Magyar Nemzet, 2021. március (84. évfolyam, 50-75. szám)
2021-03-13 / 61. szám
14 LUGAS__________ Programok A nemzeti tánc születése. A Magyar Állami Népi Együttes ünnepi előadása a magyar romantika korszakának nemzeti megújulási mozgalmát idézi fel, amikor a zenét és a táncot az egyes régiók fölött álló, közös nyelvezetként értékelték. A Verbunkos című műsor folyamatában ábrázolja a nemzeti tánc kialakulását, majd a szájhagyományban való továbbélést. Zenei rendező Kelemen László, zenei szerkesztő Sebő Ferenc, a műsort rendezte Mihályi Gábor. Hely: www.facebook.com/magyarallaminepiegyuttes/ Időpont: március 15., hétfő 20 óra. Dürer kora. A Szépművészeti Múzeum online tárlatvezetése megismerteti az érdeklődőt Albrecht Dürerrel, a sokszorosított grafika mesterével és a kortársakra gyakorolt hatásával. Az előadás az élő tárlatvezetésekhez hasonlóan interaktív, leginkább vetített prezentációra emlékeztet. Hely: facebook.com/szepmuveszeti Időpont: március 16., kedd 14.30. A Képíró - Aba-Novák Vilmos. Az Uránia Nemzeti Filmszínház Látótérben című ingyenes online vetítéssorozata művészeti tárgyú portrékat, dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket tartalmaz. A válogatás minden művészeti ágra kiterjed: a festészet, a zene, az irodalom, a fotográfia, a film és a színpad különleges alkotói, ismert és csodált, elfeledett és elhallgatott művészek, profik és amatőrök kerülnek látótérbe. Legközelebb személyes hangvételű film látható Dékány István munkáiból, a magyar festészet nagymesteréről, Aba-Novák Vilmosról. Hely: facebook.com/UraniaBudapest Időpont: március 17., szerda 20 óra, Bach Pannonhalmán. A pannonhalmi főapátság 2021-ben az Emlékezet témája köré szervezi kulturális és spirituális tevékenységét, a nagyböjti elcsendesedésben Bach-zeneművek csendülnek fel a Szent Márton-bazilika szentélyében. Bach hat csellószvitje 1720 körül keletkezett, az ingyenes élő koncerten közreműködik Varga Tamás, a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája. Hely: a főapátság YouTube-csatornája. Időpont: március 19., péntek 19 óra. Érted? Sebestyén Sára fotográfiái a magyar fotóművészet konstruktivista vonulatába illeszkednek, képeit épületrészletek és a mindennapok apró részletei alkotják. A művész gyakran ellentétpárokból építkezik, kompozícióin színek, formák és fények finom játéka találkozik a geometria merev szabályaival. Kettős jelentésre utal az Érted című tárlat is, melyet a virtu-ART-tour készített a Cziffra Fesztiválra. Hely: MOMkult, Reich Károly Lépcsőgaléria, cziffrafesztival.hu/ events/erted-sebestyen-sara-fotokiallitasa Idő: A virtuális tárlat megtekinthető április 30-ig. (A programok@magyarnemzet.hu e-mail címre várják a programajánlatokat.) MÚZEUM - Száz szó Pilinszkyről Ajtó az égboltra TÓTH IDA A Pilinszky 100 fogalom / centenáriumi szószedet valójában egy vállalás, amelyre a költő kettős évfordulója ad alkalmat. Pilinszky János halálának negyvenedik évfordulójára május 27-én fogunk emlékezni, születésének századik évfordulóját pedig november 27-én ünnepeljük majd, illetve ünnepelhetjük őt egész évben is Juhász Anna irodalmárral, aki kéthetente jelentkező beszélgetéssorozatával újra és újra fókuszba állítja a költőt. Vállalása pedig az, hogy év végére összegyűjt vendégeitől száz kulcsszót, melyek centenáriumi szószedetként megidézik az ünnepeltet. Tükör, idő, csend - ezeket a szavakat Fűzfa Balázs irodalomtörténész hozta az első beszélgetésre. Magyarázatot is fűzött hozzájuk: tapasztalata szerint életünk különböző szakaszaiban elő-elővesszük a Pilinszky-kötetet, mert verse tükör, szövegeiben meglátjuk önmagunkat. Két héttel később más vers, más kulcsszó kapcsán láncú Laura József Attila-díjas író, költő, néprajzkutató így fogalmazza meg ezt: Pilinszky egységben szemlél mindent. A legkisebb dologhoz is áhítattal nyúl. „Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.” Sok terhet átvállal a költő, amikor tükröt tart, hogy az önazonosságunkra emlékeztessen. Fűzfa Balázs legalábbis állítja, hogy bármi is történjék velünk az életben, a személyiség magva a legnagyobb megrázkódtatások közepette is épen marad. Ez segít összhangba kerülni önmagunkkal és a világmindenséggel, ez segít megtalálni létezésünk értelmét. Felgyorsult világban élünk, reflektálni sincs időnk minden eseményre, de az embernek örök igénye, hogy a világ teljességével szembenézzen. Pilinszky az idő lelassításának lehetőségére hívja fel a figyelmet. Versmondásában is ezt tapasztaljuk. Hallgassuk meg tőle az Apokrif című költeményt (a felvételek közül választhatjuk Maár Gyula Pilinszky-filmjét), minden szót, minden írásjelet hosszan kitart, s ezzel nemcsak egy verset, de egy gondolkodásmódot is a kezünkbe ad. A legmagasabb rendű megértést a szavak nélküli csendben találja meg: „Én a legaktívabb, legkoncentráltabb emberi tevékenységnek a szemlélődést tartom.” Pilinszky tűnődő költő volt. Kevés verset írt. Életművében a hosszan kitartott szóköz és a hosszan kitartott versköz - a hallgatás csendje - jelentéssel telítődik. Minek köszönheti népszerűségét a költő? Fűzfa Balázs szerint az önellentmondás luxusának, amelyet csak kevesen engedhetnek meg maguknak. Korábban József Attilánál látott paradoxonokat, feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokat épít fel Pilinszky hihetetlen intenzitással, ragad meg a szó erejével. A világ természetszerű antagonizmusát, többértelmű kényszerűségeit érzékelteti verseiben. Életfogytiglan: „Az ágy közös. / A párna nem.” Az olvasó szereti, ha azt találja a szövegben, amit ő maga is nap mint nap megél, hogy az élet ellentmondásos. Közben persze szeretné mégis egyben, harmóniában látni a létezést és benne a saját életét. Ezt Pilinszkynél megtalálja. A kezdet és vég költője nem ad kész válaszokat. Inkább a tűnődéseit osztja meg az olvasóival. A saját válaszképtelenségét, a kínlódást és a szenvedést, a transzcendenst és a hétköznapit egyszerre. Ráadásul az olvasó szavaival: „Égve hagytad a folyosón a villanyt” - a világ legbanálisabb mondata vajon mitől lesz a XX. század legismertebb és legszebb verssora? Ez a titok. Pilinszky nem rágja szánkba a választ, hanem ajtót nyit az égboltra. A kulcsszavak egyre gyűlnek. Iancu Laura februárban megható személyességgel vallott a Karmaiból kihullajt című kötetéről, amelynek ihletője Pilinszky János volt. Juhász Anna márciusi vendégei Prieger Zsolt és Zalán Tibor, a beszélgetéssorozat részeit a Petőfi Irodalmi Múzeum közösségi oldalán találják, a rajongók akár viszsza is nézhetik mind. (Pilinszky 100 fogalom / centenáriumi szószedet. Juhász Anna irodalmár sorozata a PIM szervezésében megtalálható a www.facebook.com/PIM. Irodalmi Muzeum oldalon Pilinszky János költő, író Budapesten 1980-ban. „Egységben szemlél mindent. A legkisebb dologhoz is áhítattal nyúl” Fotó: MTI-Molnár Edit LEMEZ - A tudat titkainak zenéje Úd, baglama, guzheng JUHÁSZ KRISTÓF Életünk egyik legnagyobb paradoxonja a nyugalom. Hisz megnyugvásnak általában azt nevezzük, mikor testben-lélekben szépen megállunk, szívünk elcsendesítjük, szánkkal sem ordibálunk, és valami jótékony, külső-belső mozdulatlanságba kerülünk. Ám ha történetesen nem légüres térben tartózkodunk, a szó szoros értelmében vett csöndet és mozdulatlanságot nem fogjuk megtapasztalni, sőt épp a nyugalom az az állapot, melyben a valódi figyelem megszületik. Ilyenkor leszünk fogékonyak olyan triviálisnak tűnő dolgokra, mint a szélfúvás, bogarak zizegése, levelek zörgése, madarak éneke vagy akár saját szívdobogásunk. Ilyen gondolatok is hatalmába keríthetik az embert Szabó Sándor és Kobra Vajk legújabb közös lemezét hallgatva, melyen mintha épp létünk efféle ellentmondásait pengetnék. A gitárművész és az arab lant, vagyis úd mesterének egy évvel korábbi közös lemezéről lapunkban is beszámoltunk, illetve Kobra Vajknak azóta szólóalbuma is megjelent, aminek kapcsán jót beszélgethettünk vele. A most megjelent Rejteken az úd mellett pszaltériumon és baglamán játszik, Szabó Sándor pedig, gitárjait kissé félretéve, kucsengen muzsikál. Pár szót a különleges, legalábbis nálunk kevéssé ismert hangszerekről: A pszaltérium vagy pszaltérion névvel igazából több hangszert is illettek Krisztus előtt, a sokhúrú, ujjal pengetős (de vonóval is megszólaltatják, csak hogy bonyolítsuk a dolgot) instrumentummal ugyanúgy találkozunk a régi görögöknél, mint a Bibliában. A régi ábrázolásokon hol hárfa-, hol citeraszerű, ma használt változata inkább utóbbira hajaz, formái országról országra roppant változatosak. A baglama vagy saz éppúgy lant, mint az úd, csak nem rövid, hanem hosszú nyakú. A ku-cseng vagy guzheng pedig kínai citeraféleség, lehet 16, 21 vagy még több húrral szerelt, és a bal oldalán ügyesen elhelyezett húrlábak segítségével még vibratózni is lehet vele - tudják, amikor a rockkoncerten a szólógitáros rálép egy pedálra, és elkezd vibráltatni egy kitartott hangot, vagyis változtatja a frekvenciáját. Ezt bizony a ku-csenggel akusztikusan is lehet csinálni. Akár a páros korábbi munkája, a Rejtek is sok mai fülnek szokatlan, elmélyülést kívánó, ám végtelenül könnyen befogadható muzsikát hordoz. A bevezetőben említett nyugalom mögött folyamatosan ott vibrál egész létforgatagunk feszültsége. Címéről talán nem gondolnánk, de kimondottan zaklatott tétel például a Holdfényes álom a maga heves vonóhasználatával - persze aki nézett már farkasszemet a teliholddal, az feltehetően nem lepődik meg a zsigeri intenzitáson. Egyik kedvencem. Akárcsak a Rejtek én című tétel, melyben mintha az emberi tudat legmélyének titkaiként kúsznának elő a hangok, hogy aztán egymáson átlebegve bonyolódjanak nemes vetélkedésbe a csúcspontig: melyikük lehet nagyobb titok hordozója? Ahogy Toót-Holló Tamás, lapunk főszerkesztője fogalmaz a lemez kísérőszövegében: „Legyen hát ez a hangzó anyag valóban egy újjászületés hangokba öltöztetett látomása. Lao-ce nyomán merni merészelvén is csak tudván tudva, hogy a nehéz a könnyű alapja, hisz a nyugalom a mozgás apja." (Szabó Sándor & Kobza Vajk: Rejtek. Szerzői kiadás, 2021, Vác)