Magyar Nemzet, 2021. február (84. évfolyam, 26-48. szám)
2021-02-18 / 41. szám
2021. február 18., csütörtök Magyar Nemzet KULTÚRA 17 Lebegő szobor a magasban Az OFF-Biennále Budapest alkalmat ad arra, hogy a művészet felrázzon, perspektívát nyújtson A legnagyobb független kortárs művészeti esemény, az OFF-Biennále Budapest harmadik kiadását április 24. és május 31. között rendezik meg. Ezen tizennégy, erre az alkalomra megvalósuló projekten keresztül járják körbe a Levegőt! hívószó különféle művészeti olvasatait. Petrovics Gabriella Amikor József Attila Levegőt! című, 1935-ben írt versét választották az OFFBiennále harmadik kiadásának kiindulópontjául a szervezők, nem sejtették, hogy címadásuk milyen új jelentésrétegekkel bővül a 2020-as esztendő folyamán, ahogy azt sem, hogy a világjárvány miatt egy évvel el kellett halasztaniuk az eseményt. Úgy tűnik, a levegő - és vele együtt a lélegzés - metaforája idén legalább olyan erős felszólítást jelez, mint a vers születésének pillanatában. A szervezők lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint az OFF-Biennálén szereplő projektek nem csupán rámutatnak a világunkban jelen lévő problémákra, hanem a kritikán túlmenően hol utópisztikus, hol játékos, hol nagyon is kézzelfogható javaslatokkal élnek. A Levegőt! cím pedig nem kétségbeesett segélykérés, és nem is csak követelés, hanem felszólítás mindanynyiunk számára. Arra utal, hogy a tiszta levegőért, szabadságunk védelméért, képzeletünk felszabadításáért tennünk kell, nagy levegőt véve most kell munkához látnunk. Csak így, közösen tudjuk megőrizni és megteremteni azokat a helyzeteket és helyeket, ahol szabadon lehet lélegezni. Az OFF elsősorban az önszerveződő, hosszú távú, több művészeti ágon vagy kulturális területen átívelő projekteknek kíván platformot biztosítani. Kiemelt cél volt ebben a kiadásban, hogy a jelent kritikusan szemlélő, ugyanakkor a jövő lehetőségeit kutató, azt illetően valamilyen javaslattal, vízióval élő munkák valósulhassanak meg, amelyek a maguk eszközeivel részt kívánnak vállalni közös ügyeink alakításában. A tizennégy projektet az OFF kurátori stábja független szakemberek bevonásával, nyilvános pályázat során választotta ki, s most néhányat bemutatunk közülük. Az egyik legizgalmasabb projekt az Aerocene Explorer felfújható, lebegő szobor, amely fosszilis energiák nélkül, pusztán a nap és a szél energiáját használva emelkedik a magasba. A művet a Massachusetts Institute of Technology meteorológus kutatóival fejlesztette ki Tomás Saraceno. A tudományos megfigyeléseiről és lenyűgöző installációiról ismert Saracenót a világ legbefolyásosabb művészei között tartják számon. A projekt egyik változata az Alberto Passavento és Saraceno által kezdeményezett Museo Aero Solar, amely a helyi közösségeket vonja be, hogy használt nejlonszatyrokból közös munkával alkossák meg saját ballonjukat, amelyet aztán felreptetnek a levegőbe. A Hírdalcsokor elnevezésű projekt Magyarország gazdag népi, népzenei hagyományából merít, és különböző generációkhoz tartozó nők tapasztalatain keresztül beszél a vidéki élet kihívásairól. Alicja Rogalska, a Londonban élő lengyel képzőművész, Erdődi Katalin kurátor és Annus Réka népdalénekes a kartali asszonykórussal dolgoztak együtt a Pest megyei nagyközségben. Az együttműködés eredményeit az OFF-Biennále részeként egy kiállítás, egy kiadvány és köztéri performanszok formájában mutatják be az alkotók, a kórus közreműködésével. Az Egyedüllét méhekkel című projekt azt vizsgálja, hogy a kaptár építészeti rendszere hogyan alakult az idők során, és az mennyiben hasonlít az ember számára létrehozott építészetre. Somogyi Hajnalka, a biennále alapítója és vezetője a közleményben úgy fogalmaz, hogy a pandémiás helyzetben nem látják még, milyen formában tudják megvalósítani a terveiket. Mindenesetre akár városszerte megrendezett kiállítások és események, akár online tartalmak, akár a kettő kombinációja lesz idén tavasszal az OFF, a legnagyobb öröm mégiscsak az, hogy harmadik alkalommal is megvalósul, és ismét alkalmat ad arra, hogy a művészet kimozdítson, felrázzon, kérdezzen, perspektívát nyújtson, közösséget teremtsen és hidat verjen egy élhetőbb jövő felé. A kartali asszonykórus tagjai népdalokon keresztül mesélnek rendszerváltásokról Forrás: OFF-Biennále Budapest A hóvirág győzelem a halál felett A tárcaírót mélyen megérinti, ha hóvirágot lát. Persze kevésszer lát hóvirágot, de vannak olyan kiemelt, angyali pillanatok (leginkább a tél vége felé), amikor egy barátja fotót küld a kertjében virágzó hóvirágról vagy amikor ő maga is megpillant néhányat az út mentén. A tárcaírót a hóvirág törékenysége ragadja meg, és az a küzdelem, ahogy legyűrve a fagyott földet, fütyülve a hóesésre, kivirágzik. A hóvirágnak fontos feladata van: a közelgő tavasz ünneplése. A hóvirág nem más, mint győzelem a halál felett. Épp ezért jöhetett divatba, hogy nőnapra, ha az ember igazán lelki kapcsolatban állt egy nővel, akkor hóvirágot adott. A tárcaíró is látja magát lelki szemeivel, ahogy nőnap alkalmából valamelyik fővárosi aluljáróban még évekkel ezelőtt virágot vásárol egy öreg nénitől. A hóvirágot annak idején valahogy mindig öreg néniktől vásárolta a tárcaíró. Aztán ez a lehetőség egyik pillanatról a másikra eltűnt. Nem lehetett már hóvirágot kapni, sem nőnap idején, sem máskor. Mindenki arról beszélt, hogy védett növény lett, aki hóvirágot akar látni, az menjen arborétumba, erdőbe vagy nézzen körül saját környezetében. Ám senki se tudta a tárcaíró ismerősei közül, hogy a hóvirág miért lett védett növény. Senki nem beszélt a tárcaírónak arról, mekkora veszélyben volt ez a kis, törékeny növény, amely minden évben ünnepli szerény jelenlétével az újjászületést, a tavaszt, a halál feletti győzelmet. A tárcaíró amikor nemrég megtudta a pontos okát, nem nagyon lepődött meg, hogy az emberi kapzsiság miatt lett védett növény a hóvirág. Természetesen nem az erdőben kiránduló turisták okozták a bajt, akik egy-egy csokor hóvirággal tértek haza, hanem az, hogy a hagymáját ipari módszerekkel kezdték begyűjteni. A hóvirág hagymáját tonnaszámra szállították Hollandiába, a virágtőzsdére, főleg akkor, amikor közeledett a nőnap, hogy aztán onnan visszakerüljön a hazai értékesítőkhöz. Amikor mindezt a tárcaíró megértette, utánaolvasott, hogyan működik ez a virágtőzsde. Először is azzal szembesült, hogy Hollandia virágnagyhatalom. Már a XVI. században meghatározó szerepe volt, és ezt a mai napig megtartotta. A világ legnagyobb virágtőzsdéje a hollandiai Aalsmeerben van, ahol két műszakban ezernyolcszáz ember dolgozik. Naponta 21 millió szál virág cserél itt gazdát reggel 6 és 10 óra között, az éves forgalom négymilliárd euró. Az árlejtős licitálás során mindenki a kijelzőt figyeli, amelynek a neve: virágóra. Az árlejtés módszerén azt értik, hogy a növényeket a legmagasabb áron kiáltják ki, majd az ár csökkenni kezd. Mivel korlátozott a mennyiség, arra kell figyelnie a vevőnek, hogy ne vigyék el a megfelelően alacsonyra csökkent árú virágot az orra elől. Érdekes, hogy a termesztők érdekében, ha az ár tíz százalék alá esik, a licit véget ér, az el nem adott virágokat pedig megsemmisítik. A hóvirág védettsége okán került ki ebből a rendszerből, amelyet amúgy sem a vadon élő, hanem az eladási célra termesztett virágok értékesítésére találtak ki. Az élet hírnöke így megúszta a pokoli tortúrát és azt a veszélyt, hogy örökre eltűnik a Föld színéről. CSEJK MIKLÓS -------------------------------------------- HIRDETÉS ----- Vincze Lilla: A Dal erőssége a műfaji sokszínűség Rutinos zsűritagnak számít Vincze Lilla, akit a közmédia dalversenyében már harmadik alkalommal láthatnak a nézők. Értékeléseit az őszinteség és az építő kritika jellemzi, de arra mindig nagyon figyel, hogy véleményével ne bántsa meg az előadókat. A Dal 2021 ítésze az M5 csatorna kulturális magazinjában, a Librettóban mesélt a dalválasztó show különlegességéről, és azt is elárulta, milyen zenei műfajt hiányol még a palettáról. „Emlékezni a legendákra, akik nélkül nem lehetne utat mutatni a mai fiataloknak” - nyilatkozta Vincze Lilla A Dal 2021-ben előadott Bergendy-megemlékezés kapcsán. A megható produkcióban a dalverseny tavalyi döntőse, Em ber Márk volt a partnere. A Librettó műsorvezetőinek elárulta: nagyra értékeli a fiatal művész munkásságát. „Rövid időnk volt arra, hogy összehozzuk az előadást, nagyon nehéz három és fél percbe belefoglalni egy egész életművet. Rendkívül hálás vagyok a művésztársaimnak, hiszen igazi csapatmunka volt ez a produkció. Márkról pedig újra bebizonyosodott, hogy nemcsak egy nagyon tehetséges színművész, hanem kitűnő muzsikus is” - vélekedett az énekesnő. Lilla az interjúban bepillantást engedett a kulisszák mögé is, elmesélte hogyan választották ki azt a 40 szerzeményt, amely végül versenybe szállhatott a show tizedik évadában. „Több mint 400 dalt úgy hallgatunk meg, hogy nem tudtunk az előadóról semmit, nem láttuk őket, fogalmunk sem volt arról, hogy ki a dalszerző, az énekes. Akikről azt gondoltam, hogy jól ismerem a hangjukat, még azokat sem tudtam beazonosítani. Ezt a kiválasztási folyamatot nagyon korrektnek tartom, mert így valóban nem lehet elfogult az ember” - árulta el az ítész. A művésznő szerint A Dal erőssége már tizedik éve abban rejlik, hogy számos zenei stílus esélyt kap a versenyben. A műsor segítségével akár a rétegműfajok képviselői is bemutatkozhatnak a nagyközönség előtt. „Jómagam a klasszikus zenétől, a rock and rollon át, a popzenéig sokféle műfajt kipróbáltam már, éppen ezért örülök annak, hogy A Dalban is színes a zenei paletta. Ennek ellenére még mindig vannak olyan műfajok, amelyek nem jelentek meg, például a sanzon, ami nagyon közel áll a szívemhez. Ebből ugyan Pejtsik Panna az idei évadban mutatott egy kis ízelítőt, de szívesen látnék több ilyen előadást is a dalválasztó show-ban” - tette hozzá Vincze Lilla. A Dal 2021 március 13-ig szombatonként 19.35-től a Duna Televízió műsorán! Vincze Lilla Fotókredit: Szigetváry Zsolt/ MTI