Magyar Nőorvosok Lapja, 1993 (56. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 4. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: Egy bátor anya és bátor orvosai. Anna Margaretha Adametz négy sikeres császármetszése a XIX. század elején

behelyezkedett a párizsi szülészek által ekkor hirdetett symphysiotomiával, de ismerte a göt­­tingeni Osiander véleményét is: „Man sollte die Frauen vor einem Kaiserschnitt ihr Tbsta­­ment machen lassen und ihnen können, sich zum Tode vorzubereiten”. Adametz asszony 1829. november 25-én ér­kezett meg 90 kilométeres rázós szekérút után a kieli klinikára terhessége 33. hetében. 1830 január 20—21. éjszakáján, három nappal a szülés várható ideje után Wiedemann elhatá­rozta magát a műtétre. 1830. január 21. hajna­lán az orvosok gyertyavilágnál asszisztáltak a császármetszéshez: Lüders professzor, az Or­vosi Akadémia igazgatója, aki műszereit, Deck­­mann professzor, anatómus és sebész, vala­mint Michaelis, aki a történteket később köz­readta. A beteg hihetetlen bátorsággal rendelkezett, és bár tisztában volt azzal, mi várható számá­ra, a lekötözést is elutasította, és a műtét alatt egyetlen hangot sem adott ki. Wiedemann a linea alba mellett az előző metszéssel párhuza­mos sebzést ejtett, majd a has megnyitása után az uterust longitudinális irányban nyitotta meg. Kiemelte a 3125 g-os egészséges leányt, majd a placentát. Az uterus sebét nyitva hagy­ta, a hassebet Michaelis egyesítette három öl­téssel és tapaszokkal. A műtét öt percig tartott. A gyermekágy nor­mális lefolyású volt, a beteg a hetedik napon már láztalan, a negyedik hét után felkelhetett, és újabb négy hét után hazabocsájtották. Az utero-parietális fistula spontán gyógyult. A gyermeket 1830. január 31-én Casarine Chris­tiane Costa Luise-nek keresztelték. Kezdetben egészséges volt, de 32 napos korában „indura­tio telae cellulosae” — valószínűleg erysipelas — miatt meghalt. 1832 márciusában (két évvel a második csá­szármetszés után) Adametz asszony ismét megérkezett Kielbe. Terhessége normális lefo­lyású volt, és készült a harmadik szülésére. Michaelis, aki ekkor már Wiedemann utódja volt, 1832. március 28-án végezte Adametz asszony harmadik császármetszését, termé­szetesen érzéstelenítés és aszepszis nélkül. A hasmetszés az előző metszésektől balra tör­tént. Az élő fiú megszületése után a méh sebe nagyon vérzett, ezt erőteljes vízsugárral csilla­pították. A méhsebet nem, a hassebet öltések­kel és tapaszokkal egyesítették. A normális lefolyású gyermekágy után a be­teg május végén hazatérhetett. A kis utero-ab­­dominális fistula most is spontán záródott. A bátor anya fél év múlva eltemette immár har­madik — skarlátban meghalt — gyermekét. Adametz asszony 1836. április 16-án har­madszor érkezett Kielbe, hogy megszülje ne­gyedik gyermekét. Ekkor már 41 éves volt. Mi­chaelis bizonyos volt abban, hogy szembe kell néznie a negyedik császármetszés kény­­szerűségével. A szülés 1836. június 24-én kez­dődött a 36. héten. Michaelis 48 órát várt, hát­ha valami csoda történik, amely megmenti a negyedszeri császármetszés elvégzésétől, de a csoda természetesen nem következett be, és tudta, hogy egyedülálló orvosi feladat vár reá. 1836. június 27-én reggel elhatározta magát a műtétre, bár szinte biztos volt abban, hogy ez az anya életét fogja követelni. Néhány orvos és húsz medikus volt jelen, amikor hajnali háromkor gyertyavilágnál el­kezdte a műtétet, fél órával azután, hogy meg­repedt a burok és előesett a köldökzsinór. Győr­ 1. ábra. Anna Margaretha Adametz 2. ábra. Gustav Adolph Michaelis Magyar Nőorvosok Lapja 56 (4) 1993. 280

Next