Magyar Nyelv – 28. évfolyam – 1932.
Szinnyei József: Szarvas Gábor születésének századik évfordulójára
tak a sebek, amelyeket ütött, s tudósok és írók fölzúdultak ellene és harcos társai ellen az Akadémiában, folyóiratokban, hírlapokban. Szemére vetették, hogy „a Nyelvőr hadat üzent a nyelv csinosodásának s gazdagodásának, s ami szépet és jót a lángelmék, KAZINCZY és követői ihlettségük pillanatában alkottak, az új ortológia tűzzel-vassal ki akarja irtani." (Nyr. XIII, 507.) Ezt a vádat SZARVAS GÁBOR sokáig szó nélkül tűrte, mert szükségtelennek tartotta a magyarázkodást; csak akkor szólalt meg, mikor az ő híveinek egyike magában a Nyelvőrben hánytorgatta, hogy „sokan nem akarják látni, hogy a széphalmi reformátor mily óriási hatást gyakorolt nemcsak nyelvünk fejlesztésére, hanem közvetve társadalmi életünk nemesítése és szunnyadó politikai életünk ébresztésére is." (Uo. 73.) Ez nem egyenesen SZARVAS GÁBOR-nak szólt, de ő jól tudta, hogy a neológusok és a közönség szemében KAZINCZYnak ő a legádázabb ellensége. Most azt felelte, hogy ő és társai bebizonyították, hogy azok az alkotások, amelyeknek kiirtását sürgetik, „se nem szépek, se nem jók, hanem erős fonákságok, s hogy e kétségtelen fonákságokkal nem hogy csinosodott, gazdagodott volna, hanem inkább eléktelenült és sok tekintetben szegényebbé lett a nyelv", továbbá bebizonyították, „hogy a rosszalt alkotások s használatok főképen KAZINCZY példaadásának s hibás elveinek fakadékai." (Uo. 508.) A vita tárgyai csakis a helytelen használatok voltak, azok, amelyeket ők (az ortológusok) rosszaltak, elleneseik pedig védelmeztek; „a jóról, helyesről szó se volt, s mint a kérdés keretébe be nem illő pontokról okszerűen szó se lehetett. Más dolog, ha általában az egész nyelvújítás lett volna a vitatkozásnak tárgya, s nevezetesen, ha a körül forgott volna a kérdés, minő hatást gyakorolt KAZINCZY különösen nyelvünk fejlesztésére, akkor kötelességünk lett volna megemlíteni, s egyéb kiváló érdemei közt bizonyára meg is említettük volna, hogy nyelvünk fölötte sokat, köszön a nagy reformátor fáradhatatlan tevékenységének, lelkesítő buzdításának; szóltunk volna arról, amit se okunk, se szándékunk nem volt tagadni soha, hogy sok helyes szó megalkotásával, elavultak megelevenítésével, tájszók forgalomba tételével gazdagabbá, változatosabbá s szabatosabbá tette az irodalmi nyelvet." (Uo.) Íme SZARVAS GÁBOR meghajtotta zászlaját KAZINCZY FERENC nagy érdemei előtt. A Magyar Nyelvőrnek rendkívül nagy hatása volt. Fölrázta szunnyadásából a nyelvi lelkiismeretet, és nagyon sokan, akik előbb közömbösek voltak, vigyázni kezdtek a nyelvükre és a tollakra. SzARVAsnak és társainak a nyelvújítás híveivel vívott heves tollharcai, amelyek minduntalan kiújultak, ébren tartották a jó magyarság iránti érdeklődést. De a Nyelvőr gárdája nem csupán a nyelvújítás „fattyúhajtásait" nyesegette s az „idegen csemetéket" irtogatta, nem