Magyar Nemzet, 2021. április (84. évfolyam, 76-99. szám)
2021-04-10 / 82. szám
2021. április 10., szombat borúrazsak iérkezett a történelmi pillanat, hogy a Mag részét. Magyarország ekkor már végzetes Székelyföld visszacsatolásának eredménye mulat azzal, hogy a hidak döntő többségét felrobbantotta, valamint tönkretette a vasúti és a közúti hálózatot. A téliesre fordult időjárás sártengerré változtatta a bácskai fekete földet, ahol ember, gép és ló egyaránt megküzdött az előrejutásért. Április 12-én gyorsan leküzdve az előtte álló akadályokat a pécsi 11. gyalogdandár visszafoglalta a Baranya-háromszöget. Miután a jugoszlávok kiürítették bácskai erődvonalukat, azt a honvédek szinte ellenállás nélkül vették birtokba, a gyorshadtest pedig előrenyomult, hogy elfoglalja a Ferenc-csatornát, és hídfőket létesítsen. Itt tervezték a pápai 1. ejtőernyős zászlóalj első éles bevetését, de már rosszul indult az akció, hiszen a veszprém-jutasi repülőtéren felszállás közben lezuhant a vezérgép, s a kigyulladt SM-75 szállítógépben húszan bennégtek, köztük a zászlóalj parancsnoka, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjével kitüntetett vitéz Bertalan Árpád őrnagy. A bevetést nem fújták le, hanem módosított céllal hajtották végre az ejtőernyősök, akik a célterülettől harminc kilométerrel távolabb, Csantavértől délre értek földet. Részesei voltak Szenttamás és az ottani híd elfoglalásának, valamint az Újvidék északi részén folyó utcai harcoknak, de az ottani két Duna-híd felrobbantását megakadályozni nem tudták. Zombor, Szabadka és Magyarkanizsa után Szenttamás, Óbecse, Zenta, majd április 14-én - három nap villámháború után - Újvidék, vagyis az egész Bácska magyar kézbe került. Április 16-án Muraszombat, Csáktornya, Alsólendva vált ismét magyarrá, ami Mindszenty József zalaegerszegi plébános fellépésének is köszönhető volt. „Alig néhány ember, legfeljebb szakasznyi, de inkább kisebb erő, váratlan rajtaütésekkel képes volt órákra is megállítani komoly egységeket.” E bevonulás puskaporos volt, és teljesen más, mint a felvidéki vagy az erdélyi „csókhadjárat”. Ugyanis a délszláv állam - hasonlóan a románokhoz és a csehszlovákokhoz - igyekezett az uralma alá került magyar területek etnikai összetételét a maga javára megváltoztatni. Több tízezer ó-szerbiai lakost telepített a Délvidékre, kitömve azokat az ottani magyaroktól elvett javakkal. Közülük kerültek ki azon dobrovoljácok és csetnikek, akik Jugoszlávia összeomlását követően diverzáns és szabotőr cselekményeikkel nemcsak a békés lakosságot terrorizálták, hanem zavart keltettek a bevonuló honvédek soraiban is. Mivel ezen szerb fegyveresek nem viseltek egyenruhát, a partizánokhoz hasonlóan rájuk sem vonatkozott a hadijog, és ha fegyverekkel a kezükben fogták el őket, nem számíthattak irgalomra. Csernavölgyi Antal hadnagy, a munkácsi 12. kerékpáros zászlóalj szakaszparancsnoka így jellemezte a csetnik harcmodort: „alig néhány ember, legfeljebb szakasznyi, de inkább kisebb erő, váratlan rajtaütésekkel képes volt órákra is megállítani komoly egységeket. Közelharcba egyszer sem bocsátkoztak. Miután a megtámadottakat felfejlődésre kényszerítették, eltűntek. [...] Ahogy a parányi darazsak belecsípnek a náluk sokkal nagyobb emberbe, mit sem törődve azzal, hogy maguk is belepusztulhatnak a csípésbe. [...] Két nagy erősségük volt a csetnikeknek. Egyik a láthatatlanság, másik a hazai terep és lakosság ismerete. [...] Észrevétlen mozgásuk fokozta a rajtaütések erkölcsi hatását. Csupán eggyel nem voltam kibékülve, nem viseltek semmiféle egyenruhát. Ezt etikailag elítéltem.” A honvédség egyik haditudósítója egy 39 M. Csaba felderítő páncélgépkocsin érkezett meg Újvidékre, ahol a csetnikek még javában lövöldöztek, és igyekeztek minél nagyobb pánikot kelteni. Az ő torka is elszorult a meghatottságtól, amikor e sorokat papírra vetette: „Csak lassan tudunk előre jutni. De ezt már nem is figyeli senki. Újvidéknek, e 60 000 lakosú nagyvárosnak magyarjai már itt sírnak-nevetnek a járművek körül, virágok hullanak a kocsikra, bort, kalácsot kínálnak a könnyes szemű, boldog emberek. Ők nem látják, milyen porosak és borostásak vagyunk. Nekik mi vagyunk legszebb teremtései a földnek: magyar katonák, akik elhozták számukra a szabadságot.” Mindezért súlyos árat fizettünk. Jó két hónappal később be kellett lépnünk a Szovjetunió elleni háborúba, s a második világháborúból vesztesként kikerülve az újabb országcsonkítás a bácskai délibábos magyar világ végét is jelentette. Ansaldo kisharckocsik menetoszlopa Szenttamásnál A felrobbantott gyékényes-zákányi vasúti híd a Dráván Honvédtiszt hallgatja a jugoszláv hadsereg magyar nemzetiségű katonájának beszámolóját Elesett katona temetése. A magyar haderő vesztesége 21 tiszt és 708 honvéd volt Forrás: A szerző gyűjteménye LUGAS 9