Magyar Nőorvosok Lapja, 1993 (56. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 4. szám - ORVOSTÖRTÉNET - Szabó András - Veszelovszky Iván: Egy bátor anya és bátor orvosai. Anna Margaretha Adametz négy sikeres császármetszése a XIX. század elején
behelyezkedett a párizsi szülészek által ekkor hirdetett symphysiotomiával, de ismerte a göttingeni Osiander véleményét is: „Man sollte die Frauen vor einem Kaiserschnitt ihr Tbstament machen lassen und ihnen können, sich zum Tode vorzubereiten”. Adametz asszony 1829. november 25-én érkezett meg 90 kilométeres rázós szekérút után a kieli klinikára terhessége 33. hetében. 1830 január 20—21. éjszakáján, három nappal a szülés várható ideje után Wiedemann elhatározta magát a műtétre. 1830. január 21. hajnalán az orvosok gyertyavilágnál asszisztáltak a császármetszéshez: Lüders professzor, az Orvosi Akadémia igazgatója, aki műszereit, Deckmann professzor, anatómus és sebész, valamint Michaelis, aki a történteket később közreadta. A beteg hihetetlen bátorsággal rendelkezett, és bár tisztában volt azzal, mi várható számára, a lekötözést is elutasította, és a műtét alatt egyetlen hangot sem adott ki. Wiedemann a linea alba mellett az előző metszéssel párhuzamos sebzést ejtett, majd a has megnyitása után az uterust longitudinális irányban nyitotta meg. Kiemelte a 3125 g-os egészséges leányt, majd a placentát. Az uterus sebét nyitva hagyta, a hassebet Michaelis egyesítette három öltéssel és tapaszokkal. A műtét öt percig tartott. A gyermekágy normális lefolyású volt, a beteg a hetedik napon már láztalan, a negyedik hét után felkelhetett, és újabb négy hét után hazabocsájtották. Az utero-parietális fistula spontán gyógyult. A gyermeket 1830. január 31-én Casarine Christiane Costa Luise-nek keresztelték. Kezdetben egészséges volt, de 32 napos korában „induratio telae cellulosae” — valószínűleg erysipelas — miatt meghalt. 1832 márciusában (két évvel a második császármetszés után) Adametz asszony ismét megérkezett Kielbe. Terhessége normális lefolyású volt, és készült a harmadik szülésére. Michaelis, aki ekkor már Wiedemann utódja volt, 1832. március 28-án végezte Adametz asszony harmadik császármetszését, természetesen érzéstelenítés és aszepszis nélkül. A hasmetszés az előző metszésektől balra történt. Az élő fiú megszületése után a méh sebe nagyon vérzett, ezt erőteljes vízsugárral csillapították. A méhsebet nem, a hassebet öltésekkel és tapaszokkal egyesítették. A normális lefolyású gyermekágy után a beteg május végén hazatérhetett. A kis utero-abdominális fistula most is spontán záródott. A bátor anya fél év múlva eltemette immár harmadik — skarlátban meghalt — gyermekét. Adametz asszony 1836. április 16-án harmadszor érkezett Kielbe, hogy megszülje negyedik gyermekét. Ekkor már 41 éves volt. Michaelis bizonyos volt abban, hogy szembe kell néznie a negyedik császármetszés kényszerűségével. A szülés 1836. június 24-én kezdődött a 36. héten. Michaelis 48 órát várt, hátha valami csoda történik, amely megmenti a negyedszeri császármetszés elvégzésétől, de a csoda természetesen nem következett be, és tudta, hogy egyedülálló orvosi feladat vár reá. 1836. június 27-én reggel elhatározta magát a műtétre, bár szinte biztos volt abban, hogy ez az anya életét fogja követelni. Néhány orvos és húsz medikus volt jelen, amikor hajnali háromkor gyertyavilágnál elkezdte a műtétet, fél órával azután, hogy megrepedt a burok és előesett a köldökzsinór. Győr 1. ábra. Anna Margaretha Adametz 2. ábra. Gustav Adolph Michaelis Magyar Nőorvosok Lapja 56 (4) 1993. 280