Magyar Nemzet, 2021. február (84. évfolyam, 26-48. szám)

2021-02-18 / 41. szám

2021. február 18., csütörtök Magyar Nemzet KULTÚRA 17 Lebegő szobor a magasban Az OFF-Biennále Budapest alkalmat ad arra, hogy a művészet felrázzon, perspektívát nyújtson A legnagyobb független kortárs művészeti esemény, az OFF-Bien­nále Budapest harmadik kiadá­sát április 24. és május 31. kö­zött rendezik meg. Ezen tizen­négy, erre az alkalomra megva­lósuló projekten keresztül járják körbe a Levegőt! hívószó külön­féle művészeti olvasatait. Petrovics Gabriella Amikor József Attila Levegőt! című, 1935-ben írt versét választották az OFF­­Biennále harmadik kiadásának kiindu­lópontjául a szervezők, nem sejtették, hogy címadásuk milyen új jelentésré­tegekkel bővül a 2020-as esztendő fo­lyamán, ahogy azt sem, hogy a világjár­vány miatt egy évvel el kellett halaszta­­niuk az eseményt. Úgy tűnik, a levegő - és vele együtt a lélegzés - metaforá­ja idén legalább olyan erős felszólítást jelez, mint a vers születésének pillana­tában. A szervezők lapunkhoz eljutta­tott közleménye szerint az OFF-Bien­­nálén szereplő projektek nem csupán rámutatnak a világunkban jelen lévő problémákra, hanem a kritikán túlme­nően hol utópisztikus, hol játékos, hol nagyon is kézzelfogható javaslatokkal élnek. A Levegőt! cím pedig nem két­ségbeesett segélykérés, és nem is csak követelés, hanem felszólítás mindany­­nyiunk számára. Arra utal, hogy a tisz­ta levegőért, szabadságunk védelméért, képzeletünk felszabadításáért tennünk kell, nagy levegőt véve most kell mun­kához látnunk. Csak így, közösen tud­juk megőrizni és megteremteni azokat a helyzeteket és helyeket, ahol szaba­don lehet lélegezni. Az OFF elsősorban az önszerveződő, hosszú távú, több művészeti ágon vagy kulturális területen átívelő projektek­nek kíván platformot biztosítani. Ki­emelt cél volt ebben a kiadásban, hogy a jelent kritikusan szemlélő, ugyan­akkor a jövő lehetőségeit kutató, azt illetően valamilyen javaslattal, vízió­val élő munkák valósulhassanak meg, amelyek a maguk eszközeivel részt kí­vánnak vállalni közös ügyeink alakítá­sában. A tizennégy projektet az OFF kurátori stábja független szakemberek bevonásával, nyilvános pályázat során választotta ki, s most néhányat bemu­tatunk közülük. Az egyik legizgalma­sabb projekt az Aerocene Explorer fel­fújható, lebegő szobor, amely fosszi­lis energiák nélkül, pusztán a nap és a szél energiáját használva emelkedik a magasba. A művet a Massachusetts Institute of Technology meteorológus kutatóival fejlesztette ki Tomás Sara­­ceno. A tudományos megfigyeléseiről és lenyűgöző installációiról ismert Sa­­racenót a világ legbefolyásosabb mű­vészei között tartják számon. A pro­jekt egyik változata az Alberto Passa­­vento és Saraceno által kezdeménye­zett Museo Aero Solar, amely a helyi közösségeket vonja be, hogy használt nejlonszatyrokból közös munkával al­kossák meg saját ballonjukat, amelyet aztán felreptetnek a levegőbe. A Hírdalcsokor elnevezésű projekt Magyarország gazdag népi, népzenei hagyományából merít, és különböző generációkhoz tartozó nők tapasztala­tain keresztül beszél a vidéki élet kihí­vásairól. Alicja Rogalska, a Londonban élő lengyel képzőművész, Erdődi Ka­talin kurátor és Annus Réka népdal­énekes a kartali asszonykórussal dol­goztak együtt a Pest megyei nagyköz­ségben. Az együttműködés eredmé­nyeit az OFF-Biennále részeként egy kiállítás, egy kiadvány és köztéri per­­formanszok formájában mutatják be az alkotók, a kórus közreműködésével. Az Egyedüllét méhekkel című projekt azt vizsgálja, hogy a kaptár építészeti rendszere hogyan alakult az idők so­rán, és az mennyiben hasonlít az em­ber számára létrehozott építészetre. Somogyi Hajnalka, a biennále ala­pítója és vezetője a közleményben úgy fogalmaz, hogy a pandémiás helyzet­ben nem látják még, milyen formában tudják megvalósítani a terveiket. Min­denesetre akár városszerte megrende­zett kiállítások és események, akár onli­ne tartalmak, akár a kettő kombináció­ja lesz idén tavasszal az OFF, a legna­gyobb öröm mégiscsak az, hogy harma­dik alkalommal is megvalósul, és ismét alkalmat ad arra, hogy a művészet ki­mozdítson, felrázzon, kérdezzen, pers­pektívát nyújtson, közösséget teremtsen és hidat verjen egy élhetőbb jövő felé. A kartali asszonykórus tagjai népdalokon keresztül mesélnek rendszerváltásokról Forrás: OFF-Biennále Budapest A hóvirág győzelem a halál felett A tárcaírót mélyen megérinti, ha hóvirágot lát. Persze kevésszer lát hóvirágot, de vannak olyan kiemelt, angyali pillanatok (leginkább a tél vége felé), amikor egy barátja fotót küld a kertjében virágzó hóvirágról vagy amikor ő maga is meg­pillant néhányat az út mentén. A tárcaírót a hó­virág törékenysége ragadja meg, és az a küzde­lem, ahogy legyűrve a fagyott földet, fütyülve a hóesésre, kivirágzik. A hóvirágnak fontos fel­adata van: a közelgő tavasz ünneplése. A hó­virág nem más, mint győzelem a halál felett. Épp ezért jöhetett divatba, hogy nőnapra, ha az ember igazán lelki kapcsolatban állt egy nő­vel, akkor hóvirágot adott. A tárcaíró is látja magát lelki szemeivel, ahogy nőnap alkalmá­ból valamelyik fővárosi aluljáróban még évek­kel ezelőtt virágot vásárol egy öreg nénitől. A hóvirágot annak idején valahogy mindig öreg néniktől vásárolta a tárcaíró. Aztán ez a lehe­tőség egyik pillanatról a másikra eltűnt. Nem lehetett már hóvirágot kapni, sem nőnap ide­jén, sem máskor. Mindenki arról beszélt, hogy védett növény lett, aki hóvirágot akar látni, az menjen arborétumba, erdőbe vagy nézzen kö­rül saját környezetében. Ám senki se tudta a tárcaíró ismerősei közül, hogy a hóvirág miért lett védett növény. Senki nem beszélt a tárca­írónak arról, mekkora veszélyben volt ez a kis, törékeny növény, amely minden évben ünnepli szerény jelenlétével az újjászületést, a tavaszt, a halál feletti győzelmet. A tárcaíró amikor nemrég megtudta a pon­tos okát, nem nagyon lepődött meg, hogy az emberi kapzsiság miatt lett védett növény a hóvirág. Természetesen nem az erdőben ki­ránduló turisták okozták a bajt, akik egy-egy csokor hóvirággal tértek haza, hanem az, hogy a hagymáját ipari módszerekkel kezdték be­gyűjteni. A hóvirág hagymáját tonnaszámra szállították Hollandiába, a virágtőzsdére, főleg akkor, amikor közeledett a nőnap, hogy aztán onnan visszakerüljön a hazai értékesítőkhöz. Amikor mindezt a tárcaíró megértette, utá­naolvasott, hogyan működik ez a virágtőzs­de. Először is azzal szembesült, hogy Hollan­dia virágnagyhatalom. Már a XVI. században meghatározó szerepe volt, és ezt a mai napig megtartotta. A világ legnagyobb virágtőzsdé­je a hollandiai Aalsmeerben van, ahol két mű­szakban ezernyolcszáz ember dolgozik. Napon­ta 21 millió szál virág cserél itt gazdát reggel 6 és 10 óra között, az éves forgalom négymil­­liárd euró. Az árlejtős licitálás során mindenki a kijelzőt figyeli, amelynek a neve: virágóra. Az árlejtés módszerén azt értik, hogy a növénye­ket a legmagasabb áron kiáltják ki, majd az ár csökkenni kezd. Mivel korlátozott a mennyi­ség, arra kell figyelnie a vevőnek, hogy ne vi­gyék el a megfelelően alacsonyra csökkent árú virágot az orra elől. Érdekes, hogy a termesztők érdekében, ha az ár tíz százalék alá esik, a licit véget ér, az el nem adott virágokat pedig meg­semmisítik. A hóvirág védettsége okán került ki ebből a rendszerből, amelyet amúgy sem a vadon élő, hanem az eladási célra termesztett virágok értékesítésére találtak ki. Az élet hír­nöke így megúszta a pokoli tortúrát és azt a veszélyt, hogy örökre eltűnik a Föld színéről. CSEJK MIKLÓS -------------------------------------------- HIRDETÉS -----­ Vincze Lilla: A Dal erőssége a műfaji sokszínűség Rutinos zsűritagnak számít Vincze Lilla, akit a közmédia dalversenyében már harmadik alkalommal láthatnak a nézők. Értékeléseit az őszinteség és az építő kritika jellemzi, de arra mindig nagyon figyel, hogy véleményével ne bántsa meg az előadókat. A Dal 2021 ítésze az M5 csatorna kulturális magazinjában, a Librettóban mesélt a dalválasztó show külön­legességéről, és azt is elárulta, milyen zenei műfajt hiányol még a palettáról. „Emlékezni a legendákra, akik nélkül nem lehetne utat mutatni a mai fiataloknak” - nyi­latkozta Vincze Lilla A Dal 2021-ben előadott Bergendy-megemlékezés kapcsán. A megható produkcióban a dalverseny tavalyi döntőse, Em­­ ber Márk volt a partnere. A Librettó műsorveze­tőinek elárulta: nagyra értékeli a fiatal művész munkásságát. „Rövid időnk volt arra, hogy összehozzuk az előadást, nagyon nehéz három és fél percbe belefoglalni egy egész életművet. Rendkívül hálás vagyok a művésztársaimnak, hiszen iga­zi csapatmunka volt ez a produkció. Márkról pedig újra bebizonyosodott, hogy nemcsak egy nagyon tehetséges színművész, hanem kitűnő muzsikus is” - vélekedett az énekesnő. Lilla az interjúban bepillantást engedett a ku­lisszák mögé is, elmesélte hogyan választották ki azt a 40 szerzeményt, amely végül versenybe szállhatott a show tizedik évadában. „Több mint 400 dalt úgy hallgatunk meg, hogy nem tudtunk az előadóról semmit, nem láttuk őket, fogalmunk sem volt arról, hogy ki a dalszerző, az énekes. Akikről azt gondoltam, hogy jól ismerem a hangjukat, még azokat sem tudtam beazonosítani. Ezt a kiválasztási folya­matot nagyon korrektnek tartom, mert így va­lóban nem lehet elfogult az ember” - árulta el az ítész. A művésznő szerint A Dal erőssége már tize­dik éve abban rejlik, hogy számos zenei stílus esélyt kap a versenyben. A műsor segítségével akár a rétegműfajok képviselői is bemutatkoz­hatnak a nagyközönség előtt. „Jómagam a klasszikus zenétől, a rock and rollon át, a popzenéig sokféle műfajt kipróbál­tam már, éppen ezért örülök annak, hogy A Dal­ban is színes a zenei paletta. Ennek ellenére még mindig vannak olyan műfajok, amelyek nem je­lentek meg, például a sanzon, ami nagyon közel áll a szívemhez. Ebből ugyan Pejtsik Panna az idei évadban mutatott egy kis ízelítőt, de szíve­sen látnék több ilyen előadást is a dalválasztó show-ban” - tette hozzá Vincze Lilla. A Dal 2021­­ március 13-ig szombatonként 19.35-től a Duna Televízió műsorán! Vincze Lilla Fotókredit: Szigetváry Zsolt/ MTI

Next