Magyar Nőorvosok Lapja, 1990 (53. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám - TERHESSÉG - Szántó Ferenc - Bártfai György - Kovács László: A kombinált emlő stimulációs teszt alkalmazhatósága az antenatális magzati diagnosztikában
Magyar Nőorvosok Lapja 53. 323—325 1990. A kombinált emlő stimulációs teszt alkalmazhatósága az antenatális magzati diagnosztikában SZÁNTÓ FERENC DR., BÁRTFAI GYÖRGY DR., KOVÁCS LÁSZLÓ DR. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája (igazgató: Kovács László dr., egyetemi tanár) közleménye Összefoglalás: A szerzők 50 olyan veszélyeztetett terhes regisztrátumát elemezték, akikben a vizsgálat és a szülés között legfeljebb 7 nap telt el és akikben az emlő egyoldali, előbb folyamatos, majd a fájástevékenység jelentkezése után szakaszos ingerlésével végezték el az emlő stimulációs tesztet. Elemezték a vizsgálat időtartamát, megbízhatóságát, esetleges mellékhatásait. Arra a következtetésre jutottak, hogy a módszer megbízható és az általuk javasolt eljárással a vizsgálat időtartamát csökkenteni lehet anélkül, hogy a hiperstimuláció gyakoribbá válna. Javasolják, hogy csak ezen módszer sikertelensége esetén térjenek át az exogén oxitocin intravénás bevitelén alapuló oxitocin terheléses vizsgálatra. Felhívják a figyelmet arra, hogy az emlő stimulációs teszt csak olyan körülmények között végezhető el, ahol adottak az intenzív magzatészlelés és a gyors szülésbefejezés feltételei. Kulcsszavak: emlő stimulációs teszt, oxitocin terheléses teszt A terhelés nélkül végzett kardiotográfiás vizsgálatok valódi értékét sokan megkérdőjelezik, mivel a szülés tényleges stresszt jelent a magzat számára — így a terhelés nélküli vizsgálat nem szolgáltat elég információt a majdani szülés alatti változásokról [6, 7, 10]. Elfogadott szülészeti diagnosztikai gyakorlat, hogy a non-reaktív minősítésű NST esetén terheléses vizsgálatot kell végezni annak tisztázására, hogy a non-reaktivitás hátterében a magzat nyugalmi, alvó állapota, vagy esetlegesen intrauterin disztressz áll-e. Erre a célra az egyik széles körben alkalmazott eljárás az oxitocin terheléses teszt (OTT), melynek során exogén oxitocin intravénás adásával váltunk ki méhösszehízódásokat és egyidejűleg vizsgáljuk a magzati szívműködést. Amióta MacMillan 1984-ben leírta az emlő stimulációs teszt módszerét egyre több helyen ez az eljárás felváltotta a „hagyományos”, exogén oxitocin terheléses vizsgálatot. Az emlő stimulációs teszt lényege, hogy az emlő mechanikus ingerlésével váltjuk ki az endogén oxitocin felszabadulást, mely méhösszehúzódásokat eredményez [3,4]. Korábbi közleményeinkben beszámoltunk már az egyoldali, folyamatos emlőstimulálással [19], az egyoldali, szakaszos emlőstimulálással [20] és az előzetes császármetszés utáni, fokozott kockázatú terhességekben elvégzett emlőstimulációval [21] szerzett kezdeti tapasztalatainkról. Jelen munkánkban arra kerestük a választ, hogy a módszer további finomításával lehet-e a vizsgálathoz szükséges időt anélkül csökkenteni, hogy a fokozott terhelés révén a méhizomzat hiperstimulációját váltanánk ki. Ennek eldöntésére eddigi módszereinket kombináltuk és megvizsgáltuk, hogy ezzel az új módszerrel mennyi a méhösszehúzódások jelentkezéséhez szükséges idő, milyen a vizsgálat megbízhatósága, milyen mellékhatásokat észlelünk és mennyire hasznosítható az eljárás a mindennapi szülészeti gyakorlatban. Anyag és módszer A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 1989. január 1 -től vezettük be az emlő stimulálás módszerét az antepartum magzati diagnosztikába. Az elvégzett vizsgálatok közül azokat választottuk ki, amelyekben a vizsgálat és a szülés között legfeljebb egy hét telt el, így következtethettünk az EST prediktív értékére. Az EST indikációit az 1. táblázat tartalmazza. Ezen fokozott kockázatú terhességekben a 38. és 41. terhességi hét között a szülőszobán EST vizsgálatot végeztünk. Pulzus és vérnyomásmérés után, félig oldalt fekvő helyzetben egy 15 perces, terhelés nélküli kardiotokogrammot készítettünk a magzati aktuális szívműködés és a méhtevékenység regisztrálására. Erre a célra RFT Biomonitor BMT 9141 típusú kardiotokográfot használtunk. A magzati szívműködést ultrahanggal, a méhtevékenységet külső nyomásmérővel regisztráltuk. Amennyiben a kardiotokogrammon kórosat nem észleltünk — a terhes előzetes felvilágosítása és beleegyezése után — megkértük, hogy folyamatosan, a ruhán keresztül, a kéz tenyérnyi felszínével ingerelje az egyik emlőbimbót és környékét mindaddig, míg fájástevékenységet nem érez. A fájások jelentkezése után térjen át olyan ritmusra, hogy az előbbi módon 2 percig ingerelje az emlőt, majd 1 perces szünetet iktasson közbe és I. táblázat Az emlő stimulációs teszt indikációi Indikáció Esetszám Diabetes mellitus2 Toxémia 20 Diszmaturitás5 Terminustúllépés 21 Oligohidrammion2 Összesen 50 TERHESSÉG 323