Magyar Nemzet, 2011. április (74. évfolyam, 89-117. szám)
2011-04-30 / 117. szám
Kastélyos Séták Jókai budapesti otthonaiban Is Kő András__________________________________________ Ha Jókairól olvasok, mindig előjön emlékeimben, amit Czigány Dezső (Adyról készített remek szénrajzot) öccse még a hetvenes években mesélt az íróról: „Jókai öreg volt már, csoszogott - mondta -, mi, gyerekek nagyokat köszöngetve vettük körül, s ő kedvesen fogadott minket. Pecsétes volt a kabátja, de a szeme, a kék szeme ragyogott.” Hihetjük, hogy sok mindent tudunk az írófejedelemről, aztán az asztalunkra kerül egy könyv, amely először kísérli meg kimerítően összefoglalni Jókai budapesti otthonainak történetét, és elcsodálkozunk: hát erről sem hallottunk-olvastunk, meg amarról sem. Aligha van magyar író, aki többször költözött volna, mint ő. Közel másfél tucat bérleményben (illetve olykor saját tulajdonban) pergette életét, s ezek a helyek feltérképezhetők, nyomon követhetők. Persze gondos kutatómunkával, ahogy Búza Péter járja végig a Budapest Könyvek legújabb sorozatában, a Dob és a Síp utca sarkától (ahol az írófejedelem Szigligeti Edéékkel lakott) a Dohány utcai Schillerházig (Petőfiékkel töltött itt több hónapot), a Kossuth Lajos utca 7-es számú épülettől (már Laborfalvi Rózával, valamint Lendvay Márton és Laborfalvi Róza lányával, „kis Rózával” együtt) a Stáció - Baross utcai hajlékig, illetve az Andrássy úti, majd a Bajza utcai fészektől (Feszty Árpád és felesége „kis Róza” Andrássy Gyula gróftól nemzett, nem vállalt leánya, „harmadik Róza” szomszédságában) az Erzsébet körúti lakhelyig (Nagy Bella oldalán), az utolsó állomásig. Házak és lakások város- és irodalomtörténeti lenyomatai egészülnek ki a szerző mozaikkockáival, hogy még kerekebb és izgalmasabb legyen a Jókairól alkotott képünk. Rendkívüli, hogy milyen részletességgel tárulnak elénk a különböző otthonok berendezései is: a díszletnek, kelléknek alkalmas tárgyak, a régiségkereskedők portékái, órák, ékszerek, kelmék, festmények, műremekek, bútorok (az író legendás és hűséges íróasztala), csillárok, ékszerek, szőnyegek. A zsúfoltság valamennyi otthonra jellemző - olvassuk. Viszont a város végi, Stáció utcai „sárga ház” igazi falusi porta udvarral, veteményeskerttel, baromfi- és disznóóllal, istállóval, verebekkel és madarakkal. Tizenegy egymásba nyíló szoba ékeskedik egymás mellett, amelyek egyikében zongora is van. A hangszeren Liszt Ferenc játszott, „kerülgetve a szőnyegeken a ház sajátos »jegyeit«, melyek a baromfiudvar népének odabent is otthonos mozgásáról árulkodtak”. De komoly társadalmi élet „nagy Róza” haláláig sehol sincs, ellenben - Mikszáth szavaival - a „vezetője, kínzója és gondviselője” halála után a Bajza utcai ház már a társasági élet központja. Jókai birtokszerző szenvedélye külön fejezet. Közel fél tucat ingatlant vásárolt részben vagy egészben gazdálkodás céljára. A svábhegyi (Költő utcai kert) mesebirodalom. A nyári lak az író másik arcát vetíti elénk: a gazdálkodóét, a földművesét, a szőlészkedő-borászkodó emberét („kastélyosával”, azaz sillerborával), a gyümölcstelepítőét (a sztár a körte az almafajták, szilvafélék és egyéb gyümölcsfák mellett), az állattenyésztőét, aki csak a természetben tudta elképzelni az életét. Zöldségeket termeszt, gyönyörű rózsakertet varázsol. És a Költő utcai tündérkert újfent a nyilvános társasági klub színhelye a házigazda őszinte örömére. Budapesti utazás és kultúrtörténet egyszerre a Jókai otthonaira felfűzött könyv, amelyet a szerző és szerkesztő megszokott alaposságával, szellemes és fanyar stílusban írt és állított össze. A kötet második részében ugyanis - kitűnő ötletként - irodalmi szöveggyűjteményt olvashatunk azokról az otthonokról, amelyekben a kronológia szerint Jókai Mór lakott. (Búza Péter, Jókai Mór: Budapestnek emlékül. Budapest Városvédő Egyesület, Petőfi Irodalmi Múzeum, Summa Artium, Budapest, 2011. Ármegjelölés nélkül) Aligha van magyar író, aki többször költözött volna, mint Jókai Mór. Közel másfél tucat bérleményben (illetve olykor saját tulajdonban) pergette életét Fókusz Könyváruház Gyermek- és ifjúsági kiadványok sikerlistája 1. Smith, Alex T.: Claude a városban - Manó Könyvek 1290 Ft 2. Bartos Erika: Bogyó és Babóca világot lát - Pozsonyi Pagony 1650 Ft 3. Leiner Laura: Barátok - Szent Johanna gimi, 4. - Talentum 2990 Ft 4. Gordon, Kassa-Guettler, Mia Maria: Kifli kutyaoviba megy - Manó Könyvek 1690 Ft 5. Mókás húsvét - Ex-BB Kiadó 299 Ft 6. Tapsi és barátai - Pro Junior 540 Ft 7. Bartos Erika: Bogyó és Babóca kertészkedik - Pozsonyi Pagony 1650 Ft 8. Stilton, Geronimo: A bátorság titka - Alexandra 3499 Ft 9. B. B. Vank hercegnői - Húsvét Meseországban - BV Service 590 Ft 10. Schneider, Liane-Wenzel-Bürger, Eva: Bori cicát kap - Manó Könyvek 690 Ft V égekről végekre Ferenczes István verseskönyve |Hrgedős 1 m r f. János____________________ Ferenczes István a keleti végeken, Csíkszeredában létesített kulturális, irodalmi lapot, a Székelyföldet, és szerkesztette azt évtizedekig. Nagymértékben neki köszönhető, hogy ez a város nemcsak festészetéről és jégkorongbajnokairól híres, hanem irodalmáról is. Ferenczes verseskönyve, a Zazpi első pillantásra megdöbbent. Szülőföldközpontú, egyenes, tiszta versbeszédéről híres, József Attila-díjas költőnk Andalúziába, majd a világ végére, „Cabo Fisterrára, az Ibériai-félsziget legnyugatibb pontjára”, onnan a földgolyó másik oldalára, Peruba, az Ucayali folyó völgyébe kalandozik, ott is az elmeháborodottak szigetére - s ide viszi a gyanútlan olvasót. Prológusában és epilógusában egy Esteban Zazpi de Vascos y Ritzgorm nevű ibér kalandor költő sorsát meséli/mesélteti el - innen a kötet különös címe. Gyanú akkor ébredhet az olvasóban, amikor megtudja, hogy ez a tragikus sorsú vándor, szökött katona, a córdobai illetőségű senorájába holtig szerelmes dalszerző baszk származású, annak a népnek a fia, amelyik olyan kemény harcot vív a függetlenségért, autonómiáért, nemzeti identitásért. Ez tehát a keret, ez a hideglelős szerepjáték (Zazpi szamárcsődörré változik, s kutyák eledele lesz), és ha igaz a gyanúnk, igaz az eposzokba, Bibliába illő példabeszéd, akkor mindenekelőtt a művészsorsról tudunk meg ezt-azt. Jó lenne elfeledni a fantasztikus, horrorba hajló történetet, de a csavaros székely észjárással megáldott szerző nem engedi. A kötet versei ugyanis „átdolgozások”, „magyarítások”, s amikor önfeledten merülnénk el Ferenczes nyelvzenéjében, Don Esteban (ez Zazpi egyik álneve!) szerelmi vallomásait, episztoláit, bujdosóverseit, siralmas énekeit kell értelmezni. Az első oldalakon még kellemes, népdalra emlékeztető versek feledtetik a riadalmat (Toledói dal, Egy virágszálról), aztán balladai mélységekbe kell bepillantani (Gallego népköltések és románcok), végül (bevallott az átvétel, a parafrázis) József Attila (világ)izzása éget meg. Glossza a vers címe, az indításban különleges a tér és az idő és az abban bekövetkező történések Ferenczes-féle értelmezése: „időm százszor szépen nyílt, / lángolt fönt a virága, / éjjel égett hiába”. Nem volt öncélú a mester szellemének megidézése: az egyén, a nemzet, a közösségek árvasága, a XXI. századi életérzés az utolsó szakaszban sújtólogszerű: „A semmi jár előttem, / hosszú, hosszú volt az út, / az Isten árván aludt, / álmában tán éltem. / Sorsomból száműzötten / keresem a végzetig, kenyerem meg hol szegik - / Rám ismer az elesett, / s legyilkol ki szeretett: / Te voltál a hetedik! / (Vesd össze: József Attila A hetedik!) Az olvasó - és ez Ferenczes kivételes érdeme - nemcsak műélvező itt, hanem sorstárs, sőt áldozat. És az áldozat lehet felemelő, lehet szent és lehet fizikai. A Zazpi költője nem tör kívülállást, azonosulni kell vele, s követni azon a szakadékos úton, amelyiken ő is jár. A hangváltásoknak, műfaj-variációknak a nagymestere Ferenczes István. A bartóki modell, a modernitás és hagyomány olvasztókemencéjének szádéban áll. (Ferenczes István: Zazpi. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2010. Ára 2000 forint) Ferenczes István Mi az a pi? Tévhitek a matematikusokról KM. Cs ._______________________________________ A matematikusok remek megoldásokat találnak azokra a problémákra, amelyek nélkülük nem is léteznének - hangzik a gyakran idézett bonmot. Legyen az embernek bármilyen megalapozott a természettudományos műveltsége, nem tudja megállni, hogy ennek hallatán magában kicsit el ne mosolyodjon. Pedig a matematika korántsem önmagáért való művészet, amit a természettudományok többi ágának létezése is bizonyít. A reáliákat ugyanis sorba rendezhetjük aszerint, hogy mely más tudományágak ismerete szükséges megértésükhöz. Ebben a sorban pedig a matematika lesz az első helyen. Rá épül a fizika, a fizikai törvények irányítják a kémiai folyamatokat, kölcsönhatásokat, ezek pedig mozgatják a biológiai rendszereket. A fenti aforizma inkább azt bizonyítja, hogy a matematikusok olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyeket rajtuk kívül senki sem ért. Ezen próbál segíteni Timothy Gowers, a Cambridge-i Egyetem matematikusa Matematika nagyon röviden című könyvével. Gowers a világ egyik leghíresebb aktív matematikusa, megkapta a rangos Fields-érmet (amolyan matematikai Nobel-díjat), doktorandusz korában pedig a magyar Bollobás Béla volt a témavezetője. A kötetben a matematika laikusok számára is érdekesnek tűnő sarokköveit elemzi, így előkerül Arkhimédész bizonyítása arról, hogy a kör területe ripi (és honnan ered a pi maga), Pitagorasz tétele, a törtszámú dimenziók és az aranymetszés rejtélye. Amikor mindezeken átverekedte magát az olvasó, csendesebb vizek következnek, a könyv végén ugyanis a szerző megpróbál eloszlatni néhány matematikusokat övező közhelyet és tévhitet, kisebb-nagyobb sikerrel. Elmagyarázza, hogyan kutatnak a matematikusok, valóban muzikálisak-e, és hogyan lehet „szép” egy matematikai bizonyítás. Sokak szerint a matematikusok csak a húszas éveikben képesek valóban nagy dolgokat alkotni, harmincévesen kiégnek. Gowers nézete ezzel szemben az, hogy a matematikai képességek nem köthetők életkorhoz, és sok gyakorlással igenis fejleszthetők, így vannak, akik harmincas-negyvenes éveikben vannak pályájuk csúcsán. Ehhez kapcsolódva igyekszik cáfolni azt vélekedést is, hogy a nők „öröklötten” gyengébbek matekból, ezért van olyan kevés női matematikus. Szerinte a nők számtani tehetsége semmivel sem gyengébb a férfiakénál, csak lassabban élnek, idősebben alkotnak maradandót. A ritkaságszámba menő matematikusnőkért elsősorban a társadalmi előítéletek okolhatók. Miközben egy matematikai tehetséggel megáldott fiú büszke lehet képességére, ugyanez egy lányt zavarhat, környezete ugyanis nem tartja nőiesnek a folytonos számolást. A könyv a matematika iránt elkötelezetteknek ajánlható. Bár a szerző észjárása karbantartott gimnáziumi szintű matematikatudással követhető, ehhez azonban igencsak oda kell figyelni olvasás közben. A problémák felvetése után hamar előkerülnek az ismeretlenek, a gyökjelek és a logaritmusok, egyszerűen azért, mert az absztrakt matematikai összefüggések egy határon túl már csak ezek segítségével vizsgálhatók. Akiket csak felületesen érdekel a számtan, félő, hogy hamar ráunnak majd az algebrai kifejezések kibogozására. (Timothy Gowers: Matematika nagyon röviden. Typotex Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 2400 forint) Morovar Nemzeti Magazin 2011. április 30., szombat 35