Hetényi Piroska: Személynévhasználat Petőfi költészetében - Magyar Névtani Dolgozatok 29. (Budapest, 1983)
fedőjét varrja" - olvassuk a versben. A refrénben szereplő "Sárikámnak" formával alakjának fiatalságát idézi az olvasó elé Petőfi. Nagyon érdekes névváltozatot találunk a Panyó Panni című versben. A feslett életű leányzót jól jellemzi az alliteráló név. A Panniről már volt szó korábban, itt csak a családnévként használt Panyóra szeretnék kitérni. Minthogy a szó eredetét nem sikerült megállapítani, csak következtetni tudok származására. Segítségemre voltak ebben a LADÓ JÁNOS készítette "Panóka, Panyika" becéző formák /i.m. 24/, amelyeket a szerző az Anna név becéző változataiként említ. Feltételezésem szerint tehát a Panyó is az Anna név egyik becéző változata. Érdekes költői fogás, hogy a hősnőjének vezetékes kereszneve egyformán ugyanannak a névnek a becézett változatai. A kisbéres című falusi életképben a Kati becézett név hivatott többek között a falusi hangulatot megteremteni. A Katalin név meglehetősen gyakran szerepelt Petőfi korában, ilyen formájában pedig jól ráillik egy falusi kislányra. A név jelentése /’tiszta*/ nem valószínű", hogy itt szerepet játszott. A Hold elégiája című versben szerepel egy Jutka nevű lány, akit egy rossz költőcske szeretőjeként nevez meg Petőfi. A költőcskét megvetően jellemzi a költő: "Hogy meghányja-veti parasztfőcs kezeit". Ennek a figurának a megfelelő párja Jutka, aki: "Éppen most búvik be a kemencelyukba, Sült kolompárt szed ki, pofázza befele, Megégette száját, mert hirtelen nyele. Jaj, de gyönyörűen rántja félre arcát! És e bájos arca éppen méltó hozzád." Nyilvánvalóan pesti költőcskéről van szó, a szeretője és környezete, viselkedése nemcsak paraszti, falusi, hanem alacsony kultúrfokon élő embert idéz elénk, legalábbis, láthatóan az a költő szándéka, hogy ilyen kellemetlen látványnak fesse le Jutkát. A Judit név, amely elég gyakori volt ebben a korban, Jutka becéző formában áll itt. Úgy látszik, Petőfi a Jutka formát - 23 -