány Ferenc vállon löveti magát egy mesterlövésszel, és nemzeti hőst kreáltat magából. Ugye? Azt valószínűleg Gyurcsány Ferenc is tudta, hogy neki addig jó, amíg Orbán Viktor hallgat. A rendszerváltozást követő tizenhat évet felidézve talán azt is sejtette, hogy a Fidesz elnöke nem fél beszélni az Országgyűlésben SZABAD EURÓPA : Csontos János____________________________________________ Frissek vagyunk, fiatalok, bejárjuk a sivatagot - szavalta kórusban a Mézga család a pihent agyú, örök fiatal Romhányi József szövege szerint. A nemzet „rímhányója” akkoriban még csak nem is sejthette, hogy ő voltaképpen nem szellemes kínrímelő, hanem tudtán kívül politikailag korrekt. A párizsi külvárosok muzulmán autógyújtogató bandáinak tagjait néhány évtizeddel korábban minden bizonynyal huligánoknak titulálta volna a központi sajtó - most a „fiatalok” a kötelezően előírt megszólítás. Aki ezt a neogyagya szabályt áthágja, s a vallási-faji zavargásokat a tényeknek megfelelően vallási-faji zavargásoknak merészeli nevezni, azt a liberális gondolatkommandók rögvest ki is húzzák a művelt européerek mind kurtább listájáról. Most éppen Váncsa István módszeres, apránkénti kivégzése folyik az övéi részéről az Élet és Irodalom címoldalán elkövetett, Párizs lángjai című vezércikkéért. Váncsát korábban némiképp meggondolatlanul publicisztikai díjözönnel halmozta el a Soros-világegyetem, bár intő jel lehetett volna, hogy a Heti Hetesben a vonalat híven követő társai mind gyakrabban értetlenkedő homlokráncolással, nem pedig legitimáló kacagással reagálják le körmönfontan bunkóid okfejtéseit, nyakatekert szellemességeit. Váncsa nem átallotta pozitív kontextusba helyezni a rendfenntartást meglepetésre rendpárti módon elképzelő Nicolas Sarkozy francia belügyminisztert, az internacionalista haladó erők új, monumentálissá növelt mumusát. Váncsa ezenkívül a politikai korrektséget lényegében a politikai és nyelvi idiotizmus jelentéstartományban helyezte el - nem járva különösebben messze a valóságtól. így aztán megérhettük, hogy az Élet és Irodalom egyik cikke egyhétnyi spéttel oly módon kívánta lebunkózni az elfajult publicistát, hogy Váncsa cikkét bizonyára még a Magyar Nemzet is meggondolta volna közölni. Ez valószínűleg így is van: a Magyar Nemzetnek ugyanis sokszorosan ügyelnie kell a politikai korrektségre - a fogalom eredeti értelmében: a folyamatos ideológiai kartácstűz miatt nemigen engedhet meg magának szemantikai kilengéseket. Ha Váncsa valami csoda folytán egyszer kizárásos alapon mégis a Magyar Nemzetben publikálna (ez a politikai korrektség szinte világméretű győzelme esetén elvileg még előfordulhat), akkor most némi ízelítőt kap abból, milyen recepciónak lenne kitéve a lánglelkű liberalizmus zászlóvivői részéről, ha netán Lovas Istvánként pottyantja erre a világra a játékos kedvű gólya. Mindez azonban csupán öregecskedő gondolatkísérlet - foglalkozzunk inkább a politikailag korrekt fiatalokkal. Bizonyára egyetért velem Magyar Bálint oktatási miniszter (akit a minapi kormányülésen már Gyurcsány Ferencnek kellett megvédenie), a történelemkönyvek pongyola szóhasználatát sürgősen át kell igazítani. A kora középkori Európa St. Gallenig ívelő módszeres kifosztását nyilván kalandozó magyar fiatalok vitték végbe. A Magyar Királyság városait és falvait viszont tatár fiatalok égették fel. Újraírandók a vonatkozó fejezetek a török és német fiatalok fosztogatásairól is. Az aradi vértanúk halála osztrák fiatalok lelkén szárad, a XX. század ifjúkorában pedig vörös és fehér fiatalok terrorizálták a magyarságot. És máris ott vagyunk a magyar nőket akár erőszakkal és csoportosan is boldoggá tevő szovjet fiataloknál, akiknek a szellemi és politikai örökségét oly büszkén és oly harsány jókedvvel őrzik a mai baloldali fiatalok - főleg, ha az öreg Balegyenes meg a vénséges Szélvész is ellátogat közéjük. Égő benzines palack még nincs a kezükben, de már Ságvári Endre a példaképük. Nem lehetne kicsit felcseperedni végre? Fiatalok 2005. november 24., csütörtök Tűréshatár 1. Ugró Miklós_______________________________________________ Ha a makói rendőrök a bűnözőket is oly elszántan, halált megvető bátorsággal üldözik, mint az ártatlanokat, akkor Makó lehet az ország legbiztonságosabb, legbékésebb települése. A makói rendőrök tudják, mi a rend, és értenek a rendteremtéshez is, nem tűrik még az apró kilengéseket sem. A múlt héten is lecsaptak két potenciális rendzavaróra, házkutatást tartottak náluk - az egyiknek a számítógépét is lefoglalták a kapitányságon órákig vallatták, rabosították őket, határozottan és keményen, ahogy a törvénytisztelő polgár elvárja az őt szolgáló bűnüldözőktől. Na jó, a két gyanúsított nem teljesen ártatlan, van nekik egy nagy bűnük. Meszesek a szégyentelenek, mondhatni, felforgató elemek. Azt vették fejükbe az elvetemültek, hogy akadnak a szocialistáknál alkalmasabb vezetői is az országnak, s a demokrácia engedékenységét kihasználva eme véleményüknek hangot adtak. Egy szórólapon Makó szocialista polgármesterének, Búzás Péternek a vagyongyarapodásáról tájékoztatták a város lakóit, s ezzel sajtórendészeti vétség bűncselekményének gyanújába kerültek. Martonosi György, Makó fideszes országgyűlési képviselője szerint két munkatársával, titkárával és kampányfőnökével szemben rendőrállami módszereket alkalmaztak, s politikai támadásnak minősítette a rendőrség eljárását. Deutsch Tamás a parlamentben azonnali kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy „ezzel a politikai nyomásgyakorlási eszközként használt rendőri fellépéssel kapcsolatban mikor és milyen formában kíván tisztázó vizsgálatot elrendelni”.Gyurcsány Ferenc nem kívánta tisztázni az ügyet, fensőbbséges cinizmussal azt válaszolta, hogy Deutsch forduljon az ügyészséghez, hiszen „ön ebben nagyon jó”. Az ügyészség vizsgálatot ígért, s hamarosan kialakítja az álláspontját. A baloldali lapok próbálják bagatellizálni az eseményt, ellentmondó híradásaikban valami pitiáner, jobboldali presztízscsatát sejtetnek a háttérben. Búzás polgármester állítja, ő törvényesen és tisztességesen gyarapodott (mi az hogy, nagyon is!), a szórólap csak a Fidesz kellemetlen helyzetének a bizonyítéka - egyébként neki semmi köze nincs semmihez. A honi viszonyok ismeretében félő, a makói rendőrök sem felelősek semmiért. Csak tették a dolgukat. Meghurcoltak, megaláztak két ellenzékit. Bűnügyben nyomoztak, a megfélemlítés szándéka, politikai indíttatású túlkapásai, túlbuzgalmai, a lojalitáson túllépő intézkedései eddig is következmények nélkül maradtak, nem lesz ez másként a hátralévő néhány hónapban sem. Ellenzéki megmozdulások betiltása, szétverése, mozgalmak üldözése, tiltakozók bántalmazása belefér a gyurcsányi „politikai eszközök” tárházába, arról igazán nem a rendőrök tehetnek, hogy ezek oly kísértetiesen emlékeztetnek a pártállami diktatúra „agitpropos” módszereire. A szólásszabadság akkor is alkotmányos jog volt, aki élt vele, kapott a pofájára. A makói szórólapok kapcsán lehetne akár megbocsátó kedélyességgel a szamizdatos idők romantikáján is nosztalgiázni. Csakhogy ma már állítólag (őszintén reméljük) más időket élünk. 1990-ben úgy döntött az ország, hogy a rendvédelmi szervek világos és egyértelmű, kifejezetten rendvédelmi feladatokat lássanak el, s soha többé ne legyenek politikai érdekek, játszmák kiszolgáló (és kiszolgáltatott!) eszközei. Bármilyen hihetetlen, a demokrácia szabályai még a baloldali hatalomra is érvényesek. Tudjuk, sokat nem tehetünk ellene, de azért mégis szólunk, nem szeretnénk (nem tűrjük?!), hogy a rendőri túlkapások, a hatósági agresszió, az erőfitogtatás, az önkény a kormány kampánystratégiájának a részévé váljon. TOLLHEGYEN Megint jönnek, perselyeznek Holl-Hái György_______________________________________________ Most, hogy a történelmi egyházak nemes és jogos egyszerűséggel elküldték az úgynevezett Szabad Demokraták Szövetségét a tükör elé - amiért a párt ifjú titánja, Gusztos Péter (Új Degeneráció) megelőzően mondott valami tenyérbe mászót a hívőkről, Kuncze Gábor elnökember odasietett a sajtóhoz azzal, „sokan félreértették” a karon ülő szónokot. Találkozót is javasolt a brummogó politikus huszonöt egyház vezetőjének, ők azonban elálltak a légyottól, mondván, Kuncze inkább Gusztossal találkozzon. Az egyházak a jelek szerint szeretnének kimaradni mindenféle politikai kampányból - persze, majd Erdő Péter esztergom-budapesti érsekbíboros fogja egyengetni, teszem azt, ékesszóló Eörsi Mátyás igyekezetét a parlamenti ülőkéért - vastag ám itt az arcbőr, a krokodilé szóba sem jöhet. Zabszem szorult a ványadt madarak ülepébe. (Talán még a glicerines kúp sem segítene.) Az egyházakat szólongatja Gusztos Peti, holott talán még templomkilincset sem fogott - ha igen, kár volt. Háttér: a magasban ott kering a parlamenti bukás madara (ők most turulnak nevezik), így aztán mondanak mindent, ami a csövön kifér. Mintha mostanában megszaporodott volna az egyházak molesztálása a „liberális” térfélről. Bele fog törni a bicskátok, fiúk. Már a hajdani szövetséges Hit Gyülekezete is ferdén néz rátok. Ha csak Ron Werbenre meg az amerikai választási szakértőkre spekuláltok, orra buktok az ötszázalékos küszöbben. Az egyházakat meg szerintem nem kéne molesztálni, azért sem, mert nem a ti súlycsoportotok. Javaslatom a tükör. Meg a meditáció. (Ez a Gusztos Peti nem jött be. Nem fenegyerek - muzsik.)