Magyar Nemzet, 2021. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

2021-01-27 / 22. szám

2021. január 27., szerda :Magyar Nemzet KULTÚRA 17 Tessenek engem lelőni! Emlékezetes filmtörténeti pillanatok­­ Jean-Pierre Melville: A szamuráj Ha valaki meghallja Alain Delon nevét, akkor a felnőttek a Borsa­imét (1970), a kamaszlelkűek a Fekete tulipánt (1964) szokták em­legetni, de az első négyben mindig benne van az a két film is, ame­lyekben élete két legnagyobb szerelme játssza a párját: A meden­cében (1969) Romy Schneider, A szamurájban (1967) pedig a nem­rég elhunyt Nathalie Delon. A szamuráj egyébként azért is érde­kes, mert a nők tiszteletéről szól. Csejk Miklós A szamurájt ma nem lehetne leforgat­ni, mert a mai kor embere értelmez­hetetlennek tartaná az Alain Delon által alakított bérgyilkos, Jef Costel­lo viselkedését. Mármint azt, amiről az egész történet valójában szól. Ami­kor ugyanis Costello lelövi egy bár tu­lajdonosát - mivel erre kapott megbí­zást -, szembejön vele egy szép nő, a bár zongoristája. Costello nem gyil­kolja meg a szemtanút, akivel néhány óra múlva szembesítik is, a lány pe­dig cserébe azt mondja a rendőröknek, hogy nem ő volt. Aztán a film végén, amikor a zongoristalány meggyilko­lására kap megbízást - amiről igen­csak sejthető, hogy valamiféle csap­da­­, nemhogy nem lövi le, éppen el­lenkezőleg: még a golyókat is kiveszi a fegyveréből, nehogy baja legyen a lány­nak. Ilyen a mai hasonló filmzsáne­­rekben elképzelhetetlen. Ma már az első pillanatban lelőnék a­ lányt, aki szemtanúja volt a gyilkosságnak. És nemcsak azért, mert sokkal brutáli­­sabbak lettek a krimik, hanem azért is, mert a női emancipációs folyamat ezen a színtéren is megtette a hatását. Az Alain Delon-filmben viszont még maximális tisztelet övezte a nőt, elkép­zelhetetlen volt, hogy lelője egy férfi. A szamuráj érdekessége, hogy Mel­ville, a film rendezője úgy képes folya­matosan fenntartani a feszültséget, hogy közben a nyugodt történetmesélés híve. Persze ehhez Alain Delon játéka is kel­lett. Egészen elképesztő, ahogy a ren­dező képes arra, hogy teljesen vissza­fogja Delon játékát és mimikáját, gesz­tusait, arckifejezését. Mindenből csak minimálisat kap a néző, sőt az elegen­dőnél jelentősen kevesebbet. Persze fel lehet tenni a kérdést, mire jó mindez. Mire megy ki a játék? Tulaj­donképpen nem olyan bonyolult, egy nagyon ügyes dramaturgiai fogásról van szó. Arról, hogy Alain Delon szí­nészi játékával elhiteti a rendező a né­zővel, hogy közömbös, kívülálló a fő­szereplő, akit semmi és senki nem tud kizökkenteni. Costello tulajdonképpen nem is létezik, nincs lelke, nincsenek céljai az életben, hidegen hagyja vi­lágunk, egyetlen gyengéje talán a női nem, de ezen a színtéren se jut a testi vágynál tovább. - Mondd, Jef, szükséged van rám? - kérdezi Nathalie Delon alakításában Costello szeretője. - Nincs - vágja rá Alain Delon olyan arckifejezéssel, amitől egy pohár víz is jéggé fagy. - Mit tehetek érted, mit tehetek ér­ted, Jef? - kérdi újra Nathalie Delon olyan gyöngéden, annyi kedvességgel, hogy a megfagyott jég olvadozni kezd. - Semmit - vágja rá Alain Delon, mert ő még abból a világból jön, ahol a férfinak magának kellett megolda­nia a problémáit. Egy hideg tekintetű, érzelem nél­küli rosszfiút látunk (az életnek mi­lyen furcsa paradoxonja, hogy meny­nyire szerelmesek tudnak lenni a nők az ilyenekbe), akitől semmi jót nem re­mélhet az ember. Ám a film végén ott a nem várt fordulat: golyó nélküli pisz­tolyt fog a zongoristanőre, vagyis hagy­ja magát lelőni. Sőt kiáll a bár közepé­re, és éppen hogy csak nem kiáltja el magát: Tessenek, kérem, engem lelőni! A gondosan felépített film egészé­nek ellentmond a befejező jelenet. És ezzel olyan feszültséget teremt a ren­dező a nézőben, hogy napokig nem szabadul a film gondolatától. Attól a kérdéstől, hogy vajon miért lövet­te le magát egy olyan ember, akinek nincsenek érzelmei, akinek nincs lel­ke. Sok válasz lehetséges, ám az egyik nagyon kézenfekvő. Az Alain Delon által alakított szamuráj ugyanis nem akart tovább egy olyan világban élni, ahol a férfiak már a nőket is bevonják piszkos kis játékaikba. És az teljesen mindegy, hogy az 1960-as években ki­harcolt egyenlőség jogán. Alain Delon lecsupaszított színészi eszköztelenséggel alakítja a címszerepet Forrás: CICC Szerzetesi elmélkedések mindenkinek Otmár atya könyvén átsüt a hit optimizmusa Juhász Kristóf „Egyed a mezőnek füvet”­­ Mózes könyvének ezen az igéjén alapszik a XVI. században elterjedt herbáriu­mok, vagyis füveskönyvek szellemi­sége. Napjainkban (elsősorban Má­­rai Sándor híres Füves könyve óta) a füveskönyv már elsősorban nem a te­remtett világ gyógynövényeinek isme­retét kínálja testi bajainkra, hanem lel­ki segítséget, jó tanácsot, bölcsességet az élet minden területére. Így van ez Luis Otmar OSB bencés szerzetes, pedagógus füveskönyvével is, mely nemrég jelent meg újra, két ta­nítványa, az időközben elhunyt Körö­si Tamás és Péter Tamás szerkesztésé­ben. (A képen a 2012-es első kiadás.) Már a kötet fülszövegében olvas­ható rövid életrajzból is kiderül, olyan szerző tanácsaiban, elmélkedéseiben, bölcsességeiben lesz részünk, akinek hitelességéhez nem férhet kétség. Luis János Otmár bencés szerzetes 1930-ban született, a Soproni Bencés Gimnázi­umban járt, majd 1949-ben, Rákosi Mátyásék idején Pannonhalmán tanult tovább, ott is érettségizett 1951-ben, már novíciusként. Rá két évvel szer­zetesi fogadalmat tett, újabb három évvel később pedig pappá szentelték. Szolgálatát 2008-ban bekövetkezett haláláig a Pannonhalmi Főapátság­ban, illetve Győrött végezte, előbbiben volt többek között gimnáziumi igaz­gatóhelyettes, majd igazgató, diákott­honi igazgató és főprefektus. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium­ban pedig hasonlóképpen házfőnök, gimnáziumi és diákotthoni igazgató, közben gyóntatott, misézett, és még a gimnázium pinnyédi sporttelepének gondnokaként is működött. Ezt halála után róla nevezték el. Diákjai szerete­­téről árulkodik a szintén róla elneve­zett ösztöndíj s persze ez a könyv is, amely egy kisebb táskában vagy na­gyobb zsebben elfér, és kiválóan be­teljesíti vállalt küldetését: csüggedé­­sünkben előkaphatjuk, és erőt merít­hetünk egy elhivatott paptanár, Isten egy nemcsak alázatos, hanem remekül író szolgájának gondolataiból. Luis Ot­mar atya írásai frissek, bátrak, minden modorosságtól, kenetességtől mente­sek, és abszolút aktuálisak, minden­kit érintők. Lássuk, mit ír például a versenyről: „Az egészséges embernek természe­tes, Isten adta tulajdonsága a becsvágy. Mit is jelent ez? Végső soron minden­képpen azt, hogy különbek akarunk lenni a másiknál. Ez a kívánság azon­ban sokszor alacsonyodik törtetéssé. [...] Aki maga test vagy képtelen elő­relépni, gáncsot vet a többinek, s úgy igyekszik megelőzni őket. Vagy kidol­goz egy helytelen, beteges értékren­det. Ha a jóban képtelen első lenni, a rosszban előz meg mindenki mást. A becsvágy ilyen eltorzulásai sok bajt okoznak az emberek között. Eltorzul az ellene forduló védekezés is. Például a diák megveti a strébert, de köny­nyen stréberségnek minősít minden szorgalmat, jóra törekvést is. A becs­vágy betegségei ellen nem védekez­hetünk úgy, hogy megtagadjuk ma­gát a becsvágyat is. Jézus nem szid­ja az apostolokat azért, mert versen­genek egymással. [...] Jézus különös versengésre akar tanítani bennünket. Ebben a versengésben is érzékenyek­nek, tanulékonyaknak kell lennünk. Szükséges a gyakorlás, a felkészülés is, és a szenvedést ebből a trenírozás­­ból sem spórolhatjuk ki. Ez a verseny a szeretet versenye, amely nagylelkű­ségben és szolgálatban bontakozik ki. Az lesz az első, aki már nem is saját elsőségével törődik, hanem önfeled­ten segít a másiknak, örül a másik előrejutásának.” Sokszor hallottam már olyat, no nyilván nem olvasóink köreiből, de tényleg sokszor. Mit tudhat egy szer­zetes, egy pap az életről?! Bizony, na­gyon sokat. Mert nagy dolog az át­élés. De a rálátás és az összefüggések föltérképezése még nagyobb. Ha pe­dig valaki képes élni egy kolostor is­teni magányával, annak az írásaiból épp ilyen istenszeretet, életszeretet és életbölcsesség sugárzik, mint Ot­már atya füveskönyvéből. Luis Otmár OSB füveskönyve. Győr, Jaurinum, 2020. Mesterségem címere Ingyenes online játék lesz szombaton a Nemzeti Múzeumban. A szerepjá­ték a középkor világába repíti vissza a résztvevőket, ahol a döntéseik hatá­rozzák meg, mivé válnak. Lehetnek hős lovagok, gazdag kereskedők, cé­hes mesterek, de akár szegény parasz­tok is, mindeközben pedig megismer­hetik a középkori mindennapi élet egy-egy kisebb szeletét. Ajánlott kor­osztály: hatéves kor felett. A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a muzeumpedagogia@ mnm.hu e-mail-címen lehet a kért idősáv megjelölésével: 16.00-16.30, 16.40- 17.10,17.20-17.50,18.00-18.30,18.40- 19.10,19.20-19.50. A re­gisztrációt követően e-mailben kap­juk meg a csatlakozáshoz szükséges linket. A játék a Google Meeten zajlik, a csatlakozáshoz nem szükséges letöl­teni külön programot. (MN) Újcirkuszi állatmesék A Juhász Kata Társulat nagy sikerű gyermekelőadásainak legújabb da­rabja az Állatmesék újcirkusz-pro­­dukció, amely gyerekeknek és szü­leiknek egyaránt tartalmas szóra­kozást nyújt a farsangi kavalkádban. Az előadás január 28-án, 20 órakor jelentkezik élőben a TRIP hajó Web- Színházából. A megzenésített ver­ses mesék különböző zenei műfajok­ban szólalnak meg: egymást váltja a hangköltészet, a népzene, az ária, a recitativo, a slam, a rap, a klezmer és a swing. Az élő zenét és mozgást öt­vöző előadás rövid formátumú, éne­kelt, dramatizált szövegek laza szer­kezetű füzére, melyek megeleve­­nítésében zenész, artista, színész egyaránt részt vesz a maguk sokrétű előadói eszközeivel. (MN) A jövő sztárjai online A Rising Stars sorozat Európa leg­ígéretesebb fiatal zenészei közül vá­logat, akikkel a magyar közönség év­ről évre a Müpa színpadán is találkoz­hat. S bár jelenleg az utazási lehetősé­gek korlátozottak, a Müpa és az Euró­pai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) a digitális technika segítsé­gével mégis a kontinens egyik legmo­dernebb előadó-művészeti központ­jába invitálja nézőit. Ráadásul úgy, hogy ehhez még a fotelből sem kell majd felállni. Január 26-ától hat es­tén át, minden este 20.30-tól, a ko­molyzene hat feltörekvő csillaga mu­tatkozik be a Rising Stars Digital so­rozatban a hamburgi Ellephilharmo­­nie színpadán, a hazai közönség pedig a Müpa Facebook-oldalán élő közve­títésben követheti a koncerteket. Az ECHO egyedüli magyar tagjaként a Müpa már hosszú évek óta egyenge­ti azoknak az ígéretes zenészeknek az útját, akiknek a koncertjeire néhány éven belül jó eséllyel már nagyon ne­héz lesz jegyet szerezni. A Rising Stars ezúttal is küldetésének tekinti az új zene népszerűsítését: valameny­­nyi muzsikus koncertjén hallhatunk egy-egy vadonatúj kortárs kompozí­ciót, amely az ECHO felkérésére szü­letett. Akik valami igazán különleges­re vágynak, semmiképp se hagyják ki ma a mindössze 22 éves, magával ra­gadó egyéniségéről híres brit szaxo­fonvirtuóz, Jess Gillam produkcióját, aki a szaxofonosok közül elsőként ju­tott be a BBC Young Musician ver­seny döntőjébe. (MN)

Next