Magyar Nemzet, 2021. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

2021-03-13 / 61. szám

14 LUGAS__________ Programok A nemzeti tánc születése. A Magyar Álla­­mi Népi Együttes ünnepi előadása a magyar ro­mantika korszakának nemzeti megújulási moz­galmát idézi fel, amikor a zenét és a táncot az egyes régiók fölött álló, közös nyelvezetként ér­tékelték. A Verbunkos című műsor folyamatá­ban ábrázolja a nemzeti tánc kialakulását, majd a szájhagyományban való továbbélést. Zenei ren­dező Kelemen László, zenei szerkesztő Sebő Fe­renc, a műsort rendezte Mihályi Gábor. Hely: www.facebook.com/magyarallaminepiegyuttes/ Időpont: március 15., hétfő 20 óra. Dürer kora. A Szépművészeti Múzeum on­line tárlatvezetése megismerteti az érdeklődőt Albrecht Dürerrel, a sokszorosított grafika mes­terével és a kortársakra gyakorolt hatásával. Az előadás az élő tárlatvezetésekhez hasonlóan in­teraktív, leginkább vetített prezentációra emlé­keztet. Hely: facebook.com/szepmuveszeti Időpont: március 16., kedd 14.30. A Képíró - Aba-Novák Vilmos. Az Uránia Nemzeti Filmszínház Látótérben című ingyenes online vetítéssorozata művészeti tárgyú portré­kat, dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket tartalmaz. A válogatás minden művészeti ágra kiterjed: a festészet, a zene, az irodalom, a fo­tográfia, a film és a színpad különleges alkotói, ismert és csodált, elfeledett és elhallgatott mű­vészek, profik és amatőrök kerülnek látótérbe. Legközelebb személyes hangvételű film látható Dékány István munkáiból, a magyar festészet nagymesteréről, Aba-Novák Vilmosról. Hely: facebook.com/UraniaBudapest Időpont: március 17., szerda 20 óra, Bach Pannonhalmán. A pannonhalmi főapát­ság 2021-ben az Emlékezet témája köré szervezi kulturális és spirituális tevékenységét, a nagy­böjti elcsendesedésben Bach-zeneművek csen­dülnek fel a Szent Márton-bazilika szentélyében. Bach hat csellószvitje 1720 körül keletkezett, az ingyenes élő koncerten közreműködik Varga Ta­más, a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája. Hely: a főapátság YouTube-csatornája. Időpont: március 19., péntek 19 óra. Érted? Sebestyén Sára fotográfiái a magyar fotóművészet konstruktivista vonulatába illesz­kednek, képeit épületrészletek és a mindenna­pok apró részletei alkotják. A művész gyakran ellentétpárokból építkezik, kompozícióin színek, formák és fények finom játéka találkozik a geo­metria merev szabályaival. Kettős jelentésre utal az Érted című tárlat is, melyet a virtu-ART-tour készített a Cziffra Fesztiválra. Hely: MOMkult, Reich Károly Lépcsőgaléria, cziffrafesztival.hu/ events/erted-sebestyen-sara-fotokiallitasa Idő: A virtuális tárlat megtekinthető április 30-ig. (A programok@magyarnemzet.hu e-mail cím­re várják a programajánlatokat.) MÚZEUM - Száz szó Pilinszkyről Ajtó az égboltra TÓTH IDA A Pilinszky 100 fogalom / centenáriu­mi szószedet valójában egy vállalás, amelyre a költő kettős évfordulója ad alkalmat. Pilinszky János halá­lának negyvenedik évfordulójára május 27-én fo­gunk emlékezni, születésének századik évforduló­ját pedig november 27-én ünnepeljük majd, illet­ve ünnepelhetjük őt egész évben is Juhász Anna irodalmárral, aki kéthetente jelentkező beszélge­téssorozatával újra és újra fókuszba állítja a köl­tőt. Vállalása pedig az, hogy év végére összegyűjt vendégeitől száz kulcsszót, melyek centenáriumi szószedetként megidézik az ünnepeltet. Tükör, idő, csend - ezeket a szavakat Fűzfa Ba­lázs irodalomtörténész hozta az első beszélgetés­re. Magyarázatot is fűzött hozzájuk: tapasztalata szerint életünk különböző szakaszaiban elő-elő­­vesszük a Pilinszky-kötetet, mert verse tükör, szö­vegeiben meglátjuk önmagunkat. Két héttel ké­sőbb más vers, más kulcsszó kapcsán láncú Lau­ra József Attila-díjas író, költő, néprajzkutató így fogalmazza meg ezt: Pilinszky egységben szemlél mindent. A legkisebb dologhoz is áhítattal nyúl. „Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Aho­gyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.” Sok ter­het átvállal a költő, amikor tükröt tart, hogy az önazonosságunkra emlékeztessen. Fűzfa Balázs legalábbis állítja, hogy bármi is történjék velünk az életben, a személyiség magva a legnagyobb meg­rázkódtatások közepette is épen marad. Ez segít összhangba kerülni önmagunkkal és a világmin­denséggel, ez segít megtalálni létezésünk értel­mét. Felgyorsult világban élünk, reflektálni sincs időnk minden eseményre, de az embernek örök igénye, hogy a világ teljességével szembenézzen. Pilinszky az idő lelassításának lehetőségére hív­ja fel a figyelmet. Versmondásában is ezt tapasz­taljuk. Hallgassuk meg tőle az Apokrif című köl­teményt (a felvételek közül választhatjuk Maár Gyula Pilinszky-filmjét), minden szót, minden írásjelet hosszan kitart, s ezzel nemcsak egy ver­set, de egy gondolkodásmódot is a kezünkbe ad. A legmagasabb rendű megértést a szavak nélküli csendben találja meg: „Én a legaktívabb, legkon­centráltabb emberi tevékenységnek a szemlélő­dést tartom.” Pilinszky tűnődő költő volt. Kevés verset írt. Életművében a hosszan kitartott szó­köz és a hosszan kitartott versköz - a hallgatás csendje - jelentéssel telítődik. Minek köszönheti népszerűségét a költő? Fűz­fa Balázs szerint az önellentmondás luxusának, amelyet csak kevesen engedhetnek meg maguk­nak. Korábban József Attilánál látott paradoxo­nokat, feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokat épít fel Pilinszky hihetetlen intenzitással, ragad meg a szó erejével. A világ természetszerű anta­­gonizmusát, többértelmű kényszerűségeit érzé­kelteti verseiben. Életfogytiglan: „Az ágy közös. / A párna nem.” Az olvasó szereti, ha azt találja a szövegben, amit ő maga is nap mint nap megél, hogy az élet ellentmondásos. Közben persze sze­retné mégis egyben, harmóniában látni a létezést és benne a saját életét. Ezt Pilinszkynél megtalál­ja. A kezdet és vég költője nem ad kész válaszo­kat. Inkább a tűnődéseit osztja meg az olvasóival. A saját válaszképtelenségét, a kínlódást és a szen­vedést, a transzcendenst és a hétköznapit egyszer­re. Ráadásul az olvasó szavaival: „Égve hagytad a folyosón a villanyt” - a világ legbanálisabb mon­data vajon mitől lesz a XX. század legismertebb és legszebb verssora? Ez a titok. Pilinszky nem rágja szánkba a választ, hanem ajtót nyit­­ az égboltra. A kulcsszavak egyre gyűlnek. Iancu Laura feb­ruárban megható személyességgel vallott a Kar­maiból kihullajt című kötetéről, amelynek ihle­­tője Pilinszky János volt. Juhász Anna márciusi vendégei Prieger Zsolt és Zalán Tibor, a beszél­getéssorozat részeit a Petőfi Irodalmi Múzeum közösségi oldalán találják, a rajongók akár visz­­sza is nézhetik mind. (Pilinszky 100 fogalom / centenáriumi szósze­det. Juhász Anna irodalmár sorozata a PIM szer­vezésében megtalálható a www.facebook.com/PIM. Irodalmi­ Muzeum oldalon­ Pilinszky János költő, író Budapesten 1980-ban. „Egységben szemlél mindent. A legkisebb dologhoz is áhítattal nyúl” Fotó: MTI-Molnár Edit LEMEZ - A tudat titkainak zenéje Úd, baglama, guzheng JUHÁSZ KRISTÓF É­letünk egyik legnagyobb paradoxon­ja a nyugalom. Hisz megnyugvásnak általában azt nevezzük, mikor test­­ben-lélekben szépen megállunk, szí­vünk elcsendesítjük, szánkkal sem ordibálunk, és valami jótékony, külső-belső mozdulatlanságba kerülünk. Ám ha történetesen nem légüres tér­ben tartózkodunk, a szó szoros értelmében vett csöndet és mozdulatlanságot nem fogjuk meg­tapasztalni, sőt épp a nyugalom az az állapot, melyben a valódi figyelem megszületik. Ilyenkor leszünk fogékonyak olyan triviálisnak tűnő dol­gokra, mint a szélfúvás, bogarak zizegése, leve­lek zörgése, madarak éneke vagy akár saját szív­dobogásunk. Ilyen gondolatok is hatalmába ke­ríthetik az embert Szabó Sándor és Kobra Vajk legújabb közös lemezét hallgatva, melyen mint­ha épp létünk efféle ellentmondásait pengetnék. A gitárművész és az arab lant, vagyis úd meste­rének egy évvel korábbi közös lemezéről lapunk­ban is beszámoltunk, illetve Kobra Vajknak az­óta szólóalbuma is megjelent, aminek kapcsán jót beszélgethettünk vele. A most megjelent Rej­­teken az úd mellett pszaltériumon és baglamán játszik, Szabó Sándor pedig, gitárjait kissé félre­téve, ku­csengen muzsikál. Pár szót a különleges, legalábbis nálunk ke­véssé ismert hangszerekről: A pszaltérium vagy pszaltérion névvel igazá­ból több hangszert is illettek Krisztus előtt, a sok­­húrú, ujjal pengetős (de vonóval is megszólaltat­ják, csak hogy bonyolítsuk a dolgot) instrumen­tummal ugyanúgy találkozunk a régi görögök­nél, mint a Bibliában. A régi ábrázolásokon hol hárfa-, hol citeraszerű, ma használt változata in­kább utóbbira hajaz, formái országról országra roppant változatosak. A baglama vagy saz éppúgy lant, mint az úd, csak nem rövid, hanem hosszú nyakú. A ku-cseng vagy guzheng pedig kínai citera­­féleség, lehet 16, 21 vagy még több húrral sze­relt, és a bal oldalán ügyesen elhelyezett húr­lábak segítségével még vibratózni is lehet vele - tudják, amikor a rockkoncerten a szólógitá­ros rálép egy pedálra, és elkezd vibráltatni egy kitartott hangot, vagyis változtatja a frekven­ciáját. Ezt bizony a ku-csenggel akusztikusan is lehet csinálni. Akár a páros korábbi munkája, a Rejtek is sok mai fülnek szokatlan, elmélyülést kívánó, ám vég­telenül könnyen befogadható muzsikát hordoz. A bevezetőben említett nyugalom mögött folya­matosan ott vibrál egész létforgatagunk feszült­sége. Címéről talán nem gondolnánk, de kimon­dottan zaklatott tétel például a Holdfényes álom a maga heves vonóhasználatával - persze aki né­zett már farkasszemet a teliholddal, az feltehető­en nem lepődik meg a zsigeri intenzitáson. Egyik kedvencem. Akárcsak a Rejtek én című tétel, mely­ben mintha az emberi tudat legmélyének titkai­ként kúsznának elő a hangok, hogy aztán egymá­son átlebegve bonyolódjanak nemes vetélkedés­be a csúcspontig: melyikük lehet nagyobb titok hordozója? Ahogy Toót-Holló Tamás, lapunk fő­­szerkesztője fogalmaz a lemez kísérőszövegében: „Legyen hát ez a hangzó anyag valóban egy újjá­születés hangokba öltöztetett látomása. Lao-ce nyomán merni merészelvén is csak tudván tud­va, hogy a nehéz a könnyű alapja, hisz a nyuga­lom a mozgás apja." (Szabó Sándor & Kobza Vajk: Rejtek. Szerzői kiadás, 2021, Vác)

Next