Magyar Nemzet, 2007. február (70. évfolyam, 31-58. szám)

2007-02-21 / 51. szám

Magyr Nemzet Rovatvezető: Vitézy Zsófia 2007. február 21., szerda Mrozek és a Tangó Február 27-én Slawomir Mrozek a Lengyel Intézetbe látogat. Az este 18 órakor kezdődő beszélgetést Bába Krisztina, a Színház és Filmművészeti Egyetem főtitkára, Slawomir Mrozek több drámájának ma­gyar fordítója vezeti. Magyar­­országi látogatásakor Slawomir Mrozek először Egerbe látogat az egri Gárdo­nyi Géza Színház meghívásá­ra, ahol megtekinti egyik az 1964-ben írt Tangó előadását Radoslav Milenkovic rende­zésében. (K. P.) Olasz bűnügyi regény bemutatója Ma este hat órakor mutatják be az Olasz Kultúrintézetben Dome­nico Cacopardo szicíliai bíró L’Accademia di Vicolo Bacia­­donne című kötetét. A szöve­vényes krimitörténet főszerep­lője Italo Agro államügyész, aki az olasz regényíró újabb iz­galmas történetében az áldoza­tok és környezetük kényes ügyeit, bűntetteit és erkölcste­lenségüket leplezi le. (U. P.) Hommage a Pilinszky A Magyar Írószövetségben (Bp. Bajza utca 18.) pénteken dél­után ötkor kezdődik Németh Péter Mikola Mysterium Car­­nale - Hommage a Pilinszky című kötete bemutatója. A kö­tetet Szörényi László irodalom­­történész méltatja. (K. M.) Zene Gödöllőn Szombaton este hétkor Ittzés Ger­gely fuvolista és Nagy Péter zongoraművész kamarakon­certet ad a gödöllői Frederic Chopin Zeneiskola nagytermé­ben. Műsorukon Dohnányi, Bartók, Lajtha és Ittzés művei szerepelnek. (S. I.) Határátlépések Holnap 18 órakor nyílik meg a Művészetek Palotájában (Bp. IX. ker., Komor Marcell u. 1.) a Ludwig Múzeum rendezésé­ben a Határátlépések című ki­állítás. Fiatal és híres kelet-eu­rópai művészek koncertjeit, videoműveit, installációit, fo­tóalapú munkáit tekintheti meg a nagyérdemű. (U. P.) Velence, nemzeti bizonytalannal Pályáztatás és hatalmi gőg: a kulturális minisztérium nem tilt semmit, csak éppen pénzt nem ad Változó paraméterek címmel rendeztek beszélgetést hétfőn este a Műcsarnokban. A téma az 52. velencei biennále magyar kiállí­tása kurátori pályázata, a pályázat elbírálásának a folyamata volt. Mint ismeretes, Petrányi Zsolt, a Műcsarnok főigazgatója, a velencei pavilon nemzeti biztosa úgy döntött, ne a zsűri által a legjobbnak tartott pályázat, hanem egy másik valósuljon meg. IP.Szabó Ernő M­ivel a legjobb pályázat - Ma­ja és Reuben Fowkes kuráto­rok, Nemes Csaba képzőművész­­ a tavaly őszi eseményeket idézte föl mintegy remake-ként az 1956-os forradalomra visszautalva, s mivel a nemzeti biztos döntése a kulturá­lis minisztérium államtitkárával, Schneider Mártával való egyeztetés után született meg, a történések ne­hezen megmagyarázhatók. Magya­rázom a bizonyítványt? A meghívó Karinthy-féle humort ígért, de, mint az egyik internetes portál megírta, a beszélgetésen anyázásig menő személyeskedések követték egymást, „szigorúan szakmai ala­pon” nevezte hazugnak a főigazga­tót az egyik vesztes pályázó. Tény, hogy a kaotikus megnyilvánulások ellenére a paraméterek változásá­nak tanúi lehettünk: míg egy-két évvel korábban a folyosói sugdosá­­sok, a renitenskedő sms-ek és Pe­­túr bán monológjára hajazó e-mai­­lek szintjén maradt volna a tiltako­zás a szakmailag és morálisan véd­­hetetlen döntés ellen, most nem si­került lenyomni a művészek és ku­rátorok torkán a falatot, hisz nyil­vánosan kimondatott, hogy a pá­lyáztatási eljárás, a pályázatok elbí­rálása és a végső döntés a hibák olyan sokaságával járt, amelyek megkérdőjelezik a döntés érvé­nyességét. Igaz, nem is nemes irodalom a kurátori pályázat, annyi volt benne a félreérthető, pontatlan kitétel. Maga a zsűri sem gondolta azt, hogy az az apró formai hiba egyál­talán hiba, amely az egyébként egy­hangúlag „öt perc alatt” a legjobb­nak ítélt pályázatot végül diszkredi­­tálta. Nevezetesen arról van szó, hogy a pályamunkát nem egy, ha­nem két kurátor, egy házaspár adta be, akik egyébként Európa más ré­szein is együtt dolgoznak. Mint a beszélgetésen kiderült, ez azért volt kizáró ok, mert a velencei kiállítás megvalósításakor, illetve a honorá­rium kifizetésekor nehézségeket okozhatott volna (!), s persze az is szóba került a beszélgetésen, hogy Boros Géza, a minisztérium képvi­selője, aki az első perctől kezdve részt vett a zsűri munkájában, való­jában azért nem őrködött annak formai tisztasága fölött, mert „segí­teni akarta” a nemzeti biztost ab­ban, hogy az „eredménytelennek minősített” pályázat után valami­lyen módon mégiscsak hasznosít­hassa a legjobbnak tartott tervet. Tudatkiesés? Vagy szándékosság? Hiszen ezzel jelentős lépést tett afe­lé, hogy a velencei magyar pavilon­nak ne nemzeti biztosa, hanem nemzeti bizonytalanja legyen a jö­vőben, akár Petrányi Zsolt, akár más, jobb sorsra érdemes, ám a mi­nisztériumnak többszörösen ki­szolgáltatott szakember személyé­ben? Lapunk kérdésére ugyanis, hogy noha joga lenne rá, miért nem a legjobb tervet kívánja megvalósí­tani, Petrányi így felelt: „mert nincs a költségvetésemben erre pénz”. „A minisztérium ezt a tervet nem tá­mogatta volna?” „Te mondtad.” Hiába mondják tehát önálló dönté­si joggal rendelkezőnek a nemzeti bizonytalant, csak azt valósíthatja meg, amit a kulturális miniszté­rium megenged. És az persze nem az 1956-os Remake. Nem nemes irodalomként, ha­nem a bevált, de mára elavult re­ceptkönyvként született meg a ve­lencei pályáztatás forgatókönyve: végy egy kiszolgáltatott helyzetben lévő szakembert, adj hozzá néhány homályosan megfogalmazott szem­pontot, hívj össze zsűrit, amely nem ismeri pontosan saját jogait! Sem­miképpen ne a döntés előtt mutasd be nyilvánosan a pályázatokat, ren­dezz róluk vitát, hanem kizárólag utólag, amikor a meghívottak el­mondhatják a jövőre vonatkozó „jobbító elképzeléseiket”! Régóta ismert a recept. Ahogyan az a for­dulat is, amikor a döntés helyessé­gét bíráló újságíró megkapja a cím­két, prejudikál, amikor ugyanarról a tervről véleményt mer mondani, amelyről a zsűri is ítélkezett. Nem ezt nevezik hatalmi gőgnek? Mosoly és fejetlenség. Velence, 2003 - mintha ma lenne FOTÓ: mti/sÁndor Katalin Utcai olvasósarok könyvbarátoknak : Kutassy__________________________­___ A könyvbarátok február 20-tól új formában értesülhetnek a magyar könyvpiac újdonságairól és eseményeiről, ugyanis megalakul a Líra Könyvklub. Tamás Dorka saj­tófelelős elmondta lapunknak, hogy hétfő óta március 1-jéig hét­köznapokon Budapest egy-egy for­galmas közlekedési csomópontján egy olvasósarok jelenik meg. Egy nappali szoba szelete, egy nyugodt kis sziget a rohanó város forgatagá­ban, ahol kényelmes fotelben bárki megpihenhet egy kicsit, a kihelye­zett polcról bármelyik könyvet le­velled, s kedvére olvasgathat. M­AGYAR M­űSZÍNHÁZ Thornton Wilder SZENT LAJOS KIRÁLY HÍDJA Béresnotta, Hámori Ildikó Iglódi István, Balsai Móni Jankovics Anna,Mihályi Győző Rendező: Guemino Sándor február 22. csütörtök este 7 óra Jegypénztár: 322-0014 E­lbúcsúzik a Szabó család – Urban Péter___________________ C supán 14 epizódnyira van a 2500. résztől Európa talán legrégebbi rádiós sorozata, a nagy múltú Szabó család, de tavasszal már nem kap helyet a műsor­­struktúrában. Májustól biztosan nem lesz hallható, mivel a Magyar Rádió vezetése szerint nem érde­mes tovább folytatni a sorozatot. 1959 nyarán kezdődött a rádiós családregény, amelynek szülőaty­ja Liska Dénes, aki a kisemberek hétköznapi életét, gondjait mutat­ta be hangjáték formájában. Alakjainak nagy részét a való életből vette, amúgy is arra he­lyezte a hangsúlyt, hogy kellően „életszagú” legyen a történet. Kezdetben Szabó Ernő­, Gobbi Hil­da adtak hangot a főszereplőknek, később is nagy színészek játszot­tak a sorozatban, mint Benkő Gyula, Csákányi László, Zenthe Ferenc, Temessy Hédi, Rajz János. A negyvennyolc esztendeje el­hangzott első részben Szabó bácsi hatvan­ éves, és nem engedik be az üzembe, mert már nyugdíjas, nincs belépési engedélye. Ezután a szemtanúja lesz egy üzemi lo­pásnak, majd leütik, s az iratait is eltüntetik. kultura@magyarnemzet.hu Apa és fia a pódiumon Chávez, Moncayo: ízelítő az ország zenei kultúrájából Apa és fia, a csellista Carlos Prieto és a karmester Carlos Miguel Prieto lép fel ma este fél nyolckor a Zeneakadémián a MÁV Szimfonikusokkal.­ ­ Kiss Eszter Veronika_____________ K­ eveset tudunk Mexikó ko­molyzenéjéről. Néhány éve már rendeztek magyar zenei na­pokat, s itt az ideje, hogy visszaad­juk a kölcsönt. Az akkori magyar fesztiválon egy vonósnégyessel részt vett Lendvai György, a MÁV Szimfonikusok ügyvezető igazga­tója, aki most tető alá hozta a mai különleges mexikói estet a Zene­­akadémián, ahol hazája egyik leg­híresebb zenészcsaládja lép szín­padra a legszebb dél-amerikai kompozíciókkal. A Prieto család kapcsolata Ma­gyarországgal nem most kezdődik. A sikeres íróként is ismert Carlos Prieto elmondta, szívesen emlék­szik vissza gyermekkorára, amikor naponta hallott magyar szót, csa­ládja karolta fel ugyanis a II. világ­háború elől Dél-Amerikába emig­rált Léner Kvartett tagjait, s így első tanára a vonósnégyes csellistája, Hartmann Imre volt. A később nemzetközi hírű csellistává vált idősebb Prieto nevét nagyszerű elő­adói kvalitásai mellett Sztravinsz­­kijhez fűződő kapcsolata alapozta meg, moszkvai tanulóévei alatt a zeneszerző állandó kísérője és jó barátja volt, így ismerte meg Sosz­­takovicsot is. Mindkettőjük gor­donkára írt műveit ő mutatta be először Mexikóban. A zene a Prietóknál családban maradt. Carlos Prieto pályáját ugyanis fia, Carlos Miguel Prieto is folytatja, ő ugyan nem csellista­ként, hanem hegedűsként kezdte, mára azonban földrésze egyik leg­ismertebb és legtehetségesebb kar­mesterévé vált. A dirigens színes előadást tartott hazája zenetörté­netéről. Megtudtuk: Carlos Chávez, Silvestre Revueltas, José Pablo Moncayo, Federico Ibarra csak az átlagos európai koncertlátogató számára ismeretlen nevek, Mexi­kóban és általában Latin-Ameriká­­ban azonban rendkívül népszerű­ek. A ma este felcsendülő mexikói művek az ország vegyes lakosságá­ból fakadóan legalább négy réteg­ből merítenek: a Spanyolországból és a Bécsből érkező áramlatokból, a kubai, valamint az indián zenei kultúrából. Kodály Zoltánra emlékezünk Hivatalosan is kezdetét vette tegnap a Kodály jubileumi év. A halálának 40. és születésének 125. évfordulója közötti időszak­ban konferenciák, koncertek, versenyek, kiállítások elevenítik fel a zeneszerző és népzenekutató emlékét a szaktárca és a Nem­zeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával, de kiveszi részét az ünneplésből Kodály szülővárosa, Kecskemét is.­ ­ SaSHF.CiYI 7.SÓFTA urópa nem arra kíváncsi, ho­gyan utánozzuk, hanem arra, mit adunk magunkból - idézte Ko­dály Zoltánt Hiller István oktatási és kulturális miniszter tegnap a ju­bileumi év megnyitóján, amelyen a zeneszerző özvegye mellett jelen volt Göncz Kinga külügyminiszter és Zombor Gábor, Kecskemét pol­gármestere is. A tájékoztatóból ki­derült, a szaktárca több hazai és külföldi megemlékezést is támogat, ezzel kapcsolatban pontos összeg azonban nem hangzott el. Annyi biztos, hogy a tavalyi Bartók-év költségvetésénél is kevesebbet szánnak a jubileumra. Az NKA tá­mogatásainak nagy részével, 60 millió forinttal a számos rendez­vényből tizenegy létrejöttét segíti. A megnyitás ellenére az emlékév szervezője, a Nemzeti Évfordulók Titkársága honlapja erre vonatkozó linkje még most is üresen áll. A ju­bileumi év méltó felütése minden bizonnyal az a koncert lesz, amelyet a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar ad a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem­ben március 16-án Kocsis Zoltán vezetésével, s amelyet másnap Kecskeméten is megismételnek.­­

Next