Magyar Nemzet, 2008. augusztus (71. évfolyam, 209-237. szám)
2008-08-02 / 210. szám
Magyar Nemzet Magazin 2008. augusztus 2., szombat Néhány percen múlik, hogy megszűnik a vasúti kiűzetés a menetrendből A Magyar Államvasutaknál a menetidő lett az Isten. Mivel a Bátaszék-Dombóvár szakaszon ez most is annyi, mint építésekor, 1872-ben, azaz hetvenhét perc alatt teszi meg a vonat a hatvan kilométeres távolságot, a vasúttársaság vezetése azt fontolgatja, hogy a menetidő javítása érdekében Cikón és Mórágyon ne álljon meg a vonat. A településeken élők értetlenül stem fogadták az abszurd elképzelést, amelyről egy térségi fórumon elejtett mondatból értesültek. I / Érkezőben a helyi közlekedést lebonyolító szerelvény. A menetidő rövidítése érdekében ezután megállás nélkül továbbdöcöghet SVarga______________________________________________________________________S zinte ringat az autó a Szekszárdi-dombság lankáin. Megejtően szép a táj, nagy vonzerő ez a túrázóknak, biciklistáknak. Sokan tapossák a pedált a kíméletlen emelkedőkön. Ősszel és tavasszal iskoláscsoportok lepik el a kör- Környéket, s itt vannak már az ingatlanvásárló hollandok és belgák is. Szinte nincs olyan falu, ahol ne találkoznánk velük. E gyönyörű tájon vezet át a Bátaszék-Dombóvár vasútvonal, amely az 1872-ben épített Csikéria-Baja-Bátaszék-Dombóvár vonal hatvan kilométeres szakasza. Siralmas időt fut itt a vicinális, legkevesebb egy óra hat perc a menetidő, de van olyan szerelvény, amely egy óra huszonkilenc perc alatt teszi meg a távot. A sínek és töltések állapota miatt több helyütt csak húsz kilométeres sebességgel haladhat a vonat. A MÁV azt tervezi, hogy a tizenegy megálló közül háromban (Mórágy-Alsónánán, Mórágyon és Cikón) ne álljon meg a vonat, ezek az állomások már nem szerepelnének a decembertől életbe lépő menetrendben. Nos, a részletes vasúti menetrend szerint megállónként egy percig „vesztegel” itt a szerelvény, így - matematikailag nem nehéz megjósolni - három perccel javulhat a menetidő. A Mórágy-Alsónána vasútállomás nincs rossz állapotban, hiszen tíz-egynéhány éve nem üzemel, az ingatlant bérlőként egy vasutascsalád lakja. Amíg kézi állítású volt a közúti sorompó, a bakter is itt lakott a működő állomásépületben. A tizenöt éve felszerelt elektronikus sorompó miatt nem volt szükség többé a munkájára, így az állomás funkció is megszűnt. Az egykori váróteremben van a hálószobánk - avat be a titkokba Matus Jánosáé, akinek a férje egy közeli településen forgalomirányító. - A múlt héten a vasúttársaság megbízottai videokamerával mérték a fel- és leszállás idejét. Azt kérdezték tőlem, hogy mikor jön a vonat. Nos, ilyet egy vasutas nem kérdezhet, hiszen menetrenden kívüli vonat bármikor jöhet, ez a fölsőbb szintű menetirányítási rendszertől függ. Értelmetlen kérdés úgy, ahogy van. Amúgy olyan mindegy, hogy megáll-e itt a vonat, vagy sem, ezzel semmit sem spórolnak mindaddig, amíg rendbe nem hozzák a vonalat - állapítja meg az asszony. - A férjem és a többi vasutas, néhány helybéli, valamint a kiránduló csoportok ezzel járnak, már csak ezért is meg kellene állnia a vonatnak - hozza fel érvként. Úgy véli, hogy miközben állandóan alakítgatják a járatokat, a csatlakozási lehetőségek egyre rosszabbak. Hosszasan sorolja a példákat, amikor a vonat és a busz összehangolatlansága miatt akár két óráig kell várni a csatlakozást Bátaszék és Szekszárd térségében. A 840 lakosú zsáktelepülés, Mórágy polgármestere, Garay János azt mondja, hogy június elején, a Völgységi Többcélú Kistérségi Társulás bonyhádi ülésén egy elejtett mondatból tudták meg, a MÁV azt tervezi, hogy két települést érintve három vasúti megállóhelyen már nem állítja meg a vonatokat. Mórágyon húsz évvel ezelőtt nem volt semmi sem. Mára viszont fejlődőképes, tiszta, virágos falu lett a lepusztult, szerep nélküli településből. A középületeket felújították, szilárd burkolatú utakat, egészségházat, közösségi központot építettek, a Mórágyi-patakot szabályozták, a partszakaszt támfallal erősítették meg. Kiharcolták, hogy önálló orvosi körzet jöjjön itt létre, tudják működtetni az iskolát is. De az, hogy a település fejlődött, és megtartó ereje van, nem a mindenkori költségvetési támogatásnak köszönhető, ugyanis ha Mórágy a költségvetéséből gazdálkodna, már a csőd szélén lenne. A polgármester szerint sikerességük egyik titka az, hogy a településen nincsen semmiféle pártpolitika, a képviselő-testület tagjai mindnyájan függetlenek, így a falu érdekében cselekednek. Az elnéptelenedés jeleit látva például egyforintos telkeket kínáltak fiatal házasoknak, s mivel az ország számos részéről érkeztek hozzájuk családok, sikerült megállítaniuk a népességfogyást. Másik titkuk az, hogy megteremtették maguknak a pályázás lehetőségét, vagyis a pályázáshoz szükséges önrészt. A kilencvenes években felmerült az ötlet, hogy nemzeti radioaktívhulladék-tároló épüljön a közeli hegy gyomrában. Kellő körültekintéssel, a nemzetközi példákat is megismerve támogatták a megépítését, s hét településsel közösen létrehoztak egy társadalmi ellenőrzési és tájékoztatási társulást, amely jelentős összeget kap a konzorciumtól, így Mórágy elérte azt, amit a költségvetési támogatásból nem tehetne meg: a faluba csordogáló pénzösszegből megteremtette a tíz százalék önerőt, s ezáltal rendre részt vehet a különféle pályázatokon. Ennek köszönhetően a polgármester szerint az idén már több mint ötvenmillió forint pályázati pénzben részesültek. - Mára megérett a helyzet arra, hogy a turisztikába fektessünk be, s most ért bennünket villámcsapásként a MÁV átgondolatlan, és mondjuk ki, ésszerűtlen terve - szögezi le Garay János. A polgármestert amúgy is bosszantja a kistelepülésekkel kapcsolatos szemlélet, amely - mint tapasztaljuk - már nemcsak az állami szférában dühöng, hanem a gazdasági társaságokra is átterjedt. Mint mondja, eltökéltek, és a legmesszebb elmennek, akár a minisztériumba is, hogy tiltakozzanak. Tíz kilométerrel arrább Cikó polgármestere, Ferencz Márton úgy véli: a cikói megállóhely megszüntetésével csak egy-két perc menetidő spórolható meg, ami bőven kiváltható lenne, ha a vasúttársaság felújítaná a Bonyhád-Cikó bekötőút és a vasútvonal kereszteződésénél lévő vasúti támfalat, és a vonatoknak nem kellene húsz kilométeres sebességkorlátozással haladniuk. Cikó a török hódoltság után betelepített németek munkája nyomán indult fejlődésnek, és a XX. század elejére a Völgységi járás legjelentősebb német lakosságú kisközségévé vált. A második világháború után lakói közül majdnem kétszáz főt hurcoltak el kényszermunkára, illetve a német lakosság nagy részét kitelepítették, és a helyükre - Hadikfalváról - 158 bukovinai székely családot költöztettek. Ma az ezerfős település székely és német közössége hagyományőrző egyesületet tart fenn, jellegzetes házaik adnak különös hangulatot a falu utcáinak. Ennek ellenére a népességszám itt is csökkent, így Cikó önkormányzata is ingyen osztogatott telkeket beépítési kötelezettséggel és elidegenítési tilalommal, de a völgykatlanban fekvő település további szabad terület hiányában kénytelen volt abbahagyni ezt az eljárást. Most a néhány kilométerre található bonyhádi termálstrand megépítése fokozhatná a szomszédos falu, Cikó idegenforgalmi jelentőségét is, ezért meglepő a vasúti közlekedés megszüntetésének tervezése. Mórágy és Cikó polgármestere tiltakozó levelet írt a MÁV megbízásából közlekedéstudományi vizsgálatokat végző Dél-dunántúli Regionális Közlekedésszervezési Iroda vezetőjének, ám érveiket hosszan sorakoztató levelükre több mint egy hónap elteltével sem érkezett válasz. Ebből úgy sejthető, hogy nem teljesül az a kérésük, miszerint „a döntés-előkészítés és a döntés során a két községet folyamatosan tájékoztatni szíveskedjenek”. Nem tudtam kideríteni, személy szerint ki - és mennyi adófizetői pénzből - találhatta ki azt, hogy a menetidő csökkentése érdekében a vasút állagmegóvása és felújítása helyett a Bátaszék-Dombóvár vasútvonalon három megállóban ne álljon meg a vonat. A magyar vasúti részvénytársaság küldetése, célja és feladata elolvasható a vasúttársaság internetes portálján is. Például ez: a MÁV Zrt. szolgáltatásainak kialakítása, fejlesztése során kiemelten fontos szempont az utasok, megrendelők elvárásainak való megfelelés. Ennek érdekében a MÁV folyamatosan tesz erőfeszítéseket a személyszállítás szolgáltatási színvonalának emelésére, amelynek már látható eredményei is vannak. Természetesen megkerestem Balogh Fazekas Anitát, a MÁV-Start szóvivőjét is, aki közölte: a decemberben megjelenő jövő évi menetrend tervezése még folyamatban van. Egyelőre csak vizsgálják annak a lehetőségét, hogy a menetidő csökkentése érdekében a két település három megállójában ne álljon meg a vonat, de döntés eddig nem született. Most tehát Mórágy és Cikó polgármesterei, vezetői, lakosai arra várnak, hogy a megkérdezésük nélkül, a véleményüket figyelmen kívül hagyva róluk döntsenek. A polgármesterek azt sem értik, hogy miért pont ezen a két településen szűnne meg a megálló, hiszen a vasúti szakasz több települése jóval kisebb lakosságú, mint az övék. Sok jóra nem számítanak. Ők is ismerik Kóka János egykori közlekedési miniszter pökhendi megnyilatkozását, miszerint: „A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni.” ! Széljegy Balavány György_____________________ essék leülni, elmondok egy történetet. Tavaly jelzálogkölcsönt vettem föl. Ment az ügyintézés szépen, mígnem kiderült: a Magyar Államkincstártól kéne egy papír a jelzálogbejegyzéshez. Gondoltam, beszaladok a kincstárba, elkérem a papírt, viszem a bankhoz. A kincstárban ócska bútorok, szűk helyiségek, nehéz levegő és egy rosszkedvű hivatalnok fogadott, aki közölte: nem könnyű a helyzet, mert a kolléganő szabadságon van, telefonáljak a jövő héten. A jövő héten egy másik hivatalnok ugyanezt mondta. Innentől hetente kérték türelmünket és megértésünket, míg kibökte az egyik hivatalsegéd: az anyagunk elkallódott. Micsoda? Rohantam az igazgatóhoz. Elnézést kért, személyesen utasította kollégáit, hogy csipkedjék magukat, s ígérte: néhány hét, és az ügy rendeződik. Elszállt a nyár, mire megtörtént a bejegyzés. A pénz persze gyorsan fogyott (lakásfelújítás), ám márciusban kiderült: az APEH majd háromszázezer forint adó-visszatérítéssel tartozik. Telefonáltunk, mikor küldik? Nemsokára. Áprilisban aztán kaptam egy papírt, hogy néhány éve vásárolt lakásunk után illetéktartozás „áll fönt”, az APEH nem fizet, én viszont fizessek sok százezer forintot harminc napon belül. Jeleztem, hogy rég leróttunk minden illetéket, itt van erről a határozat fehéren feketén. A hivatalnok elnézést kért, az illetékhivataltól tavalyelőtt óta nem érkezett hozzájuk ez a határozat, de most már minden rendben lesz, várjunk. Vártunk. Aztán ismét telefonáltam: hol a pénz? Átutaltuk, közölte a hivatalnok. Kinek? Önnek, felelte, és bemondta a rég megszűnt bakszámlám számát. Isten izgalmából nem ütött meg a guta. Egy éve új számlaszámom van, suttogtam rekedten, s ezt jeleztem is, mikor váltottam... Még nincs a nyilvántartásban, mondta az ügyintéző, de faxoljam el az új számlaszámot. Faxoltam, vártunk. Július elején ismét telefonáltam. Jó, hogy ideszólt, mondta a hivatalnok, még ki kell töltenie egy nyomtatványt... Berohantam, kitöltöttem, s kérdeztem, melyik ablakhoz mehetek a pénzért. Az ügyintéző nevetett: a nyomtatvány beadásától harminc napot kell várni az utalásra. Miért? Mert ez a szabály. Időközben újabb kölcsönt kellett felvennünk. A banknál biztosítottak: kedvezményesen folyósítanak további hitelt, a kincstárat ezúttal kihagyhatom. Beadtam az igénylést és a földhivataltól kikért friss, ropogós tulajdoni lapot. Egyszer csak felhív a banki ügyintéző: van egy kis széljegy a tulajdoni lapon, csak akkor utalhatnak, ha ezt törli a földhivatal. Széljegy? Utánanéztünk: az utcarészünket átszámozzák, s az önkormányzat ennek bejegyzését kérte a földhivataltól. Ám ez a mi tulajdonrészünket nem érinti, s ha érintené is: a házszámváltozásnak semmi köze a hitelfelvételi kondíciókhoz. A banktisztviselő azonban közölte: a szabály az szabály, próbáljam sürgetni a földhivatalt, hogy jegyezze be a változást, s vegye le a széljegyet. Próbáltam. Az ügyintéző azt mondta, kilencven nap. Az három hónap. Kétezer-százhatvan óra. Százhuszonkilencezer-hatszáz perc. Nagy tanácstalanságunkban felhívott az egyik rokonunk ügyvéd ismerőse: hallotta, hogy mi történt, esetleg tud segíteni. Másnap szólt, hogy beszélt az ügyintézővel, ha akarjuk, holnap lekerül a tulajdoni lapról a széljegy. Harmincezer forint. Nem tudjuk, így van-e, de nem akartuk. Hogyan szaval a dán herceg? „Ki viselné a kor gúny-csapásit, / zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, / utált szerelme kínját, pör-halasztást, / a hivatalnak packázásait /, s mind a rúgást, mellyel méltatlanok / bántalmazzák a tűrő érdemet: / ha nyugalomba küldhetné magát / egy puszta tőrrel?’’ Persze nem a puszta tőr a megoldás. De nem is a kenőpénzek kifizetése. Ha mással is megestek hasonlók, tegye szóvá! A megoldás az, hogy leleplezzük az ostoba packázásokat s a sötét balkáni rendszert, amely Európa közepén az állami hivatalokban működik. SZÓLÓ