Magyar Nemzet, 2020. június (83. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-05 / 130. szám

2020. június 5., péntek LUGAS 11 KULTÚRBERUHÁZÁS - Rozsdaövezetben épül az új közlekedési múzeum Lebegő mozdonyok Az új közlekedési múzeum nagy ívű épülete a szó szoros értelmében és jelképesen is útkereszteződésben áll. Ha messziről pillantunk majd rá, nem is az épületet, hanem magát a közlekedést fogjuk látni: méretes üvegdobo­zokban újjáéledő járműveket, áttetsző falak mögött mozgó embereket, sajátos interakciókat tárgyak, személyek, történetek és korok között. A tervezők ökológiailag fenntartható tájképpé formálták Kőbánya új közösségi terét. GURZÓ K. ENIKŐ V­annak, akiknek nem tetszik, hogy nem a régi közlekedési múzeum újul meg, másoknak pedig az nincs ked­vére, hogy az új intézmény nem a Liget projekt keretében épül fel. A helyzet az, hogy a Városligetben csak akkor fértek volna el a mű­tárgy jellegű járművek, ha a kiállítótér a föld alatt is kiterjeszkedne több ezer négyzetméteren. Ez a megoldás hidrogeológiai problémákat is felve­tett, hiszen az egykoron mocsaras területbe sül­lyesztett mélygarázsok és múzeumi pinceeme­letek elzárnák a talajvíz útját. A kormány végül 2011/2017-es határozatában lehetőséget adott a múzeumnak, hogy hozzon létre új telephelyet olyan rozsdaövezetben, amely Budapest egyik kulturá­lis központja lehet. A kijelölt többhektáros telken a MÁV jármű­javítója működött több mint egy évszázadon át. Vasúti szerelvényekkel viszont az 1867-ben ala­pított Magyar-Svájci Gépgyár kezdett itt foglal­kozni. A vasúti céghez 1870-ben került a telek, majd összekapcsolták a losonci (józsefvárosi) pá­lyaudvarral. A műhelyekben mozdony- és kocsi­gyártás is folyt, a termékekből az 1873. évi bécsi világkiállításon is bemutattak néhányat. A leg­nagyobb munkát ebben az időben a MÁV első, Pest-Losonc vonalának járművei adták, de so­káig leginkább az ország északi területeiről hoz­ták ide a mozdonyokat, kocsikat. A műhelyt emi­att kezdték „északinak” emlegetni, írja a Múze­­umCafé 66. számában Vitézy Dávid és Zsigmond Gábor. A XX. század elejére a kőbányai létesít­mény nemcsak a magyar államvasút legkorsze­rűbb, hanem Budapest legnagyobb ipari üzemé­vé vált. A két háború között már a Kandó-moz­­donyok javítását is el tudták itt végezni, a máso­dik világháború után pedig megkezdték a dízel­­mozdonyok gyártását, tömeges javítását. A kőbányai Eiffel-csarnok, amely a Magyar Állami Operaház műhelyházaként és próbacent­rumaként született most újjá, az 1880-as évek­ben készült el Feketeházy János MÁV-főmér­nök, a Szabadság híd megalkotójának elképze­lései alapján. A dízelcsarnok tervezéséhez 1958- ban láttak hozzá Gundel István és Rochlitz Tibor tervei alapján. A kivitelezéssel három év alatt végeztek, a tömböt 1962. június 8-án adták át. A szakembereket a huszonéves Kővári György segítette, akinek egyik emblematikus alkotása, a Déli pályaudvar új fejépülete épp abban az idő­ben készült el. Az Északi Járműjavítót a hetvenes években bő­vítették egy forgóvázműhellyel. A három óriá­si csarnokban - az Eiffelben, a dízelben és a for­góvázban -, illetve a hozzájuk tartozó ingatla­nokban 2009-ig folyt a hazai pályákon futó jár­művek javítása. Jelenleg részleges műemléki vé­dettség alatt állnak. Ilyen típusú és korú épüle­tek múzeumi hasznosítása a világon egyedüli kez­deményezés. Vitézy Dávid, a Budapest Fejleszté­si Központ vezérigazgatója és a Közlekedési Mú­zeum megbízott főigazgatója szerint a lehető leg­jobb helyet kapták meg, hiszen a Könyves Kálmán körút és a Kőbányai út csomópontjához ez van a legközelebb. Azt is szeretnék elérni, hogy egy új vasúti megállóhely is létesüljön itt a múzeum mögött elhaladó miskolci és az Újszász-Szolnok fővonalakon, mert így a Keleti pályaudvarról né­hány perc alatt ki lehet majd ide jutni. Az ingá­zók is könnyen át tudnának szállni az 1-es villa­mosra. A csarnok másik előnye, hogy több mint hét hektáron az összes járművüket ki tudják ál­lítani, és a gyűjteményt is gyarapíthatják. Az it­teni környezet minden része - a sínektől a csar­nokig - a vasút és a közlekedés történetével áll szimbiózisban. Az új közlekedési múzeum terveinek elkészíté­sére tavaly nemzetközi tervpályázatot írtak ki, 13 építésziroda nyújtotta be jelentkezését. A nyertest 18 fős nemzetközi zsűri választotta ki, a múzeum képviselőinek részvételével. A legjobbnak a New York-i Diller Scofidio + Renfro (DS+R) építész­­irodát és ennek magyar partnerét, az M-Team­­pannont találták. Utóbbit az Ybl-díjas Noll Ta­más vezeti. Az amerikai iroda a világ leginnova­tívabb műhelyei közé tartozik. Egyik legismer­tebb munkájuk a hajdani magasvasúti hálózat re­habilitációjával kialakított városi közpark, a New York-i High Line, amely világszerte rozsdaövezet­­megújítási mintaberuházássá vált. A pályamű alapján az Északi Járműjavító te­rületén álló épületek közül a dízelmozdony-javí­tó csarnok, az igazgatósági fejépület, a mozdony­­mérlegház és az óvóhely maradnak meg, ezek lesz­nek az új intézmény épületrendszerének alapjai. Az újjászervezésben a Törekvés Művelődési Köz­pont épülete játszik még szerepet, írja az Octa­gon magazin 2019. évi különszáma. A központi tömb, amely a dízelcsarnokot és az igazgatósági fejépületet foglalja magában, ötszintes és áttet­sző lesz, a Könyves Kálmán körút irányába pedig kiegészül egy új épületrésszel. Az ingatlan alatt amfiteátrum jellegű szintet hoznak létre, amely a köztér felől lépcsőkön érhető majd el. Ide kerül a látogatói mélygarázs, amely időszakos kiállító­térnek is használható. A főbejárat egy süllyesztett térről nyílik, szomszédságába konferenciatermet, éttermet, múzeumboltot terveznek, de a jegyvá­sárlás helyszínét is itt jelölték ki. A süllyesztett te­ret a városi köztér folytatásaként képzelték el, kül­ső kiállítótéri funkcióval. A pályamű legkarakte­resebb építészeti elemei, az épület fő tömegéből mint gigantikus üvegfiókokból „kihúzott” nagy járművek, innen is tanulmányozhatók lesznek. Az állandó kiállítás műtárgyait a földszinten, a kiállítócsarnok főtengelyében helyezik el, nyu­gatról kelet felé haladva, időrendi sorrendben. A dízelcsarnok északi, déli és keleti oldalára nagy járműveket befogadó üvegfalú látványraktárak ke­rülnek. A csarnok középső traktusát időszaki ki­állítások kapják meg. A kis járművek a félemelet hídrendszerén fognak állni látványraktárakban, ide lépcsők, liftek vezetnek majd fel. A tető felett úszó üvegfolyosón, kilátóhely, múzeumpedagó­giai terem és kávézó is lesz. Az új vasúti megálló és a múzeumépület kö­zött parkot, szabad téren elhelyezett közlekedési műtárgyakat javasol a pályamű. Az itt álló moz­­donymérlegház és óvóhely időszakos kiállítások helyszíne lesz, az irodaegyüttes, a restaurátormű­hely, az archívum és a könyvtár az igazgatósá­gi fejépületbe kerül. A művelődési ház és a köz­­gyűjteményi ingatlan közé fákkal, illetve egyéb zöld és burkolt felületekkel, páraszökőkúttal dí­szített közteret terveznek, úgy, hogy az körbeölel­­je a múzeumépületet, és az északi oldalon park­ká teljesedjen ki. A múzeum hetvenezres műtárgygyűjteményébe olyan egyedi értékek tartoznak, mint Kandó Kál­mán nagy hírű villanymozdonya, Európa egyik leggyorsabb magyar gőzmozdonya, Budapest első villamosainak, a fiumei magyar tengerészet erede­ti hajómodelljei, egykori Ford T modellek, Csonka János első autói, az Ikarus busz gyártásának örök­sége és fontosabb járművei. Ezekkel együtt csak­nem háromezer műtárgy kerül be az állandó tár­latba, és összesen 619 jármű lesz megtekinthető. Szintén itt lesz elérhető Európa egyik legna­gyobb, közel negyedmillió kötetes közlekedési­műszaki szakkönyvtára, és az a levéltár, amely­nek anyagát magyar tudósok hagyatéka, magyar gyárak iratanyaga képezi. A nyitás 2023-ban a legvalószínűbb. A tavaly kiírt nemzetközi tervpályázatra tizenhárom építészeti iroda nevezett be. Mikor fog a múzeumi rendezettség és a valóság találkozni? A DS+R építésziroda látványterve CSARNOK ÉS HADIKÓRHÁZ A millennium évében, 1896-ban a budapesti Városligetben kialakított bemutatók sorában kapott helyet a Közlekedésügyi Csarnok, amelyben eredeti járművek, rajzok, fényképek, dokumentumok, térképek a vasút és a közút fejlődését mutatták be. Külön csarnokban állították ki a hajó­zás és folyamszabályozás eredményeit. A tárlat óriási közönségsike­rére tekintettel a szervezők az összegyűjtött anyagot együtt tartot­ták, és elhatározták egy állandó múzeum létrehozását. A Magyar Ki­rályi Közlekedési Múzeum 1899. május 1-jén nyílt meg. A millenniu­mi kiállítási gyűjtemények mellett a posta és távírda fejlődését is be­mutatták (a repülési tárgyakat, dokumentumokat 1911-től gyűjtöt­ték). A Pfaff Ferenc MÁV-felügyelő tervei alapján épült Közlekedés­­ügyi Csarnok szépsége, a kiállított tárgyak gazdagsága és érdekessége a gyűjteményt a főváros leglátogatottabb múzeumává tette. Az intéz­mény vezetői és munkatársai a MÁV állományában voltak, a múzeum is az államvasutakhoz tartozott. A kor legkiválóbb szakemberei kül­ső munkatársként vettek részt a gyűjtemény fejlesztésben és a kiállí­tások szervezésében. Az első világháborúban hadikórházként hasz­nálták, a második világháborúban két bombatalálat is érte. Hosszú évekig bizonytalan volt a sorsa, végül szerényebb formában, de hely­reállították az épületet, restaurálták a megsérült műtárgyakat. 1966. április 2-án nyílt meg újra.

Next