Magyar Nyelv – 28. évfolyam – 1932.

Szinnyei József: Szarvas Gábor születésének századik évfordulójára

MAGYAR NYELV KÖZÉRDEKŰ FOLYÓIRAT XXVIII. ÉVF. 1932. JAN.—FEBR. 1—2. SZÁM Szarvas Gábor születésének századik évfordulójára. (Az 1932. január 26-i közgyűlésben elmondott elnöki megnyitó beszéd.) Tisztelt Társaság! A széphalmi kertben 1831 nyarán fölhantoltak egy sírt. A hantok alatt a sohasem pihenő KAZINCZY FERENC aludta immár örök álmát. Arról álmodozhatott, amit teljes világéle­tében annyira szívén hordott: a magyar nyelv és stílus meg­újhodásáról, a magyar irodalmi ízlés nemeskedéséről. Őszi lombhulláskor beborították magános sírját a lepergő faleve­lek, jelképei annak az ezer meg ezer levélnek, amelyekkel a széphalmi széplélek irodalmi középponttá tudta varázsolni az ő szerény falusi udvarházát. Egy félévvel azután, hogy a „szent öreg" az ő inkább tövises, mint virágos földi pályájának végére ért, egy szegény­sorsú adai kovácsmester hajlékában egy kis bölcső ringott. A bölcső lakóját SZARVAS GÁBORnak hívták. Az idén lesz születésének századik évfordulója. A széphalmi sír és az adai bölcső lakója semmit sem tudott egymásról, de négy évtized múlva találkoztak, s a nevük — mint két ellenfél neve — szorosan összekapcso­lódott. SZARVAS GÁBOR a nép fia volt. Nem voltak hírneves ősei. Családjában ő volt az első, aki előbukkant a homályból, és eddig az egyetlen. Tanulmányait Baján kezdte és mindig a legjobb deákok egyike volt. A hatodik gimnáziumi osztály elvégzése után 1848-ban tizenhatéves korában föl akart csapni nemzetőrnek, de a kapitány, akinél jelentkezett, elutasította a vézna fiút. Ekkor Pannonhalmára került. Négy esztendeig hordta a ben­cés növendékek papi ruháját, de lassanként átlátta, hogy ő nem papnak való. Orvos akart lenni, azonban ettől a szándé­kától eltérítették. Öt féléven át jogászkodott a pesti egyete­men, de jogászkodásának véget vetett valami betegség — al­kalmasint váltóláz —, amely harmadfél évig nem múlt le róla. Betegeskedése alatt sűrűn érintkezett Baján néhány fia­tal tanárral, s ennek az lett a következménye, hogy a tanári pályára sodródott. Mikor tárgyválasztásra került a sor, a mennyiségtan és a természettan felé hajlott, de egy okos barátja apróra megmagyarázta neki, hogy legjobb lesz, ha a klasszikus nyelvekre veti magát, s ő megfogadta a jó tanácsot. Magyar Nyelv XXVIII. 1-2.

Next