Magyar Nemzet, 2009. január (72. évfolyam, 1-30. szám)

2009-01-05 / 4. szám

2009. január 5., hi,fiK l HÍ N ' MjUf W .Vfl Hf Az építőmester találkozása Istennel A nyitva hagyott befejezés üzenete ■ Solness-katarzis a Radnóti Színházban Kiss Csaba rendezésében Ibsen kései művének ihletője a korabeli leírások szerint a drámaíró egy ausztriai nyara­láson kitörő, a megújulás le­hetőségét magában hordozó plátói s fájdalmas végű szerel­me volt. A londoni ősbemuta­tó értetlenkedést, szinte bu­kást hozott magával. Jó né­hány évnek el kellett telnie, hogy a Solness építőmester magával ragadja a közönsé­get. Kiss Csaba rendezése a Radnótiban hasonló erejű, mint Rilke Archaikus Apolló­­torzójának záró felszólítása. Pethő Tibor György C­saknem száz métert zuhan a dráma befejezésében az új ház tornyáról az építőmester, majd szörnyethal. Egyesek a záró tragédiában a dilettantizmus pusztulását látják, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha a metaforikusan is az Úrhoz törek­vő idősödő férfi a misztikus író, Angelus Silesius egy sorát idézi föl bennünk: „Isten merő semmi, nem érik ujjaid, minél inkább fo­god, annál inkább szökik.” Kiss Csaba rendezése radikáli­san más, egyébként rokonszenves nézőpontot alkalmaz. Solness ka­paszkodik, közben eléri a mélység pusztító kísértése, de nem egyér­telmű, hogy miután a koszorút a toronyra tette, valóban meghal-e. Ebből primer olvasatban azt a kö­vetkeztetést vonhatnánk le, hogy az interpretáció nyitva hagyta a mester és Hilde közti szerelem be­teljesülésének, illetve a tökéletes mű, a tornyos családi otthon meg­alkotásának lehetőségét. Az értel­mezés másik rétege messzebbre vezet, s ennek origója nem a halál megtévesztő pillanatához köthető, hanem az építőmester felismeré­séhez: minden, amit valójában akarok, csak e világ közönségessé­géből való kiszakadással válhat valóra. A halált már magában hor­dozó melankolikus felfogást a je­len esetben az igaz szerelem addig ismeretlen, megrázó ereje adja. Ebből a szempontból pedig telje­sen lényegtelen a halál biológiai beállta, mint ahogy nem elsőren­dű fontosságú az sem, egyáltalán életben marad-e a mester. A rend­kívülire való vállalkozás szellemi pillanata a fontos, amit a hétköz­napok hősei - s ebben erősen ro­konítható a művészi alapállásnak is tekinthető melankóliával - megszállottságnak, elmebajnak tartanak. Ehhez pedig - mint azo­nos című munkájában Földényi F. László is megállapítja - elenged­hetetlenül fontos a határok átlépé­se, a kozmosz rendjének folyama­tos és kissé szemtelen megsértése. A melankólia itt is inkább olyan jellegű kimagasló egészségnek te­kinthető, ami a józanság felől néz­ve természetesen betegség, épp azért, mert mások a kritériumai. Az előadás finom szövetéből egyébként kirínó a zuhanás bruta­litása, a rendező megoldása tehát ebből a szempontból is indokolt. A rendezői optikának különössé­géből fakad talán az is, hogy a fia­tal rajzoló, Ragnar Brovik - Ador­­jáni Bálint jeleníti meg visszafo­gott pontossággal - öregedő, fél­tékeny mesterét meghaladó tehet­sége közel sem olyan hangsúlyos, mint az eredeti szövegben. Egyé­nisége, külső megjelenése pedig messze alulmúlja Solness eseten­kénti jellemtelenségében is monu­mentálisabb személyiségét. Az építészeti iroda modern, szereplői a ma emberei, ami az életből lassan kifelé tájékozódó építőmester iránti rokonszenvet s a feltörekvő segéd kisszerűségéről kialakult benyomást erősíti. A szép vonalú, jómódot, egyúttal belső űrt, illetve zavart sugalló színpadkép Zeke Edit munkáját dicséri, akár a finom, szimbolikus megoldások is. A színre rávetülő kötélháló árnya jó példája ennek. A négyzetrácsos, merész vonalúra tervezett tető ugyanis hasonló fel­járót formáz, mint amin az építész a magasba emelkedik. A színészi játék - a teljesség igénye nélkül: a címszerepet alakí­tó Bálint András látszólag flegma, valójában ijedt halálközelisége, Marjai Virág kissé erőszakos, tes­­tileg-lelkileg vonzó Hildéje, Kováts Adél élőhalott felesége, Keres Emil súlyosan beteg Knut Brovikja­­ pedig megrázóan erős, s ez a mai magyar színpadokon szokatlan módon a forradalmi belső meg­újulás igényét felkeltő katarzishoz­ vezet. (Henrik Ibsen: Solness építő­mester. Radnóti Miklós Színház. Rendező: Kiss Csaba.) Vállalkozás a rendkívülire. Az építőmester (Bálint András) és Hilde (Marjai Virág) FOTÓ: KONCZ ZSUZSA a kezded. Nehezen születik újjá a Ferencjóska és a vég Eredeti formájában, több mint féléves késéssel újítják fel a Szabadság hidat Budapest harmadik legrégebbi hídját, amely Ferenc József nevét viselte, 1896 őszén, a millennium évében adták át a forgalom­nak. Az erősen amortizálódott átkelő felújítását 2007-ben kezd­ték, s a tervezett 2008. október helyett idén májusra fejezik be.­ ­ PF.THD_____________________ M­ aga a névadó avatta a dunai átkelőt : az utolsó, a király monogramjával díszített szöget - amely a második világháborús robbantásban megsemmisült - elektromos kalapáccsal verte be a helyére, majd ünnepélyesen meg­nyitotta a közlekedést. A zöld szí­nű, Gerber-féle csuklós híd egyik ékköve volt a második világháború végéig a Dunának a Lánchíddal, a régi, okkersárga­ Erzsébet híddal és a kőszobrairól nevezetes Margit híddal együtt. 1945 januárjában a német csa­patok robbantották fel, de március­ra ideiglenesen helyreállították - részben a leginkább elpusztult Er­zsébet híd roncsaiból -, s az 1946 eleji jégzajlásig zavartalan volt rajta a közlekedés. A teljes rekonstrukció 1946 augusztusában ért véget, az újjáépült vasszerkezet azonban szürkéskék színt kapott, s a sérült részek korlátait is egyszerűsítették. A nyolcvanas évek közepén hosz­­szabb ideig renoválták, a híd visz­­szanyerte eredeti zöld színét, s helyreállították a címeres-koronás díszítést is. Sajnos csak félmunkát végeztek, maradtak a háború utáni olcsó megoldások, így az ideiglenes korlát és a modern lámpatestek. A kilencvenes évekbeli állagfel­mérést követően a botrányos kö­rülmények között folyó metróépí­tés adta meg a lehetőséget, hogy a hidat újjáépítsék. Kisebb felhábo­rodást okozott az új, modern lám­patestek felszerelése decemberben. Tetézték ezt a Vámház körút kap­csolódó felújításának műemlékvé­delmi anomáliái. A kivitelező régi formájú kandeláberekkel tervezi megoldani a közvilágítást, ugyan­akkor a Központi Vásárcsarnok előtti, eredeti lámpatestek helyére is - furcsa módon - réginek kinéző újakat kívánnak állítani. Bízzunk benne, talán megmenthető lesz a két régi lámpa. Öröm az ürömben, hogy legalább az kiderült: a Szabad­ság hídi modern világítás ideigle­nes, csak a villamosközlekedés mi­att volt szükséges a felszerelése, a májusi avatásra az eredeti korlátok mellé korhű lámpatesteket is kap­hatunk. Végül eredeti pompájában ragyog majd a régi pesti tolvaj­nyelvben csak Francinak vagy Fe­­rencjóskának nevezett híd, sőt a különleges megvilágításnak kö­szönhetően éjszaka is erős fényben láthatók majd az oszlopokat díszítő turulok, valamint a keresztrácsozat a címerrel és a koronával. A háború előtti Szabadság híd egy képeslapon. A régi kandeláberek is jól láthatók a hídfőnél FOLYÓIRAT A PÓSA 7.UI­TÁN______________________________ A Muravidék című folyóiratot György Sándor álmodta meg. A főszerkesztő grafikus, festő, fotó­művész, kísérletező film-, színház­­művész és esszéista. A folyóirat sza­bálytalan időközökben lát napvilá­got, tematikus számok formájában. A 12-13. szám szellemi vezérfonala a mindent átható fény üzenete, er­ről értekezik Győrffy Sándor A fény útja című esszéjében. Szerinte a te­remtő fény a művészeti alkotások és a lét alfája és ómegája. Jézus szü­letésével a világosság legyőzi a sö­tétséget. A betlehemi csillag vezeti a szent jászolbölcsőhöz a három ki­rályt, Gábriel arkangyal fény alak­ban keresi föl őket és figyelmezteti, hogy meneküljenek. A lapszám ve­zérfonalát veszi át Hegedűs Lóránt teológus, aki a fizikát is használva meditál a fény titkának megismer­hetetlenségéről és a metafizikai megvilágosodásról, amely eljuttat bennünket a fény teológiai teljessé­gének, Isten és Jézus mindenható hatalmának átérzéséig. Varga Péter esszéjében államalapító Szent Ist­ván királyunk megvilágosodásáról, a Szent Jobb- és a Mária-tisztelet sajátosan magyar és egyetemes vo­násairól egyaránt értekezik. A fény motívumát néha rejtet­ten, máskor nyíltan, a címben is vállalva adják egymásnak a szerzők. Fények vezessenek - mert elmúlik minden hirtelen -, vallja a költő, Madár János. Európa, a magyarság, a fény, a megvilágosodás szerepe villan föl Hagymás István és Pápes Éva József Attilát is sajátosan értel­mező tanulmányainak tükrében. És ezzel a motívummal játszanak Tari István, Véssey Gábor, Mosonyi Kiss Gusztáv képei is. A lapszám egysé­ges, harmonikus folyóirat- és anto­lógiaformát szerencsésen egyesítő kötet, amely különösen mély értel­met kap a karácsony, a betlehemi csillag fényében. (Muravidék, 12-13. szám.) 25 ÉVES A Pannónia Jubileumi és lemezbemutató koncé 2009. JANUÁR 10. VENDÉGEK FÁBRY SÁNDOR El.QADouuvtsz 4. HONVÉD TÁNCSZÍNHÁZ KORLOGRAFI ZSURÁFSZKY ZOLTÁN BUDAPESTI IFJÚSÁGI KÓRUS KARIG/Gerenday Agnes ÚJ CD novembertől a boltokban www.ghymes.hu .-har -• Ticket Express -cc­/irodáiban es Eventim hálózatabA­- www.tex.hu Klubrádió

Next