Magyar Nemzet, 2014. május (77. évfolyam, 118-147. szám)
2014-05-24 / 140. szám
36Magyar faszet • Magazin 2014. május 24., szombat Kiss Gy. Csaba t s Prózai kikötő Jókai Mór Fiuméban,a Jókai gőzös az Adrián reformkortól kezdve a magyar kikötő kérdése kikerülhetetlen része volt a hazai politikai közbeszéd / 13. nek. Szerepelt a fiumei vasút Széchenyi és Kossuth közlekedéspolitikai elképzeléseiben, a kor - . rabeli folyóiratok nem egy útirajzot, honismereti leírást közöltek a városról. Csá ... (Site l'croih pedig elsőként tanított magyar nyelvet az 1830-as években a város gimnáziumában. Jókai életművének rendkívül gazdag földrajzi hálózatából szintén jól kirajzolódik Fiume városa. Munkásságának írói, publicistái és politikusi rétege is kapcsolódik néhány ponton a kikötővároshoz. A magyar irodalom klasszikusai közül vitán fölül ő az, akit a legtöbb szál fűzött ehhez a településhez. Azt ugyan nem könnyű megállapítani, pontosan hány alkalommal járt Fiuméban, nemegyszer csak átutazóban, hiszen erre vezetett az út Olaszország és Franciaország felé, s innen utaztak tovább pihenni Abbáziába. Egy kortársi forrás (a Magyar Tengerpart című helyi lap) 1893. április 2-án azt írta például: „Nagy írónk - tudomásunk szerint három ízben volt már városunkban: 1886-ban nejével, Laborfalvi Rózával két hétig, 1887-ben leányával, Rózával két napig, 1888-ban pedig itt ünnepelte leányának a helybeli székesegyházban tartott esküvőjét.” Ebből a fölsorolásból hiányzik az 1881-es első, jelentős sajtóvisszhanggal kísért látogatás. Három nevezetes „találkozás” köré kívánjuk csoportosítani mondanivalónkat. Kulturális és politikai szempontból is fontos esemény volt 1881-ben az író első látogatása, a második látogatás sem volt kevésbé ünnepélyes 1888-ban, amikor fogadott leánya itt tartotta meg esküvőjét. A harmadik alkalom valójában a Jókai ötvenéves írói jubileumával kapcsolatos fiumei megemlékezéseket jelenti 1894-ből. Amikor 1881-ben Szapáry Géza kormányzó levélben javasolta az írónak (aki ekkor országgyűlési képviselő és A Hon című lap főszerkesztője), hogy a Gerőfi-féle magyar színtársulat előadása alkalmából látogasson el a városba, valószínűleg emlékezett arra, hogy Jókai Mór 1867. március 15-én fontos cikket közölt lapjában Fiuméról, amelyben elsősorban a kikötőváros nemzetközi kereskedelmi jelentőségét hangsúlyozta. Publicistaként ő is a modern Magyarország megteremtésének fontos feltételét látta a városban, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy fejtegetése mentes volt minden horvátellenes éltől. A meghívást elfogadta, és a magyar nyelvű színházi előadáshoz prológot írt. Az Üdv Fiumének! című verses köszöntője augusztus 27-én hangzott el a városi színházban. Fontos üzenete volt ennek a szövegnek, hogy a „nemzetiség” legyen mindenkinek csak „házi oltár”, melynek tüzével nem szabad a szomszédot gyújtogatni. Erre a napra egyéb teendői miatt még nem tudott odautazni az író, csak szeptember 6- án érkezett meg a kikötővárosba. A Hon tudósítót küldött erre az alkalomra Fiuméba, akinek szeptember 7-én kelt beszámolója két nappal később látott napvilágot. „Nagy néptömeg volt a pályaudvarnál, hogy színről színre láthassa az írót... A vasútról leszálló vendéget Ciotta podesta üdvözölte, s néhány szó váltása után éljenzések közt bevonultak az Európa Szállóba, hol Jókai a város vendége volt. [... ] Rövid pihenés után meglátogatta a város nevezetességeit, s délután Ciottával s az itteni magyar kormányzói tisztviselőkkel Szapáry Deli Fiume nevű gőzjachtján kirándulást tett a tengeren Abbáziáig. [...] Este színielőadás volt, a Kis herceg operettet adták elő. [...] Az előadás után fáklyás zene szerenád volt, mely majdnem éjfélig tartott. [... ] Ma délelőtt Jókai csaknem az egész napot otthon töltötte, s a különböző egyének s küldöttségek tisztelgését fogadta, kik a rossz idő dacára (csaknem folytonosan esik az eső) eljöttek hozzá, hogy őszinte tiszteletüket s ragaszkodásukat kifejezzék. [...] Délután 5 órakor a városi polgárság nagyszerű bankettet rendezett a híres vendég tiszteletére, hol mintegy százan jelentek meg A szerző művelődéstörténész mint meghívottak a város legelőkelőbb köreiből.” Ezen a banketten Jókai magyar nyelvű pohárköszöntőt mondott, melyet szintén közölt a tudósítás. „Én, Fiumét felköszöntve, nem az ideálszép paradicsomra, hanem a prózai kikötővárosra emelek poharat” - jelölte meg mondanivalójának fő célját. Mindenekelőtt a város gazdasági, kereskedelmi lehetőségeit és jövőjét méltatta, a további beruházások szükségességét említette. Itt is hangsúlyozta, hogy nem lehet a fiumei ügyből nemzetiségi kérdést csinálni. Érdemes idézni toleranciáról szóló szavait: „Én magam részéről minden hazánkban élő nemzetiség nyelvi kultúráját tiszteletben tartom, s gyarapodásának örülök, Fiumében pedig azt szeretném, ha a világ minden nyelvén beszélnének.” Valóságos médiaesemény volt ez a látogatás, más magyar sajtóorgánumok is beszámoltak róla. A kikötővárosban szerzett tapasztalatait fölhasználta Egy játékos, aki nyer című regényéhez, 1881- ben az országgyűlés őszi ülésszakán hozzászólt Fiume kérdéséhez a képviselőház felirati javaslatának vitájában. Újból megismételte, nemkívánatos, hogy a város nemzetiségi vitákhoz szolgáltasson ürügyet. Fontosnak tartotta a város autonómiáját: „Fiume ragaszkodik a maga közjogon alapuló önálló közigazgatásához és mindahhoz, amik ennek attribútumai.” Volt alkalom az író életében, amikor úgy látta, anyagi gondjaitól úgy tudna megszabadulni, ha valahol hivatalt tudna kapni. Feleségének azzal állt elő, hogy a fiumei kormányzóságnál szeretne valami jó A Jókai gőzhajó az Adria Tengerhajózási Részvénytársaság díszalbumában (Petőfi Irodalmi Múzeum) védelmező állást, ahogy Mikszáth emlékezetes Jókaikönyvében (Jókai Mór élete és kora, 11. Budapest, 1907.181.1.) olvassuk. Amikor Hegedűs Sándortól (a kitűnő pénzügyi szakembertől, unokahúgának férjétől) megkérdezte, szóljon-e ez ügyben Tisza Kálmán miniszterelnöknek, ő lebeszélte erről, viszont beszervezte Jókait az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatótanácsába, melynek 1881 decemberétől lett a tagja. Az író fogadott lánya, Róza és Feszty Árpád, a neves festő úgy döntött, hogy Fiuméban kötnek házasságot. Feltehetően azért választották ezt a helységet, mert nem kívántak budapesti nagy nyilvánosságot az eseménynek. A vőlegény csupán két barátját, Justh Zsigmondot és Mednyánszky Lászlót hívta meg. A nevezetes esküvőre 1888. augusztus 7-én került sor a székesegyházban. Az 1881-es banketten is ott volt Jókai fiumei barátja, Carlo Rudan nagykereskedő (akárcsak a többi jelenlévő, ő is kapott az írótól később aláírt fényképet). A Vasárnapi újság augusztus 12-én számolt be az eseményről: „A boldog párhoz számos virágajándék és üdvözlő távirat érkezett e nap folytán, azok között /feje/főhercegé és Tisza Kálmán miniszterelnök és családjáé.” A szervezés 1893-ban kezdődött, hogy megünnepeljék Jókai írói pályára lépésének ötvenéves jubileumát. A Magyar Tengerpart című fiumei lap már áprilisban foglalkozott az író Fiuméhoz fűződő kapcsolatával; ez a sajtóorgánum vetette föl Jókai díszpolgárságának a gondolatát. Föltehetően innen származik a több helyen olvasható téves információ, miszerint az író Fiume díszpolgára lett volna. November 26-án vezércikkben jelentették meg a lapban az emlékbizottság közleményét. A központi ünnepségekre 1894. január 5-én és 6-án került sor Budapesten. Küldöttségek tisztelegtek ez alkalommal az írófejedelem előtt. Fiume városa január 6-i keltezésű díszalbummal köszöntötte. Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság küldöttsége Batthyány Tivadar kormánybiztos vezetésével szintén fölkereste az írót, és díszalbumot nyújtott át neki, melynek kezdőlapján a Jókai gőzhajó képe látható (a társaságnak két Jókai névre keresztelt gőzöse járt az Adrián az első világháború előtt). Üdvözlő táviratot küldött Ernesto Brelich, Az arany ember és az Egy játékos, aki nyer fordítója. „[...] városunkban is megünnepeltük, habár szűk keretben e jelentékeny napot - olvashatjuk a Magyar Tengerpart január 7-i számában az eseményről. - Főgimnáziumunk ifjúságának magyar társalgó köre ma délelőtt a gimnáziumi ifjúság és szép közönség jelenlétében alkalmi ünnepet rendezett, mely lélekemelő hatással volt az összes jelenvoltakra.” Az elnöki megnyitó után Jókai életéről és műveiből hangzottak el felolvasások és szavalatok magyarul és olaszul. A százkötetes jubileumi díszkiadásnak Fiuméban tizenhét előfizetője volt, több, mint nem egy felső-magyarországi vagy erdélyi megyében. Magán a városon, oktatási és kereskedelmi intézményeken kívül Fiume elitjéből olyan személyiségek is találhatók ezen a listán, mint Luigi Ossoniack vagy Carlo Rudan. Érdekes jelensége volt a helyi kultusznak, hogy a városhoz tartozó, magyarán érzelmű Grohovo faluban - olvashatjuk a Fiuménak és körzetének szentelt monográfia kötetében - „a kocsma falai híres magyar férfiak arcképeivel vannak teleaggatva, kik közt Deákot, Kossuth Lajost, Petőfit, dr. Eötvöst, Aranyt, Jókait, Andrássyt stb. látjuk”. Élete utolsó időszakában többször utazott keresztül az író a kikötővároson. Amikor például második feleségével 1901-1902 telén hosszabb időt töltött Abbáziában. A tengeri levegő gyógyító hatással volt gyakori köhögésére. 1904 tavaszán szintén erre jöttek haza Nizzából, s az április 19-24-én megtartott országos vasutassztrájk öt napra ottfogta őket Fiuméban. Ez volt az utolsó találkozása a várossal, Budapestre visszaérkezve Jókai Mórnak már csak néhány napja maradt az életéből. Május 23-án a Magyar Írószövetség - a Fiumei Egyetem Kroatisztikai Intézetével együttműködve - horvát nyelvű kerekasztal-beszélgetésen idézte meg Jókai Mór és a város kapcsolatát. Véres mi mtteMés«nek mléifmn«pe.»lkalBáWI *TA4K3 magyar ktFálji -tengerhajósási kutoiv latsisag. £ a -• * . * *. Erős képzelet szüli az okokat Montaigne