Magyar Nyelv – 46. évfolyam – 1950.

Bárczi Géza: A magyar nyelvtörténet korszakai

MAGYAR NYELV XLVI. ÉVF. 1950. MÁRCIUS 1. SZÁM A magyar nyelvtörténet korszakai. Bár minden nyelv történetének messze túlnyomó része az idők végtelen ködébe vész, s nyelvtudományi eszközökkel csupán viszonylag rövid, végső szakasza világítható meg többé­kevésbbé, ez a közvetve vagy közvetlenül felderíthető kis rész is hosszú évezredekre terjedhet. Nyilvánvaló, hogy ilyen hosszú időt merőben gyakorlati szempontból előnyös hosszabb-rövi­debb korszakokra fölaprózni. Ez ugyanis megkönnyíti az idő­rendi tájékozódást, és a tárgyalásban is kényelmesebb, mert minduntalan idő- és helyrabló körülírásokat tehet feleslegesekké. Másrészt azonban ahhoz sem férhet kétség, hogy minden ilyen fölosztás bizonyos mértékig önkényes. A nyelv szakadatlanul változik, módosulásaiban megállás nincs, s a változások idő­rend szempontjából úgy kapaszkodnak egymásba, mint a páncél­ing láncszemei, nem egyszerre kezdődnek és nem egyszerre végződnek; emezek még nem fejeződtek be, mikor amazok már gyorsabb-rövidebb iramban megindulnak. S közben a jelensé­gek harca, az egymást keresztező erők változatos küzdelme még bonyolítja a helyzetet. Amint a vízszintes tagozódásban az izoglosszák vonalai szeszélyesen kanyarognak egymásba, úgy a nyelvi változások időhatárai is kuszán összebonyolódnak. Bár így a felosztás csak gyakorlati célokat szolgál és per definitionem önkényes, mégis valamilyen elven vagy elveken kell alapulnia, továbbá az egyes korszakok elnevezéseinek nem szabad félreértésre alkalmat adniuk. Minthogy nyelvtörténeti felosztásról van szó, természetesnek látszik, hogy a lehetőség szerint nyelvi eseményeket válasszunk korszakmegjelölőknek. Tehetjük ezt azon meggondolás alapján, hogy bár a nyelv változása szakadatlan, de nem egyenletes, vannak időszakok, amelyekben meggyorsul, másokban viszont szemmel látható­lag ellanyhul. Néha egy-két évszázad lényegesen átalakítja a nyelv arculatát, máskor hangállomány és szerkezet félezer éven át szinte alig módosul, csak a szókincs ad számot az idők változásáról. Azonfelül a nyelvnek is megvannak a maga ese­ményei, melyeknek a nyelvtörténeti fontossága vitathatatlan. Pl. a magyar nyelvújítás kétségtelenül olyan nagyjelentőségű nyelvi mozgalom volt, amely legalább egy kisebb kor­szakasz meghatározására önként kínálkozik; önkényes csak az a dátum lesz, melyet kezdetéül és végéül megjelölünk, mert hiszen bizo­nyos, hogy bármely évet válasszunk is ki kezdő és végső kör­éi határolónak, a nyelvújítás nem pontosan abban az évben kezd­ i Magyar Nyelv XLVI. l.

Next