Magyar Nemzet, 2020. május (83. évfolyam, 102-126. szám)

2020-05-04 / 103. szám

2020. május 4., hétfő Magyar Nemzet BELFÖLD 3 „A háborús állapot fenntartása a céljuk” A házelnök szerint a fideszesek a maguk urai maradtak Gyurcsány Ferenc dominálja az ellenzéki oldalt, s ezzel megszűnt az ott lévő pártok, politikusok esélye, hogy tartósan kilógjanak az ellenzéki kórusból - véli Kövér László. A házelnök szerint a mai or­szággyűlési vagy közéleti viták stílusa sokkal brutálisabb, rosszabb, elviselhetetlenebb, mint amilyen volt akár 2002-ig. Bakonyi Ádám - Egyre kevesebb az esély arra, hogy normális viszonyok uralkodjanak a magyar parlamentben vagy általá­ban véve az úgynevezett demokrati­kus politikában - jelentette ki a Kos­suth rádió Vasárnapi újság című mű­sorának adott interjúban az Ország­­gyűlés elnöke. Kövér László szerint a mostani országgyűlési vagy éppen a közéleti viták stílusa sokkal brutáli­sabb, rosszabb, elviselhetetlenebb, mint amilyen volt akár 2002-ig. - Mi men­tünk lefelé, s közben a világ gyorsabb ütemben zárkózott le hozzánk - je­lentette ki. A házelnök, a Fidesz vá­lasztmányi elnöke kitért arra: a fide­szesek egyebek mellett arra lehetnek büszkék, hogy a párt 32 évvel ezelőtti megalakulása óta „a magunk urai tud­tunk maradni, azaz soha nem került a Fidesz olyan kiszolgáltatott helyzetbe [...], hogy a függetlenségünket áruba bocsássuk” Azt mondta, az ellenzé­ki térfélen „egyedül talán Gyurcsány Ferenc pártját tekinthetjük valame­lyest is szuverénnek, no persze nem abban a értelemben, hogy ne függne attól a globalista hálózattól, amely­nek a része”, de ő dominálja az ellen­zéki oldalt. Ezzel a házelnök szerint megszűnt az ott lévő pártok, politiku­sok esélye, hogy tartósan kilógjanak az ellenzéki kórusból. A szocialisták egy részének, illetve Gyurcsány Fe­rencnek „a háborús állapotok fenn­tartása és végsőkig vitele a politikai érdeke és politikai célja, és a külföldi megbízóik is ebbe az irányba terelik őket” - fűzte hozzá. Kövér László kijelentette: nehéz el­fogódottság nélkül felidézni a szaba­don választott parlament első, harminc éve kezdődött ciklusát. Az más kérdés, hogy rá négy évre éppen ellentétes irá­nyú érzelmeket megmozgató esküté­­teli pillanat volt, „amikor [...] körül­néztünk a Házban, és ott láttuk két­harmados parlamenti mandátumtöbb­ségben azokat a kommunistákat, meg a velük szövetkező úgynevezett liberá­lisokat, akiknek a rendszerét 90-ben még azt hittük, hogy eltemettük egy­szer és mindenkorra” - mondta a po­litikus. Hozzáfűzte: az, hogy az MSZP Horn Gyulát jelölte 1994-ben minisz­terelnöknek, olyan arculcsapása volt a rendszerváltozás összes illúziójának, értékének, reményének, amire nagyon nehéz volt higgadtan reagálni. A politikus hangot adott annak a vé­leményének is, miszerint napról nap­ra porlik, amortizálódik a demokrá­cia intézményrendszerébe vetett köz­bizalom a világban. Szerint ennek az a legfőbb oka, hogy „próbálják nagyon sokfajta eszközzel nagyon sokan alá­ásni azt, amit közösségi, nemzeti köz­bizalomnak nevezhetünk”, a közösség ügyeivel szemben pedig mára a ver­senyelv mindent maga alá gyűrt. irt»i«n»milli»»»»|||ll| Ellenzéki rendbontás a parlamentben 2018. december 12-én Fotó: MTI/Máthé Zoltán ­V Orbán Viktor: Jól vizsgázik a visegrádi együttműködés Munkatársunktól Levélben köszöntötte Mateusz Mora­­wiecki lengyel miniszterelnököt és raj­ta keresztül Lengyelország valamennyi polgárát Orbán Viktor kormányfő (ké­pünkön) a Lengyel Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából - tájékoztatta tegnap a Magyar Távirati Irodát Ha­vasi Bertalan, a Miniszterelnöki Saj­tóirodát vezető helyettes államtitkár. Az alkalmat az adta, hogy Lengyelor­szágban május 3-án az 1791-ben ezen a napon elfogadott alkotmányról em­lékeznek meg. „A világjárvány súlyos kihívások elé állít mindannyiunkat, ezért a nemze­teink közötti szoros együttműködésre és szolidaritásra most különösképpen szükségünk van. Örömmel tölt el, hogy visegrádi együttműködésünk rendkí­vül jól vizsgázik ebben a nehéz időszak­ban is” - írta levelében Orbán Viktor miniszterelnök, aki kifejezte megy­­győződését, hogy „közös munkánk­kal hozzájárulhatunk Európa keresz­tény örökségének megőrzéséhez, a kontinens biztonságának és verseny­­képességének megerősítéséhez, vala­mint gazdaságaink újraindításához”. A magyar kormányfő megírta azt is: bízik abban, hogy európai szinten is eredményesen tudnak fellépni a közös érdekekért, és „a képmutató európai vitákban mi, magyarok és lengyelek a jövőben is számíthatunk egymásra”. „Mielőbbi személyes találkozásunk­ban bízva kívánok ennek felelősségtel­jes munkájához sok sikert és jó egész­séget” - zárta a Mateusz Morawiec­­ki lengyel miniszterelnöknek írt ün­nepi levelét Orbán Viktor. A HELYZET Az indulás hajnala Mindenki erre várt. Át kellett törnie egy lelki gátnak, hogy az orszá­gok egymással egyeztetve, egymás lépéseit figyelve, roppant óvatosan elkezdjék kinyitni a két hónapja bezárt ajtókat, hogy a spanyolok újra focizzanak, az olaszok újra elmehessenek rokonlátogatóba, hogy min­denki azt tegye, amit ilyenkor szokott. Ehhez az kellett persze, hogy Spanyolország győzelemmel felérő statisztikát mutasson fel, misze­rint naponta kevesebb mint kétszázan halnak meg náluk a betegség­ben. Ilyenre pedig másfél hónapja nem volt példa. Márpedig ez még­is eddig 25 ezer haláleset, a szomorú statisztikát lehet böngészni la­punk címoldalán is. Az élőknek viszont folytatniuk kell az életet. Egy hónap múlva nyár van, addigra pedig be kell üzemelni a szállodákat s rá kell venni az embereket arra, hogy elmenjenek nyaralni. Nemcsak a Kanári-szigeteken, hanem itt, Magyarországon is. Ebben a helyzetben senki sem tudja, mi a helyes lépés, épp ezért rendkívül nehéz döntéseket hozni. Kockázatos-e boltba menni, ma­radnia kell-e a szájmaszknak, veszélybe sodrom-e az édesanyámat, ha virágot adok neki és átölelem? Mikortól dönthet úgy az ember, hogy már nem kell félnie a vírustól, hány halott jelenti azt, hogy megszűnt a kockázat? A zsigerekben ott marad a félelem, s ezen a félelmen na­gyon sokat tudnak nyerni azok, akik összekeverik a vezetést és az ügyeskedést. Ma kezdik el a fiatalok az érettségit, hónapok óta meg­feszítetten készülnek rá, de ott lappang bennük a kérdés: vajon most veszélyben vagyok-e vagy sem? Az ellenzéki pártok mindegyike ar­­mageddont kiált, hátha az érettségi körüli helyzet segítségével tud rúgni egyet a felelős vezetőkbe. A budapesti főpolgármester megál­lás nélkül külön utakon jár, igyekszik jelezni különállását, valamint rendkívüli fontosságát. Minden önkormányzat képes élni a neki jut­tatott jogosítványokkal. Karácsony Gergely az egyetlen, aki nem érti a jogszabályokat, s hamar politikai aprópénzre váltja a felelősségtel­jes megbízatását. Ez pedig nagyon szomorú. Most kellene együtt örülnünk annak, hogy a fiúk és lányok képesek lesznek befejezni a tanévet, s szep­temberben el tudják kezdeni az egyetemet. Nekünk, magyaroknak látnunk kellene a statisztikát, hogy igen, ezt úgy értük el, hogy nem voltunk bezárva a lakásunkba, csak mi csuktuk be az ajtót, és bi­zony nem kellett karhatalommal utasítgatni a népet. Nem kellene azzal foglalkoznunk, hogy Brüsszelben jelentgessük fel saját orszá­gunkat, mondvacsinált diktatúrázással, a művelt Nyugatra muto­gatva, ahol Párizsban újabb két hónapra kívánják meghosszabbíta­ni az egészségügyi vészhelyzetet és a rendkívüli állapotot. Brüsszel pedig teszi, amit ilyenkor tenni szokott, dorgál és csapong, csak ki­csit kevesebb lelkesedéssel, mint eddig, hiszen a 11 milliós ország­ban mégiscsak 7800 ember halt bele a vírusba, ez pedig nem tűnik hatékony járványkezelésnek. De a folyamat most már biztosan nem áll meg. A vírust legyőzni nem lehet, de együtt élni vele képesek lehetünk, ahogy az influenza­­vírus is évente ránk támad, de rettegni nem fogunk tőle. Tanulságo­kat esetleg személyesen le tud vonni mindenki, politikai szempont­ból viszont feltehetően minden pontosan ugyanolyan marad, mint eddig, a károgók és a kalandorok ugyanúgy viselkednek majd, mint eddig, a felelős vezetők pedig ebben a klímában fognak határozott irányt szabni az események menetének. Az amerikaiak pedig fegy­verrel vonulnak be a törvényhozás épületébe, hogy oldják fel a korlá­tozásokat. Mindenki pontosan úgy tesz, ahogy megszokta. SITKEI LEVENTE I TOLLHEGYEN Pilhál György Megint bukik a kormány Az elmúlt héten Békesi László pénzügyi jövendőmondó aggódott a ma­gyar gazdaság állapotáért. Valószínűleg ő volt az ügyeletes. A Hírklikk­nek nyilatkozó egykori szocialista pénzügyminiszter nagyjából ugyan­azt mondta, amit a többi sztárfiskális elemző (Petschnig Mária Zita, Kéri László, Lengyel László, Bokros Lajos, Vértes András és mások) szo­kott ilyenkor: Orbán Viktornak harangoztak. Game over. Valaki egyszer összeszámolhatná, hány ilyen „beharangozót” olvas­­hattunk/hallgathattunk eleddig a túloldal látnokaitól. Bár egy kap­tafára készülnek a bölcsességek, azért látni, hogy előadóik igyekeznek színezni az ökörségeiket. Békési harangozó például ekképp írja le a járvány sújtotta hazai lakosság állapotát: „A társadalom jelentős ré­sze nem rendelkezik sem tartalékkal, sem kitartással, türelemmel és egészséggel ahhoz, hogy ezt a hosszú ideig tartó, kiszolgáltatott hely­zetet elviselje. Itt több millió ember napi megélhetése forog kockán [...], ha nem kapnak érdemi segítséget, marad a kétségbeejtő nyomor.” (El­fogultabb baloldali számítások szerint négymillió ember éhezik, eb­ből hatmillió a gyerek...) Hogy sikereket is tudhat maga mögött Magyarország kormánya, azt a riportalany azzal magyarázza, hogy az elmúlt tíz év világgazdasági változásai igencsak kedveztek az Orbán-rezsimnek. „De az a szeren­csejátékos - emeli föl mutatóujját a látnok -, aki nagyon sokáig ered­ményesen blöfföl, és még a bankkal szemben is nyereséget ér el, egyszer csak bukni kezd, mert a szerencse nem tart a végtelenségig.” Szerencsénkre a Hírklikk cikke sem. Jót derültünk.

Next