Magyar Nyelv – 19. évfolyam – 1923.
Csefkó Gyula: Foglalt bor
kb. kbrid. Ez az alak azonban Közép-Franciaországban a XI. századnál régibb, az en és az ah egybeesését a XIII. századra tenni (MELICH i. m.) nem lehet s a XII. századtól kezdve az említett területen 7- en-ről nem lehet szó, hanem en és an egy w-féle hangot jelenthetnek, mely valószínűleg veláris színezetű, hisz az eredmény á. A dialektusok közül a normann, pikárd és a vallon őrzik meg az en és an közti különbséget, a két elsőről azonban nem lehet szó, mert ott latin és germán ka előtt megmarad, úgy hogy az eredmény hienkz lehetett, honnan a magyar szó cs-je megmagyarázhatatlan. Ezzel szemben állanak a modern vallon telis, klie, klif és kléc alakok. Jelentésbeli nehézség nincs. REMACLE (Dict. wallon fr. 2. ed.), RODY (Voe. des tonneliers, tourneurs, ébénistes etc. 1868) és SIGART (Dict. du w. du Mons etc. 2. éd.) megegyeznek körülbelül abban, hogy a ,klickel egy ,sorté de elef de bois trés simple des anciennes fermetures". Nehézség van azonban a hangalakban. A legtöbb vallon alak orális i-t nyújt, csupán J. FELLER professzor úr szíves magánértesítése nyomán vettem fel a kléc alakot. A denazalizáció azonban általános jelenség a vallon nyelvterület nagy részén s kipagneie, kibin alakok (v. ö. compagnie, combién) azt bizonyítják, hogy régi, a szabad hangsúlytalanok i-re való redukálódásánál régibb. A másik nehézség a vallon szó i-re, mert denazalizált klockleetet adna. Feltehető, hogy a szó oly vidékekről terjedt el, hol még szekunder é is i-vé változik (Nivelle és Jodoigne vidéke, 1. Projet de Diet W. Liége 1903—4, p. 32). Ez esetben fiatalabb hatásról lenne szó, aminek ellentmond a klic alak nagy elterjedtsége s a tárgyi bizonyítékok hiánya. Lehet, hogy a szó a vallonban egy fiatalabb germán jövevényszóréteghez tartozik, hol megmarad i-n.ek s denazalizálódása régi (még az U-fokon). De valószínűbb, hogy a gyakoribb klichette alak analógiájára, hol a denazalizált i szabályos (v. ö. kibin stb.), alakult át az ugyancsak denazalizált klej- e-je i-vé. Bárhogy álljon is a dolog, az óvallon kle(n)c(9) alak biztosítva van. Az átvétel tárgyi lehetőségére bő bizonyítékokat találunk KARÁCSONYI J. (MNy. II, 273; XIX, 27) és AMKR (Századok L, 28 és MNy. X, 420) cikkeiben. MELICH JÁNOS idézett cikkében fölsorolt többi szóra nézve a hangtani kritérium hiányzik, az azonban kétségtelen, hogy a mester ófr. maistre nem lehet vallon eredetű, mert a vallonban szó végzőst, -sir -ss-é változik. Ez az asszimiláció igen régi, régibb mint a végmássalhangzók letompulása, mint azt a *volis-tu - vous-je vousse fejlődés bizonyítja. Semmi sem áll azonban útjában annak a megállapításnak, hogy francia jövevényszavaink különböző időben és különböző dialektusokból jöhettek át. BÁRCZI GÉZA: Foglalt bor. A GEREBI KÁLMÁN által közreadott urbárium (1. Károlyi-család Oklevélt. IV), melyből a NySz.-ban is olvasható néhány adat a címbeli kifejezésre, arról is fölvilágosít bennünket, hogy milyen bort kell a foglalt boron értenünk. A jobbágy, ha borterméséből a dézsmát megadta, megmaradt borával többé-kevésbbé szabadon rendelkezhetett. Ahol a földesúr mellett a községnek is volt az esztendő bizonyos részére kiterjedő korcsmáltató joga, ott a lakosok ki is árulhatták borukat, de hordószámra is eladhatták, ha vevő jelentkezett reá. Megtörtént azonban.