Magyar Nemzet, 2008. augusztus (71. évfolyam, 209-237. szám)

2008-08-13 / 221. szám

Phelps csatlakozott Latinyináékhoz Férfi 200 méter mellen Gyurta Dániel Európa- és olimpiai csúcsot úszott,­­ a legjobb idővel lett elődöntős kiestek Ha elfogadjuk a közvélekedést, hogy a Vizes Kocka fantázianevű uszoda a pekingi olimpia legszebb létesítménye - főképpen söté­tedés után, kivilágítva -, akkor hozzátehetjük, hogy a benne zajló küzdelmek méltók az impozáns helyszínhez. Eddig tucatnyi úszó­döntő zajlott le itt, s kilenc világcsúcs dőlt meg. Ebből három Michael Phelps nevéhez fűződik (az egyik váltóban), aki éppen tegnap ért el ahhoz a mérföldkőhöz, hogy kilenc ötkarikás arany­nyal utolérte az örökranglista élén Larisza Latinyinát, Paavo Nurmit, Carl Lewist és Mark Spitzet. S mivel még van további öt úszónap hátra, bizonyosan meg is előzi őket. Ám neki ez nem elég. Ú­SZÁS - kiküldött munkatársunktól robbanásszerű továbbfejlődését a Speedo szuperdressze, valamint az inzulinszerű növekedési faktor nevű hormon használatával ma­gyarázták a hozzáértők és hozzá­szólók. A naivabbra előbbire, a pesszimistábba utóbbira helyezte a hangsúlyt. Mivel egyelőre senki sem bukott le IGF-fel, maradjunk abban, amit a pekingi olimpia ta­lán legszebb létesítményében, a Vizes Kockának becézett uszoda­komplexumban tapasztalhatunk: tovább zuhog a rekordeső. Négy napja tartanak az úszóküzdelmek, három nap rendeztek összesen ti­zenkét döntőt, miközben kilenc világcsúcs született. A televíziót nézve néhány számban azt láthat­juk, hogy a vonallal jelzett rekord a részidők alapján csak a negye­dik-ötödik helyen „halad”, s ugyan „beállítja önmagát”, töb­ben is megelőzik. Gyorsan rögzítsük a jelenlegi helyzetet, és soroljuk fel az eddigi kiugró teljesítményeket, mert órá­kon, perceken belül változik a helyzet. A férfiaknál Michael Phelps 400 méter vegyesen, 200 méter gyorson és az amerikai 4x100-as gyorsváltóval, honfitár­sa, Aaron Peirsol 100 m háton, a japán Kitadzsima Koszuke 100 m mellen, az ausztrál Eamon Sulli­van 100 m gyorson, a nőknél a szintén ausztrál Stephanie Rise 400 m vegyesen, az olasz Federica Pellegrini 200 m gyorson, a zim­babwei Kirsty Coventry pedig 100 m háton repesztett gyorsabban, mint bárki valaha. Világklasszis mind, s az volt LZR Racer nélkül is (az IGF-ről ezúttal ne beszéljünk), de egyvalaki első az egyenlők kö­zött: Michael Phelps. A Baltimore-ban született, s a miami Ann Arborban élő 23 éves versenyzőt csak önmagával lehet mérni. Pontosabban tegnapig be­zárólag még a földkerekség sport­ágaktól függetlenül legnagyobb alakjaival, hiszen a 200 méter gyorson aratott mostani sikerével kilencszeres olimpiai bajnokká lé­pett elő, Larisza Latinyina szovjet tornász, Paavo Nurmi finn futó, Carl Lewis amerikai atléta és Mark Spitz amerikai úszó mellé. Ám ne­ki ez csak egy állomás, ahol meg sem pihen, van még öt napja és öt száma, hogy Spitz müncheni cso­dáján túllépve egy olimpián nyolc aranyérmet nyerjen. Ha sikerül neki, összesen tizennégyet szerez­ne a legfényesebb medálokból, egymagában felér majd több vi­lághatalommal az éremtáblán. Ennek ellenére tegnapi törté­nelmi diadala után, amikor a saj­tótájékoztatón megkérdezték tőle, milyen érzés a felsorolt fantaszti­kus elődök szintjére érni, viszony­lag egyszerűen felelt: „Very cool!” Arra nem tudott válaszolni, ki győzheti őt le: „Fogalmam sincs. Inkább magammal vagyok elfog­lalva, rendszeresen visszanézem és elemzem a fordulóimat és a víz alatti lábmunkámat, s mondha­tom, meg vagyok elégedve.” A to­vábbi pekingi menetelésről szólva közölte, örül, hogy szerencséjére a következő napon nem kell előfu­tamot mennie, így többet tud pi­henni. Még vár rá öt szám, három egyéni és két váltó, az elő- és kö­zépfutamokkal együtt óriási a megterhelése. Hogyan lehet ezt bírni? „Rengeteg tésztát, pizzát eszem, kell a szénhidrát bőven. Sokat alszom, noha az átállással még mindig vannak gondjaim, minden reggel felébredek fél öt­kor. De aztán visszaalszom...” Michael Phelps Athénban hat, Pekingben eddig három diadalt aratott, hogy Nurmiék elé kerül­jön, arra csak egy napot, a 200 mé­ter pillangó döntőjét kell megvárni (ahova a legjobb idővel jutott be), Spitz túlszárnyalására viszont még ötöt. Kívülállóként azt gondolhat­nánk, az úszók között esetleg fel­merülnek féltékenységi „jelene­tek” vele kapcsolatban, de ez nem így van, pontosabban nem jellem­ző. Megemlíthetjük, hogy a négy évvel ezelőtt olimpiai ezüstöt nyert Gyurta Dániel a példaképének tartja őt. Gyurta egyébként tegnap a 200 méteres mellúszás előfuta­maiban volt érdekelt, ahol kezdett felnőni kedvencéhez. Fantasztikus teljesítményt nyújtva a legjobb időt (2:08,68 perc) úszta, amely egyszerre országos, Európa- és olimpiai csúcs! A szám címvédője, a 100 méteren már itt, Pekingben világrekorddal diadalmaskodó Kitadzsima 2:09,44-gyel „kullo­gott” mögötte. Ne kiabáljunk el semmit, hiszen még csak a legjobb tizenhat között tart a mezőny, de azért rögzítsük, egy magyar arany­esélyes lépett elő, ha nem is a sem­miből, de az árnyékból. Az eddigi egyetlen (ezüst) ér­münket szerzett Cseh László nagy­szerűen teljesített 200 méter pillan­gón, hiszen a negyedik legjobb idő­vel (1:54,35 p) bejutott a döntőbe, s belül úszott a korábbi Európa-csú­­cson - no meg saját, hétfőn felállí­tott országos rekordján -, csak ép­pen az orosz Nyikolaj Szkvorcov pi­civel megelőzte. Érdekes, hogy mégis az idejével akadt kisebb ba­ja: „Valamivel jobbra számítottam, a hétfő esti teljesítményem sokat kivett belőlem, s a délelőtti időpont sem kedvezett. Ezen az időn a dön­tőben mindenképpen javítani sze­retnék, aztán majd meglátjuk, mire lesz elég. Egy éremnek azért örül­nék.” Nincs egyedül. Verrasztó Evelyn szintén megjavította saját hétfői magyar csúcsát 200 női ve­gyesen (2:12,18 p), s ezzel nyolca­dik lett. Mégsem került a fináléba, mert a japán Kitagava Aszami szá­zadra ugyanennyit repesztett, s a fehér holló ritkaságú „szétúszás” a távol-keletinek kedvezett. Egyetlen medencebeli magyar negatívum, hogy a 16 éves Kovács Emese nem bírt az esélyesség terhével, mind­össze a 27. időt úszta 200 m pillan­gón (2:12.73 p), több mint hat má­sodperccel elmaradt eddigi leg­­jobbjától. Ettől az egy esettől kivéve álta­lánosan igaz, hogy - az eddig ver­senyzett magyarok többségével szemben - úszóink hozzák magu­kat, sőt, rendre kellemes meglepe­tést szereznek, Gyurta és Cseh pe­dig tartja a lépést a legjobbakkal egy olyan sportágban, amely gőz­erővel fejlődik, s ahol a világ las­san, de biztosan legnagyobb spor­tolója, Michael Phelps az úr. Gyurta Dániel több mint két másodpercet javított az eddigi legjobb időeredményén FOTÓ: AFP/GREG WOOD PEKINGI KACSÁK HELYETT Szigorú intézkedéseket hozott a pekingi olim­pia szervezőbizottsága (BOCOG) a jegyüzérke­dés ellen. Vang Vej, a szervezőbizottság főtitká­ra tegnapi sajtókonferenciáján elmondta, hogy a nyitó- és záróünnepségre csak névre szólóan lehetett jegyeket venni, a versenyekre pedig korlátozták az egy fő által vásárolható jegyek számát. A BOCOG második embere a helyszíni nézettséggel kapcsolatban kiemelte: a 18 pekin­gi helyszínből kettőn 90, haton 80 százalék fe­letti, nyolcon 70 százalék feletti, és a fennmara­dó kettőn is 60 százalék feletti a látogatottság. ■ Dúsgazdag emberként élhetnek tovább azok a hazai sportolók, akik aranyérmet nyernek az olimpián. A szombaton Kína elő bajnoki címét szerző 48 kg-os súlyemelő, Csen Hszie-hszia egyes számítások szerint összesen 10 millió jüant (220 millió forint) kasszíroz. Ebből az ország sporthivatala 250 ezer jüant ad - ami ötszöröse az athéni javadalmazásnak -, míg Fok Ying Tung hongkongi mágnás 1984 óta minden kínai diadalért egy kiló aranyat és 80 ezer dollárt jut­tat. Ráadásul a tartományi sporthivatalok és a szponzorok is mélyen a zsebükbe nyúlnak, ha a nemzet dicsőségéről van szó. Összehasonlításul: a szingapúri kormány rekordot jelentő félmillió euróval (120 millió forint) dotálja az olimpiai bajnoki címet, míg a legfukarabbak a németek, akiknél államilag csupán 15 ezer eurót (3,6 mil­lió forint) ér az ötkarikás arany. A Play­backről énekelte a pénteki olimpiai meg­nyitóünnepségen az Óda a hazáért című dalt a bájos kínai kislány, mert az igazi hang tulajdo­nosa nem volt elég helyes ahhoz, hogy Kínát méltóképpen képviselje - ismerte be a gála ze­nei igazgatója. Csen Csi-kang zeneszerző egy tv­­interjúban elmondta, hogy „tökéletes imázst akartak közvetíteni”, ezért úgy gondolták, hogy a nemzeti érdek ezt a megoldást kívánja meg. „A gyermeknek kifejezőnek kellett lennie, jól kellett mutatnia a kamera előtt. Ehhez Lin Miao-ki tökéletes volt. A hangja azonban Jang Pej-jinek volt tökéletes” - mondta Csen. A kí­nai médiában több helyen is megjelent a kilenc­éves Lin Miao-kiról, a feltörekvő sztárról írt hí­zelgő portré, természetesen fotókkal alátá­masztva. Ugyanakkor egy szót sem ejtettek a hangról, a két évvel fiatalabb Jang Pej-jiről, aki ugyan kissé dundi, fogai összevissza állnak, el­lenben gyönyörűen énekel. ■ Az úszóversenyeknek otthont adó Vizes Kocka alapján mintázták a világ jelenlegi legdrágább fürdőruháját. Huang Jin-jün kínai divattervező a grandiózus csarnok egyik szponzorának tá­mogatásával készítette el a fekete egyrészes dresszt, amelyet számtalan Swarovski kristály díszít, és amelynek értéke 800 ezer jüan, azaz 18,2 millió forint. A Guinness-rekordok köny­vébe is bekerülő ruhadarabot az ötkarikás játé­kok után a lausanne-i Olimpiai Múzeumban állítják ki. Közel kilencszázezren nézték végig a pekingi olimpia megnyitóját a MTV két csatornáján - tudatta a Magyar Televízió közleményében. Eb­ből kiderül, hogy a több mint négyórás nyitó­ünnepséget az m1-en átlagosan 671 ezren, a di­gitális m2-n 207 ezren követték végig figyelem­mel. A megnyitó élő adásába és ismétlésébe összesen 3,6 millióan néztek bele. Ez azt jelenti, hogy augusztus 8-án, pénteken a tévénézők 44 százaléka az olimpiát választotta. ■ A magyar ökölvívók, az atléták és a kajak-kenu versenyzők egyelőre nem kapták meg az olim­piai felkészülési támogatást - tájékoztatott a Magyar Olimpiai Bizottság. Mindez azután de­rült ki, hogy a 81 kg-os kategóriában induló Szel­lő Imre elpanaszolta a magyar csapatirodán, hogy az olimpiai felkészülési támogatást egyik ökölvívó sem kapta meg. Ezt követően Molnár Zoltán csapatvezető érdeklődött ez ügyben a tá­mogatást az olimpikonoknak folyósító Wesselé­nyi Sportközalapítványnál. Budapestről azt a választ kapta, hogy a naponta ismétlődő, sürge­tő kérések ellenére a Sport Szakállamtitkárság továbbra is késik a 18 millió forint átutalásával. Daróczi Dávid kormányszóvivő ugyanakkor ar­ról tájékoztatott, hogy a Magyar Államkincstár augusztus 7-én átutalta a Wesselényi Sportköz­alapítványnak az úgynevezett, kvalifikáció meg­szerzéséért járó jutalmat, a 18,6 millió forintot. ■ Kórházba került Hatos Gábor, a 74 kg-os súly­csoport küzdelmeire készülő szabadfogású bir­kózó. Az Eb-bronzérmes versenyző fülkagyló­­gyulladása nem jött rendbe, s az olimpiai falu­ban található Polydinicán elvégzett laborató­riumi ellenőrzés, majd a tüzetes orvosi vizsgálat után a klinika vezetője Tállay András főorvossal egyetértésben kórházba utalta a Haladás birkó­zóját. Súlycsoportjának küzdelmei augusztus 20-án kezdődnek. Indulása attól függ, hogy a következő napokban javul-e az állapota, s az or­vosok engedélyezik-e részvételét. 2008. augusztus 13., szerda Sport • Magyar Nemzet 19 E­VEZÉS __Munkatársunktól_____________ Ismét bebizonyoso­dott, hogy az úgyne- ' *-----vezett titkos esélye­sekkel óvatosan kell bánni. Az olimpiára egyedüli magyar evezős egységként kijutott Varga Tamás, Hirling Zsolt könnyűsúlyú kétpár tagjai rendre hangzatos nyilatko­zatokat adtak. Még azok után is, hogy a vasárnapi előfutamból nem jutottak egyből a középfutamba. Fogadkoztak, csak kisiklás volt, hogy a kanadaiak az utolsó méte­reken eléjük férkőztek, s azt is el­árulták, a reményfutamban más taktikát követnek. Igyekeznek már a táv első felében az élre állni, s le­szakítani a vetélytársakat. Nos, tegnap az a Sanji evezős és kajak-kenu pályán az élre állás­sal nem is volt gond. A magyar egység már az első időellenőrző pontnál, 500 méternél első volt, s ezt rögzíthettük 1000, majd 1500 méternél is. Azonban aggodalom­ra adott okot, hogy nem sikerült leszakítani a többieket. A mieink nyakán ott lógtak a kubaiak és a japánok, de még a portugálokat sem lehetett leírni. S bizony két­­háromszáz méterrel a vége előtt mindhárom vetélytárs iramot vál­tott, amit Vargáék nem tudtak kö­vetni, teljesen leszakadva a negye­dik helyen értek célba. S mivel csak az első kettő jutott tovább, ők kiestek. A középdöntőbe a portu­gálok és a kubaiak kerültek. Ah­hoz képest, hogy a magyarok ére­mért utaztak Pekingbe, ez az ered­mény nagy csalódás. - Azt a taktikát beszéltük meg, hogy induljanak el keményen, és aztán húzzák végig a távot. Egy ideig ezt sikerült tartaniuk, a végé­re azonban teljesen „elfogytak”, számomra érthetetlenül. Ebben a mezőnyben kötelező lett volna a győzelem, nem tudom, mi történt - mondta a befutó után az MTI- nek Kiss László, a kettős edzője. A versenyzők nyilatkozat he­lyett hosszú levezetésre indultak. S­A­R­K­O­S Játék A Kő András________________________________________________________ Látták? Ha nem, hát sajnálhatják. A gyerek életre kelt a felnőttben. A Varga testvérek lábbal próbálták bejuttatni a labdát a görög kapuba a pólómeccsen. Puskás, az Aranycsapat kapitánya még megjegyezte, amikor a labdaszedő gyerek kézzel dobta vissza a labdát: „Milyen szo­morú, hogy kézzel!?” De a pekingi medencében megesett jelenet más volt, mint a labdaszedő gyerek dobása: játék a négyzeten. Mert az olim­pia - ne feledjük - földgolyónyi mulatság, móka és ünnep is, az életre­­halálra szóló versengés mellett. Björn Dahlie, a norvégok többszörös aranyérmes sportolója csinált valami hasonlót az albertville-i téli olimpián, amikor a 4x10 kilométe­res síkfutásban az utolsó két métert hátrafelé menet, rükvercben tette meg, s így lökte át magát a célvonalon. De hogy hazai példával is éljek: 1946-ban Szilágyi Gyula, a Vasas középcsatára, a népszerű „Sziszi” a romos Hungária körúti futballpályán kicselezte az MTK három védő­jét: Bosányszkyt, Polgárt és Bíró Sanyit, akik a nagy lendülettől a föld­re estek, becsapta Csintalan kapust, majd lehasalt, és fejjel gurította be a labdát a kapuba. Ma ez elképzelhetetlen! Csak a boldog sportidőkben létezett, ami­kor igazi amatőrök vettek részt az olimpiákon, a versenyeken. A fen­ti példák arra biztatnak bennünket, hogy sose feledjük: két drámai pillanatok között becsúszhat egy játékos percenet is. Aki nem így gon­dolkozik, messze jár az olimpia szellemétől, görcsös lesz, és legtöbb­ször alulmarad. Tudják, mi volna egy igazi verseny? Ha a rajt előtt koccintani lehet­ne, mondjuk egy pohár bikavérrel, ha a táv felénél üdvözölni lehetne a közönséget, s tovább indulva, még így is meg lehetne nyerni a versenyt. A végén pedig jöhetne a pezsgősüveg. Hát nem volna meseszerű?! Gyönyörű volna, de félek, hogy ez az idő már nem jön vissza soha. Remélem azonban, mindig lesznek Varga testvérek, Björn Dahlie­k és Szilágyi Gyulák, akik nem hagyják bennünk elaludni a gyereket.

Next