Magyar Nyelv – 1. évfolyam – 1905.
Wertner Mór: Üllő
Tény, hogy a karszék a nép nyelvében is megvan, noha a MTsz.-ba, mivel irodalmi szó is, nincs fölvéve, de föl van véve Dunántúlról a karpad, ami a PPB. karszék éves értelemre nézve teljesen megegyez. Szintén népies s egyszersmind ősrégi szó az országszerte ismert karfa. PP. és PPB.-nál karfa : crepido, eine Lehne, wo man sich anhalt; karfa a' gráditson: fulcrum, lorica graduum; karfa, könyöklő a' ház előtt: diathyrum. Nyilvánvaló, hogy a karszék, karpad származásukra nézve egy testvérek a karfá-val. Ezt a fát nem a karfáról — hisz' nincs is neki — hívják karfá-nak, hanem mivel az emberi karnak fogódzóul, támasztókul, vagy mert általában fogódzó, támasztó karul szolgál; a lábfa azért lábfa, mert az oszlopnak, hordónak lábul, a talpkő az épület talpául szolgál. Mindezekben a jelző főnév a jelzettnek „mirevalóságát, mire szántát" fejezi ki. Az asztalszék, padszék, pohárszék, tálszék, szükségszék neve nem onnan van, mintha ezek a székek asztallal, pohárral, tállal, szükséggel „volnának ellátva vagy felruházva", hanem onnan, mert asztalnak, poharaknak, tálaknak is szükségre vannak rendelve. Megtörténhetik, hogy valamely tárgynak „valamivel ellátott, fölruházott voltát" s ugyanannak a tárgynak valamire rendeltségét egyazon jelző főnévvel jelöljük meg, így van ez a „lehnstuhl"-nál. A karszék a kar támaszául vagy fogódzó karul szolgálás, a karos szék a karral való ellátottság gondolatát fejezi ki. A karszék: sella reclinatoria; a karosszék: sella brachiata. Vadkert csak olyan jó, mint a vadaskert, könyvház mint a könyvesház stb. Egyik sem germanismus, mind a kettő tősgyökeres magyar észjárás szüleménye. SZILY KÁLMÁN: NÉVMAGYARÁZATOK. Üllő. Pestmegyei helység, mely 1452-ben „Illew" alakban szerepel.* Mikor IV. Béla 1252-ben a Gyurka nembeli Altmann (Oltumanus) nevű vitézének a Pest megyében fekvő Oszlár nevű birtokot adományozza és ezt meghatároltatja, az Oszkárral szomszédos birtokosok közül bizonyos Yllw fia Jánost is említ.** Ha azon felette számos változatokat fontolóra veszszük, melyeken az Éliás vagy magyarosan Illés név az idők folyamán a régi okiratokban átment (Helus, Ilées, Ilia, Ilya, Ilies, Illa, Ylias, Elle stb.) és melyek elég gyakran egymástól nagyon is eltérők, arra jutunk, hogy az Yllw, illetőleg Üllő sem más, mint az Éliási Illés egyik változata. Oszlár az 1252. évi határjárás szerint Uri mellett feküdt; jelenleg mind a kettő a pesti felső járásban található, de ott van Üllő is. Minthogy Yllw fia 1252-ben Oszlár szomszédságában birtokos, azt hiszem, N * Csánki: TörtFöldr. I. 36. ** Wenzel: Árpádk. Okm. VII.339.