Magyar Nemzet, 2011. május (74. évfolyam, 119-148. szám)
2011-05-02 / 119. szám
A Magyar Nemzet • Látó-Tér 2en, május 2., hétfő A remény reneszánsza Reagan előtt csak szóvirágokkal támogatták szabadságtörekvéseinket Ha nincs Ronald Reagan, nem tudni, van-e rendszerváltozás, de hogy egészen más világban élnénk, az biztos - értettek egyet a Terror Háza Múzeum konferenciáján. A nagy amerikai elnök születésének centenáriumára rendezett eseményen külföldi és magyar tudósok méltatták életútját. Kiderült: politikai beállítottságtól függetlenül komoly tekintélynek örvend az az államférfi, aki megtörte a Szovjetunió terjeszkedését, átalakítva a világrendet. Következetes antikommunizmusával pedig megújította a politikai gondolkodást. II Mf.gyfri Dávid Egy vidéki srác a gonosz birodalma ellen volt a címe a Ronald Reagan századik születésnapjára rendezett tudományos tanácskozásnak. A közönség leszűrhette a következtetést: rengeteg párhuzam van az akkori világpolitikai események és a mostaniak között. Az előadásokból kiviláglott: az Amerikai Egyesült Államok egykori elnökének életműve most teljesedhet ki igazán, hiszen azt a bizonyos gonoszt talán a jelenben sikerül igazán térdre kényszeríteni. Reagannek is köszönhető, ha a posztkommunizmushoz, a ráépülő neoliberális gazdaságpolitikához, állammodellhez fűzött illúziókat a történelem lomtárába lehet utalni. Olyan világképet honosított meg, amely tömegeket vonz. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója kibontotta: a későbbi „president” politikájának fő elemei már a hatvanas évek közepén készen álltak. A szabadságszeretet, a szovjet kommunizmus elleni harc s az, hogy nincs bal és jobb, csak fent és lent. Azaz fejlődés vagy visszafejlődés. Optimista eredményközpontúságával sok millióan tudtak azonosulni. Miért hangsúlyos a „vidéki srác” titulus? Életpályájával bizonyította: nemcsak a szavak embere, hanem a gyakorlaté, a sikeres tetteké is. Olyan mintát tudott adni, amelyre hatalmas szüksége volt a Nyugatnak, miután hosszú évek óta csak a hátrálást, a kudarcokat élhette meg a szovjetekkel szemben. A remény visszaadása, a megújulás, a nemzeti önbizalom megerősítése olyan fordulatot hozott, ami gazdasági fellendüléshez vezetett. Reagan sajtóbeli fogadtatása viharos volt. A demokrata média mindent elkövetett a lejáratására. Egy korlátolt tehénpásztor színében tüntették fel. Tették ezt a tények ellenére, mivel Reagan beceneve a Nagy Kommunikátor volt - szögezte le Markos Kounalakis. Az amerikai író - „civilben” a konferenciára ellátogató budapesti amerikai nagykövet férje - szerint a kommunikáció volt a kulcsadottsága, mivel elvek, értékek alapján találta meg a hangot az emberekkel. Őszintén beszélt velük, s ezzel egyesíteni tudta őket. Reményt nyújtott a vasfüggönyön túli népeknek, amelyek a szovjet rabságban már csaknem lemondtak arról, hogy belátható távlatokon belül megdőlhet a bolsevizmus - mondta a román Horia-Roman Patapievici. A brit John O’Sullivan mindezt azzal egészítette ki: a gondviselés jeleként egyszerre volt jelen a világpolitikában Reagan, a brit Margaret Thatcher és a lengyel II. János Pál pápa. De vajon honnan ismerte olyan jól a „munkásmozgalmi” észjárást? Vlagyimir Bukovszkij jellemezte úgy a kommunista lelkületet, hogy a szemünkbe néznek, miközben habozás nélkül hazudnak. A színész Reagan előtt nehéz lehetett észrevétlenül hazudni. A világhírű orosz-brit emberi jogi harcos hozzátette: a nyugatiak azért nem tudták megérteni a kommunizmus veszélyeit, mert soha nem éltek szovjet önkényuralom alatt. Reagan azonban Hollywoodból ismerhette őket, miután a színészszakszervezet vezetőjeként volt alkalma küzdeni ellenük. Az amerikai film fővárosa ugyanis tele volt kommunista szimpatizánsokkal, ügynökökkel. A hajdani vidéki srác jobban kiismerte őket, mint azok a baloldali nyugati politikusok, akik tele voltak naiv illúziókkal a szovjetekkel kapcsolatban, s úgy vélték, nem szabad húzgálni az oroszlán bajszát, engedni kell neki, akkor nem lehet nagyobb baj. Csak ne legyen háború vagy konfliktus. Ezen a ponton lehetetlen nem asszociálni a vidéki srác - pesti srác megfeleltetésre. Hiszen a Reagan által nagyra értékelt 1956-os forradalom és szabadságharc hősei is olyan fiatalok voltak, akik jobban átláttak a szélsőbaloldali internacionalizmus megátalkodott hazugságain, mint az úgynevezett progresszív, haladó politikusok. Már csak ezért sem jók az információi az egykori orosz diplomata Valerij Muszatovnak, aki azt mondta: Reagannek nem voltak túl jók a történelmi ismeretei. A lengyel tudós, Kazimierz Wojcicki meg is védte őt. A tanácskozás nyitóakkordjaként bejátszották egy 1978-as rádiójegyzetét, amelyben attól tartott, hogy a magyar Szent Korona rossz kezekbe kerülhet a kommunista pártvezetés alatt, ami cáfolja a tájékozatlanságáról szőtt legendát. A tanácskozás fontos tanulsága: utólag is ijesztő, milyen hiszékenyek és főként engedékenyek, pipogyák voltak a nyugatiak. Ha tudjuk, hogy át vannak itatva a bolsevik téveszmékkel, nem lettünk volna még ennyire sem optimisták. A cseh Eva Irmanova emlékeztetett rá: Reagan színrelépése előtt a Nyugat csak szóvirágokkal támogatta a vasfüggöny mögötti szabadságtörekvéseket. Még ’89-ben is azon aggodalmaskodtak, nehogy destabilizációs lépések történjenek. Gorbacsovot pedig nyugtatgatták. Ilyen opportunista légkörben dolgozott az elnök, aki 1987-ben a berlini falnál kijelentette: le kell omlania, mert nemcsak a német nép, hanem az egész emberiség sorsa a tét - tért ki rá Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti vezetője. Ehhez képest a közelmúltban a baloldali berlini városvezetés még egy emléktáblát sem engedett állítani jótevőjük tiszteletére. Ezt a szégyent emlegette fel a másik két német felszólaló is. Patrick Keller azt fejtegette: hatalmas teljesítmény volt Reagantól, hogy a békés egymás mellett élés hamis mítoszában élő amerikai mainstream, azaz a fősodor ellen állást foglalt, s visszaadta a kezdeményezést a mindenütt visszaszoruló Egyesült Államoknak. Peter Hartmann arról értekezett, hogy Helmut Kohl előtt a baloldali kormányok defetisták voltak, és azon sápítottak Reagan fellépése után: mi lesz, ha megint kezdődnek a konfliktusok a Szovjetunióval? Ki tudja, talán a kommunizmus feletti totális győzelmet nem képesek megbocsátani neki mindmáig a balliberálisok? Helmut Kohlhoz hasonlóan azonban Margaret Thatcher is konstruktív szövetségesnek bizonyult - derült ki a skót Norman Stone okfejtéséből. Balogh András történész - „másodállásban” az MSZP elnökhelyettese - arról beszélt: a magyar diplomácia már akkor is hídszerepre vállalkozott, mert azt tapasztalta, az enyhülési folyamatot Reagan elősegíti. Pedig a Reagan-doktrína is jó hatásfokkal működött, amelynek értelmében mindenütt támogatták a megszállt országok kommunistaellenes mozgalmait - mutatott rá Szabó Marcell jogász. S hogy nemcsak Reagan tett értünk, hanem mi, magyarok is az ő hazájáért, arról Horváth Attila beszélt. Az Egyesült Államok lovasságát megteremtő, nemzeti hősként számon tartott Kovács Mihálytól a vadnyugati hős Xántus Jánoson keresztül a tengerentúlon is hallatlanul népszerű Kossuth Lajosig vette végig a dicsőséglistát a történész. Utalt rá: erős ellenpropaganda fogadta a pártállamban Reagant, mégis mindenki felé fordult. Nyilván amiatt is, amiről Patrick T. Egan (Egyesült Államok) szólt az elnök szabadságterve kapcsán. Mint mondta, Reagan már 1983- ban megjósolta: a kommunizmus a történelem szemétdombján végzi. Mert minden tisztességes és előremutató kezdeményezést, fejlődést meg akar hiúsítani. Ismét trend lett az a fajta gondolkodás Reagan nyomán, ami évtizedekig ciki volt. Pedig hatvan-hetven évig a kapitalizmus szónak volt olyan csekély vonzereje, mint ma a kommunizmusnak - jelentette ki Schmidt Mária. Talán Reagan hatása, hogy a bolsevikokkal kollaboráló liberalizmus elutasítottsága mára szintén egy sorba került a kommunizmuséval. WMM i ®Xiv '•' ifi! Ilii nME^MM ' mmmmmmmMmmmmmmmMMmmMmm Egy vidéki srác a gonosz birodalma ellen címmel rendeztek konferenciát a Terror Házában Reagan 100. születésnapjára FOTÓ: mti/máthé Zoltán Nem vetélkednek Moszkvával Obamáék Vlagyimir Konsztantyinovics Bukovszkij az egyik legismertebb szovjet ellenzéki, aki megjárta a kommunista rendszer poklát, majd emigránsként Nyugatról harcolt a rezsim elnyomása ellen. A Terror Házában rendezett Reagan-konferencián tartott előadása után nyilatkozott lapunknak a demokratikus mozgalmaknak nyújtott amerikai támogatásról, az általa keményen kritizált mai orosz vezetésről s arról, hogy az Obama-adminisztráció hogyan viszonyul a Kremlhez. Zord Gábor László A XXI. század első évtizedében láthattuk, miként működik a demokratikus átmeneteknek nyújtott amerikai támogatás. Menynyire támogatta hatékonyan az Egyesült Államok a demokratikus mozgalmakat a vasfüggönyön túl a nyolcvanas években, különös tekintettel a Szovjetunióra ? - Mind erkölcsi, mind anyagi támogatás is volt. Emberi jogi aktivistaként nekünk nem volt szükségünk anyagi támogatásra, de Lengyelországban a rendkívüli állapot túléléséhez sok pénz kellett az aktivistáknak, hogy kinyomtassák, teríthessék anyagaikat. Minden vajdaságban működött kiadó, az én könyvemet is a Szolidaritás adta ki. A Reagan-adminisztráció ezt nagyon okosan oldotta meg. Nem közvetlenül, kormányzatként nyújtottak támogatást, mert ezt felhasználták volna a Szolidaritás aktivistái ellen mint felforgató tevékenységet, hanem az amerikai szakszervezeteknek adták, amelyek aztán eljuttatták lengyel partnereikhez. Más országokban a kommunistaellenes harchoz fegyvereket is szállíthattak, például Afganisztánban és Nicaraguában. Néha azt kértük Reagantól, avatkozzon közbe börtönben ülő barátaink érdekében, s amikor találkozott Gorbacsovval, ő minden alkalommal segített is. A titkosszolgálatok központi szerepet játszottak a kommunista rezsimek hatalmának megtartásában. Mi a szerepe ezen hatalmas nemzetközi hálózatok maradványainak abban, hogy a modern kori Oroszország megőrizhesse befolyását a kelet-közép-európai térségben? - Először is, tíz-tizenegy éve létrehozták hatalmukat Oroszországban. Megkaparintották a kormányzást, saját emberüket ültették az elnöki székbe, s rövidesen a kormányzatot telerakták egykori KGB-sekkel. Aztán átvették az irányítást a nagy vállalkozások felett, különös tekintettel az olaj- és gáziparra, majd ezeket felhasználva behatoltak Európába és máshova. Európában jól megfigyelhető, hogyan csinálták. Megjelenik a Gazprom, majd követi a KGB. Úgyhogy most gazdasági alapon tették, nem úgy, mint Sztálin idejében, tisztán katonai erővel. Meg akarták venni az önök olajkereskedelmi cégét, ami nem sikerült, de a szomszédos országokban, így Szerbiában, Szlovéniában és mindenhol másutt sikerült nekik. Nagy befolyásuk van a román olajiparban, amelynek többsége a Lukoilhoz tartozik. Európa déli részén fontos munkát végeztek, így az az orosz gázszállításoktól függ, ahogy harminc százalékban Németország is. A KGB-t pedig arra használják, hogy megerősítsék ezeket a pozíciókat, ügynököket, érdekelt vállalkozásokat találjanak. Ez okos művelet, amit természetesen folytatnak. Még Nagy-Britanniában is. Alekszandr Lebegyev üzletember, korábbi KGB-s például két befolyásos lapot is megvett az országban, és senki nem tud semmit tenni, hisz kereskedelmi lépésről van szó. - Ön most is az orosz vezetés kemény kritikusa. Elképzelhetőnek tartja, hogy a Putyin-Medvegyev-páros modernizációs útra vezeti Oroszországot, vagy visszasüllyed a Brezsnyev-érához hasonlatos pangásba? - Épp most süllyednek vissza. Hogy mi történik a Putyin-Medvegyev-tandemmel, senki nem tudja. Az a leginkább valószínű, hogy csak egyikük indul az elnökválasztáson jövőre. Eldöntik maguk között, ki a fontosabb, aztán folytatják. Talán bebiztosítják maguknak ezt az adminisztratív pozíciót a következő tizenkét évre, hiszen az intézmény reformjának köszönhetően az elnöki terminust négyről hat évre hosszabbították. De modernizálni nem tudnak, csak beszélni róla. A gazdaságot a kormányzat irányítja, a rendszer ugyanolyan rossz, mint a szovjet időkben. A modernizációhoz engedni kell működni a piacot, a versenyt. Most nincs verseny, csak felosztják egymás közt a piacot, így jön a stagnálás, mint Brezsnyev alatt. A Bush-időszakkal összehasonlítva Obama elnöksége idején kisebb hangsúlyt fektet Washington a posztszovjet országokban, például Grúziában és Ukrajnában működő demokratikus mozgalmak támogatására. Tekinthetünk erre úgy, mint az érdekszférák elméletének győzelmére, amelyet oly sokszor emlegetnek a Kremlben? - Bizonyos mértékben igen. Korábban, már Obama idején megegyeztek az újraindításról. Ez egyfajta amnesztiát, feloldozást jelentett, azt, hogy ami a múltban történt, elfelejtik. Embereket öltek meg, grúz területeket foglaltak el, de ez nem történt meg, és kész. Ez óriási győzelmet jelentett a Kremlnek. Mi több, érvényben marad, azaz bármit tesznek ezentúl is, elfogadják. Az amerikaiak úgy döntöttek, hogy semmilyen módon nem vetélkednek Oroszországgal, nem támasztanak feltételeket. Semmit nem tettek Grúzia érdekében. Bush ugyan megpróbálta, de elnöksége végén járt, s a területek továbbra is megszállás alatt vannak, noha a megegyezés szerint fel kellett volna őket szabadítani. Úgy gondolom, Obama teljességgel semleges marad, bármit tesz is Oroszország, nem vesz róla tudomást. Egy gyenge elnök, akit valószínűleg nem választanak újra. Most persze azzal van elfoglalva, hogy ez hogyan sikerülhetne neki, és nem foglalkozik külpolitikával. Beszédes, milyen magatartást tanúsított Líbiával és más ügyekkel kapcsolatban. Nem tudott dönteni, hogy beavatkozzon vagy sem. Egyszerűen nincs külpolitikája. Vlagyimir Konsztantyinovics Bukovszkij HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk 2010. áprlis 23-án megjelent számában, valamint a lap internetes archívumában „Kérnék tévútra terelik a bíróságot” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a Diagon Kft. által gyártott H1N1 influenzavírus-tesztet egyetlen referencialaboratórium sem vizsgálta be. Valótlanul híreszteltük, hogy a Fővárosi Bajcsy-Zsinszky Kórház főigazgatója tiltakozott volna az ellen, hogy referenciaigazolásnak tekintsék a Diagon Kft. számára kiadott okiratot. A valóságban a Magyar Nemzet megkeresésére adott válaszában a kórház főigazgatója megerősíti, hogy a referenciaigazolásban a kórház felhasználói tapasztalatait rögzítették. Valótlanul állítottuk, hogy a Diagon Kft.-nek három olyan betegségek szűrésére szolgáló baktériumtesztje van, amelyet hazai referencialabor nem vizsgált be.