Magyar Nemzet, 2021. január (84. évfolyam, 1-25. szám)
2021-01-27 / 22. szám
2021. január 27., szerda :Magyar Nemzet KULTÚRA 17 Tessenek engem lelőni! Emlékezetes filmtörténeti pillanatok Jean-Pierre Melville: A szamuráj Ha valaki meghallja Alain Delon nevét, akkor a felnőttek a Borsaimét (1970), a kamaszlelkűek a Fekete tulipánt (1964) szokták emlegetni, de az első négyben mindig benne van az a két film is, amelyekben élete két legnagyobb szerelme játssza a párját: A medencében (1969) Romy Schneider, A szamurájban (1967) pedig a nemrég elhunyt Nathalie Delon. A szamuráj egyébként azért is érdekes, mert a nők tiszteletéről szól. Csejk Miklós A szamurájt ma nem lehetne leforgatni, mert a mai kor embere értelmezhetetlennek tartaná az Alain Delon által alakított bérgyilkos, Jef Costello viselkedését. Mármint azt, amiről az egész történet valójában szól. Amikor ugyanis Costello lelövi egy bár tulajdonosát - mivel erre kapott megbízást -, szembejön vele egy szép nő, a bár zongoristája. Costello nem gyilkolja meg a szemtanút, akivel néhány óra múlva szembesítik is, a lány pedig cserébe azt mondja a rendőröknek, hogy nem ő volt. Aztán a film végén, amikor a zongoristalány meggyilkolására kap megbízást - amiről igencsak sejthető, hogy valamiféle csapda, nemhogy nem lövi le, éppen ellenkezőleg: még a golyókat is kiveszi a fegyveréből, nehogy baja legyen a lánynak. Ilyen a mai hasonló filmzsánerekben elképzelhetetlen. Ma már az első pillanatban lelőnék a lányt, aki szemtanúja volt a gyilkosságnak. És nemcsak azért, mert sokkal brutálisabbak lettek a krimik, hanem azért is, mert a női emancipációs folyamat ezen a színtéren is megtette a hatását. Az Alain Delon-filmben viszont még maximális tisztelet övezte a nőt, elképzelhetetlen volt, hogy lelője egy férfi. A szamuráj érdekessége, hogy Melville, a film rendezője úgy képes folyamatosan fenntartani a feszültséget, hogy közben a nyugodt történetmesélés híve. Persze ehhez Alain Delon játéka is kellett. Egészen elképesztő, ahogy a rendező képes arra, hogy teljesen visszafogja Delon játékát és mimikáját, gesztusait, arckifejezését. Mindenből csak minimálisat kap a néző, sőt az elegendőnél jelentősen kevesebbet. Persze fel lehet tenni a kérdést, mire jó mindez. Mire megy ki a játék? Tulajdonképpen nem olyan bonyolult, egy nagyon ügyes dramaturgiai fogásról van szó. Arról, hogy Alain Delon színészi játékával elhiteti a rendező a nézővel, hogy közömbös, kívülálló a főszereplő, akit semmi és senki nem tud kizökkenteni. Costello tulajdonképpen nem is létezik, nincs lelke, nincsenek céljai az életben, hidegen hagyja világunk, egyetlen gyengéje talán a női nem, de ezen a színtéren se jut a testi vágynál tovább. - Mondd, Jef, szükséged van rám? - kérdezi Nathalie Delon alakításában Costello szeretője. - Nincs - vágja rá Alain Delon olyan arckifejezéssel, amitől egy pohár víz is jéggé fagy. - Mit tehetek érted, mit tehetek érted, Jef? - kérdi újra Nathalie Delon olyan gyöngéden, annyi kedvességgel, hogy a megfagyott jég olvadozni kezd. - Semmit - vágja rá Alain Delon, mert ő még abból a világból jön, ahol a férfinak magának kellett megoldania a problémáit. Egy hideg tekintetű, érzelem nélküli rosszfiút látunk (az életnek milyen furcsa paradoxonja, hogy menynyire szerelmesek tudnak lenni a nők az ilyenekbe), akitől semmi jót nem remélhet az ember. Ám a film végén ott a nem várt fordulat: golyó nélküli pisztolyt fog a zongoristanőre, vagyis hagyja magát lelőni. Sőt kiáll a bár közepére, és éppen hogy csak nem kiáltja el magát: Tessenek, kérem, engem lelőni! A gondosan felépített film egészének ellentmond a befejező jelenet. És ezzel olyan feszültséget teremt a rendező a nézőben, hogy napokig nem szabadul a film gondolatától. Attól a kérdéstől, hogy vajon miért lövette le magát egy olyan ember, akinek nincsenek érzelmei, akinek nincs lelke. Sok válasz lehetséges, ám az egyik nagyon kézenfekvő. Az Alain Delon által alakított szamuráj ugyanis nem akart tovább egy olyan világban élni, ahol a férfiak már a nőket is bevonják piszkos kis játékaikba. És az teljesen mindegy, hogy az 1960-as években kiharcolt egyenlőség jogán. Alain Delon lecsupaszított színészi eszköztelenséggel alakítja a címszerepet Forrás: CICC Szerzetesi elmélkedések mindenkinek Otmár atya könyvén átsüt a hit optimizmusa Juhász Kristóf „Egyed a mezőnek füvet” Mózes könyvének ezen az igéjén alapszik a XVI. században elterjedt herbáriumok, vagyis füveskönyvek szellemisége. Napjainkban (elsősorban Márai Sándor híres Füves könyve óta) a füveskönyv már elsősorban nem a teremtett világ gyógynövényeinek ismeretét kínálja testi bajainkra, hanem lelki segítséget, jó tanácsot, bölcsességet az élet minden területére. Így van ez Luis Otmar OSB bencés szerzetes, pedagógus füveskönyvével is, mely nemrég jelent meg újra, két tanítványa, az időközben elhunyt Körösi Tamás és Péter Tamás szerkesztésében. (A képen a 2012-es első kiadás.) Már a kötet fülszövegében olvasható rövid életrajzból is kiderül, olyan szerző tanácsaiban, elmélkedéseiben, bölcsességeiben lesz részünk, akinek hitelességéhez nem férhet kétség. Luis János Otmár bencés szerzetes 1930-ban született, a Soproni Bencés Gimnáziumban járt, majd 1949-ben, Rákosi Mátyásék idején Pannonhalmán tanult tovább, ott is érettségizett 1951-ben, már novíciusként. Rá két évvel szerzetesi fogadalmat tett, újabb három évvel később pedig pappá szentelték. Szolgálatát 2008-ban bekövetkezett haláláig a Pannonhalmi Főapátságban, illetve Győrött végezte, előbbiben volt többek között gimnáziumi igazgatóhelyettes, majd igazgató, diákotthoni igazgató és főprefektus. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban pedig hasonlóképpen házfőnök, gimnáziumi és diákotthoni igazgató, közben gyóntatott, misézett, és még a gimnázium pinnyédi sporttelepének gondnokaként is működött. Ezt halála után róla nevezték el. Diákjai szeretetéről árulkodik a szintén róla elnevezett ösztöndíj s persze ez a könyv is, amely egy kisebb táskában vagy nagyobb zsebben elfér, és kiválóan beteljesíti vállalt küldetését: csüggedésünkben előkaphatjuk, és erőt meríthetünk egy elhivatott paptanár, Isten egy nemcsak alázatos, hanem remekül író szolgájának gondolataiból. Luis Otmar atya írásai frissek, bátrak, minden modorosságtól, kenetességtől mentesek, és abszolút aktuálisak, mindenkit érintők. Lássuk, mit ír például a versenyről: „Az egészséges embernek természetes, Isten adta tulajdonsága a becsvágy. Mit is jelent ez? Végső soron mindenképpen azt, hogy különbek akarunk lenni a másiknál. Ez a kívánság azonban sokszor alacsonyodik törtetéssé. [...] Aki maga test vagy képtelen előrelépni, gáncsot vet a többinek, s úgy igyekszik megelőzni őket. Vagy kidolgoz egy helytelen, beteges értékrendet. Ha a jóban képtelen első lenni, a rosszban előz meg mindenki mást. A becsvágy ilyen eltorzulásai sok bajt okoznak az emberek között. Eltorzul az ellene forduló védekezés is. Például a diák megveti a strébert, de könynyen stréberségnek minősít minden szorgalmat, jóra törekvést is. A becsvágy betegségei ellen nem védekezhetünk úgy, hogy megtagadjuk magát a becsvágyat is. Jézus nem szidja az apostolokat azért, mert versengenek egymással. [...] Jézus különös versengésre akar tanítani bennünket. Ebben a versengésben is érzékenyeknek, tanulékonyaknak kell lennünk. Szükséges a gyakorlás, a felkészülés is, és a szenvedést ebből a trenírozásból sem spórolhatjuk ki. Ez a verseny a szeretet versenye, amely nagylelkűségben és szolgálatban bontakozik ki. Az lesz az első, aki már nem is saját elsőségével törődik, hanem önfeledten segít a másiknak, örül a másik előrejutásának.” Sokszor hallottam már olyat, no nyilván nem olvasóink köreiből, de tényleg sokszor. Mit tudhat egy szerzetes, egy pap az életről?! Bizony, nagyon sokat. Mert nagy dolog az átélés. De a rálátás és az összefüggések föltérképezése még nagyobb. Ha pedig valaki képes élni egy kolostor isteni magányával, annak az írásaiból épp ilyen istenszeretet, életszeretet és életbölcsesség sugárzik, mint Otmár atya füveskönyvéből. Luis Otmár OSB füveskönyve. Győr, Jaurinum, 2020. Mesterségem címere Ingyenes online játék lesz szombaton a Nemzeti Múzeumban. A szerepjáték a középkor világába repíti vissza a résztvevőket, ahol a döntéseik határozzák meg, mivé válnak. Lehetnek hős lovagok, gazdag kereskedők, céhes mesterek, de akár szegény parasztok is, mindeközben pedig megismerhetik a középkori mindennapi élet egy-egy kisebb szeletét. Ajánlott korosztály: hatéves kor felett. A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a muzeumpedagogia@ mnm.hu e-mail-címen lehet a kért idősáv megjelölésével: 16.00-16.30, 16.40- 17.10,17.20-17.50,18.00-18.30,18.40- 19.10,19.20-19.50. A regisztrációt követően e-mailben kapjuk meg a csatlakozáshoz szükséges linket. A játék a Google Meeten zajlik, a csatlakozáshoz nem szükséges letölteni külön programot. (MN) Újcirkuszi állatmesék A Juhász Kata Társulat nagy sikerű gyermekelőadásainak legújabb darabja az Állatmesék újcirkusz-produkció, amely gyerekeknek és szüleiknek egyaránt tartalmas szórakozást nyújt a farsangi kavalkádban. Az előadás január 28-án, 20 órakor jelentkezik élőben a TRIP hajó Web- Színházából. A megzenésített verses mesék különböző zenei műfajokban szólalnak meg: egymást váltja a hangköltészet, a népzene, az ária, a recitativo, a slam, a rap, a klezmer és a swing. Az élő zenét és mozgást ötvöző előadás rövid formátumú, énekelt, dramatizált szövegek laza szerkezetű füzére, melyek megelevenítésében zenész, artista, színész egyaránt részt vesz a maguk sokrétű előadói eszközeivel. (MN) A jövő sztárjai online A Rising Stars sorozat Európa legígéretesebb fiatal zenészei közül válogat, akikkel a magyar közönség évről évre a Müpa színpadán is találkozhat. S bár jelenleg az utazási lehetőségek korlátozottak, a Müpa és az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) a digitális technika segítségével mégis a kontinens egyik legmodernebb előadó-művészeti központjába invitálja nézőit. Ráadásul úgy, hogy ehhez még a fotelből sem kell majd felállni. Január 26-ától hat estén át, minden este 20.30-tól, a komolyzene hat feltörekvő csillaga mutatkozik be a Rising Stars Digital sorozatban a hamburgi Ellephilharmonie színpadán, a hazai közönség pedig a Müpa Facebook-oldalán élő közvetítésben követheti a koncerteket. Az ECHO egyedüli magyar tagjaként a Müpa már hosszú évek óta egyengeti azoknak az ígéretes zenészeknek az útját, akiknek a koncertjeire néhány éven belül jó eséllyel már nagyon nehéz lesz jegyet szerezni. A Rising Stars ezúttal is küldetésének tekinti az új zene népszerűsítését: valamenynyi muzsikus koncertjén hallhatunk egy-egy vadonatúj kortárs kompozíciót, amely az ECHO felkérésére született. Akik valami igazán különlegesre vágynak, semmiképp se hagyják ki ma a mindössze 22 éves, magával ragadó egyéniségéről híres brit szaxofonvirtuóz, Jess Gillam produkcióját, aki a szaxofonosok közül elsőként jutott be a BBC Young Musician verseny döntőjébe. (MN)