Magyar Nőorvosok Lapja, 1994 (57. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 1. szám - KÖSZÖNTŐ - Dr. Kovács László professzor 60 éves

KÍSÉRLETES VIZSGÁLATOK Magyar Nőorvosok Lapja 57, 5—11. (1994) Az intrauterin retardatio vizsgálata állatkísérletes modellen in vitro receptoranalitikai módszerekkel FALKAY GYÖRGY DR., KOVÁCS IVÁN DR., MELIS KORNÉLIA DR., KOVÁCS LÁSZLÓ DR. A Szent Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája, Szeged közleménye* Összefoglalás: Irodalmi adatokból ismert, miszerint vemhes nyulak magzatai közül — legkifejezettebben a kihordás 28. napján — az uterusszarvakban középtájon elhe­lyezkedők átlagosan alacsonyabb súlyúak mint az ovariális, illetve vaginális végeken lévők, így azokhoz, mint normális súlyú kontroll csoporthoz viszonyítva intrauterin retardáltnak tekinthetők. A szerzők ezen a természetben előforduló modellen tanul­mányozták az életfontosságú mechanizmusokat szabályozó adrenerg receptorok szint­jét a magzatok májában (glikogenolízis, illetve glükoneogenezis) és tüdejében (surfac­tant felszabadítás), valamint a deciduától elválasztott placenta foetalisokban (vascula­ris tónus), mellyel máj és tüdő esetében a magzat érettsége, placenta vonatkozásában pedig annak perfúziós állapota jellemezhető. Eredményeik szerint a májban és a tüdőben nem találtak különbséget az adrenerg receptorok koncentrációjában, azonban a retardáltnak tekintett magzatok placentáiban szignifikánsan magasabb B-adrenore­­ceptor koncentrációt mértek. Ezek alapján feltételezhető, hogy az intrauterin retardált foetoplacentaris egységben a placenta p- adrenerg receptor koncentráció ilyen irányú, fokozott vasodilatatiót eredményező változása a kisebb méretű placenták csökkent vérátáramlásának kompenzációjaként értékelhető. Kulcsszavak: intrauterin retardatio, adrenerg receptorok, nyúl Intrauterin retardatioról beszélünk akkor, ha a magzat súlya a 10-es súlypercentis érték — termi­nusban 2500 g — alatt van. A jelenség fontossá­gát mutatja, hogy gyakorisága 5-7%, perinatális mortalitása pedig 3,5-ször gyakoribb mint az ún. összperinatális halálozás [3]. Emellett a dysmatu­­rus magzatok között, különös tekintettel a szim­metrikus csoportra, 2-3-szor gyakrabban fordul­nak elő bizonyos idegrendszeri károsodások [6]. A magzat méhen belüli sorvadása multifaktorális okokra vezethető vissza, amelyek között lényeges, ám nem kizárólagos tényező a placenta morfoló­giai, ill. funkcionális elégtelensége. A múltban számos állatmodellt dolgoztak ki a kórkép leírására, amelyek azonban sokszor drasz­tikus beavatkozást jelentettek az anyát, ill. foetu­­sait illetően, így például az egyik oldali arteria uterina és kollaterálisainak ligaturája esetén az adott uterusszarvban lévő magzatok közel 70%-a halt el [9], amely beavatkozás a fiziológiással kevéssé korreláló állapotot hoz létre. Ezért egy, az állatvilágban önmagától megvalósuló modellt használtunk, miszerint vemhes nyulak esetében — legkifejezettebben a kihordás 28. napján — az uterusszarvakban középtájon elhelyezkedő mag­zatok átlagosan kisebb súlyúak, mint az ovarialis, ill. vaginalis vég felőliek [1] [6]. Az irodalomból szintén ismert már az intraute­rin retardatio molekuláris szintjének leírása is, például fehérje, ill. DNS meghatározás segítségé­vel vizsgálták a sejtek számát, ill. nagyságát a * A közlemény a Népjóléti Minisztérium Egészségügyi Tudo­mányos Tanács támogatásával készült. Nyilvántartási szám: T-117/1990 Magyar Nőorvosok Lapja 57 (1) 1994.

Next