Magyar Nemzet, 2008. augusztus (71. évfolyam, 209-237. szám)

2008-08-02 / 210. szám

Magyar Nemzet­­ Magazin 2008. augusztus 2., szombat Néhány percen múlik, hogy megszűnik a vasúti kiűzetés a menetrendből A Magyar Államvasutaknál a menetidő lett az Isten. Mivel a Bátaszék-Dombóvár szakaszon ez most is annyi, mint építésekor, 1872-ben, azaz hetvenhét perc alatt teszi meg a vonat­­ a hatvan kilométeres távolságot, a vasúttársaság vezetése azt fontolgatja, hogy a menetidő javítása érdekében Cikón és Mórágyon ne álljon meg a vonat. A településeken élők értetlenül stem fogadták az abszurd elképzelést, amelyről egy térségi fórumon elejtett mondatból értesültek. I / Érkezőben a helyi közlekedést lebonyolító szerelvény. A menetidő rövidítése érdekében ezután megállás nélkül továbbdöcöghet SVarga______________________________________________________________________S­ zinte ringat az autó a Szekszárdi-dombság lankáin. Megejtően szép a táj, nagy vonzerő ez a túrázóknak, biciklistáknak. Sokan tapossák a pedált a kí­méletlen emelkedőkön. Ősszel és tavasszal iskoláscsoportok lepik el a kör- K­ö­r­nyéket, s itt vannak már az ingatlanvásárló hollandok és belgák is. Szinte nincs olyan falu, ahol ne találkoznánk velük. E gyönyörű tájon vezet át a Bátaszék-Dombóvár vasútvonal, amely az 1872-ben épített Csikéria-Ba­­ja-Bátaszék-Dombóvár vonal hatvan kilométeres szakasza. Siralmas időt fut itt a vicinális, legkevesebb egy óra hat perc a menetidő, de van olyan szerelvény, amely egy óra huszonkilenc perc alatt teszi meg a távot. A sínek és töltések állapota miatt több helyütt csak húsz kilométeres sebességgel haladhat a vonat. A MÁV azt terve­zi, hogy a tizenegy megálló közül háromban (Mórágy-Alsónánán, Mórágyon és Cikón) ne álljon meg a vonat, ezek az állomások már nem szerepelnének a decem­bertől életbe lépő menetrendben. Nos, a részletes vasúti menetrend szerint meg­állónként egy percig „vesztegel” itt a szerelvény, így - matematikailag nem nehéz megjósolni - három perccel javulhat a menetidő. A Mórágy-Alsónána vasútállomás nincs rossz állapotban, hiszen tíz-egynéhány éve nem üzemel, az ingatlant bérlőként egy vasutascsalád lakja.­­ Amíg kézi állítású volt a közúti sorompó, a bakter is itt lakott a működő állo­másépületben. A tizenöt éve felszerelt elektronikus sorompó miatt nem volt szükség többé a munkájára, így az állomás funkció is megszűnt. Az egykori váróteremben van a hálószobánk - avat be a titkokba Matus Jánosáé, akinek a férje egy közeli tele­pülésen forgalomirányító. - A múlt héten a vasúttársaság megbízottai videokamerával mérték a fel- és le­szállás idejét. Azt kérdezték tőlem, hogy mikor jön a vonat. Nos, ilyet egy vasutas nem kérdezhet, hiszen menetrenden kívüli vonat bármikor jöhet, ez a fölsőbb szintű menetirányítási rendszertől függ. Értelmetlen kérdés úgy, ahogy van. Amúgy olyan mindegy, hogy megáll-e itt a vonat, vagy sem, ezzel semmit sem spórolnak mindaddig, amíg rendbe nem hozzák a vonalat - állapítja meg az asszony. - A férjem és a többi vasutas, néhány helybéli, valamint a kiránduló cso­portok ezzel járnak, már csak ezért is meg kellene állnia a vonatnak - hozza fel érvként. Úgy véli, hogy miközben állandóan alakítgatják a járatokat, a csatlakozá­si lehetőségek egyre rosszabbak. Hosszasan sorolja a példákat, amikor a vonat és a busz összehangolatlansága miatt akár két óráig kell várni a csatlakozást Bátaszék és Szekszárd térségében. A 840 lakosú zsáktelepülés, Mórágy polgármestere, Garay János azt mondja, hogy június elején, a Völgységi Többcélú Kistérségi Társulás bonyhádi ülésén egy el­ejtett mondatból tudták meg, a MÁV azt tervezi, hogy két települést érintve három vasúti megállóhelyen már nem állítja meg a vonatokat. Mórágyon húsz évvel ezelőtt nem volt semmi sem. Mára viszont fejlődőképes, tiszta, virágos falu lett a lepusztult, szerep nélküli településből. A középületeket fel­újították, szilárd burkolatú utakat, egészségházat, közösségi központot építettek, a Mórágyi-patakot szabályozták, a partszakaszt támfallal erősítették meg. Kiharcolták, hogy önálló orvosi körzet jöjjön itt létre, tudják működtetni az iskolát is. De az, hogy a település fejlődött, és megtartó ereje van, nem a mindenkori költségvetési támo­gatásnak köszönhető, ugyanis ha Mórágy a költségvetéséből gazdálkodna, már a csőd szélén lenne. A polgármester szerint sikerességük egyik titka az, hogy a településen nincsen semmiféle pártpolitika, a képviselő-testület tagjai mindnyájan függetlenek, így a fa­lu érdekében cselekednek. Az elnéptelenedés jeleit látva például egyforintos telkeket kínáltak fiatal házasoknak, s mivel az ország számos részéről érkeztek hozzájuk csa­ládok, sikerült megállítaniuk a népességfogyást. Másik titkuk az, hogy megteremtették maguknak a pályázás lehetőségét, vagyis a pályázáshoz szükséges önrészt. A kilencvenes években felmerült az ötlet, hogy nem­zeti radioaktívhulladék-tároló épüljön a közeli hegy gyomrában. Kellő körültekintés­sel, a nemzetközi példákat is megismerve támogatták a megépítését, s hét település­sel közösen létrehoztak egy társadalmi ellenőrzési és tájékoztatási társulást, amely je­lentős összeget kap a konzorciumtól, így Mórágy elérte azt, amit a költségvetési tá­mogatásból nem tehetne meg: a faluba csordogáló pénzösszegből megteremtette a tíz százalék önerőt, s ezáltal rendre részt vehet a különféle pályázatokon. Ennek kö­szönhetően a polgármester szerint az idén már több mint ötvenmillió forint pályáza­ti pénzben részesültek. - Mára megérett a helyzet arra, hogy a turisztikába fektessünk be, s most ért ben­nünket villámcsapásként a MÁV átgondolatlan, és mondjuk ki, ésszerűtlen terve - szögezi le Garay János. A polgármestert amúgy is bosszantja a kistelepülésekkel kap­csolatos szemlélet, amely - mint tapasztaljuk - már nemcsak az állami szférában dü­höng, hanem a gazdasági társaságokra is átterjedt. Mint mondja, eltökéltek, és a legmesszebb elmennek, akár a minisztériumba is, hogy tiltakozzanak. Tíz kilométerrel arrább Cikó polgármestere, Ferencz Márton úgy véli: a cikói megállóhely megszüntetésével csak egy-két perc menetidő spórolható meg, ami bő­ven kiváltható lenne, ha a vasúttársaság felújítaná a Bonyhád-Cikó bekötőút és a vasútvonal kereszteződésénél lévő vasúti támfalat, és a vonatoknak nem kellene húsz kilométeres sebességkorlátozással haladniuk. Cikó a török hódoltság után betelepített németek munkája nyomán indult fejlő­désnek, és a XX. század elejére a Völgységi járás legjelentősebb német lakosságú kis­községévé vált. A második világháború után lakói közül majdnem kétszáz főt hurcol­tak el kényszermunkára, illetve a német lakosság nagy részét kitelepítették, és a he­lyükre - Hadikfalváról - 158 bukovinai székely családot költöztettek. Ma az ezerfős település székely és német közössége hagyományőrző egyesületet tart fenn, jellegze­tes házaik adnak különös hangulatot a falu utcáinak. Ennek ellenére a népességszám itt is csökkent, így Cikó önkormányzata is ingyen osztogatott telkeket beépítési köte­lezettséggel és elidegenítési tilalommal, de a völgykatlanban fekvő település további szabad terület hiányában kénytelen volt abbahagyni ezt az eljárást. Most a néhány ki­lométerre található bonyhádi termálstrand megépítése fokozhatná a szomszédos fa­lu, Cikó idegenforgalmi jelentőségét is, ezért meglepő a vasúti közlekedés megszün­tetésének tervezése. Mórágy és Cikó polgármestere tiltakozó levelet írt a MÁV megbízásából közleke­déstudományi vizsgálatokat végző Dél-dunántúli Regionális Közlekedésszervezési Iroda vezetőjének, ám érveiket hosszan sorakoztató levelükre több mint egy hónap elteltével sem érkezett válasz. Ebből úgy sejthető, hogy nem teljesül az a kérésük, mi­szerint „a döntés-előkészítés és a döntés során a két községet folyamatosan tájékoz­tatni szíveskedjenek”. Nem tudtam kideríteni, személy szerint ki - és mennyi adófizetői pénzből - ta­lálhatta ki azt, hogy a menetidő csökkentése érdekében a vasút állagmegóvása és fel­újítása helyett a Bátaszék-Dombóvár vasútvonalon három megállóban ne álljon meg a vonat. A magyar vasúti részvénytársaság küldetése, célja és feladata elolvasható a vasút­társaság internetes portálján is. Például ez: a MÁV Zrt. szolgáltatásainak kialakítása, fejlesztése során kiemelten fontos szempont az utasok, megrendelők elvárásainak való megfelelés. Ennek érdekében a MÁV folyamatosan tesz erőfeszítéseket a sze­mélyszállítás szolgáltatási színvonalának emelésére, amelynek már látható eredmé­nyei is vannak. Természetesen megkerestem Balogh Fazekas Anitát, a MÁV-Start szóvivőjét is, aki közölte: a decemberben megjelenő jövő évi menetrend tervezése még folyamat­ban van. Egyelőre csak vizsgálják annak a lehetőségét, hogy a menetidő csökkentése érdekében a két település három megállójában ne álljon meg a vonat, de döntés ed­dig nem született. Most tehát Mórágy és Cikó polgármesterei, vezetői, lakosai arra várnak, hogy a megkérdezésük nélkül, a véleményüket figyelmen kívül hagyva róluk döntsenek. A polgármesterek azt sem értik, hogy miért pont ezen a két településen szűnne meg a megálló, hiszen a vasúti szakasz több települése jóval kisebb lakosságú, mint az övék. Sok jóra nem számítanak. Ők is ismerik Kóka János egykori közlekedési miniszter pökhendi megnyilatkozását, miszerint: „A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni.” ! Széljegy Bal­avány György_____________________ essék leülni, elmondok egy történe­tet. Tavaly jelzálogkölcsönt vettem föl. Ment az ügyintézés szépen, mígnem kiderült: a Magyar Állam­­kincstártól kéne egy papír a jelzálogbejegy­zéshez. Gondoltam, beszaladok a kincstár­ba, elkérem a papírt, viszem a bankhoz. A kincstárban ócska bútorok, szűk helyiségek, nehéz levegő és egy rosszkedvű hivatalnok fogadott, aki közölte: nem könnyű a helyzet, mert a kolléganő szabadságon van, telefo­náljak a jövő héten. A jövő héten egy másik hivatalnok ugyanezt mondta. Innentől he­tente kérték türelmünket és megértésünket, míg kibökte az egyik hivatalsegéd: az anya­gunk elkallódott. Micsoda? Rohantam az igazgatóhoz. Elnézést kért, személyesen uta­sította kollégáit, hogy csipkedjék magukat, s ígérte: néhány hét, és az ügy rendeződik. El­szállt a nyár, mire megtörtént a bejegyzés. A pénz persze gyorsan fogyott (lakásfelújítás), ám márciusban kiderült: az APEH majd há­romszázezer forint adó-visszatérítéssel tar­tozik. Telefonáltunk, mikor küldik? Nemso­kára. Áprilisban aztán kaptam egy papírt, hogy néhány éve vásárolt lakásunk után ille­téktartozás „áll fönt”, az APEH nem fizet, én viszont fizessek sok százezer forintot har­minc napon belül. Jeleztem, hogy rég lerót­tunk minden illetéket, itt van erről a határo­zat fehéren feketén. A hivatalnok elnézést kért, az illetékhivataltól tavalyelőtt óta nem érkezett hozzájuk ez a határozat, de most már minden rendben lesz, várjunk. Vár­tunk. Aztán ismét telefonáltam: hol a pénz? Át­utaltuk, közölte a hivatalnok. Kinek? Önnek, felelte, és bemondta a rég megszűnt bak­számlám számát. Isten izgalmából nem ütött meg a guta. Egy éve új számlaszámom van, suttogtam rekedten, s ezt jeleztem is, mikor váltottam... Még nincs a nyilvántar­tásban, mondta az ügyintéző, de faxoljam el az új számlaszámot. Faxoltam, vártunk. Jú­lius elején ismét telefonáltam. Jó, hogy ide­szólt, mondta a hivatalnok, még ki kell tölte­nie egy nyomtatványt... Berohantam, kitöl­töttem, s kérdeztem, melyik ablakhoz mehe­tek a pénzért. Az ügyintéző nevetett: a nyomtatvány beadásától harminc napot kell várni az utalásra. Miért? Mert ez a szabály. Időközben újabb kölcsönt kellett felven­nünk. A banknál biztosítottak: kedvezmé­nyesen folyósítanak további hitelt, a kincs­tárat ezúttal kihagyhatom. Beadtam az igénylést és a földhivataltól kikért friss, ro­pogós tulajdoni lapot. Egyszer csak felhív a banki ügyintéző: van egy kis széljegy a tulaj­doni lapon, csak akkor utalhatnak, ha ezt törli a földhivatal. Széljegy? Utánanéztünk: az utcarészünket átszámozzák, s az önkor­mányzat ennek bejegyzését kérte a földhiva­taltól. Ám ez a mi tulajdonrészünket nem érinti, s ha érintené is: a házszámváltozás­nak semmi köze a hitelfelvételi kondíciók­hoz. A banktisztviselő azonban közölte: a szabály az szabály, próbáljam sürgetni a földhivatalt, hogy jegyezze be a változást, s vegye le a széljegyet. Próbáltam. Az ügyinté­ző azt mondta, kilencven nap. Az három hó­nap. Kétezer-százhatvan óra. Százhuszonki­­lencezer-hatszáz perc. Nagy tanácstalansá­gunkban felhívott az egyik rokonunk ügy­véd ismerőse: hallotta, hogy mi történt, eset­leg tud segíteni. Másnap szólt, hogy beszélt az ügyintézővel, ha akarjuk, holnap lekerül a tulajdoni lapról a széljegy. Harmincezer fo­rint. Nem tudjuk, így van-e, de nem akartuk. Hogyan szaval a dán herceg? „Ki viselné a kor gúny-csapásit, / zsarnok bosszúját, gő­gös ember dölyfét, / utált szerelme kínját, pör-halasztást, / a hivatalnak packázásait /, s mind a rúgást, mellyel méltatlanok / bántal­mazzák a tűrő érdemet: / ha nyugalomba küldhetné magát / egy puszta tőrrel?’’ Persze nem a puszta tőr a megoldás. De nem is a kenőpénzek kifizetése. Ha mással is meges­tek hasonlók, tegye szóvá! A megoldás az, hogy leleplezzük az ostoba packázásokat s a sötét balkáni rendszert, amely Európa közepén az állami hivatalokban működik. S­ZÓLÓ

Next