Magyar Nemzet, 2021. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

2021-03-13 / 61. szám

2021. március 13., szombat Hatar Nemzet BELFÖLD 3 A többség elégedett az oltási folyamattal A brüsszeli vezetés túl kevés vakcinát rendelt túl későn Megkerülhetetlen Brüsszel felelőssége az elhibázott vakcinabeszerzésben Ön inkább elégedett vagy inkább nem elégedett azzal, ahogy eddig a koronavírus elleni oltás folyamata zajlik Magyarországon? • Inkább elégedett • Inkább nem elégedett 9 9 9 9 9 . W T M M T • • • # 1 T T T T 58% 38% Ön szerint inkább felelős vagy inkább nem felelős Brüsszel és az EU azért, hogy Európába kevés vakcina érkezik? • Inkább felelős Inkább nem felelős • Nem tudja/nem válaszol 52% 37% 11% 20 40 60 80 100 Forrás: Századvég Alapítvány Grafika: Magyar Nemzet A magyarok 52 százaléka felelősnek tartja Brüsszelt, amiért kevés ol­tóanyag érkezik Európába - derül ki a Századvég Alapítvány legfris­sebb felméréséből, amely azt vizsgálta, hogy a magyarok mennyire elégedettek a hazai oltási folyamattal, illetve mit gondolnak Brüsszel felelősségéről, arról, hogy túl későn érkezett meg túl kevés szérum. Kincses Krisztina Gyors ütemben halad a magyar lakos­ság beoltása a koronavírus ellen, 1,150 millió fő már hozzájutott a védőoltás­hoz. Ezzel párhuzamosan egyre nyil­vánvalóbbá válik, hogy az Európai Unió vezetése elkésetten és nem kellően ha­tékonyan reagált a járvány okozta köz­egészségügyi válsághelyzetre, a brüsz­­szeli bürokrácia túl kevés oltóanyagot rendelt túl későn. A Századvég Alapítvány felméré­se szerint a magyarok 52 százaléka fe­lelősnek tartja Brüsszelt, amiért ke­vés oltóanyag érkezik Európába, ezzel szemben 37 százalékuk úgy gondol­ja, hogy az Európai Unió nem felelős ezért a problémáért. Fontos kiemelni, hogy egyre több uniós tagállam követi a magyar példát. Sebastian Kurz oszt­rák kancellár a Bildnek adott interjú­ban kijelentette, hogy „sem Ausztria, sem Dáhia­ nem kíván kizárólagosan az uniós vakcinastratégiától függeni”, Igor Matovic szlovák miniszterelnök pedig kétmillió Szputnyik V oltóanyag vásárlását jelentette be. Jens Spahn né­met egészségügyi miniszter úgy vél­te, hogy az orosz és a kínai vakcina segíthet Európának túljutni az oltó­anyaghiányon. Az operatív törzs és az oltási mun­kacsoport - a járványhelyzet változásá­ra tekintettel - az oltási stratégia mó­dosítása mellett döntött annak érdeké­ben, hogy minél több ember kaphas­sa meg az első védőoltását. Hazánk a brüsszeli beszerzések akadozása miatt 3,5 millió ember oltásához elegendő Szputnyik - és Sinopharm-vakcinát is lekötött, melyek eddig beérkezett adag­jait a regisztrált 60 év felettiek oltásá­ra használták fel. A magyarországi át­oltottság február második felétől vált el élesen az uniós átlagtól, és az el­múlt időszakban az európai mezőny élére ugrott. Magyarországon az Eu­rópai Unión belül kiemelkedő mérték­ben növekedett a beoltottak száma és a beadott vakcinák mennyisége, jelen­leg Máltával és Dániával együtt állunk az uniós dobogón, lakosságarányosan közel másfélszer annyi vakcinát alkal­mazva, mint az EU átlaga. A magyar oltási stratégia sikeres­ségét a lakosság is érzékeli. A Század­vég kutatása rámutat, hogy a megkér­dezettek 58 százaléka elégedett azzal, ahogy eddig a koronavírus elleni ol­tás folyamata halad Magyarországon. Az Európai Unió vezetésének min­den eszköz rendelkezésére állt ahhoz, hogy tagállamainak elegendő oltóanya­guk legyen, így nehéz az alacsony át­­oltottsági arányt nem az elhibázott döntések számlájára írni. Még nehe­zebb azt megindokolni, hogy Brüsz­­szel miért helyez még jelenleg is nyo­mást azon országokra, amelyek saját hatáskörben gyorsítják fel a vakcina­beszerzést és az oltási programokat. Bővülhet a plazmadonorok köre a már beoltottakkal is Veres László István­ ­ Magyarország ismét élenjáró lehet az innovatív orvosi terápiák terén, a Dél-pesti Centrumkórházban (DPC) ugyanis rájöttünk, hogy a Pfizer-vak­­cinával beoltottak is alkalmasak lehet­nek vérplazmadonornak - mondta el a Magyar Nemzetnek adott interjúban Vályi-Nagy István. - A DPC-ben kvázi magunkon kísérleteztünk: tesztalany­ként azok a dolgozóink vettek részt a kutatásban, akik az elsők közt kapták meg a koronavírus elleni védőoltást. La­boratóriumunkban megmértük a Pfi­­zer-Ol­tóanyag hatását, és azt tapasztal­tuk, hogy a szérum meglehetősen erős antitestes mávsejtes immunitást is in­dukál. Ebből azót a következtetést von­tuk le, hogy azok a beoltottak, akiknél jó immunreakció jelentkezik, vérplaz­madonornak is alkalmasak - közölte a koronavírusos betegek kezelésében, il­letve a fertőzéssel kapcsolatos kutatá­sokban vezető szerepet betöltő intéz­mény főigazgatója. Hozzátette: ezáltal jelentősen megnövelhető azok száma, akiktől vérplazma gyűjthető, hiszen ed­dig erre csak a súlyos betegségből már felgyógyultak egy része volt alkalmas. A kórház vezetője szólt arról is, hogy befejeződött a bamlanivimab nevű amerikai készítmény klinikai vizsgá­lata, amit náluk és az Országos Korá­nyi Pulmonológiai Intézetben végez­tek.­­ A bamlanivimabot a két intéz­ményben mintegy száz koronavírusos járóbeteg kapta meg, közülük csupán öten kerültek be a kórházba, és egyikük sem igényelt intenzívosztályos ellátást, a betegségük enyhe-közepes lefolyású volt - tudatta Vályi-Nagy István. Hoz­zátette: a kedvező tapasztalatok birto­kában a szer alkalmazását kiterjesztik a megyei és a városi kórházakra is. A főigazgató az interjúban - amely tel­jes terjedelmében lapunk online felü­letén olvasható - beszámolt arról is, hogy a DPC irányítása alá tartozó tér­ségi intézményekkel közösen optimali­zálták a kapacitásaikat azért, hogy mi­nél több ágyat tudjanak felszabadíta­ni a Covid-betegek ellátásra. A szak­ember úgy véli: csak a védőoltások, il­letve a korlátozások szigorú betartása által győzhetjük le a vírusjárványt, és azt tanácsolja, hogy mindenki bízzon a magyar gyógyszerhatóságban, mert amelyik vakcinát ők engedélyezik, az hatékony és biztonságos. A HELYZET Ha nincs híd, nincs haza Jó és rossz időkben, demokráciában és diktatúrában mindig ugyan­azt az üzenetet hordozta március tizenötödike: rabok tovább nem leszünk! Akkor, negyvennyolc idusán egyetlen nap alatt óriássá nőtt a nemzet. 1848 büszkeségünk, kapaszkodónk, amiből soha nem en­gedünk! Örökre érvényes a Nemzeti dal refrénje. Ki ne ismerné a lázas Pest-Buda forradalmi napirendjét negyven­­nyolc március idusán? Pilvax, Nemzeti dal, Tizenkét pont, Landerer- Heckenast Nyomda, Nemzeti Múzeum, Petőfi, Jókai, Táncsics - le­gendává lett helyszínek, hősök. Mikszáth Kálmánnál érzékleteseb­ben még senki sem írta le a Landerer-nyomda előtti képet, a cenzú­ra halálát. „Irinyi azon nedvesen kikapta a gép hengerei közül az első példányt s rohant vele a néphez, ki az utcára. Egyik kezében óráját tartván, másikban a nyomtatványt lobogtatva messze dörgő hangon kiáltá: - Március tizenötödike délelőtt féltizenkettő nagy időszak a magyarok történetében. íme, itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. [...] De már ez előtt a szentség előtt, e kis darabka sustorgó papír előtt még a kalapokat is levette a közön­ség s fedetlen fejjel állt ott az esőben, mintha imádkoznék.” A nagy nap estéjén, „a közönség kívánatára meghirdettetett” Bánk bán előadásának végén az addigra már megzenésített (!) Nemzeti dal refrénjét a közönség felállva, mennydörögve szavalta: „Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” „Tizenkét pont - Mit kíván a magyar nemzet.” Alatta: „Legyen béke, szabadság és egyetértés”. Ez volt a forradalom tartóoszlopa. Vágyott akarat, hogy a hétköznapok fölött legyen egy közös, nemze­ti cél, mely összetart mindnyájunkat. Szabó Dezsővel szólva: „Min­den magyar felelős minden magyarért!” (Csöppet mi is belekerül­tünk a történelembe: lapunk főcímét - Magyar Nemzet - máig büszkén ugyanabból a betűtípusból nyomtatjuk, mint a legendás Tizenkét pontot.) Megírni, elszavalni a Nemzeti dalt, megszerkeszteni, kinyomtatni a Tizenkét pontot „csupán” a dolgok eleje volt. Megzabolázni, alkal­mas utat szabni a begyújtott vágyaknak, az lett az igazi kihívás. Hi­szen csak így szavalható hitelesen a költemény a Nemzeti Múzeum lépcsőjén: „Rabok tovább nem leszünk!” Petőfi továbbment. Féltve :A forradalom parazsát, írja is majd - írja? kiáltja! - förgeteges szenvedéllyel: „Kaszálhatd a fát világ­végéig, / Holnap kinő az, ha maidnyesik.­/ Tördelheted le a fa lomb­jait, / Idő­jártával újra kivirít” Vajh mit szólna most, ha végignézne az elszaladt „gyomlálatlan” emberöltőkön? Hogy sorsfordulóink rendre megtorpantak már a sze­líd nyesésnél. Mert túl gyorsan felejtünk, és túl korán megbocsátunk. Ha nem túlerő győz le, kaméleonok csalnak lépre, magunk hívjuk vissza megnyomorítóinkat. Ki érti ezt? Bár a közös megemlékezések az idén elmaradnak, a nagy napot, mint 173 esztendeje minden évben, most is megünnepeljük a szívünk­ben. Hozott már a történelem ilyen „csöndes” ünnepeket, bár azokat más „járványok” okozták­­ évtizedeken át a kommunizmus vírusa. Ügyeskedni nehéz a március tizenötödikékkel, ez már régen ki­derült. Vérbe fojthatták behívott idegenekkel a forradalomból sar­jadt szabadságharcot, ám a szelleme már kibújt a palackból. Betilta­ni, elfelejtetni nem lehet, apáról fiúra száll a nemzet önérzete. Erre már Ferenc József is hamar rájött, kemény kézzel kezdte, aztán csak morgott, később legyintett. A kiegyezés után még hangosabbá lett az emlékezet. Bécs nem találta az ellenszert a dacos ünnepnapra, nem is találhatta. Az első háborút követő tanácskommün egyszerűen „kihagyta” a március tizenötödikét - mihez is kezdett volna vele? A kommunizmusnak negyven éven át nagy fejtörést okozott az ün­nep. Betiltani nem merték, megpróbálták hát magukhoz igazítani, élére állni. Rákosi Mátyás a vörös mozgalom előfutárainak nevez­te a negyvennyolcasokat, csinnadrattával ünnepeltette. Petőfi, Kos­suth, Táncsics portréival fotóztatta magát. A Kádár-kor valósággal rettegett az emléknaptól. Nem sokat tévedtek, amikor úgy okoskod­tak: aki negyvennyolcról beszél, ötvenhatra gondol. Március idusa az idegen megszállás elleni jajkiáltás, ízig-vérig magyar ünnep. Volt félnivalója a hatalomnak - szavakban ünnepelte a régi márciust, a valóságban vacogott tőle. Ha a Nemzeti Múzeum lépcsősora beszélni tudna... Mert 1848 óta megkerülhetetlenek azok a kövek, minden kurzusnak meg kell másznia valahogyan - az egyik botladozik, a másik beleizzad (a te­tőre mesterlövészeket küld), a harmadik büszkén lépdel föl rajta. (A „hivatalos” Európa eközben furcsán néz ránk. Talán, mert dacosan magyarok vagyunk. Talán, mert próbálunk a sarkunkra állni.) Bem apó szavai jussanak eszünkbe, melyekkel az ősz bajnok 1849. február kilencedikének hajnalán a piski hídnál buzdította roham­ra honvédjeit: „A hidat elfoglalom, vagy elesem. Előre, magyar! Ha nincs híd, nincs haza!” A mostani ünnep legfőbb üzenete: ha nem győzünk, végképp el­vesztünk, több sebet már nem bír el a haza. Meg kell tartanunk a hi­dat. Mert ez a mi hidunk. Ne feledjük, akik a túloldalon állnak, azok ars poeticája. Merjünk kicsik lenni! Ők azok, akiket Világosaink fáj­dalma nem hazaszeretetre, hanem a szolgaföld elfogadására tanított. Akik, ha tehetnék, tovább zsugorítanák a nemzetet, megásnák a sír­ját. Ők azok, akik magyarkodással vádolnak mindenkit, aki e szívdo­bogtató márciusi napon kokárdát visel, s könny csillog a szemében, ha a Himnuszt énekli. PILHÁL GYÖRGY

Next